Ez a napló három olyan lánynak a tulajdona, akik a tekergőkkel nőttek fel, vagyis három évvel fiatalabbak a tekergőknél. Név szerint: Zsófia Black, Alyssa Lupin és Amanda Potter. De röviden csak TRIÓ. Igen, mi hárman vagyunk a trió. Íme egy rövid jellemzés rólunk.

A nevem Zsófia Black. A naplóban Zsófi, Zsó, Zsé, vagy ritkán, de nagyon ritkán Bogyesz néven, amit a drága Sirius talált ki. Amúgy Sirius Black féltestvére vagyok. Egyik legjobb tulajdonságom, hogy gyorsan barátkozom. A suliban elfogadható tanuló vagyok.

Az én nevem Alyssa Lupin. Engem a legtöbben csak Alynak hívnak, de néha Alyssának is. Az én bátyám Remus. A lányok szerint én türelmes és megértő vagyok, de nem mindig. Kitűnő tanuló vagyok.

Engem Amanda Potternek hívnak, de általában csak Amy vagyok, vagy Törpe, de csak ha Sirius beszél hozzám, mert amúgy is azt ő találta ki. Nem nehéz kitalálni, hogy James Potter húga vagyok. Jó tanuló vagyok, de utálok tanulni. Meg nagyon sértődékeny is vagy Amy. Zsófi! Ez nem igaz!

Ennyit rólunk. Mivel a Roxfort Expresszen ülünk, és unatkozunk, leírjuk mi volt két évvel ezelőtt… vagyis amikor először találkoztunk. Hogy is volt?
Az úgy volt, hogy fél 11-kor megjöttünk anyáékkal, Sirius már ott várt… Mire várt? Zsófi én írok most… szóval Sirius ott állt a 9 és háromnegyedik vágányon, és amikor észrevett minket, odajött ezzel a dumával:

- Csá Ágas! – köszönt Jamesnek, és rám nézett, majd megszólalt. – Hello, gondolom te vagy James húga. Sirius Black vagyok. – mondta mosolyogva
- Amanda Potter. – mutatkoztam be és visszamentem a szüleimhez. James és Sirius meg ha jól tudom, a többi tekergőt várták.
Igen, úgy volt. Mert néhány perccel később Remusszal mi jöttünk meg, és rögtön Siriusékhoz mentünk. Elmesélem, hogy történt.

- Sziasztok! – köszönt Remus a fiúknak. – Ez itt a húgom, Alyssa Lupin

- Hello – köszönt James. – Alyssa, ott a húgom, nyugodtan beszéljetek, addig mi elraboljuk a tesódat – vigyorgott rám, majd elmentek a vonat felé, én meg észrevettem Amandát, és odamentem hozzá(d).
-Szia! Alyssa Lupin vagyok, Remus húga, és én is elsős vagyok! - mutatkoztam be mosolyogva.
- Hello! Amanda Potter vagyok. - köszöntél vissza tömören – Keresünk üres kupét?
- Persze, mehetünk. Csak elköszönök a szüleimtől. - mondtam, és elmentem anyuékhoz.
Úgy tíz perc múlva már a vonatot jártuk, üres kupét keresve. De csak egy volt. És abban egy szőkésbarna hajú lány ült. Benyitottunk.
- Szia. Leülhetünk? – kérdezte Amanda mosolyogva.
Bólintott.
- Persze. Gyertek csak be. Zsófia Black vagyok. – mutatkozott be, mi meg elmosolyodtunk - Sirius Black húga? – kérdeztem, mire Zsófi elvigyorodott.
- Pontosan. És ti? – nézett ránk.
- Alyssa Lupin. – mutatkoztam be, majd mindketten Amandára néztünk.
- Amanda Potter. – mondta Amanda, majd Zsófihoz fordult – Hogyan szólíthatunk?
- Hmm… Zsófi, Zsó, Zsé – sorolta. – És én titeket?
- Alyssa, vagy Aly. – mondtam röviden.
- Amy, vagy Amanda – mondta Amanda is.

Zsó bólintott, majd elkezdte mesélni a családja történetét, és azt, hogy Sirius csak a féltestvére. Aztán Amanda jött a meséjével Jamesről. Én lettem az utolsó, de pont időben fejeztem be, mert nyílt az ajtó és kik jöttek be?
Hát a tekergők, vigyorogva, és csak az ajtóból szóltak be. (Zsó, írj most te!)
Sirius szólalt meg először, azzal a hülye vigyorával:
- Nézzétek, itt vannak a mini tekergők. – jegyezte meg gúnyosan, és erre én vágtam vissza.
- Jaj Sirike, mi lenne, ha nem zaklatnál minket? Majd a suliban. – mondtam vigyorogva, és kiküldtük őket. Az út további részében beszélgettünk, és nevetgéltünk. Kiderült, hogy mind a hárman a Griffendélbe szeretnénk kerülni. Amikor megérkeztünk, a vonat zökkent egy nagyot, és megállt. Amikor kiszálltunk, egy óriásféle ember várt minket, és azt mondta, szálljunk be a csónakokba. Beszálltunk. Mind a hárman egy csónakba, és elindultunk a kastély felé. Ott McGalagony várt ránk, aki mindent elmagyarázott nekünk, és az ő vezetésével mentünk be a nagyterembe. Ott egy kis széken egy sapka volt, aki valami verset énekelt, utána meg a fejünkre kellett tenni, és ő osztott be minket egy házba. Most nem írom le az egész névsort, mert az hosszú lenne, ezért csak azt írom le hogy Hármunk közül én mentem először, utána Alyssa, és Amanda ment utoljára. Mind a hárman griffendélesek lettünk. A vacsora jó volt, meg minden… Amanda nem akarsz írni?

Vacsora után felmentünk a Klubba. Egy szobába kerültünk, és ennek örültünk. Miután kipakoltunk, leültünk a kandalló elé beszélgetni, és amikor bejöttek a Tekergők, akkor jöttünk rá, hogy a tekergők a testvéreink – a legjobb barátok –, és a Roxfort bajkeverői. Összenéztünk, mert ugyanazon járt az eszünk, de Zsó volt a leggyorsabb:

- Nekünk is kéne egy jó név. – nyögte ki vigyorogva.
- Igen – helyeselt Aly. – És mivel hárman vagyunk, lehetne, mondjuk Trió.
- Trió. - mondtam ki én is a szót. – Nekem tetszik. – vigyorodtam el.

- Ez nagyon jó név.- lelkendezett Zsó – Erre a névre mindenki emlékezni fog.
És ott a kandalló előtt ülve megfogadtuk, hogy jobbak és híresebbek leszünk, mint a tekergők, de tudtuk hogy az út odáig hosszú, és nehéz lesz. Ezekkel a gondolatokkal megbarátkozva kiáltottunk fel egyszerre:

1                           2                     TRIÓ

Mert ez volt itt a jelszó!