Nagyon elegem van ebből a napból… és még mindig nincs vége. Úgy volt, hogy még néhány percig figyeltük a diákokat, akik befelé szállingóztak aztán megjött James és az új libája, akivel éppen nagyon jól elvoltak. Amy abban a pillanatban, amikor meglátta őket kirohant, Alyval meg mi utána mentünk. Sajnos Amy sokszor túlreagálja azt, amikor Jamesnek barátnője van, de meg kell szoknia. Egészen a bejárati csarnokig rohant. Ott már senki nem volt, így leült a márványlépcső aljába, mi meg a tetejéről néztük. Csak ült a lépcső alján és duzzogott, a szokásos. Öt perc múlva csöngetnek, indulni kéne.

- Amy – lépet mellé Alyssa. – Gyere, menjük órára – és most kivételesen egy szó nélkül elindult, de még így is elkéstünk. Megint a Mardisokkal volt Mágiatörink. Beléptünk a terembe. Elindultunk üres helyet keresni. Az első padban valami új csaj ült, asszem Griffendéles, mögötte Reg egyedül, és leghátul volt 2 szabad hely. Amanda nem mondott semmit, csak leült Reg mellé. Vannak még meglepetések… mi meg hátraültünk. Az óra szokás szerint unalmas volt, alig vártuk a csöngő szót, de az csak nem akart jönni. Amikor végre kicsöngettek mindenki kirobbant a teremből. Mi elsők között mentünk ki a teremből Alyval. A folyosón sétálva találkoztunk az új csajjal, aki egyedül volt. Odaléptünk mellé.

- Szia – köszönt a lánynak Alyssa. – Hogy hívnak? – kérdezte mosolyogva. A lány ránk emelte tekintetét. A tengerkék szemei csillogtak.
- Sziasztok – köszönt vissza mosolyogva. - Layla Montero a nevem. És titeket hogy hívnak? – kérdezte, miközben hátradobta a haját.
- Alyssa Lupin vagyok, ő meg Zsófia Black – mondta miközben rám mutatott. Layla bólintott. Hármasban indultunk tovább a nagyteremig. A teremben a drága Tekergők már ott ültek és legnagyobb csodálkozásomra, egy liba sem volt mellettük. Mind a hárman melléjük ültünk. A fiúk gyorsan ránk kapták a fejüket, gondolom valami libát vártak. James kérdően nézett ránk.
- Amy? – kérdezte körbenézve. Megvontam a vállam, ő meg bólintott. Mindenki evett tovább, majd néhány perc múlva Laylahoz fordultam.

- Na mesélj magadról… honnan jöttél, testvér, jegyek, meg ilyenek – hadartam vigyorogva, mire Layla bólintott és belefogott a mesélésbe.
- Apám angol, Anyám egyiptomi, ezért eddig Egyiptomban éltem. Van egy kishúgom, Emily, aki elsős. Egyiptomban kitűnő tanuló voltam. – mesélte mosolyogva. Ekkor valaki lehuppant mellénk. Odafordultunk és Amanda volt az, és vigyorgott.
- Sziasztok – köszönt még mindig vigyorogva és Laylahoz fordult. – Amanda Potter vagyok – mutatkozott be Amy. Ekkor elkezdtek csevegni. Alyssára néztem. „Valami nem stimmel…”

A vacsora többi ideje tök jó hangulatban telt, jól meg voltunk Laylával. Nagyon jó fej. A vacsora a vége feléhez közeledett, amikor Aly felpattant.
- Menjünk ki a parkba vacsora után! – mondta sugárzó mosollyal. Bólintottam és Amy is. Laylara néztünk. Végül ő is bólintott. Elindultunk kifelé. Kifelé menet persze hogy a drága Tekikbe… akarom mondani tekergőkbe botlottunk. Hogy mit csináltak? James éppen Lilyt várta szegény csaj… Sirike meg Victoriát… jellemző. Hátrafordultunk hogy megnézzük a lányok, hogy állnak a kajálással, és persze hogy még nagyban ettek.
- James hiába vár Lilykére az úgysem adja be még egy jó ideig a derekát – nevetett Amy amikor a fiúk elé értünk, már Aly, Lyla és én sem tudtuk visszatartani a nevetést.

- Mit virultok? – kérdezte Sirius ránk sem nézve, mivel a drága Victoriát kutatta a szemeivel.
- Talán, azon hogy milyen szerencsétlenek vagytok a csajok terén – vigyorgott Aly és már Lyla is nevetett, ellenben a fiúk arca kifejezéstelen maradt.

- Te most ugye Pipogyuszról beszélsz Huszi – kérdezte vigyorogva mire Alyssa vágott egy fintort és elindultunk a park felé, de ez a cél már megint nem valósult meg, mert egy bizonyos Christofer Malfoy és egy drága jó Regulus Black állta el az utunkat.

- Hova hova lányok? – kérdezte Reg bácsi ördögi vigyorral, majd Laylán akadt meg a tekintete. – Te meg ki vagy? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában, de Layla helyett Amy válaszolt angyali mosollyal.
- A park nevű helyre megyünk, ami a hátatok mögött van – mondta majd Laylára mutatott. – Ő itt Layla a barátnőnk – jelentette ki. – Elégedettek vagytok? – kérdezte, majd választ sem várva végre az ajtón túl voltunk, de Reg kiabálását még hallottuk.

- Látom már jó kedved, van de, az órán kedvesebb voltál a hülye haverjaid nélkül – kiabálta. Amy megforgatta a szemét, de semmi pénzért nem fordult volna meg, így eléltük végső célunkat, a tölgyfát és leültünk a tövébe. Néhány percig csöndben ültünk, majd Aly Laylához fordult.
- Mesélj valami izgit – indítványozta mosolyogva, mire Layla elgondolkozott majd bólintott és elmesélte az egyik kisgyerekkori emlékét.

- Még régen, mikor a húgom, Emily még kicsi volt, elszökött otthonról, én meg utána mentem. Nagy nehezen megtaláltam, de végül mindketten eltévedtünk. Emily megint eltűnt mellőlem. És akkor egy templomhoz jutottam, és megláttam egy nyanyát. Öreg volt már, odahívott magához és a kezembe nyomott egy láncot. Azt mondta, mindig hallgassak a medál szavára, mert igazat mond. Végül ő találta meg Emilyt, hazaküldött minket, és én meg elolvastam a levelet, amit mellékelt. Úgy volt, hogy a medálon kirajzolódik majd egy monogram. És az a monogram az igaz, egyetlen szerelmem nevét jelképezi. – mesélte, majd előhúzta a láncot és abba egy monogram volt belevésve: R. A. B. Mind a négyen döbbenten néztük a monogramot, majd Amandára néztem és abban a pillanatban kirobbant belőlünk a röhögés. Lalya értelmetlenül nézett ránk, és a mosolygó Alyssához fordult.

- Te tudod kinek a monogramja ez? – kérdezte miközben minket nézett. Aly megvonta a vállát.
- Csak a felét… - mondta Aly egy halvány mosollyal, majd ránk nézett. – Ezekkel ne törődj hülyék… - Layla bólintott és a medált tanulmányozta, mi meg csöndben ültünk. Nem tudom mennyi idő telt el azóta, de már későre járt az idő, az égen már a csillagok csillogtak.
- Menni kéne… - mondtam halkan. A többiek bólintottak. Lassan elindultunk a kastély felé, amikor Aly észbekapott.
- Jézusom nem írtuk meg még a leckét! – kiáltott, majd elrohant mellettünk. Összevigyorogtunk Amyvel.

- Azt tudnod kell Layla hogy Huszi drágánk egy kicsit stréber – nevetett Amy. Layla furcsán nézett ránk, majd bólintott.
- Ez esetben én is megyek a könyvtárba – mondta majd elindult a könyvtár felé. Fintorogva néztem utána.

- Most már kettő stréber van mellettünk – mondtam vigyorogva és folytattuk utunkat a klubhelyiség felé, közben oltári nagy hülyeségeken röhögtünk. Amikor a portré elé értünk szinte egyszerre mondtuk ki a „kviddics” jelszót. Beléptünk a klubba és az tele volt. Körbenéztünk és szemünk megakadt a drága tekergőcökön. Megcsóváltam a fejem és Amyhez hajoltam.
- Nézd! Lily és Victoria a fiúkkal ülnek – Amy ördögi vigyorra húzta a száját, és gyorsan odakapta a fejét. Lassú léptekkel sétáltunk oda hozzájuk.
- Sziasztok – köszönt nekik Amy csevegő hangon, miközben leültünk. A fiúk biccentettek ellenben Vic és Lily visszaköszöntek.

- Sziasztok – köszönt Vic mosolyogva. – Milyen volt a mai nap? – kérdezte Lily is mosolyogva, mire megcsóváltam a fejem.
- Röviden és tömören: szar – mondtam vigyorogva, mire James és Sirius is elvigyorodtak.

- Nektek nincs véletlenül sürgős dolgotok a könyvtárban? – kérdezte James. Amy meg vigyorogva bólintott.
- Eltaláltad – mondta mire a fiúk, úgy vigyorogtak, mint a vadalmák. – Nincs – fejezte be Amanda. Na ha most nem hal, meg akkor soha, de nem húztuk sokáig az időt, mivel ez a kínos csend mindenre magyarázat volt. Gyorsan felpattantuk és felmentünk a hálóba. Nem értettem miért rohanunk fel, de úgy látom Amynek pontos terve, van. Kicsapta a szoba ajtaját és rögtön a táskájához ugrott és kidobálta az összes könyvét, én meg az ajtóban állva figyeltem.

- Lily nem fog Jamessel járni az tuti, és ha James randit kér befog égni… - hadarta, majd felemelte a bájitaltan könyvét. – Csak egy jó okkal mehetünk vissza – magyarázta és a könyvre mutatott. – És ez egy tökéletes ok – fejezte be vigyorogva. – Szerinted nem jó ötlet? – kérdezte, mire elvigyorodtam.
- Zseni vagy! – kiáltottam fel, majd elgondolkodtam. – És Siriussal mi lesz? – Amy elgondolkodott miközben a bájitaltan könyvét lapozgatta.

- Hát… - kezdte lassan. – Nem tudom… Sirius nagyon makacs és hát Vic meg… lehet, hogy járna vele, de nem tudom. Neked kéne tudni… de szerintem őket hagyjuk, semmi nem lesz a randi meghívásból, mert James ott lesz – Bólintottam. Amy felállt és elindultunk lefelé azon imádkozva, hogy ne legyen még késő. A lépcső közepén megtorpantunk. Valaki kiabált lenn… ajjaj kíváncsi vagyok melyik barom volt az. Gyorsabban szedtük a lábunkat a lépcsőn. Amikor leértük örömmel láttuk, hogy valami két hülye elsős veszett össze és Lilyke a prefektus éppen leállítja őket. Amy gyorsan Lilyhez lépett, és meghúzta a talárja ujját.

- Figyelj – kezdte angyali mosollyal… hogy hogy tud úgy mosolyogni én azt nem értem. - Tudnál segíteni a bájitaltanban? – kérdezte Amanda még mindig mosolyogva, mire Lily csodálkozva nézett, de bólintott.

- Miért is ne – mondta és elindult az egyik asztal felé. – Na mutasd – mondta Amynek mosolyogva, amikor már az asztalnál ültek. Amy kinyitotta a könyvet és egy bájitalra bökött. A drága vörös ördög, meg elkezdett magyarázni és magyarázni. Eleget bámultam őket, így gondoltam megnézem Ágas barátunk pofáját, ami nem volt annyira vidám, ezért gyorsan visszafordítottam a fejem Amyékhez. Amy már kereste a tekintetem, így amikor a tekintetünk találkozott én a fejemmel James felé böktem.

Amy odanézett, és abban a pillanatban kitört belőle a röhögés. Lily eléggé furcsán nézett ránk, na de ilyen az élet. Amy intett Lilynek hogy majd máskor folytatják és becsukta a könyvét. Ebben a pillanatban érkezett meg Vic, Sirius, Remus, Aly és Lyla. Amyvel felpattantunk és a nagy röhögés közepette Laylat és Alyt a lépcső felé lökdöstük, közben egy gyönyörű mosolyt küldtem a többiek felé. Fönt gyorsan elmeséltük nekik a helyzetet és Aly közölte velünk hogy hülyék vagyunk. Puff. Hát ez is történt repültek a párnák. Na akkor ma már másodszorra mentünk le a klubba és hoppá. Amy megtorpant, mi meg nekimentünk. Hogy mit látott meg… hát az a három jóképű fiú ült a klubban, akivel reggelinél találkoztunk, csak az volt itt a bökkenő, hogy VICTORIÁVAL ÉS SIRIUSSZALAL BESZÉLGETTEK! Na amikor végre leértünk egy ’ sziasztok ’ kíséretében leültünk hozzájuk. Néhány perig ültünk a kínos csendben, amikor úgy döntöttem ideje lenne megszólalni.

- Zsófia Black vagyok – mutatkoztam be mosolyogva. – És ti? – kérdezte mire a fiúk, egyenként bemutatkoztak.

- David Sarinas – mondta a középen ülő barna hajú fiú. – Alexander Turner – mutatkozott be a szőke hajú fiú, aki David balján ült. Bólintottunk és a szőkésbarna hajú fiúra néztünk. – Daniel Taylor – mondta egy mosoly kíséretében. – És titeket hogy hívnak? – kérdezte miközben Laylára, Amyre és Alyra nézett.
- Layla Montero – mondta. – Alyssa Lupin – a Daniel bólintott. – Amanda Potter – mondta Amy ekkor a fiúk egy pillanatra, összenéztek, majd bólintottak.

- Amúgy honnan ismeritek egymást? – kérdezte Layla miközben tekintete a fiúk és Vic-Sirius páros között járkált. Vic elmosolyodott.
- Azt hiszem, hogy te még nem ismersz engem – mondta Vic mosolyogva. – Victoria Taylor vagyok – mutatkozott be és nekünk is akkor esett le.
- Daniel a te öcséd… - mondtuk mind a négyen egyszerre.