Kate

Azok, akik most a griffendél toronyban ültek, két kiáltást hallottak. Az egyik a lányok hálókörlete felől érkezett, a másik pedig a fiúké felől.
Egy rémült, és egy örömteli...


Lil

- MIIII?! – sikítottam rémülten. – Mondd kérlek, hogy csak át akarsz verni!
- Nem, Lil… Nem akarlak átverni. – válaszolta Kate.
- Istenem! Hogy lehetek ennyire balszerencsés?! - üvöltöttem, majd berohantam a fürdőszobába.

Már vagy 15 perce bent ülök. Közben hallottam a lányokat odakint beszélgetni, de igazából nem sok mindent fogtam fel a szavaikból. Potteren gondolkodtam. Ki nem állhatom!Hogy lehet ekkora szerencséje valakinek? És miért pont engem? Ott van több száz másik lány, akit kérés nélkül is megkaphatna! Komolyan nem értem a pasikat. Mindhez hozzá kell vágnunk a bakancsainkat, hogy tartsák a tisztes távolságot? Jó, mondjuk Black nem igazán tartotta ezt… Kate elrablása nem éppen ennek minősül. Szegény Amy. Megfojtott volna ha akár két másodperccel később lépek ki a szekrényből. Jó, mi tagadás, én is szabadulni akartam abból a pókiszonyból. Különben is, a póknak több szeme van, mint nekem. Így hogy nézzek vele farkasszemet? Na nem mintha vágynék rá, de ez csalás! Még egy részeg embernek is nehézséget okozna. Aztán pedig ott volt James is…

-Lil, téged keresnek. – kiabálta az ajtó mögül Dóry, ezzel megszakítva a gondolatmenetemet.
- És mégis ki?
- Egy másodéves lány. – felelt Alice, Dóry helyett. Másodéves lány? Mit akarhat tőlem egy másodéves lány? Kiléptem a fürdőszobából. Valóban egy kislány állt az ajtóban.
- Szia. Én vagyok Lily.
- Szia Lily. Egy fiú küldött hozzád, hogy szóljak neked, hogy menj le a klubhelységbe. – mondta megszeppenve.
- És, mégis ki az a fiú? – kérdeztem, bár a választ sejtettem.
- Nem…nem tudom…
- Hm…oké, köszi, hogy szóltál. – mondtam, és elfordultam tőle. A lányokra néztem tanácstalanul.
- Most mit csináljak? – tettem fel az irtózatos kérdést.
- Hát, szerintem menj le. – tanácsolta Amy.
- Jó, de… oké, lemegyek. – ezzel fordultam is meg, és lementem a lépcsőn. Minél lassabban, abban reménykedve, hogy közben belém vág a villám, vagy agyonüt egy meteor. De épségben megérkeztem a lépcső aljára. Ismét csalódnom kellett az égiekben.
- Lily! – lépett hozzám James. – Szóval, mikor lesz a következő randi?
Milyen szerencse, hogy Jamesen és rajtam kívül nincs itt senki.
- James, én nem akarok több randit. – tértem a lényegre.
- De… miért, Lil?
- James, érted rajong a suliban az összes lány… Miért pont engem kellett kiszemelned magadnak? – kérdeztem, és hátat fordítottam neki.
- Lily, akkor sokadjára is elmondom miért.
Eközben visszafordultam hozzá, és várakozva néztem rá.
- Azért, mert szeretlek.


Kate

- Nah, ez érdekes lesz – mondta Alice, ahogy Lil kivonszolta magát az ajtón. – Gyertek, menjünk!
- Mégis hova? – kérdezte Dóry.
- Szerinted? Hallgatózni!
- Alice, biztos vagy te ebben? Elvégre Potter nem velünk akar beszélni... – mondtam habozva, bár kétság sem férhet hozzá, azért kíváncsi voltam. – Lil úgyis el fogja mondani, hogy mit mondott Potter – legalábbis remélem, hogy így lesz. Ezt persze már nem tettem hozzá, de elvégre mi vagyunk a barátnői, hát ki másnak mondaná el?
- Jaj Kate, ne izélj már – mondta Amy, és elkezdett húzni kifelé az ajtón.
- Jó, csak... csak... – csak nem tudom mi... Valahogy az volt az érzésem, hogy ezt nem akarom hallani. Elvégre, nekem sem kell gyertyatartó.

- Hoppá, nem csak mi akarunk hallgatózni – mondta vigyorogva Amy, ahogy elértük azt a részt a lépcsőn, ami már közös volt a fiúkéval. – Itt van Black is.
- Mit akarsz vele csinálni? – kérdezte Dóry, de a hangjában érződött, hogy pontosan tudja.
- Hát, nem is tudom... Mit szólnátok egy kis gáncsrontáshoz? Vagy egy jó kis hajhullasztó bűbáj? Úgyis annyira büszke a hajára. Mi lenne, ha tennénk ellene?

Azonban még mielőtt bármit tehettek volna, Alice és én szinte egyszerre nyúltunk a pálcánkért, és egy-egy csiklandozó bűbáj suhant Black felé, miközben ”szegény szerencsétlen” továbbra is hegyezte a fülét.

- ... mert szeretlek – hallatszott Potter hangja. Bakker, a legrosszabb pillanatban.
- Nem tudtatok volna még öt percet várni? – kérdezte Dóry. Komolyan, mintha ők nem erre készültek volna.
- Na p... – kezdtem, de Amy lepisszegett.
- Csitt már, hallgassátok!
- Úgy sejtem, Black barátod hallgatózott – hallatszott Lil hangja.
- A barátnőid nemkülönben – felelte Potter. – Úgy látszik nem bíznak benned annyira, hogy elmondod nekik – tette még hozzá. Á, hogy ez mekkora egy barom... És még csodálkozik, hogy Lil miért utasítja el folyton.
- Tévedsz – mondta Dóry, majd elindultunk lefelé, de ahelyett, hogy megálltunk volna, indultunk is a portélyuk felé.
- De ha már ennyire nagy arcnak hiszed magad, hogy mindenki az unalmas monológod akarja hallgatni arról, hogy mennyire szereted Lilt, akkor keresd fel Black barátod, és meglátod, hogy mit szoktunk csinálni, valahányszor egy ilyenre sort kerítesz – fűzte még hozzá Amy, majd elindultunk lefelé.

Na jó, azért ez így nem teljesen igaz, mert bár mi elég sokszor röhögünk, Lil legtöbbször csak bosszankodik. Bár azért az a Roxmortos dolog nála is leverte a biztosítékot. Na jó, Potter és Black kivételével mindenkinél. De most őszintén, az, hogy álmai nője helyett a legjobb barátjával kezd el csókolózni...? Hát nem röhejes?

Trapp-trapp-trapp.

- Csajok, várjatok már meg – lihegte Lil.
- Eddig tartott? – kérdezte Dóry.
- Hála istennek. Épp idejében léptetek közbe. Köszi csajok.
- Áhh, szóra sem érdemes – legyintettem.
- Na jó, hanyagoljuk a Potter témát. Kezd hányingerem lenni tőle – mondta Amy.
- Tulajdonképpen most hova is megyünk? – kérdezte Alice.
- Nem tudom, ti indultatok el valamerre.
- Ez igaz. Nincs kedvetek sétálni egyet a parkban? – kérdezte Dóry.
- Nekem nincs – feleltem erre. – Hideg van kint este.
- És ti? - fordult a többiekhez.
- Hát, nem is tudom – habozott Lil. – Tényleg hideg van kint, nem tudom, hogy jó ötlet e.
- Nekem tökre nyolc.
- Szerintem napoljuk ezt a sétát – mondta Alice.
- Akkor menjünk vissza a klubhelyiségbe – indítványozta Lil.
- Helyes. És legalább mindent elmondhatsz – mondta Amy.
- Juharfátyolka – mondtam, ahogy odaértünk a portréhoz.
- Jéé, még csak este tíz van, és sehol senki idelent – nézett körbe csodálkozva Alice.
- Vajon hol van mindenki? – kérdeztem. Pff, ennél értelmesebb kérdést ki sem nyöghettem volna. Mintha a csajok tudnák, hogy mások mit csinálnak ilyenkor.
- Na akkor, hogy is volt? – kérdezte Dóry, ahogy lehuppant az egyik fotelbe a kandalló előtt.
- Várj, felszaladok egy pulcsiért – mondtam, mielőtt Lil belefoghatott volna, és már ott sem voltam.

Pillanatokkal később egy pulcsit magamra rángatva jöttem lefelé a lépcsőn, mikor a csajok hangjait jallottam – de egyáltalán nem Potter volt a téma, hanem...

- Kate olyan furcsa mostanában – mondta Amy.
- És ingerült – tette hozzá Dóry.
- Lányok, szerintem semmi baja sincs, egyszerűen egy kicsit túl van hajszolva – mondta Lil.
- Naná, te aztán biztos tudod. Mostanában folyton együtt vagytok, biztos, hogy elm...

Itt volt az a pont, ahol már nem bírtam tovább, és ahelyett, hogy úgy tettem volna, mintha semmit nem hallottam volna, levágtattam a lépcsőn, egyenesen a Dáma felé.

- Kate, mi a baj? – kérdezte Alice.
- Semmi – mondtam, és rohantam tovább.
- Szerintetek hallotta? – kérdezte Dóry.
- Minden szót – feleltem, majd kiugrottam a portrén, és szaladtam, miközben éreztem, ahogy a könnyeim szép lassan elindulnak lefelé.