A nagy esemény után, melyen minden volt, mi szem-szájnak ingere, másnap reggel Mardekár királynője és a kviddicssztár James Potter kézen fogva sétáltak, hogy közösen fogyasszák el reggelijüket. Hát nem romantikus?
A Roxfort diákjai igencsak szívroham közeli állapotba kerültek a szokatlan páros láttán. Mondanom se kell, a pletykák megállíthatatlan folyamát indították el. Bár még korán volt, alig fél nyolc, de a kastély csak úgy zengett. Mintha egy Mardekár-Griffendél meccset tartottak volna a falain belül.
Ebből a színes kavalkádból nem hiányozhatott Tudálékos Claire sem. Dühödt léptekkel közeledett a nagyterem felé, s nem akart hinni a szemének, mikor az oroszlános asztalhoz ért. Haylay James ölében ült, s hagyta, hogy a fiú csokival etesse őt.
– James! – kiáltott rá dühösen.
A fiú rá se hederített, helyette csókot váltott a királynővel.
– James… – Claire ajka megremegett, szinte elbőgte magát.
– Te hallottál valamit? – kérdezte vidáman Hayley.
– Nem – felelte James a lány combját simogatva.
Tudálékos Claire megsemmisülten állt ott, mikor valaki meglökte.
– Nem mennél arrébb? Tudod, mások… - kezdte Sirius Black, de a mondatot már nem tudta befejezni.
Mikor észrevette az egymás torkában matató Jamest és Hayleyt, ökölbe szorult a keze, és teljes erőből rávágott az asztalra. A teremben minden tekintet rá szegeződött. Arca dühöt, csalódottságot és talán némi szomorúságot tükrözött. Az asztal végén ülő Lily zabkásájába fúrta tekintetét, és próbált nem figyelni a jelenetre, próbált nem gondolni James Potterre, de nem ment neki.
Reggeli után a tömeg kihömpölygött a folyosóra. Mindenki a friss pletyka bűvöletében indult az óráira. Észre sem vették az egyik eldugottabb sarokban folyó diskurzust.
– Köszönöm – mondta James.
– Én köszönöm – felelte Hayley. – Jó volt veled üzletelni. Mától nem ismerjük egymást.
Azzal kezet ráztak, és ki-ki ment a saját dolgára.
Hayley a nap további részét a szobájában fetrengve töltötte. Mardekáros barátnői, Wanda és Wendy lerendezték a fogadásokat, és jelenleg az összegyűlt galleonokat számolgatták.
– Kétszázhetven! – kiáltott fel Wendy. – Hayley, mondom kétszázhetven!
– Aha – nyögte, de valójában egészen máshol jártak gondolatai.
– Hayley… - szólalt meg ismét.
– Mi van?! – förmedt rá.
– Semmi, baszd meg! – durcizott. – Itt van a pénzed – vágta hozzá a zacskót, ami a lány lábát találta el.
Hayley felkapta az ágyról, belemarkolt, és amennyit kivett, azt a vitatkozó lányhoz vágta.
– Nesze, a részed.
– Kössz!

A lányok vitája hamar lecsengett, s az élet visszatért a rendes kerékvágásba: Hayley folytatta férfifaló életmódját, Claire pedig eltűnt a süllyesztőben, ahova addig is tartozott. Panaszra igazán nem lehetett oka, neki is kijutott a tizenöt perc hírnév.
A Griffendél új szenzációja pedig a következő volt: James Potter, a Casanova, gőzerővel ostromolni kezdte a ház legcsinosabb lányát, Lily Evanst. Mindenki meglepetésére azonban Lily nem fogadta el a fiú közeledését. Hiába volt minden bók, virág vagy csecsebecse. Semmi sem használt. Hozzá kell tennünk, hogy a kedves olvasó tisztán lásson: a griffendéles lány akkor vonta magára a figyelmet, mikor egyik nap egy piros színű, szűk és nem utolsó sorban mély dekoltázsú felsőt húzott az egyening helyett, mely azóta a védjegyévé vált. Tehát a mi James Potterünk ekkor zúgott bele halálosan az új alfanőstény-jelöltbe. Ekkor vette kezdetét a fogadás is James és Sirius között, s ekkor lépett be a képbe Claire, majd Hayley. Hm, Jamesnek forgalmas hónapja volt a szívügyek terén.
S most, hogy a fiú újból szabad volt, rávetette magát a vörös szépségre. Eközben néhány emelettel lejjebb Hayley Regulusszal vigasztalódott. Nem mintha bárki is megbántotta volna, magának okozta a bajt. Mindenesetre érlelődött benne valami. Egy érzés, amelyet eddig nem ismert, s úgy gondolta, meg tudja magának oldani a dolgot. Elvégre Black-Black, egyre megy.
– Jó volt veled – suttogta a fiú fülébe egyik heves „eszmecseréjük” után, mikor csak úgy tomboltak bennük a hormonok.
Ajkaik egy hosszú és szenvedélyes csókban forrtak össze, karjaik, mint a vízbefúlók, úgy kaptak egymás után, s puha selyemként simogatták a másik testét ott, ahol csak jól esett.
Mikor Hayley végül visszatért saját szobájába, két dühös szempárral találta szemben magát.
– Már megint vele voltál, igaz? – toporzékolt Wendy.
– És ha igen? – kérdezett vissza flegmán.
– Hayley, ez már beteges. Már egy hónapja csak egyetlen pasival fekszel le… Mi van veled?
– Semmi! Jól vagyok… Különben meg miért zavar ez titeket?
– Nem lenne ezzel semmi baj, ha tényleg beleszerettél volna Regulusba, de mind tudjuk, hogy…
– Én nem szerettem bele senkibe! – ordította le Hayley.
– Jól van, te tudod – rántotta meg a vállát Wendy, majd hallgatásba burkolózott.
A királynő sértődötten vonult be a fürdőszobába, és jó hangosan bevágta maga mögött az ajtót. Ezt kihasználva Wanda és Wendy összedugták a fejüket, és egy tervet dolgoztak ki.

Sirius Black kedvetlenül turkálta a vacsoráját, mikor két oldalról mellé csapódott egy-egy sötét hajzuhatag.
– Kellesz neki – kezdte Wendy.
– Szerintünk szeret téged, és mi tudjuk, hogy ez kölcsönös – így Wanda.
– Látogasd meg ma este… A jelszó: aranyvér.
Siriusnak vitatkozni se volt ideje, de nem is kellett. Hiába tiltakozott volna, az ikrek kifigyelték őket. Szóval a lányok egy szempillantás alatt eltűntek, Sirius pedig gyorsan belapátolta az elemózsiát, és a pince felé vette az irányt.

Hayley jó kislányként éppen házit írt az ágyán ülve, mikor kopogtak az ajtaján.
– Bújj be! – mondta halkan, s még csak oda se nézett.
– Szia – köszönt halkan Sirius.
A királynő szemei elkerekedtek.
– Háh! Nem hiszem el – jegyezte meg magának. – Mit keresel te itt?
– Én csak…
– Te csak húzz el innen! Látni se akarlak, érted?
Sirius hátat fordított neki, és egy szó nélkül kiviharzott. A lány most igencsak megsértette férfiúi büszkeségét.
Wanda és Wendy a klubhelyiségben szórakoztak egy hatodikossal, mikor felfigyeltek a sietősen távozó griffendélesre.
– Ó-ó – mondták egyszerre.
Azonnal a szobájukhoz siettek, de bejutni nem tudtak, az ajtó zárva volt.
– Hayley! – dörömböltek.
– Tudom, hogy ez a ti művetek! Megmondtam, hogy nincs rá szükségem, világos?! – Hirtelen elhallgatott.
Kiabálására az egész Mardekár felfigyelt. Sok-sok kíváncsi arc kukucskált ki a résnyire nyitott ajtókon. Hayley ajtaján ismét kopogtak. Nem jött válasz.
– Kicsim – hallatszott Regulus Black hangja.
– Menj el… – A lány egyértelműen sírt.
Az ikrek aznap éjjel a kviddicskapitányál, de leginkább vele éjszakáztak. S másnap, mintha mi sem történt volna, folytatták mindennapjaikat. Reggel már szabad bejárásuk volt a királynő szobájába, és nagy örömmel: öleléssel, puszival köszöntötték egymást, s nem hozták fel az előző nap eseményeit. A reggelit Hayley ismét ágyba kapta, s pontosan nyolc órakor elindultak az üvegházak felé. Közel negyed óra késés után Bimba professzor nem épp legszívélyesebb hangján köszöntötte a triót:
– Elkésett, Miss Bell – korholta le Hayleyt, mintha a többiek ott sem lettek volna.
– Na és? – húzta föl a szemöldökét, azzal helyet foglalt.
– Húsz pont a Mardekártól!
Hayley megrántotta a vállát, és a vele szemben lévő izgő-mozgó növényhez fordult.
Gyógynövénytan után a királynő még szinte ki se lépett az üvegházból, máris letámadták.
– Beszélnünk kell! – rángatta el James Potter a Tiltott Rengeteg felé.
– Ne cibálj, vagy megbánod, hogy hímneműnek születtél! – sziszegte, s mikor a fiú elengedte, kedvesen megkérdezte: - Mit szeretnél?
– A segítségedre van szükségem.
– Igen? Miben?
– Lily… – Hayley arcára gonosz vigyor ült ki. – Szóval bármit csinálok, nem hajlandó randizni velem.
– Egészen pontosan mi az a „bármit csinálok”?
– Vettem neki virágot, édességet, ajándékot. Bókoltam neki, vitettem ágyba reggelit, aztán…
– Oké, oké. Értem. Segítek. Egy feltétellel… Szerezd vissza a naplóm a kis mitugrásztól, és Evans a karjaidba fog omlani.
– Rendben.
– Ebédnél várlak a Mardekár asztalánál – kacsintott rá.
Wanda és Wendy szélsebesen közeledtek a távozó James után bámuló Hayley felé.
– Mi az?
– Mi az? – kérdezték izgatottan.
A királynő kuncogva összedörzsölte két tenyerét.
– Beindul a Lily projekt.

Ebédkor a királynő és kísérete megszállta a Griffendél asztalát.
– Szervusz, Lily – köszönt mézes mázasan. – Hogy vagy?
– Uf – fintorgott Lily. – Köszi, eddig jól voltam.
– Tényleg? Ennek igazán örülök. Leülhetek? – kérdezte, s választ nem várva le is huppant. – Mondd csak, mi van veled és Jamesszel?
– Semmi – válaszolta Lily unottan.
– Nem is érdekel téged?
– Nem, mert megbízhatatlan.
– És ha nem lenne az?
– Hayley, mit akarsz? – Lilynek kezdett nagyon elege lenni ebből az egészből.
– Szereted? – folytatta Hayley.
– Nem – vágta rá rögtön.
– Tehát szabad préda… - vigyorgott gonoszan, és távozott.
A Griffendél asztalánál beindult a pletykagépezet.
– Jamie, drágám! Nem szeretnél velem ebédelni? – kényeskedett Hayley, mikor Potter megérkezett, s gondolkodás nélkül felé vette az irányt.
Rá se nézett Lilyre. Ettől a pillanattól kezdve egész délután egymást falták. A királynő a fiú ölében ült, s felcsúszott szoknyájában közszemlére tette bájait, melyet az épp arra sétáló Lily és a legjobb barátját kereső Sirius is jól látott.
– James, beszélnünk kell.
– Jaj, Tapmancs! Most nem érek rá, nem látod? – koptatta le az idegtől remegő fiút.
Sirius káromkodva távozott, majd hirtelen megtorpant, hátrasandított, és eredeti úticélját megváltoztatva elsietett balra, a hollóhátasok tornya felé.
– Mit szeretnél ma este csinálni, szívem?
– Oh, én csak téged szeretnélek a karjaimban tartani.
– Én is – nyáladzott a páros, mikor utolérték Lilyt, aki a klubhelyiségbe tartott.

Az éjszakát Hayley a griffendéleseknél töltötte. A többieket kizárva néhány órára kettesben voltak, majd alvást színlelve feküdtek egymás mellett.
– Mi lesz, ha…
– Nyugi, bízd rám.
Nem szólaltak meg többet. Sőt mi több, egymáshoz se értek. Az ellenkező irányba fordultak, és próbáltak elaludni. James hamarosan horkolni kezdett, de Hayley szemére nem jött álom. Egy idő után kimászott az ágyból, és az ablakhoz sétált. Dideregve bámult ki rajta, s olyannyira elmerengett, hogy észre sem vette, hogy valaki más is felkelt a szobában, és a háta mögé lopózott. Hayley derekára erős karok fonódtak, nyakára puha ajkak támadtak, s fülébe búgó hangon édes szavak másztak.
– Csókolj meg.
Hayley kezei finoman Sirius kezeire fonódtak, s hátrafordult, hogy a fiú szemeibe nézhessen. Akár két fekete gyémánt, úgy csillogtak a holdfényben. Ajkaik összeforrtak, s egy pillanatra úgy tűnt, megállt körülöttük a világ. Majd elszakadtak egymástól, a királynő egy pillanat alatt szembefordult Siriusszal, és vadul egymásnak estek.
– Szeretsz engem? – kérdezte lihegve Sirius.
– Tessék? – hökkent meg a lány.
– Azt kérdeztem, szeretsz-e engem – mondta komolyan és higgadtan.
– Megvesztél? – nevetett Hayley.
Sirius ellökte magától a lányt.
– Akkor ne keress többet.
James felriadt a hangos szóra.
– Hayley? – kérdezte, de a lány már ott sem volt.
Mardekár királynője úgy, ahogy volt, megkereste Lily Evanst a lányok hálókörletében, s kirángatta az ágyából.
– James szeret téged! Ezt miért nem bírod felfogni? Nem feküdtünk le! – szögezte le gyorsan. – Teljesen beléd szeretett, és nem volt képes úgymond megcsalni téged! Csak Claire-t akarta lerázni velem, és féltékennyé tenni téged. Menj át hozzá! Tök nyilvánvaló, hogy te is szereted, láttam, hogy néztél ránk.
– De…
– Nincs de! Sose csalna meg téged, ha ettől félsz. Ez hülyeség! Lily! Menj oda hozzá… kérlek.
Lily arcára euforikus öröm ült ki, elnevette magát, megölelte Hayleyt, és elszaladt a fiúk hálója felé.
– Lily? – kérdezte James, aki Hayley keresésére indult, de tőle valami sokkal jobbat talált.
– James! – kiáltotta el magát, és a fiú nyakába ugrott.
Úgy látszik, létezik még az örökkön örökké…