Kate

Napok óta alig alszok valamit éjjelente. Folyton egy görcs van a gyomromban, és rettegek, de nem tudom, mitől. Félek az ismeretlentől.

*

- Szerinted mit vegyek fel ma? – kérdezte csevegő hangon Lily, ahogy lehuppant mellém. Ma van a nagy napja Jamesszel. – Kate, valami baj van? – kérdezi, ahogy pillantása az arcomra téved.
- Nem, semmi – hazudtam, annak ellenére, hogy a lányoknak mindig elmondom, ha valami bánt.
- De... Biztos, hogy minden rendben? Mert nem úgy nézel ki...
- Nem, Lil, hidd el, semmi bajom, csak napok óta nem tudok rendesen aludni. Biztos azért, mert izgulok helyetted, hogy mi lesz ma – mondtam, csak hogy eltereljem a témát.
- Na jó, ha nincs semmi baj, akkor segíthetnél kiválasztani, hogy mit vegyek fel...


Lily

Kate-tel végül úgy döntöttünk, hogy egy egyszerű ruhát veszek fel. - Hiszen én nem akarok tetszeni James Potternek! Jó, igaz hogy egy randi. A ruha illik is egy ilyen eseményre, de nem vittem túlzásba. - Ahogy siettem le a tölgyfaajtóhoz, azon imádkoztam, legyek végre túl az egészen. James már várt. Ott állt az ajtó előtt, amikor leértem. Farmer volt rajta és bőrkabát.
- Szia, Lil! Már azt hittem nem jössz – mondta James látszólag őszintén.
- Megígértem, nem? – kérdeztem kissé ingerülten.
- Akkor hát induljunk.
Kiléptünk az ajtón, és szótlanul mentünk Roxmorts felé.
- Tudod, még mindig nem hiszem el, hogy kihagysz miattam egy kviddics meccset.
- Ugyan, Lil! Már ötödik óta randiért könyörgöm! Azt hitted, ha a kviddicsmeccsel egy időpontba rakod, kihagyom? – kérdezte vigyorogva. – Egyébként jó terv volt.
- Hát, de nem jött be. És különben is, ha már itt vagyunk, ne azt találgassuk, mi lett volna, ha…
- Ha? Ha mi? Ha már ötödikben adsz nekem egy esélyt? – vigyorgott.
- James Potter! Örülj neki, hogy most kaptál egy esélyt! Szívem szerint nemet mondtam volna, de … ott volt Kate. És különben is, még meggondolhatom magam! – figyelmeztettem cseppet sem derült arccal. Kezdett irritálni ez a téma.
- Hát jó, én örülök, hogy itt vagy.
Ekkor már a falucska kapujában voltunk.
- Nos, szerintem látogassuk meg Madame Puddifoot kávézóját – javasolta James.
- Mi?! – Persze, még mit nem! Jamesszel Madame Puddifoot kávézójába? Majd ha bolond leszek! A három seprű tökéletes hely erre az alkalomra. - Vagyis… menjünk inkább a Három seprűbe. Kérlek!
Jamesen látszott, hogy meglepődött, de aztán iszonyú öntelt vigyor ült ki az arcára. A francba!
- Hát jó, menjünk oda.
Beléptünk a helyiségbe, amely szinte üres volt. Leültünk egy - az ajtótól elég távol álló - asztalhoz. Némán ültünk egy darabig. James engem nézett. Hogy a villám csapna bele abba a két szép barna szemébe, mikor így néz! Ezt nem bírom tovább. Ki kell találnom valamit… Valamit, ami…
-Sziasztok! Már kerestelek titeket!
Black volt az. Már itt is kísért…
- Ágas pajtás, beszélnem kell veled – tért a lényegre Black, és leült az asztalnál lévő harmadik székre.
- Tappmancs, muszáj ezt most? – kérdezte egy lesújtó pillantás kíséretében, ám Black nem vette a lapot.
- Igen, muszáj.
- Őőő… akkor én azt hiszem nem zavarok – ezzel felálltam, és kimentem a mosdóba.

*
Mikor visszaértem, még mindig beszélgettek. Most akkor… ki randizik kivel? Erre a gondolatra elkezdtem vihogni. Persze Potterék felém fordultak, mire én elhallgattam.

*
Kezdem rohadtul unni. Már vagy húsz perce beszélgetnek.
- Sziasztok! - köszöntem nekik, és elindultam az ajtó felé.
- Hello, Evans – ez az idióta Black volt. Pukkadna meg.
- Szia, Lil! – nézett felém James is, majd visszafordult barátjához. Inkább fordulna fel. Aztán úgy nézett vissza rám, mintha nem fogta volna fel, hogy nem szándékozom több időt „rájuk” áldozni.
- Várj, Lil! – rohant felém. – Hová mész?
- Potter, te… Most kivel is randizol? Blackkel, vagy velem? – keltem ki magamból. – Ha nálad ez jelenti a randit, köszönöm, abból nem kérek!
És mindezt a képébe vágtam. Aztán 180 fokos fordulatot vettem, és indultam volna Roxfort felé, de elkapta a karom.
- Lil, Tapinak fontos problémája volt, és…
- Fontos probléma? Ne röhögtess! És ezt pont a mi randink közben kell megbeszélni!
- Szóval mégiscsak fontos számodra ez a randi? – kérdezte gyanakvón.
- Megígértem, és eljöttem. Nem így szándékoztam tölteni az egész délutánomat! Érted már?
- Persze… megértelek. De… adj még egy esélyt, kérlek!
- Nem, Potter…
- James – vágott közbe.
- Nem, James. Ez volt a lehetőséged. Elpuskáztad. Sajnálom.
- Lil… - mondta kérlelőn, s belenézett a szemembe, mint egy rossz kisgyerek, aki az édesanyja bocsánatáért esedezik.
- Jól van, na! – adtam be végül a derekam. – Csak ne nézz így rám!
- Oké! Akkor vacsorázz velem! – mosolygott rám. – Várj meg! - ezzel elindult vissza Blackhez. Megvártam odakint, közben eleredt az eső. Néhány másodperc múlva James megjelent az ajtóban. Elindultunk vissza a Roxfortba. Már szakadt az eső, úgyhogy a maradék utat futva tettük meg.
Végre elértük a bejáratot.
-Huhh… hát ez… kimerítő volt – lihegtem, és nekidőltem a falnak.
- Az. De azért remélem a vacsorához lesz még erőd – vigyorgott James.
- Előbb felmegyek átöltözni – mondtam mosolyogva.
- Oké, de siess, mert lekéssük a vacsit! – kiabálta utánam, de én ekkor már futottam a torony felé.

Kate

Lil épp most esett be a toronyba, de úgy, mint aki most futott le nyolcszáz kilométert.
- Na, milyen volt? – kérdezte azon nyomban Amy.
- Túléltem.
- Azt vettük észre – feleltem vigyorogva. – És most ha megtennéd, hogy kicsit részletesebben elmesélnéd.
- Részletesen nem tudom, mert Ja... Potter már vár lent. Együtt megyünk vacsorázni – tette még hozzá, ahogy értetlenül pislogtunk rá.
- Ja, így már világos, de akkor is mesélj.
- Ezek szerint mégsem volt akkora nagy világválság ez a randi Potterrel – foglalta össze Alice tíz perc után, ahogy Lil befejezte.
- Hát nem kifejezetten, mert szinte Blackkel randizott. De most mennem kell.
- Igen, mert James már vár – felelte csipkelődve Amy, ugyanis Lil néha megfelejtkezve, hogy mennyire is utálja Pottert, Jamesnek szólította.
- Hát akkor menj – mondta Alice, és Lil már rohant is az ajtó felé.
- Képzeld, a Hugrabug Mardekár meccsen győzött a... Áhh, már úgy sem hallja – mondtam a csajoknak.

Lily

Rohantam le a lépcsőn úgy, hogy majdnem a nyakamat törtem, de aztán épségben leértem. Már a nagyterem ajtajából csábítóan hívogatott az aznapi vacsora. A manók megint kitettek magukért. Odaballagtam a Griffendél asztalához, és leültem Potterrel szembe. Előttem éppen egy sajttal teli tálca volt. James mosolygott.
- Lily, sajnálom… - kezdett bele. - Ami az előző randin történt… Kiosztottam Tapit. Többet nem lesz ilyen. Tényleg. – Ki mondta, hogy lesz még randi?
- Ebben egész biztos vagyok – feleltem, kihasználva azt, hogy egy egész sereg elsős suhant el zajongva az asztalunk mellett.
- Tessék?
- Áh, semmi. Nem érdekes.
A randi jobban alakulgatott, mint az előző. Ennek több oka van:
1.: Black nem volt sehol. Hála az égnek.
2.: Értelmesen beszélgettem James Potterrel.
Ám ahogy ezt elismertem magamban, odajött hozzánk Trixyke.
- No lám csak, megvan James Potter újabb egyéjszakás jelöltje? – kérdezte gúnyosan.
- Nocsak, egy újabb Black – mondtam csodálkozást színlelve. – Már kezdtelek hiányolni.
- Lányok, most hagyjátok abba, oké? – szakította félbe a „beszélgetést” James.
- Csodálkozom, hogy éppen Evansszel randizol – jelentette ki, eleresztve a füle mellett James előbbi mondatát.
- Miért, talán veled kéne? Te is az egyéjszakások közé akarsz tartozni? – kérdeztem gúnyosan.
- Evans, ezt még megkeserülöd!
- Hajajj… komolyan őrséget rendelek magam mellé.
- Emberek nézzétek, itt van James Potter újabb libája! – ezeket a szavakat már inkább a vacsorázó diákokhoz intézte. Félszáz szempár szegeződött rám.
- Na, mit szólsz ehhez Evans?
- Lányok, álljatok le!
- Mit szólok?! Majd mindjárt meglátod! – fenyegettem, és belemarkoltam az előttem lévő tálcába, amin a sajtok voltak.
- De Lil! Mit akarsz azokkal? – kérdezte értetlenkedve James.
Ám a következő pillanatban megtudta a választ. Trixyke képébe nyomtam a sajtokat. Szerencsére akadt köztük penészes is. A nagyteremben szinte mindenki vihogott. Elindultam a kijárat felé, mintha mi sem történt volna.
A toronyba vezető lépcsőnél James utolért.
- Lily, várj! – kiabálta utánam, mire én megfordultam. - Lil, én őszintén…
- James, még hányszor akarod ezt eljátszani?
- Akkor… nem kell randi, csak bocsáss meg! Nem akartam, hogy ilyen helyzetbe kerülj. – Őszinte megbánás ült ki az arcára. Ez teljesen meglepett.
- Rendben – mondtam rövid mérlegelés után. – Megbocsátok.
Ezzel előcsalogattam az öntelt énjét. Nem kellett volna.
- Mikor lesz a következő randi? – kérdezte vigyorogva.
- Mi? – erre elkezdtem vihogni. – Majd ha a Hugrabug legyőzi a Mardekárt – ezzel vihogva elindultam a lányok hálókörlete felé vezető lépcsőn.

Kate

- Mi ez a nagy vihogás? – kérdezte Dóry. – Ilyen jó volt a vacsora?
- Áh, dehogy – legyintett Lil. – Potter azt kérdezte, hogy mikor lesz a legközelebbi randi.
- És mit feleltél neki? – fordultunk kíváncsian hozzá.
- Azt, hogy akkor, miután a Hugrabug megverte a Mardekárt.
- Lil, ma a Hugrabug nyert...