Lily

-ÁÁÁÁ! Ezt meg kell írjam a csajoknak! – rohantam be a szobámba faképnél hagyva a földön fekvő James Pottert (?), aki nem mellesleg vérző orrát tapogatta, és a kétségbeesetten jajveszékelő Tunit. Az íróasztalomhoz siettem, egy pergament húztam elő az egyik fiókból, majd sietve elkezdtem írni a következő sorokat:

Kedves Kate!
Hogy vagy? J… mind1, hagyjuk a kérdéseket. Nagyszerű hírem van! Rájöttem, hogyan tarthatjuk távol magunktól a Nyikorgókat… (vagy hogy a fenébe hívják magukat Potterék) a következő tanévben!

Ahogy ezeket a sorokat leírtam, olyan széles mosoly ült ki az arcomra, mint még soha.

Már alig várom, hogy kipróbáljam rajtuk is… Igen, rajtuk IS. Azt hiszed, elvinném a titkos fegyvert tesztelés nélkül? Ugyan. Kb. 5 perce próbáltam egy… öhm… tuskón.

Itt elkezdtem nevetni a saját találó kifejezésemen.
Igen. Határozottan egy tuskón.

- Aki még mindig a törött orrát tapogatja – tettem hozzá magamban, ahogy az ablakon kipillantva megláttam a még mindig a földön heverő fiút.

Már alig várom a találkozást.
Puszil:
Barátnőd, Lil

Ezt a levelet lemásoltam még három példányban, majd elküldtem őket a csajoknak.



Kate

Vééééééééégre...!

*

Éppen kitört örömöm annak szólt, hogy végre megint itt vagyunk a kilenc és háromnegyedik vágányon, mindjárt indul a vonat, és végre megint itt van Lily, Dorothy, Amy és Alice. Na meg persze itt vagyok én is, nevezetesen Kate, de ez most mellékes. A csajok nyakába ugrottam. Hm, lehet, hogy nem kellett volna... ? Nem lenne valami üdvös ötlet mindjárt a gyengélkedőn kezdeni. Bár Madam Pomfrey legutóbbi ottlétemkor (amit természetesen újfent a Black-Potter duónak köszönhettem) megsúgta, hogy inkább százszor mi öten, mint Black és Potter. Mit ne mondjak, teljesen megértem. Mi nem keltjük fel hajnal hatkor a másikat, miután hajnal kettőig az ablak alatt szerenádoztunk (előbbit azért sem, mert akkor fordulunk a másik oldalunkra, utóbbit meg azért, mert azt a pasiknak kell), nem mi támadjuk le folyton Pipogyit a folyosón, és nem mi Kóválygunk (vagy hogy a manóba hívják magukat) egész éjjel a folyosón. Mi csak hajnal kettőig beszélünk badarságokat, persze úgy, hogy senki sem hallja, a folyosókon meg vihorászunk. Igen, határozottan mi vagyunk a jobbak. És nem mellesleg a szebbek és okosabbak. Na meg a szerényebbek is.

Bár a csajszik közül mindenkit egyformán szeretek, most mégis Lilnek örültem a legjobban. Nem tehetek róla, hajtott a kíváncsiság. Azt mondta, nyáron talált egy olyan dolgot, ami garantálja, hogy Black, és az összes idióta elkerül minket ebben az évben. Ami kifejezetten jól jönne, tekintve, hogy Lilt Potter bombázza folyton levelekkel és esdeklődik randiért, Amyt pedig Black próbálja rávenni, hogy adjon neki egy esélyt. Hála istennek egyikük sem dőlt be nekik, és csak reménykedünk, hogy nem az utolsó év lesz az, mikor megadják magukat. Annyi is lenne mindenkinek.

- Liiil, mutíííííí – könyörögtem. Általában nem szoktam ilyen lenni, de már nem bírom. A fenébe is, hosszú volt ez a két hónap.
- Majd fent, a vonaton. Nem akarom, hogy mindenki lássa. És pláne nem Blackék. Legyen nekik meglepetés. Majd bemutatom neki, de az garantáltan közeli, és maradandó találkozás lesz – felelte mosolyogva, mire értetlenül néztem a csajokra. Abból kiindulva, hogy ők is ugyan így néztek vissza, arra következtettem, hogy még ők sem tudják. Hm, micsoda felfedezés, igaz? Nem is értem, hogy miért javasolta Black, hogy fessem be szőkére a hajam...
- Jól van, de ugye tudod, hogy már vagy háromszor voltam a Mungóban, hogy betömjék az oldalam.
- Tudom, Kate, tudom, de azért levélben mégsem ugyanolyan. És ezt leírni sem lehet igazándiból, mert látni kell.
- Na jó, akkor sipirc felfelé a vonatra. Úgyis mindjárt indul – bökött Alice az óra felé.

- Na most már aztán tényleg mutasd meg! – mondtam fél óra elteltével, mikor már Londonból is kiértünk.
- Neeem, előbb inkább mondd el, hogy mi az – mondta Dorothy.
- Ha valami mugli cucc, akkor úgysem tudod, hogy mi az – intette le őt Amy.
- Igazad van – mondta Alice.
- Csajok, fejezzétek már be – mondtam nekik; egyre türelmetlenebb lettem. – Lil, te meg ne húzd az idegeinket...
- Kate, nem gondolod, hogy csak a tiedet húzza?
- Jaj Alice, nem mindegy az?
- Neem! – mondták hárman kórusban, amire én, a lehető leghangosabban: - 73!
- Hajjaj, azt hiszem, itt most egy hosszantartó, csendes folyamat veszi kezdetét – nyögte ki Lil két nevetés között.
- Igen, szerintem is. De ami azt illeti, nem is akkora baj. Most legalább már meg tudod mutatni.

Lil felállt, a ládájából kivett egy dobozt, majd visszaült.

- Íme, itt lenne.
- Öé öi öaö öeööe? – kérdezte Alice. Ez volt az egyezményes megbeszélés, ha nem szabadott valakinek megszólalnia, csak így mondhatott bármit is, és ha szerencséje volt, kitaláltuk, hogy mit is akart. Bár, tekintve, hogy mennyire közel állunk egymáshoz, a legtöbbször kitaláljuk, de néha jó piszkálódni, hogy nem értjük.
- Hogy mondod? Ki akarsz menni a mosdóba? Vagy egy csésze teát kérsz?
- Öao öie.
- Áhhá, szóval hányingered van – szállt be Lil is.
- Öa öa öaoa – mondta Amy.
- Jéé, mint egy mentőautó – mondtam, mire egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
- Öéé, öe öiááo öá öe – mondta nyöszörögve Alice. – Öé öá öe öío öoá.
- Háhá, nem mintha máskor tovább bírnád – csipkelődtem.
- Egyet kell, hogy értsek, Aliiiii... – nyújtotta Lil - ...z!
- Öeüö öiía öee...!
- Mintha Blacket látta volna meg. Akkor szokott így csinálni.
- Kate, ne fesd az ördögöt a falra. Oppá, bocsánat, ördögöt mondtam? Black inkább a sátán kutyája.
- Na ez már igaz. Hm, ha jól meggondoljuk, még passzolna is Amyhez, ha ő már egyszer egy fekete macska. Black talán egy fekete kutya lenne, ha animágus lenne. Hm, a macska-egér játék, csak kutyával meg macskával.
- Látod Alízkám, én meg sem szólaltam, nem könyörögtem, mégis kimondták a nevem – mondta vihogva Amy.
- Upssz, tényleg. Bocsi, nem volt szándékos.
- Öe öíéee öá – szált be Dóry is.
- Nem kéne felszabadítani őket is? Így a végén mindenki azt fogja hinni, hogy telehányják a fülkét – fordultam jelen pillanatbeli beszélgetőpartnereimhez, akik érthetően is hozzá tudtak szólni.
- Kate, te tényleg nem vagy szőke – állapították meg.
- Látjátok, nem kell mindent elhinni Blackykének. Na jó, akkor háromra. Egy... Kettő... Három...
- Alice – mondta Lil.
- Dóry – ez meg Amy volt.
- Na véégre – nyögte Alice. – Ezért még kinyírlak titeket.
- Csak tessék. De azért előtte a Csámborgókat is, ha szabad kérni. Vagy... Várjunk csak. Te nem nyírhatsz ki minket, mert a reményhal hal meg utoljára, és Lil a reményhal.
- Azistenitmárnekije,hogyakettőszázharmincezervoltcsapnámegBlacket,hogymindeneálljonszázfelé – füstölgött egy szuszra Alice.
- Ez nem is lenne olyan rossz – mondta Dóry.
- Kérdés, hogy kinek a szempontjából. A mienkből, vagy az övéből.
- Hát ez egyértelmű. De Lil, muti már!
- Jó, tessék, itt van – azzal felemelte a doboz tetejét, amiből egy bakancs bukkant elő.
- Hát ez meg mi? – kérdeztem csodálkozva.
- Ez, kérlekszépen, egy acélbetétes bakancs. Jó nagyot lehet vele rúgni. Nyáron teszteltem is, és Tuni pasija jó messzire szállt.
- Hova lett a jó öreg Lily, aki soha nem tett volna ilyet? – kérdezte Amy.
- Óó, hát még mindig itt van, csak tudod, aki úgy néz ki, mint Potter, azt inkább messzire rúgom, semmint hogy a húgom közelében legyen.
- Mi? Tuni pasija úgy nézett ki, mint Potter?
- Egy kis transzformáció után – nyögte Lil.

Itt szakadt el mindenkinél a cérna, és mindannyiunkból kitört a vihogás. De persze, mivel semmi sem olyan könnyű és finom, mint szeretnénk, ekkor jelent meg az alvajáró bagázs.

- Nini, kit látnak szemeim. Csak nem egy Evanshez van szerencsénk? – kérdezte Black, Potter felé fordulva.
- Nem Evans, hanem Lily – morogta a másik. Jé, ez tudja Lil keresztnevét is. Egész idáig azt hittük, hogy hat év alatt csak a vezetéknevét sikerült megtanulnia.
- Potter, mióta vagyok neked Lily? – kérdezte, figyelmen kívül hagyva Blacket. Felnevettem, ahogy elképzeltem, hogy mi játszódik le most a fejében: ”Ó-ó, itt valami nem stimmel. Mióta hagy bárki is engem figyelmen kívül?” - Tavaly évvégén még Evans voltam.
- Hogy mióta? Mióta anyád pilóta – próbált viccelni. Pff, de szar, ez már lejárt lemez. Mindenesetre, mivel a mi szövegünk, Lil szúrós szemmel nézett Potterékre, mire Potter ugyanígy Blackre.
Valószínűleg Black is rájött, hogy nem kívánatos személy, mivel el akarta húzni a csíkot, de Lil megállította.
- Na ide figyelj Black, idén nem tűröm, hogy akár engem, akár Pipog... Pitont, vagy bárki mást zaklassatok. Továbbá szállj le minden becsületes lányról, m...
- És aki nem becsületes, azzal kikezdhetek? – kérdezte kajánul. ’Nem is értem’, hogy miért akarta felnyársalni a szemével Lil.
- Mert különben azt is megbánod, hogy valaha betetted a Roxfortba a lábad.
- Most meg kéne ijednem?
- Nem ártana.
- És miért is?
- Mert egy olyan valami van nálam, amiről te még soha az életben nem is hallottál, nem is találkoztál vele, de ha nem maradsz nyugton a valagadon az utolsó évben, garantáltan találkozni fogsz vele, de úgy, hogy örök életre megemlegeted a vele való találkozást. És most bocsássatok meg, de Remusszal járőröznünk kell – mondta, azzal megragadta az említett karját, aki Peterrel együtt eddig a fiúk mögött állt, és kiviharzott.

- Potter, Black, mire vártok, ...
- James pajti személy szerint Evansra, de ő épp most viharzott el, úgyhogy jelen pillanatban itt senkire. Én meg Amyre.
- Na azt lesheted – mondta az említett egy könyv mögül.
- Nem lesni fogom, han...

Hát, sajnálatos, de nem tudta befejezni, mert egy pofon landolt a képén.

- Ezt most miért kaptam?
- Tudod mikor fogok én veled bármit is csinálni?
- Na mikor?
- Mikor piros hó esik az égből, aminek szív alakja van. Na majd akkor, esetleg.
- Csak ennyi lenne az óhajod? Mert ezt most helyben is el tudom intézni.
- Meg ne merd tenni, különben...
- Különben azt is megbánom, hogy betettem a Roxfortba a lábam?
- Nem, nem azt bánod meg, hanem azt, hogy fiúnak születtél.

Hoppá, ez kezd nagyon érdekes lenni.

- Ó, akkor jobb, ha a fülem-farkam behúzom?
- Valahogy úgy – mondta Amy.
- Tudod, én pont az ellenkezőjére gondoltam – felelte, és a keze indult a farmerja zipzárja felé. Amy indult volna egy újabb pofon miatt, de útközben meggondolta magát, előhúzta pálcáját, és egy vödör jéghideg víz borult Black fejére.
- Remélem, hogy ez lehűtött.
- Ezzel nem tudsz lehűteni...
- Ha téged nem is, de egyvalamit biztos – mutatott a nadrágjára. - Az előbb mintha még nem így nézett volna ki.
- Ágrr...
- Igen, pont úgy nézel ki, mint egy ágrólszakadt ebben a cuccban. Na húzz innen, míg jó kedvemben vagyok. Igen, ez a jókedvem – ordított még a folyosón Black után, majd visszaült.

- Isteneeem, ez... erre nincsenek is szavak. Jesszusom, ezt jól megadtad neki – mondta Alice, arcát a kezébe temetve a nevetéstől.
- És merje valaki azt mondani, hogy nincs igazam.
- Meri vagy nem meri? Hm, meri! Nincs igazad! – feleltem vigyorogva.
- Haha, de vicces. Na ezt még visszakapod, egy-két párna képében.
- Esti párnacsata?
- Ki mondta, hogy esti? – kérdezett vissza, azzal elővarázsolt vagy egy tucat párnát, és szép sorban mind az arcomon landolt. Kellett nekem megszólalni.

Dóry és Alice is beszállt, még több párnát varázsoltunk elő, és azzal püföltük egymást, na meg persze röpködtek jobbra-balra, de azzal nem sokat értünk.

- Hopszlá, azt hiszem, ez egy Lilyt talált el – mondtam, ahogy nyílt az ajtó, és Lil lépett be. – Csajok, ebből baj lesz...



Lily

- Lányok! Ez felháborító! – próbáltam durcás képet vágni a történtekhez. – Mégis hogy gondoltátok, h…
- Jajj Lil! Ne csináld már! – szakított félbe Amy, és hozzám vágott még egy párnát.
- Kiakasztóak vagytok! – ezzel visszadobtam a párnát Amynek, és újabb párnacsata vette kezdetét.
Mindeközben a vonat a szikrázó napsütésben száguldott a jó öreg Roxfort felé.