Kettős esküvő

Gyönyörű reggel volt, a madarak vidáman csiripeltek, és néhány leányzó éppen a házasságkötő terem egyik öltözőjében próbálta felkészíteni a két menyasszonyt az elkövetkező esküvőre. Suzy és Bonnie immár csodaszép esküvői ruhában tündököltek, majd kíváncsian méregették magukat a tükörben.

A két lány már időtlen idők óta tekinti a másikat barátnőjének, és mikor úgy adódott a helyzet, hogy mindkettőjük kezét megkérte egy-egy dalia, még az esküvőt is együtt készültek tartani.

Az öltöztetőnők – akik egyben a barátnőik is voltak – nagyon fel voltak villanyozva a közelgő esküvő tényétől. A szobában összesen hat fiatal lány és két középkorú nő sürgött-forgott. Közülük ketten maguk a menyasszonyok voltak, akik körül négy barátnő tevékenykedett, és a két nő pedig a két örömanya volt.

- Olyan boldog vagyok, hogy végre férjhez mész, Suzy! – kiáltott fel Mrs. Shinner, majd könnyeivel küszködve leánya nyakába vetette magát.
- Bonnie, drágám, olyan jó látni téged, ahogyan kivirágoztál! – gyönyörködött Mrs. Taylor felnőtté cseperedett gyermekében.

- Bizony lányok, mi is nagyon büszkék vagyunk rátok! – vigyorgott Natalye, majd vállon veregette a mellette szipogó édesanyákat, majd átkísérte őket abba a helyiségbe, ahol majd a nászmenet megindul.

- És milyen jó ötlet volt, hogy egy napon esküsztök! – lelkendezett Jess, aki éppen jegyzetei közül pillantott fel barátnőire, majd hamar vissza is tért a papírokhoz, hiszen az esküvői főszervezőnek nem volt szabad lustálkodnia.

- A ruháitok is meseszépek! Mintha csak két hercegnő állna előttem – mosolygott Ruby, aki nagyon szeretett ilyen dolgokon gondolkodni, s ezért is ő tervezte meg a dekorációt. Történetesen épp Bonnie kendőjét igazgatta, mondván, hogy ha nem úgy áll, ahogyan szerinte állnia kell, akkor nem lesz meg a hangulat.
 
- Emellett a srácok is kész főnyereménynek tűnnek! – csapta össze két kezét Dory, aki nagy Ámor-néni hírében állt. Szívesen hozott össze olyan embereket, akiket szerinte az ég is egymásnak teremtett. Ő éppen Suzy hajával bíbelődött, mivel úgy gondolta, hogy a beletűzött rózsa nem elég stabil.

- Bizony, Suzy, téged az Isten is George-nak teremtett!
- Pont úgy, ahogyan Bonnie-t Siriusnak!
- Az a két fiú nagyon édes!
- És helyesek is!

- Aha, azok! – helyeselt Bonnie.
- Igen, nagyon klassz! – bizonygatta Suzy. Legbelül azonban mindketten érezték, hogy valami nem stimmel. Mikor a beszélgetés elcsendesedett, a négy lány kivonult, hogy megfelelő öltözetet biztosítson a koszorúslány mivoltához, így a két menyasszony még elmélkedhetett egy keveset a nagy pillanat előtt.

Suzy lehuppant az ablakpárkányra, majd gondolataiba mélyedt…
„Már csak néhány perc van hátra az esküvőig. Miért vagyok mégis ideges? Miért érzem azt, hogy amit teszek, azzal nem leszek boldog? Lehet, hogy nem kellene ezt tennem? Mi van, ha én…? Nem, az nem lehet! Biztosan van ésszerű magyarázat erre az egészre.

Milyen rossz lesz, ha észreveszi, hogy valami nincs rendjén kettőnk közt! Nem, ilyenekre nem is akarok gondolni. Nem vehet észre semmit, mert nincs is SEMMI! Ez a Siriusos dolog csak egy kis semmiség, egy aprócska ingás. Majd ha meglátom a vőlegényemet az oltár előtt, akkor ismét minden rendbe jön.”

„Ezt a pechet… Miért pont a legjobb barátnőm vőlegényébe kellett beleszeretnem? Ráadásul itt van még Sirius is. Szeretem, de csak mint barátot vagy testvért, nem vagyok belé szerelmes. Abba már bele se merek gondolni, hogy ma esküszünk, Suzyval és Georgedzsal együtt. Páros esküvő. Nyugi Bonnie, beszív, kifúj, szép életetek lesz együtt, hiszen helyes és okos. Magamban beszélek… Ez beteges? Nem Bon, ezt teljesen természetes. Mielőtt teljesen megőrülök, lássuk csak tovább. Siriusnak megfelelő az anyagi háttere. Na, nem mintha ez engem annyira érdekelne, de később igenis fontos lehet! Már megint magammal vitatkozom… Bár ez még mindig jobb, mint a Georgedzsal kapcsolatos gondolataim. Mi? Elkészültem? Nem, nem akarok kimenni!

- Vége a legényéletnek fiúk, nincs több tekergés – vigyorgott James Potter barátaira.
- Ezt most úgy mondod, mintha te olyan sokat tekeregtél volna az utóbbi időben – húzta fel a szemöldökét Fred.
- Bizony, bizony Ágasnak minden egyes lépéséről be kell számolnia otthon – szállt be a beszélgetésbe vidámságot tettetve George.

- Nem mintha sok közötök lenne hozzá, de engem nem szoktak ellenőrizni!
- Na, de kérlek! Ha nekünk nincs hozzá közünk, akkor kinek van? Különben is, te saját magad számolsz be az asszonynak.
- Így előzőm meg az ellenőrzést! Kíváncsi leszek Tapmancs, te hogyan fogsz viselkedni, mint szerető férj – a fiúk legnagyobb megdöbbenésére Siriusnak leolvadt a mosoly az arcáról.
- Mi az, csak nem elkapott a kapuzárási pánik? – érdeklődött Fred.
- Késő Tapikám, nemsokára elveszed Bonniet – mondta továbbra is vigyorogva James.
- Mondjátok fiúk, ti még emlékeztek Ágas esküvőjére? – váltott gyorsan témát Sirius. 
- Hát az úgy volt…

- George fogd be!
- Bocsi tesó, hogy ezt kell mondanom, de Jamienek – gyilkos tekintet Jamie részéről – igaza van. Ott tartottunk, hogy pánikoltok.
- Hé, csak Tapmancs, én nem!
- Kamu. Mi az, imádott Suzyd már nem is olyan tökéletes? – nézett testvérére mindent tudó szemmel Fred.
Mielőtt George visszavághatott volna két felpörgött lány viharzott be hozzájuk.
- Ti még mindig nem vagytok készen? – kérdezte Ruby.

- Mindjárt kezdődik a szertartás és egyikőtökön sem áll rendesen a ruha! – kontrázott Dory.
- Öt percet kaptok - néztek gyilkos szemmel a lányok –, ha addig nem készültök el, ne akarjátok megtudni milyen, ha mérgesek vagyunk! – Aztán az ajtót bevágva távoztak.
A fiúk körülbelül két percig reagálni sem tudtak, majd kitört belőlük a nevetés.
- Le lettünk szidva.
- Egy kicsit.
- Szerintem induljunk, nem szeretném megtudni mi történik, ha nem készülünk el!

„Szép volt Tapmancs, nagyon-nagyon-nagyon szép. Beleszerettél a haverod menyasszonyába, aki nem mellesleg a majdnem feleséged legjobb barátnője. De lehet őt nem szeretni? Azok a szőke tincsek, az a kedves arc… Ezt azonnal verd ki a fejedből! Szenzációs, már skizofrén is vagyok. Legalább Ágasnak elmondhatnám, de ez sem lehetséges, mert elmondaná George-nak, sőt valószínűleg a keresztfiamtól is eltiltana. Aztán ott van Bonnie, aki nagyszerű lány, de… Ő nem Suzy. Ettől függetlenül meg kell tennem, jó lesz, boldogok leszünk…”

George leült egy székre, tenyerébe temette a fejét, és próbált magyarázatot találni valamire. Nem tudott. Olyan problémája volt, amit senkinek nem mert elmondani, olyan, amivel egyedül kellett megbirkóznia. Kétségbeesetten pislogott mindenfelé, de sehol nem lelt segítséget. A szoba üres volt, mindenki tevékenykedett, mindenki az ő esküvőjéért fáradozott.
Egyszer aztán kinyílt az ajtó, és belépett rajta Fred, aki éppen ikertestvérét kereste, majd mikor megpillantotta őt, széles vigyorral közeledett felé.

- Hát itt vagy! – mondta.
- Itt – hagyta rá George, majd elfordította fejét és kinézett az ablakon. Tekintete borús volt, nem ült arcán a megszokott mosoly.

- Mi a baj? – kérdezte Fred, aki remek megérzéseket tudhatott magáénak, ha testvéréről volt szó. És ezúttal róla volt szó.
- Csak… Á, semmi!
- Hazudj annak, akit át tudsz verni! – motyogta a vőfély, majd keserűen hozzátette: - Azt hittem, nem titkolózunk…

- Ezt te nem érted! – fakadt ki George.
- Éppen ezért kellene megértetned velem a problémádat! Talán tudnék segíteni…
- Senki nem tud segíteni! – rogyott le a vőlegény egy székre.  
- De miért nem?

- Az a helyzet, hogy nagyon furán érzem magam. Olyan, mintha csak rossz közérzetem lenne, de… Tudom, hogy nem lesz jó ez az esküvő. Rosszul tettem, hogy megkértem Suzy kezét. Vagy csak ott szúrtam el, mikor belementem a duplaesküvőbe. Azt hiszem, nem kellett volna. Mióta együtt szervezkedünk Siriusszal és Bonnie-val, egyre inkább kezdtem elveszteni a vonzalmamat Suzy felé, és… Beleszerettem Bonnie-ba, na!

- MICSODA?!
- Na látod, ezért nem akartam elmondani! Tudtam, hogy így reagálnál…
- Jó, jó, hallgatok! Csak mondd el, mi van még!

- A lényeg az, hogy nem szeretem a menyasszonyom, és a legjobb barátnőjébe estem bele. De nem tehetek semmit, mert ő is házasodik, méghozzá ma! Nem akarok megbántani senkit, de ha ez kitudódik, mindenki ellenem fordul.
- Én nem fogok ellened fordulni, támogatlak!

- Remek, de miben…?
- Például abban, hogy visszaszeress a te vadászterületed királynőjébe.
- Szerinted ez lehetséges?
- Persze! – vigyorodott el Fred, aki ugyan még sápadt volt egy kissé, George szerint mégis egész jól reagálta le a dolgot.

- És hogyan?
- Úgy, hogy amint belépsz a házasságkötő terembe, meg fogod pillantani a menyasszonyodat, és…
- Fred, a menyasszonyok csak utánunk jönnek be!

- Az részletkérdés – legyintett a fiú, majd vázolni kezdte a helyzetet, és biztosította ikertestvérét, hogy ha belenéz Suzy szemébe, rögvest megtörik az „átok”. A fiú nem volt biztos testvére ötletének valóságosságáról, de inkább nem ellenkezett. Úgy gondolta, hogy ennél rosszabbra már ritkán fordulna a sorsa, így egy esélyt adott a reménynek.

A násznép már a helyén ült, vagyis állt, mert meglátták közeledni a két vőlegényt a tanúk – Ruby és Dory – oldalán. Miután ők is elfoglalták a helyüket megjelent az ajtóban a két elbűvölő menyasszony Fred és James kíséretében. A vendégek meg voltak róla győződve, hogy a vőlegények saját párjukban gyönyörködnek, de ez korántsem így volt. Amikor a lányok odaértek az oltárhoz a fiúk elszakították tekintetüket a „tiltott gyümölcsről” és menyasszonyaikhoz fordultak.

- Azért gyűltünk ma itt össze, - kezdte a pap – hogy e két párt Isten szent színe előtt összeadjuk. A házasság a legszebb dolog a világon, és ez látszik a ti szemeiteken is. Szerelem csillog benne.
Az atya még sokáig beszélt szerelemről, megértésről és őszinteségről, a párok legnagyobb bosszúságára. Egyre nőtt bennük a bűntudat.
- És most kérem a gyűrűket – mondta hirtelen a pap.
A tanúk odaadták, majd folytatta.

- Te, Suzanne Elisabeth Mary Liusa Jane Shinner, akarod-e hites férjedül az itt megjelent George Weasleyt?
- Én, én, én…
- És te, George Weasley, akarod-e hites feleségedül az itt megjelent Suzanne Elisabeth Mary Liusa Jane Shinnert?
- Hát, őőő, izé…

- Te, Bonnessa Carmen Wendy Cathrine Clarissa Taylor, akarod-e hites férjedül az itt megjelent Sirius Orion Blacket?
- Szóval én…
- És te, Sirius Orion Black, akarod-e hites feleségedül az itt megjelent Bonnessa Carmen Wendy Cathrine Clarissa Taylort?
- Az igazság az, hogy…

- A rám ruházott hatalmamnál fogva, én XLIII. Joel John James Jonathan Junior Jack Jones ezennel házastársaknak nyilvá…
- NEM! – kiáltotta egyszerre mind a négy jegyes. A közönség minden tagja értetlenkedve bámult a párokra, kivéve Fredet, aki megcsóválta ugyan a fejét, de nem tudta elrejteni bujkáló mosolyát.

- Te meg mit nevetsz? – suttogta Ruby.
- Tudsz valamit, amit mi nem? – kérdezte Dory.
- Vagy esetleg olyat, amit senki nem tud? – feszegette tovább a húrokat Lye.
- És mi van akkor, ha tudja, miért mondtak nemet? – vetette fel Jess.

- Nyugalom hölgyeim! Én se tudok sokkal többet, mint ti. Viszont azt már látom, hogy szép kis műsor előtt állunk – vigyorgott a fiú, majd lehuppant az akkor elővarázsolt kanapéra, s maga mellé rántotta Rubyt és Doryt, akik a legközelebb álltak hozzá. – Csak figyeljetek!

És valóban, volt is mit figyelni, ugyanis a fiatal párok egymás szavába vágva próbálták elmagyarázni miért van az egész. Persze ennek az lett a következménye, hogy senki nem értett semmit abból amit ők négyen mondtak. Végül James Potter vetett véget a fejetlenségnek.

- Na, most felszólítalak titeket egyenként, hogy beszéljetek. A többiek vagy befogják a lepénylesőt, vagy némító bűbájt kapnak. Ki beszél elsőnek?
Mindenki beszélni kezdett, így Lily segítségével a fiú elnémította a hangoskodókat, majd szót adtak Bonnie-nak.

- Én, én, én nem tehetek róla! Nem direkt volt! A hormonok bezavartak! Mindig is arra vágytak, hogy egy ilyen fiúval köthessem össze az életemet, mint Sirius, de… Nem megy! Bocsánat Sirius, de nem megy…
- Van még valami mondanivalód? – kérdezte James, mire a fejrázást kapott válaszul. A jelenlévők közül mindenki meglepődött, de hárman kimondottan örültek a fordulatnak, miszerint Bonnie nem szerelmes Siriusba.

A következő „valló” Suzy volt.
- Azt hittem, hogy szeretem a vőlegényemet, de tévedtem. Azaz… Szeretem, mint barátot, de nem tudnék mellette leélni egy emberöltőt. Sajnálom George, de ez nem fog összejönni. Tényleg szerettem volna, de valaki mást szeretek.
Ez a kijelentés még jobb hatással volt az esküvői párokra, csak a közönség és a pap ámuldozott, és sopánkodott.

- Én se szeretem a menyasszonyomat úgy, mint régen – jelentette be Sirius. Mindenki csak bámult, és bámult. Senki nem tudta felfogni, minek köszönhető ez a hirtelen szerelemváltás, de Mrs. Weasley a nyakát tette volna arra, hogy túl sok nyálas tini könyvet olvastak.
- Sőt, mi több, én se vagyok már szerelmes Suzyba! – mondta ki a végszót George. Teljes volt a káosz, a pap már a fejét fogta és szitkozódott latinul.

- Hűha!
- Aztamindenségitneki!
- Managgia!
- Tessék?
- Azt jelent, hogy aztamindenségitneki!
- Látjátok? – kérdezte Fred. – Mondtam én, hogy lesz mit nézni!

- Ez mind szép és jó, de mi lesz így az esküvővel? – érdeklődött Mrs. Shinner.
- Teljesen tönkrement! – szomorkodott Mrs. Taylor.
- Nem baj, a lakodalmi ételeket talán még megetethetjük a vendégekkel! – csóválta meg a fejét Mrs. Weasley.
- Igen, talán – helyeselt Mrs. Black. – Még jó, hogy a muglik olyan hosszú ideig jó ételeket készítenek! Molly, remek ötlet volt mugli étteremből hozatni az ételeket!

- Suzy, ezek szerint mi nem leszünk házasok – mondta George.
- Nem, úgy néz ki, hogy nem…
- Akkor sok sikert a párválasztáshoz!
- Neked is!

- Sirius, sajnálom…
- Semmi baj, Bonnie, drágám! Remélem, hogy megtalálod azt, akit keresel.
- Én is kívánom, hogy te megtaláld!
- Én már tudom, kit szeretek – vallotta be a fiú.

- Kit? – kérdezte egyszerre mindenki.
- Tudom, hogy nem volna helyes ezt most, itt és így, de… Suzy, hozzám jössz feleségül?
- Én, én, én… - hebegte Suzy. – IGEN! Szeretlek Sirius!
Ez mindenkit kiütött. A négy édesanya csak hápogni tudott, míg a közönség elhűlt. Úgy tűnt, egyedül Fred élvezi a dolgot, de a négy koszorúslány az ő arcáról is lefagyasztotta a mosolyt, ugyanis jó erősen ráléptek mindkét lábára. És eléggé fájdalmas elszenvedni négy magas sarkú taposását.

- Bonnie, nem bánod, hogy így alakultak a dolgok kettőjük között? – kérdezte George.
- Nem. Legalább ők boldogok lehetnek…
- És te nem szeretnél az lenni?
- De igen, nagyon!
- Hozzám jössz feleségül?

- MICSODA?! – kiáltották a lányok kórusban, de nem maradt el a kíséret sem, ugyanis az egész templom fennakadt a dolgon.
- Hozzád megyek, IGEN!
Ez volt az a pont, ahol a pap szemei kifordultak, és a latintudó elegánsan elterült a földön. Fred pedig lerázta magáról a döbbent koszorúslányokat, és átlépett az alélt köztiszten, s szólásra emelkedett.

- Azért gyűltünk ma itt össze, és a többi… Szóval, csapjunk a lecsóba, és pörgessük fel ezt a hacarácét, mielőtt még valaki engem akar megkérni! Suzy, szereted Siriust? Igen, még jó, hogy szereted! Sirius, te szereted? Hát persze, hogy szereted! Bonnie, szereted George-ot? Még szép! George, te is szereted Bonnie-t, úgyhogy most házasok vagytok. Ámen!

Mielőtt egy szót szólhattak volna, már össze is adták őket, amiért hálásak voltak Frednek. Megcsókolták egymást, majd kirohanta a teremből, és felültek egy-egy seprűhintóra, mely elszállította őket a Black-házba, ahol a lakodalmat tartották.
- Na, mit mondtam? – lépett a koszorúslányok mellé Fred.
- Te még mindig vigyorogsz?! – csóválta meg a fejét Ruby, majd az ő arcán is egy gonoszkás mosoly terült szét. Hirtelen a fiú nyakába vetette magát, és letörölte a vigyort annak képéről.

- Ejnye, én se leszek többet koszorúslány! – morogta Natalye. – Ez a cipő feltöri a lábam!
- Gyertek, még nincs vége a napnak!
- Bizony! Indulás a lagzira! 

A násznép még mindig a templombéli botrány hatása alatt állt. Mindenkit meglepett, hogy a két álompáros így felbomlott. Csendesen nézték végig, ahogy a két menyasszony a tányérdarabokat söpri össze és mosoly nélkül kívántak sok boldogságot. Amikor a két újasszony tanúival és koszorúsaival elvonult lepihenni és átbeszélni az este további részét, akkor tört ki a lányokban felgyülemlett feszültség.

- Mégis, hogy képzeltétek ezt?
- Miért nem szóltatok erről egy szót sem?
- Életetek végéig titkolni szerettétek volna?
Csak egy barátnő maradt csendben, Ruby. Ő volt a „hurrikán magja”.
- Te nem akarsz leszidni minket? – kérdezte Mrs. Black azaz Suzy.

- Rosszul esik, hogy nem mondtátok el, ahogy a többieknek is, de nincs jogunk elvárni, hogy egy boldogtalan házasságban éljétek le az életeteket.
Jess, Natalye és Dory elszégyellte magát, már bánták, hogy így nekitámadtak barátnőiknek. Bonniet és Suzyt is meghatották Ruby szavai és az, hogy a többiek szemén is látták a megbánást és a szeretetet. A hat lány könnyes szemmel ölelte meg egymást.

- Ígérjük meg, hogy ezen túl mindent elmondunk egymásnak! – kérte Jess.
- Mindent?!
- Lye!
- Na jó, mindent azért ne – nevetett Dory és a többiek is vele tartottak eme nemes cselekedetben.
- Na jó, frissítsük fel magunkat és menjünk ki, a férjeitek már biztos türelmetlenek – indítványozta Natalye.

A lányok barátsága újra olyan szoros volt, mint a kezdetek kezdetén. A Lye által említett tevékenységek után kimentek a vendégekhez. A násznép kedve nagy változáson ment keresztül a Tekergők hathatós közreműködésének köszönhetően. Most, hogy mindenki felszabadult és vidám volt, úgy döntöttek ideje van a nyitótáncnak. Még jó, hogy a párok ugyanazt a koreográfiát tanulták be, különben nagy lett volna a fejetlenség. Mindenki meghatottan nézte a két gyönyörű menyasszony és fess párjaik táncát. Aztán már az egész társaság táncolt, ott voltak az örömszülők, tanúk, koszorúsok, ismerősök és barátok. Mind boldogok voltak, senki nem emlékezett mi történt néhány órával ezelőtt.