Miután rájöttünk, arra hogy Vic és Daniel tényleg testvérek, dumáltunk egy kicsit a fiúkkal, és még arra is rá kellet jönnünk, hogy a fiúk nagyon jó fejek. Így közös erővel csináltunk egy rövidke listát, hogy melyik fiúra mi illik.

1. Daniel [Dan] egy tipikus szőke herceg, de sajnos ló nélkül
2. David [Dav] szeret hülyülni, de ezzel együtt egy könyvmoly is. Szerintünk Alyssával összeillenek, de Aly tagadja.
3. Alexander [Alex] a legjobb hármuk közül, mert vele mindenről lehet dumálni, és imád hülyéskedni.

Az elkövetkezendő napokban A trió Lylával és a 3 fiúval volt nagyon sokat, órákon is együtt leveleztünk, de volt néha hogy Aly vagy Dav kiszálltak vagy csak az egyikük. Juj itt egy levél mágiatőriről! Hehe ez a mai Zsónál vagy Lylánál lehetett. Na bemásolom.

Amy (Én): Segítség ez az óra extra uncsi!

Zsó: Igaz… Idézünk emléket?

Lyla: Tetszik az ötlet.

Dan, Dav: Oké, de ti kezditek!

Alex: Természetesen.

Aly: Hmm… Amy emlékszel mit csinált Zsó egyik bájitaltanon amikor…

Amy: E-t kapott?

Zsó:  *nevet* az poén volt!

Lyla: Na meséljétek el!

Dan, Dav: Ajjaj Zs mit csináltál?
Alex: Biztos valami marhaságot…

Aly: hát hosszú…

Amy: Nem ügy. Egy szép szerdai napon volt egy bájitaltan óra, és azon éppen kikaptuk a házit, természetesen jeggyel. Zsó babának E lett, de kábé ugyanazt írtuk, és nekem V lett. Fogta a háziját és kiballagott a tanár úrhoz panaszkodni. Az mit mondott?

Zsó: 1.) Rondán fogalmazol Amy baba. 2.) Azt mondta a tanár bácsi, hogy örüljek az E-nek, mert ez másolás volt.

Lyla: Tényleg másoltál?

Dan: Nem fontos. Tovább!

Dav: Utálom a másolásokat…

Alex: DAVID! Folytassátok!

Aly: Asszem másolás volt. Amy folytasd!

Amy: Nem folytatom, mert Zsófiának nem tetszik a fogalmazás…

Zsó: AMANDA! Gyönyörűen fogalmazol *angyali mosoly*

Lyla: Amy folytasd!

Fiúk: IGEN!

Aly: Akkor folytatom én…

Amy: NYEEEEEM!! Na amikor Zsófi visszafelé jött feldúlt képpel akkor a drága bátya Regulus odaszólt neki, hogy ’na megkaptad a V-t?’, de abban a gúnyos hangnemben, ekkor Zsó megállt ott a terem közepén és elkezdett kiabálni: ’EZ EGY FASZ’ és közben Lumpira mutatott.

Zsó: Regulus nem a bátyám… csak félig és UTÁLOM!

Lyla: *nevet* Jól van Zsó! Milyen büntit kaptál?

Dan: Így kell ezt! =)

Dav: Hülye…

Alex: Van ilyen… =D

Aly: Itt az egész osztály elkezdett röhögni, Lumpika meg felküldte McGalagonyhoz.

Amy: Jaja… Lumpi tökre ki volt akadva, hogy ilyen neveletlen lányt még soha életében nem látott és főleg hogy egy nemes aranyvérű családhoz tartozik…

Zsó: Nem vagyok neveletlen, hagyjál!

Lyla: És a házvezető tanár nénink mit mondott neked, amikor felmentél?

Dan: Szívbajt kapott?!

Dav: Lecseszett mi?

Alex: Gratulálok Zsófika, de sajnos semmi komoly baja nem lett belőle, ahogy látom…

Aly: Hát nem. Zsófi te egy kis Neveletlen Hercegnő vagy. =)

Amy: Igen igen! Nevejetlen hejcegnő!

Zsó: Huszi, te ezt mondhatod rám, de Amy azért te nem, mert te is neveletlen vagy!

Lyla: Ne veszekedjetek!

Dan: 5 perc van az órából!

Dav: Miről dumál a tanár?

Alex: 4 perc! Ki tudja azt? Csak ő!

Aly: Egyikőtök sem neveletlen lányok. Se Potter sem Black!

Amy: James Neveletlen!

Zsó: Sirius iss!

Lyla: Kicsöngettek! =)

Ez a levél pénteki, vagyis mai. Alyssa meg is jegyezte: Thank’s God It’s Friday! Az a jó, hogy most mindig jobb kedvünk van, és az is jó, hogy rájöttünk, hogy most hogy nem csak hárman vagyunk, sokkal viccesebbek a napok, meg gyorsabban is telnek. Végre hétvége, gyorsan eltelt ez az első hét. Mielőtt rátérnék, hogy miért is olyan jó a hétvége elmondom, hogy mi történt még velünk a héten. James és Sirius Hódítsuk meg Victoriát és Lilyt akcióba, kezdtek. Ennek az a menete, hogy féltékennyé próbálják őket tenni, hiába mondjuk mi nekik, hogy ezzel mindent elszúrnak, de nem fogják fel. Leszarjuk őket, max röhögünk rajtuk egy jót, azt csá!

A fiúk meg… fiúk. Most hülye beceneveket találtak ki nekünk. Alyssának maradt a Huszi vagy Husz, de azt nem tudják hogy miért pont az, csak az tetszett nekik. Zsófinak Zsó vagy Zs(é), amit nagyon utál, állítása szerint, jobban, mint a Bogyeszt. Lylát angyalnak becézik, ami szerintem nagyon aranyos, és illik is rá. Engem meg Miának. Zsó nagy röhögés közepette szidta a fiúkat miért nem Mandy, de én tuti kibeleztem volna őket, ha Mandy lettem volna.

De térjünk vissza, arra hogy miért olyan jó, hogy Péntek van. Ennek két oka van. Az első, az hogy nincs suli, a második, meg az hogy buli van. Na persze nem szó szerint, de hét ágra süt a nap, így megbeszéltünk, hogy órák után kiülünk a parkba a tölgyfa alá hülyéskedni. Ahogy kifelé mentünk, a fiúk hősiesen megjegyezték, hogy majd megvédenek minket, amire Lyla ezt mondta: Szőke herceg ló nélkül nem bátor. A parkba érve, a tó partján foglaltunk helyet. Az a fura, hogy amikor együtt vagyunk, valahogy mindig beszél valaki, de most csönd volt, nem kínos csönd, hanem kellemes, mindenki a gondolataiba merült. Huszira néztem. A tavat nézte elmélyülten. Lyla a kastélyt pásztázta szemeivel, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy nem is mesélt a húgáról.

- Lyla, mesélj valamit Emilyről – kértem mosolyogva, mire ő bólintott.

- Rendben – mondta, majd amint a fiúk is felé fordultak megszólalt. – Emily most elsős és sajnos a hollóhátba került – kezdte, de egy hang közbeszólt.

- Hogyhogy nem lett ő is griffentéles? – kérdezte az a titokzatos hang, mire mind odakaptuk a fejünket. A hang tulajdonosa természetesen Zsófi esküdt ellensége Regulus volt. – Állítólag legalábbis a testvérek egy házba kerülnek… állítólag – fejezte be az előző gondolatot. Zsónak hamar elege lett a drága bátyából.

- Csak Állítólag! Nem mindig, mert amint látod, mi sem vagyunk egy házban – mondta, majd halkan hozzátette ’szerencsére’, amin már Lyla is elmosolyodott.

- Igen drága okos hugicám, de mi nem vagyunk igazi testvérek – vágott vissza Reg.

- De Siriusszal igen! – kelt Zsó védelmére Szőke. Milyen megható.

- Amúgy is kakukk, illetlenség mások dumájába belepofázni! – oktattam ki vigyorogva, mire már ő is megeresztett egy mosolyt. Reg megvonta a vállát és elment. Zsó furán néz… meg a többiek is ajjaj.

- Mióta kakukk ez a hülye? – kérdezte felháborodva, mire én vállat vontam.

- Mágiatöri óra, amikor mellette ültem, még hétfőn ezzel hülyéskedtünk – mondtam mosolyogva majd Lylához fordultam. – na meséled tovább? – kérdeztem tőle, de ő csak megvonta a vállát.

- Nincs már semmi izgi – mondta mosolyogva, mire a többiek kaptak az alkalmon.

- Hogy tetszik a Roxfort? – kérdezte Alex.

- Na és a Tekergők? – jött Aly kérdése

- Na meg a tanárok – kérdezte, vagy inkább mondta David

- És a mardekáros marhák – mondta Zsó

- Akkor már inkább az összes diák – kotyogtam közbe. Layla vigyorgott, de mielőtt szólhatott volna Dan is kérdezett.

- És mi a véleményed rólunk? – jött a kérdése. Na puff. Ha nem hallanám, hogy ezt Dan kérdezte, azt mondanám, hogy James mondta ezt. Zsóra néztem, aki majdnem elnevette magát, de helyette csak hátba verte Danielt.

- Na és hogy állsz a kviddiccsel? – kérdeztem, ha már úgy is Jamesnél tartunk, de Lyla csak nevetett, hogy mért én azt nem tudom, de hamar megtudtam.

- Látszik hogy James Potter húga vagy – nevetett, és a többiek vele. Hát kösz.

- Ez most sértés vagy bók? – kérdeztem eléggé hülye pofát vágva. A többiek még jobban nevettek Lyla meg nem méltatott válaszra.

- Szeretek kviddicsezni, és tudok is. A tanárok… fú… hát McGalagony professzor jó fej, csak néha eléggé szigorú. A bájitaltan tanár mi is a neve Lumpi meg szerintem kicsit zizzent, a többiek elmennek – foglalta össze véleményét a kis angyalka. – Akkor a kastély az nagyon jó, csak elég nagy szóval el lehet benne tévedni, ezért kell hozzá idegenvezető – mosolygott. – A diákok meg, a mardekárosok, hát nem tudom, van ez a fiú Regulus hát ő bunkó, meg van az a szőke, aki folyton vele van – de folytatta volna, ha nem szólok közbe. – A kisebbik, vagy a nagyobbik szőke? – kérdeztem vigyorogva.

- A kisebbik… az van Regulussal nem? – bólintottunk. – A többieket meg nem annyira ismerem, de a diákok többsége jó fej – fejezte be, majd Danielre nézett. – Rólatok meg mi a véleményem… hááát – gondolkodott, majd elvigyorodott. – Ti nagyon kedvesek, jó fejek, és mindig jó kedvűek vagytok és nagyon szeretek veletek lenni – fejezte be, mi meg mosolyogtunk, Danék meg tapsoltak. Na ezért szeretem én a pénteket! Körbenéztem a parkban, majd felpattantam.

- Nézzétek! Naplemente! – kiabáltam, mire a többiek is felálltak és a naplementét néztük csöndben. Egyik pillanatban Daniel leguggolt hogy bekösse a cipőjét így Zsó hirtelen jött ötletként, átugrotta szegény fiút majd megállt előtte és meglökte egy kicsit. Mindenki nevetett, de már a fűben hemperegve, amikor ezt a felhőtlen jó kedvet 4 hülye tekergő zavarta meg.

- Mi ez a nagy röhögés? – szólalt meg egyszerre a két leghülyébb tekergő, vagyis a két legegoistább tekergő, mivel Peter a leghülyébb. Zsóval mi néztünk fel leghamarabb a földről, de szinte biztosak voltunk benne hogy a beszólok Sirius és James. Hirtelen fogtam magam felpattantam és Lylára néztem.

- Lyla bemutatom a tekergőket – mondtam Lylának mosolyogva és a 4 emberke felé, mutattam, majd a Tekergőcök felé fordultam. – Tekergők ő Lyla – mutattam most Lylára. Sirius felvette a legszebb mosolyát, James és Remus meg csak biccentettek.

- Örvendünk. De miért is nevetettek? – lovagolt tovább a témán James.

- Péntek van – tájékoztatta őket Lyla mosolyogva. Imádom ezt a csajt!

- Oké, de ez még nem ok, arra hogy a földön fetrengjetek a nevetéstől – mondta Sirius.

- Örülj annak Sirius, hogy a húgod nem feküdt megint csalánba a röhögéstől – vigyorgott Aly, mire Zsófika felháborodott hangja volt a válasz.

- Héka! Az véletlen volt – mondta megjátszva a sértődötten. Hirtelen hátrafordultam, mert túl nagy volt ott a csend. Jól sejtettem. A fiúk eltűntek. Közben hallottam, hogy a drága tekergők eltávoznak a színről.

- Minden fiú eltűnt a közelünkből – mondtam vidáman lehuppanva újra a fűbe.

- Na most ti meséljetek valamit – kérte Lyla mosolyogva és elterült a fűben. – Például mi ez a csalános történet – Felnevettünk és mi is elfeküdtünk.

- Ez egy hosszú történet, de asszem van időnk – mondta Zsó vigyorogva.

- Elmeséljük! – mondtuk egyszerre nevetve. Lyla meg érdeklődve felkönyökölt.