Reggel, amikor felkeltünk, és lementünk a fiúk már a klubban ültek, és ránk vártak. Amikor észrevettek elkezdtek integetni. Összenéztünk, aztán lassú megfontolt léptekkel elindultunk a fiúk felé, akik a kanapén ültek. Leültünk velük szembe. Vagy két percig néztünk farkasszemet a fiúkkal, hogy magyarul mondja, szemeztünk velük, amikor is James előredőlt és megszólalt:

- Na lányok, döntöttetek? – csak ennyit kérdezett, komolynak szánt hangon, mi meg egymásra néztünk és elvigyorodtunk, és Amyre bíztuk a választ, hiszen az ő tesója kérdezte. Így Amanda is előredőlt és megszólalt:
- Igen, döntöttünk – felelt a kérdésre. Ekkor Siriusnak lett elege így megszólalt:
- És igen vagy nem? – kérdezte türelmetlenül. Na nem baj. Mindjárt nem lesz ilyen aktív, mert jön az én oltásom:
- Nyugi Sirike! Bízzuk ezt Amyékre – mondtam még mindig vigyorogva. Sirius meg Amyre nézett. Szegény Amanda, de így dumáltuk, meg akinek a tesója kérdezi, az válaszol. Úgy látom Amyt nem, zavarja a fiúk pillantása, mert csak vigyorogva hátradőlt:
- Nem leszünk szemetek. Így elfogadjuk az ajánlatotokat, de figyelmeztetlek titeket, hogy ha csőbe húztok, azt megbánjátok – mondta és vigyorogva felálltunk és otthagytuk a fiúkat, akik most már szintén vigyorogtak. Miután kimentünk a klubhelyiségből vidáman ugrálva mentünk le reggelizni. A nagyterem már félig tele volt, így leültünk három fiúval szembe, akik ránk mosolyogtak, én meg ezt kérdeztem Alytól:
- Te ismered őket? – elvigyorodott és válaszolt. – Nem és te? – megráztam a fejem, majd Amandára néztünk aki, vigyorgott majd megszólalt. – Ne nézzetek, így rám nem ismerem őket, de már találkoztam velük – bólintottunk. Továbbettünk, és vagy úgy tíz perc múlva megjöttek a fiúk is. Vigyorogva leültek mellénk és elkezdték tömni magukba a kaját. Ekkor jött a kedvenc házvezetőnk az órarendekkel. Megcsodáltuk hogy mi lesz az első óránk és akár hiszitek akár nem… Átváltoztatástan. Gyorsan befejeztük a kaját és elindultunk összepakolni. Felfelé menet Amy arról dumált nekünk, hogy az egyik fiú az a szőke hajú, akivel lenn találkoztunk és még két haverjával volt az bejön neki. Én és Aly meg csak röhögtünk. Fenn összepakoltunk, majd lentről Aly kiabálását hallva lerohantunk. Fél perccel csöngetés előtt robbantunk be a terembe. Poén volt, mert mindenki minket nézett, de mikor nem? Az óra nem tudom miről szólt, mert végigdumáltuk és McGali csak egyszer szólt közbe és az is akkor volt, amikor nevettünk, és ezzel a dumával szólt közbe, hogy ha nem tudjuk befogni, akkor nyugodtan menjünk ki. Persze nem szó szerint mondta. Mi megköszöntük az ajánlatot és megpróbáltunk csöndbe maradni, ő meg folytatta a dumálást. Sikerült csöndbe maradni, de csak, azért mert akasztófáztunk. Aztán jött a csöngetés! Hurrá! Az elsők között hagytuk el a termet Amyvel, de Aly bennmaradt hogy felírja a leckét, mert ő figyel… egy kicsit. Amikor utolért, csak ennyit mondott:
- A következő óra bájitaltan, és a Mardekárosokkal. – erre én elfintorodtam, mert utálom a Bájitaltant, és még jobban utálom, ha ott vannak a Mardekárosok… vagyis csak Regulus idegesít… hülye aranyvér mániás… nyugi már Amy… mi, az hogy normális? Na jó ezt meg se hallottam, mert ÉN és Sirius utáljuk Regulust! Éppen nagyban „veszekedtünk” Amandával, amikor valaki nekünk jött. Fel sem néztem, de már ordibáltam:
- Az isten szerelmére Sirius Black! Nézz már az orrod elé! – semmi válasz nem jött, így felnéztem és a bátyám állt előttem vigyorogva, de semmi pénzért nem segített volna felvenni a könyveimet, amiket elejtettem, amikor nekem jött. – Hülye majom. – kiáltottam rá és a lányok segítségével felvettem a könyveimet, majd Siriushoz fordultunk először Amy szólalt meg:
 - Tényleg nem kell segítened Sirius – jegyezte meg gúnyosan, miközben mi Alyval elfolytunk egy vigyort, de Sirius sem hagyja magát.
- Ugyan Törpe látom, már összeszedtétek Bogyesz könyveit – mondja vigyorogva, de erre Aly ugrik.
- Akkor is lehetnél úriember Sirike – mosolyog rá. Sirius néz rá pár pillanatig, majd megszólal. – Jaj Alyssa drága ne akard, hogy szóljak Holdsápnak, hogy megint gonosz vagy vele. - Aly arcáról lehervad a mosoly, majd elfintorodik és elmegyünk órára. A terem előtt már ott állt a sok hülye Mardekáros… wáá megörülök tőlük. Amikor a drága Regulus észrevett gúnyosan elmosolyodott, a lányokkal mi úgy döntöttünk, hogy inkább ott megállunk, ahol vagyunk… csak azt nem értem, hogy Amanda, aki védi szegény Reguluskát miért, fogja a pálcáját a kezében? Na jó ez nekem ma nem megy hülye, vagyok! Jaj ne! Lumpi még él? De szívás. Bementünk a terembe és leültünk a leghátsó padba. Lumpi felírta a táblára egy bájitalnak az elkészítési módját… jaj mi is a neve a bájitalnak? Ja igen… simán ellenméreg. Kösz Aly. Szóval felírta a táblára mit kell csinálni és párokat alkotott. Amandának egy Katie nevű Griffendéles lány lett a párja és ő tök jó bájitaltanból, szóval Amy mázlista. Alyssa Clarat kapta párnak, igaz hogy a lány Mardis, de nagyon jó fej… szóval Aly is mázlista. Na de én! Regulust kaptam! Hogy dögölne meg Lumpika. Angyali mosollyal leültem Reg mellé, ő meg furán nézett rám, de hát istenem ilyen az élet. Közben elkezdtünk dolgozni és Reg drága csak 600x oktatott ki, így fogtam az első hozzávalót, ami a kezem közé akadt és bedobtam a bájitalba, sajnos ez nem volt annyira jó ötlet, mert a bájital felrobbant. Hé lányok ez egyáltalán nem vicces! Gonoszak vagytok. Na miután volt ez a kis, bumm Lumpika felküldött minket a gyengélkedőre. Fel is mentünk, Reg egy kicsit (értsd: nagyon!) duzzogott, természetesen miattam, én meg elégedett voltam, azzal hogy nem kellett az órán poshadnom. Miután Poppy néni megvizsgált minket visszaküldött órára, de már csak 15perc volt hátra, így nem mentünk vissza. Reguluska fogalmam sincs hova húzott el, de azt tudom, hogy én a nagyterembe mentem. Húsz perc múlva megjelent Amy és Aly és persze mögöttük jött a bátyám és James. Gondolom a lányok, elmondták mi történt, mert a fiúk rózsás kedvükben voltak. Miután leültek Sirius vigyorogva fordult hozzám.
- Hallom Bogyesz robbantgatós kedvedben vagy - jegyezte meg vigyorogva erre én, vágtam fintort, és ettem tovább, de Sirius nem állt le. – Most miért vagy ilyen? – kérdezte sértődötten és itt már elegem volt így elkezdtem ordibálni.
- Figyelj! Mi lenne, ha nem zaklatnál és hagynál engem békén? – kérdeztem idegesen, erre ő döbbenten nézet rám. Néhány percig ettem, majd felnéztem és megszólaltam. – Bocs Sirius – kezdtem, de ő leintett és bólintott. Ennyi volt az ebéd izgi része. Ezután Jóslástan, de semmi kedvem nem volt menni, és még a fejem is fájt. Amy velem jött a klubba, Aly meg azért elment órára, mert kellet valaki, aki falaz nekünk. A klubban senki nem volt, így nyugodtan tudtunk dumálni. Körülbelül 45perc volt még az órából, amikor kinyílt a portré és McGalagony lépett be rajta, és amikor észrevett minket mérges lett. – Maguk miért nincsenek órán? – dühöngött, mi meg ijedten néztünk össze. Erősen gondolkodtam egy válaszon, ami megfelelne a házvezetőnknek, amikor Amy hangját hallottam. – Azért tanárnő, mert Zsófinak fáj a feje és már volt a Gyengélkedőn, de még mindig nem múlt el, így nem ment órára – magyarázta Amy, mire McGali engem kezdett el méregetni, bólintott majd Amandához fordult. – És maga miért nincs órán? – kérdezte szúrós szemmel… jaj szegény Amy, de ő nyugodtan válaszolt. – Azért tanárnő, mert nem akartam magára hagyni – mondta, de McGalagony nem dőlt be ennek. – Ez mind nagyon szép és jó Potter, de én most megyek és beszélek Trelawney professzorral, és holnap este várom büntetőmunkán – mondta, mire Amy bólintott és McGalagony meg távozott. Nem telt bele egy másodperc Amy gyönyörű szavakkal illette kedvenc házvezetőnket, én meg csak röhögtem. Amikor elkezdtek szállingózni befelé a diákok Amyvel jól, elbeszélgettünk. Éppen nagyban meséltem neki a nyárról, amikor megakadt a tekintetem a bátyámon és egy szőke libán. Sóhajtottam.
- Sirius megint összeszedett egy libát – mondtam Amynek aki ettől röhögő görcsöt kapott, majd hirtelen egy vörös hajú lány süvített el mellettünk erre Amy abbahagyta a röhögést és sötét tekintettel figyelte a portrén bejövő diákokat, miközben ezt dörmögte.
- Nem csak ő… James is…