3.fejezet - Kémkedés és mesélés Potter és Black módra

Mégis mit vár, mit mondjunk? Ugorjunk a nyakába, és köszönjük meg?! Arról ne is álmodjon. Nem kell a segítsége, egyedül is boldogulunk. Hülye! Mégis hogy képzelte ezt? Elegem van belőled, Sirius Black! Utállak! Nyugi Zsófi, nem biztos, hogy rossz a szándéka. Nem Amanda. Biztos valami hülye trükk, vagy mit tudom én. Azért annyira ismerem. Na, add ide a Naplót! Sikerült elvennem Zsófitól, és én most Amanda vagyok. Elmesélem, mi volt miután Sirius feltette ezt a kérdést. Mi döbbenten néztünk rá, vagy húsz percig, és mivel James észrevette, hogy tanácstalanok vagyunk, odajött, és megszólalt.
- Nem kell azonnal válaszolnotok – kezdte vigyorogva. – Ráérünk vele holnapig – mondta és Siriusszal a nyomába felmentek a lépcsőn. Mi meg csak néztünk utánuk megkövülve. Nem esett le nekünk, hogy tulajdonképpen mit is akarnak tőlünk a fiúk. Még néhány percig bámultunk, aztán összedugtuk a fejünk, hogy mit kéne csinálni. Vélemények eltérőek:
Alyssa: Szerintem el kéne fogadniuk az ajánlatot, mert talán tényleg segíteni szeretnének.

Zsófi: Nem, nem fogjuk elfogadni, mert csak dicsekednének, és cikiznének minket!
Amanda: Aly, Zsónak igaza van, emlékszel? Ha jobbak akarunk lenni, mint ők, akkor nem kell a segítségük! Igaz?
Zsó: Teljes mértékben! Mennyiben fogadunk, hogy ez egy csapda? Pont egy vita után, amúgy Aly, ez most nem sértés, de te nem tudod, mivel sértegettek minket, és remélem, nem is tudod meg, mert nem voltak valami kedvesek.
Alyssa: Jó, felfogtam. Akkor mi lesz?
Amy: Holnap elküldjük őket melegebb éghajlatra, mert a Trió egyedül is mindent meg tud oldani. Igaz lányok?
Zsó: Igen. Tökéletesen igazad van Amy, de ha jobban belegondoltok lányok, akkor lehet, hogy tényleg segítenének valamit.
Aly: Hahahaha. Miss Nem Fogadjuk El Az Ajánlatot. Most akkor mi legyen?
Amy: Elég! Zsó, lehet, hogy igazad van, de ki kell deríteni. *vigyorog*
Zsó: Jaj Amy! Mit forgatsz a fejedben?
Amy: Aly, benne vagy?
Aly: Miben?
Amy: Csak akkor mondom el, ha beleegyeztek.
Zsó & Aly: Naná, hogy benne vagyunk. Na, ki vele.
Amy: Mennyibe fogadunk, hogy a fiúk nem alszanak?
Aly: De nekünk oda tilos felmenni! Amúgy is, mi van, ha alszanak?

Zsó: Tuti nem alszanak! Gyerünk lányok, menjünk!
Aly: Csak felviszem a Naplót.
Amy: Oké. Siess!

Gyorsan feljöttem ide a hálóterembe. Jajj, Amy, miért találsz ki mindig valami hülyeséget? Mondjuk nekem mindegy. Remélem hallunk valami izgit, és megtudunk valamit a szándékukról.

Fél órával később

Annyira hülyék a fiúk, na jó, mi is azok vagyunk, de hát akkor is, semmi vicceset nem tudtunk meg, de én akkor is röhögök. Na jó, kezdem az elején. És csak úgy mellesleg, hogy tudjátok ki ez a hülye, aki röhög, az én vagyok, na jó, Amanda. Akkor nincs több köret, sem saláta, elmondom mi történt.
Miután Alyssa lejött, már szinte senki nem volt a klubhelyiségben, így nem is kellet nagyon vigyázni, hogy valaki észre fog venni minket. Vagy öt percig kerestük a fiúk szobáját, mert még nem jártunk itt. Aztán végre valahára meghallottuk ez egyik szobából Remus ideges hangját.
- Tapmancs! Ágas! Nem tehetitek ezt – kiabált Remus. – Ez egy nagy baromság, amit kitaláltatok, meg mit gondoltok a lányokról?! Azt hogy hülyék? Azért ennyire nem, nem is biztos, hogy elfogadják az ajánlatotokat. És ezért már ismernek titeket annyira, hogy tudják, ti azért nem szoktatok mindig mindenkinek segíteni, főleg akkor ha... – a többit nem hallottunk, mert Zsó beleszólt. – Látjátok, mondtam én, hogy Sirius nem az a jó kisfiú, aki egy vita után segít valakin. Még szerencse hogy Re…-hirtelen elhallgatott, mert léptek zaját hallottuk, amik az ajtóhoz közelítenek. Amilyen gyorsan csak tudtunk, rohantunk lefelé, ja, és elfelejtettem mondani, hogy azért gondolta valaki, hogy kinn vagyunk, mert Zsófi nem suttogott. A léptek elhaltak, és az ajtó nyikorgását hallottuk. Aztán be is csukódott. Mi meg gyorsan visszamentünk az eredeti helyünkre, és tovább hallgatóztunk.
- Azt hittem, Bogyeszka hangját hallom – mondta Sirius.
- Nyugi Tapi. Szerintem csak képzelődtél – jegyezte meg James. – Holdsáp. Akkor mit javasolsz, mit tegyünk? Szerintem a lányok pontosan tudják, hogy ez nem egy ártatlan ötlet volt. Azért már ismernek minket annyira.
- Éppen ez az Ágas – szólalt meg Remus. – Ennél nagyobb lesz a meglepetés, amikor rájönnek, hogy ti tényleg segíteni szeretnétek.
- De… de…de Holdsáp! Nem akarhatod, hogy jobbak legyenek nálunk – hallottunk Sirius felháborodott hangját, na erre kíváncsi leszek.
- De, pontosan ez akarom Tapmancs – mondta Remus nyugodt hangon.
- Már értem, benne vagyok – mondta James. – Tapi?
- Na jó, én is… - mondta lemondóan.
Ennyi elég volt nekünk. Fogtuk magunkat, és gyorsan visszamentünk a hálóba. Mindent megbeszéltünk. Holnap kíváncsi leszek a fiúk arcára. Haha. Ahogy elnézem nehéz év előtt állunk.  Bár mindig hosszú év áll előttünk, de mindig gyorsan vége. Karácsony a Roxfortban… annyira fáradt vagyok, szóval azt hiszem, bevágom a szunyát, mint a lányok.

 Öt perc múlva

 - Hé lányok, alszotok? – kérdezte Zsófi hangosan, én elnevettem magam, Aly meg csak hümmögött. – Ezt nemnek veszem – folytatta Zsó, Aly tovább aludt, én meg leestem az ágyról a röhögéstől. Hangos puffanással értem földet. Alyssa ágyánál volt valami fényforrás, ami bevilágította a szobát. Zsófi az ágyam mellett állt, Aly meg az ágyáról nézett engem. Hirtelen ők is elnevették magukat, csak tudnám min. Na, nem baj. Zsófia hirtelen megszólalt:
- Bim-bam bogár – döbbenten néztünk rá, majd Aly ezt kérdezte:
- Ez most, hogy jön ide, drága Zsó? – erre én vigyorogva felmásztam az ágyamra, és ők is leültek hozzám. Majd Zsó elkezdett dumálni.
 – Elmesélek nektek egy történetet – kezdett bele. – Figyeljetek. Egyszer régen élt egy tudós, aki hallott a Bim-bam bogárról, és elment Afrikába, hogy felkutassa, mivel a Bim-bam bogár kis testű zöld bogár volt, és nagyon értékes is. Ment-mendegélt, és nemsokára látott is egy zöld bogarat. Elkapta és betette egy üvegbe, majd az üvegre dugót tett. Másnap reggelre a bogár eltűnt. A tudós nagyon szomorú volt, de megint elment Bim-bam bogarat keresni. Talált is, és most betette egy kisebb üvegbe, arra egy dugó, és azt a kis üveget betette. Másnapra az a bogár is eltűnt… - Zsó vigyorogva nézett minket. – a tudós megint elment Bim-bammot keresni, és megint talált egyet. Most egy kis üvegbe tette, azután azt egy nagyobba, és azt egy még nagyobba, és minden üvegre tett dugót, majd megjegyezte, ha ebből eltűnik, ő megörül. Másnapra hát… ez a bogár is eltűnt… Képzeljétek,  most a nyáron az egyik mugli barátnőmmel voltunk egy gyorsétteremben, aminek McDonald’s a neve, és éppen nagyban ettünk, amikor egy fiú köszönt nekünk, mi röhögtünk egy sort, és visszaköszöntünk. Odamentünk a pultos bácsihoz fizetni, és mondott egy bazi nagy összeget… mi értetlenül néztünk rá, hiszen alig ettünk valamit, amikor megszólalt, hogy az a fiú, aki köszönt nekünk, a mi számlánkra evett. Itt nagyon mérgesek lettünk, de azért fizettünk. Úgy negyed óra múlva megtaláltuk a fiút, és számon kértük a pénzt, mire ő azt mondta, hogy most nincs pénze, de elmegy az automatához… tudjátok, ahová bedugsz egy műanyag kártyát, és ad pénzt – bólintottunk, majd folytatta. – mondtuk a Vikivel, hogy oké, de adja oda a táskáját zálogként… tudjátok mi az, ugye? – megint csak bólintottunk. – Oké, akkor. Álltunk ott vagy kettő percig, amikor odajött hozzánk egy rendőr, hogy elloptuk a fiúnak a táskáját. Gyorsan elmagyaráztuk neki a helyzetet, ő bólintott, és kinyitottuk a táskát, és mi volt benne? – nézett ránk kérdően mire én megszólaltam. – Bim-bam bogár – erre rám nézett. – Te ezt ismered? – kérdezte nagy szemekkel, erre elvigyorodtam. – Nem, csak erről a bogárról meséltél, szóval gondoltam az van benne – bólintott. – Ez egy vicc amúgy, mivel hogy mindenki beleképzeli magát, abba hogy tényleg kifizettük a fiú kajáját meg minden, pedig ez a történetben van benne – erre mind a hárman elkezdtünk nevetni, és Alyval párnát vágtunk Zsóhoz. Majd 7 perc után megszólat Alyssa fáradtan.
- Lányok, szerintem menjünk aludni, mert holnap nehéz napunk lesz. – Zsóval bólintottunk és Aly elfújta a gyertyát, ami fényt adott, és mindannyian az álmok birodalmába repültünk.