Amint a lányok beértek a klubhelyiségbe, üdvrivalgás és tapsvihar köszöntötte őket. Nevetve meghajoltak, és már mentek is a szobájukba, hogy készülődjenek a bulira.
– Wendy! – kiáltott utánuk valaki.
– Mit akart? – kérdezte Hayley, miután visszajött barátnője egy rakat cuccal a kezében.
– Itt a vendéglista és a programterv. Azt kérik, hogy nézd át ezeket. Én addig megszámolom a fogadásból összegyűjtött pénzt.
– Képzeld, már hetvenöt galleonnál járunk! – kiáltott fel a művelet végén.
– Ilyen olcsó lennék? Felháborító – húzta az orrát Hayley.
– A komplett Mardekár a ma estére tett.
– Gondolom, ezt enyhe célzásnak szántátok arra nézve, hogy aktiváljam magam este. –Aki még mindig meg volt sértődve az ár miatt.
– Így van – vágta rá Wendy.
A királynőnek nem tetszett a megnyilvánulás.
– Ribanc – fintorgott.
Wanda erre belemarkolt ikertestvére hajába, és erősen megrántotta azt. Wendy sikított egyet, és egy taslit adott válaszul, majd röhögni kezdtek.
– Na, a külsősök közül kihúztam egy-két embert, akikhez nincs kedvem, a többiek jöhetnek.
– Miért, ki az a Charles Blend? – kérdezte az egyik kihúzott névre pillantva Wendy.
– Honnan tudjam? – háborodott fel. – De azt tudom, hogy nincs kedvem hozzá.
– Ja, bocs – röhögött a két lány.
– A mardekárosoknak a korhatár meg legyen ööö, tizennégy. A jelszó az én nevem, az jó – olvasta tovább a pergament. – Kilenckor kezdjenek, mi tízkor jövünk, az újak pedig tizenegytől. És a meglepetés is tetszik. Na! – csapta össze a tenyerét. – Még valami?
– Regulus odakint vár rád.
– Kedves tőle, várjon még – mondta, mit sem törődve vele.
– Ezt hallottam! – kiáltott fel a fiú, s már be is nyitott. – Hoztam a pénzt a fogadásra. Kiegészítem száz galleonra, hogy ne érezd magad olyan rosszul, jó? Aztán este számítok rád! – mondta, és egy puszit nyomott a lány arcára.
– Nem fogsz bennem csalódni – mosolygott, és miután Regulus távozott, nekilátott, hogy kirittyentse magát.

Pontban este tízkor kopogtattak a lányok ajtaján. Két helyes pasi várta őket. Egyik a királynőt, míg a másik az ikreket kísérte le a klubhelyiségbe. Gyümölcsös illatfelhő lengte körül a triót. Wendy bő, fekete, csipkés, térd felett érő, ujjatlan ruhát viselt, melyhez ugyanolyan anyagból készült kesztyű tartozott. Hosszú, barna haját hátrafogta, és visszafogott sminket viselt.
Wanda ezzel szemben egy szűk fehér ruhát, mély dekoltázzsal. Testvéréhez hasonló haját azonban erre az alkalommal rövidre vágta, és vad, füstös szemeket varázsolt magának.
Hayley ezüst színű magassarkút viselt és élénkzöld, felül fűzős, alul buggyos, szexi ruhát. Szőke tincseit feltupírozta és feltűzte, és alig tett sminket magára.
Minden tekintet rájuk szegeződött, ováció fogadta őket. Hayley elégedetten mosolygott.
Mindenhonnan folyt a pia. A mardekárosok nevettek, visítoztak, koccintottak. A klubhelyiséget kék, rózsaszín, lila és zöld fény világította be. Mindemellett természetesen a legjobb zenékre rázták.
– Hayley! – kiáltották többen is hisztérikusan.
– Úrnőm – hajbókoltak előtte a srácok, ahogy elhaladt mellettük.
Hayley egyikük arcára még egy puszit is adott.
– Ez meg ki volt?
– Mit tudom én! De cuki feje volt.
Ó, igen. Mardekár királynőjét mindenki szereti.
– Mark! – kiáltotta a királynő, mikor észrevette a fiút.
A csapatkapitány három lány között hevert egy kanapén. Hayley kíséretével őket vette célba.
– Sipirc – ciccentett nekik, mire ők elhúzták a csíkot, a lány pedig a fiú ölébe vetette magát. – Ma este berúgunk, és enyém lesz Potter! – visította Hayley.
A fiúk egy üveg Lángnyelv whiskyt és poharakat varázsoltak elő. Az első feleseket egyszerre húzták le. Aztán jött a második kör, és a harmadik. Már hullámzott a világ a fejükben, mikor Hayley rágyújtott.
– Én is, én is, én is! – kiabálta Wendy a kanapé túlsó végén, és átmászott a népen egy slukkért.
– Óvatosan, baszd meg! Nesze, itt van – nyújtotta felé égő cigarettáját, de ahelyett, hogy odaadta volna, beleszívott, és a füstöt a lány arcába fújta.
Wanda hiénaszerű röhögést hallatott.
– Ezt nézzétek! – kiáltotta valaki egy arra tévedt elsősre mutatva.
– Ez privát esemény! – közölte Wanda, és úgy tett, mintha behúzna neki. Részegen nagy szája volt.
– Enyééém! – kiáltotta Hayley, és amíg az ikrek lefogták a kisfiút, ő egy vörös rúzzsal összekente a fejét. – Na, így merj még egyszer az én bulimba betévedni, te kis pöcs. – Mindannyian dőltek a röhögéstől.
Ekkor megjelent Regulus, és felkapta, megpörgette a királynőt.
– Irány a parkett, bébim!
– Háhá! – ujjongott.

Észre se vették, és az óra már el is ütötte a tizenegyet. A Mardekár klubhelyiségének ajtaja kitárult, szabad bejárást biztosítva a „friss húsnak”, akik ezen az estén megtanulhatták, hogy senki nem bulizik úgy, mint a mardekárosok.
A sok ismeretlen arc között Hayley először Siriust pillantotta meg, s még magának se vallotta be, hogy megdobbant a szíve a griffendéles láttán. Utána James lépett be, akit Miss Tudálékos követett. Hayley szája tátva maradt a döbbenettől, arca egészen kipirosodott a dühtől.
– Úúú! – kommentelték az eseményeket az ikrek.

Hölgyeim és uraim! Egy kis figyelmet kérek. Szeretném bemutatni a Roxfortban dúló háború részvevőit! Az egyes számú sarokban a Mardekár királynője! A kettes számú sarokban Sirius Black! A hármas számú sarokban James Potter! A négyes számú sarokban pedig Miss Tudálékos… Igen, kedves közönségem, itt most nem négy szempár feszül kő keményen egymásnak.

Hayley felpattant, megigazította haját, és miután legjobb barátnői is csatlakoztak hozzá, megindultak a hívatlan vendég felé.
– Mit keres itt ez a tehén? – kérdezte gőgösen, felszegett fejjel a királynő.
– Nicsak, ki beszél… - Jobbra nem futotta tőle.
– Igen? – húzta fel a szemöldökét, s gonoszan mosolygott.
Pillantása először Jamesre kúszott, utána Siriusra vándorolt, végül mellé lépett.
– Szerinted is dagadt vagyok?
Sirius két kezével végigsimította a lány derekát, és amikor a fenekéhez ért, közelebb rántotta magához. Hayley megremegett.
– Cseppet sem – válaszolta, mélyen a szemébe nézve.
A fiú már épp megcsókolta volna, mikor Hayley egy pofonnal jobb belátásra térítette.
– Na, húzz el innen, amíg szépen mondom – közölte véresen komolyan a hívatlan vendéggel.
– Vagy marad, vagy én is megyek – állt a sarkára James.
Látszott rajta, hogy nem így gondolja, de nem volt más választása.
– Oké – vigyorgott szélesen a királynő.
Azzal hátat fordított nekik, és elindult vissza a tömegbe. Út közben megfogta egy tincsét, és kezével úgy tett, mintha az olló lenne, és levágná. Aztán Claire felé intett a fejével, mire többen is bólintottak. Szép lassan elvegyültek a tömegben az újak. Ki-ki ment a táncparkettre vagy egy asztalhoz, ahol inni kapott. A mit sem sejtő Claire az utóbbi lehetőséget választotta. Fintorogva iszogatott valami enyhén alkoholos italt, mikor többen is megtámadták, s a halom aljáról Claire rövid hajjal, itt-ott kopaszon került ki, és sírva távozott.
– Sose szerettem még a gondolatát se egy második énemnek – mondta Hayley, aki távolról figyelte az eseményeket, és koccintott barátaival.
– Hol van Claire? – esett be közéjük James dühösen.
– Miért, hiányzik? – kérdezte mézes-mázasan Hayley.
– Azt kérdeztem, hol van a barátnőm?
– Távozott – mutatott az ajtó felé. – Biztos nem tetszett neki a vendégszeretet – ecsetelgette töprengve.
Wanda és Wendy majdnem megfulladtak a visszatartott röhögéstől. James hátat fordított nekik, és Sirius keresésére indult.
Miután minden zavaró tényező megszűnt, vagyis kidobtak három embert, egyet leöntöttek, és volt, akit megrugdostak, ekkor indult csak be igazán a party. Párok tucatjai smároltak egymással, Hayley és a Blackek egy kanapén ülve koccintottak az estére, majd az idősebbik felkérte a királynőt. Épp jókor, hiszen Hayley kedvenc száma csendült fel, amit személyesen az ikrek adtak elő.
Sirius és Hayley egymáshoz simulva rázták. A lány háttal állt a fiúnak, csípőjük összeért, és egyszerre mozogtak, miközben Hayley a fiú nyakát simogatta, Sirius pedig a lány felsőtestét. Egészen átadták magukat a zenének és a köztük tomboló szenvedélynek. Hiszen meglátni és megszerezni, ennyi volt az egész.
– Hayley! Sirius! – csendült fel az ikrek megrovó hangja a hátuk mögött. – Potter arra van! – toporzékolt Wendy, majd miután Hayley hallótávolságon kívülre került, Siriushoz fordult. – Felrúgtad az egyességet.
– Á-á. Arról nem volt szó, hogy én nem lehetek ott – vigyorgott gonoszan.
– Szemétláda – mondta, azzal faképnél hagyta őket.

– Szia – lépett James mögé Hayley az egyik italoktól roskadozó asztal mellett.
– Szia – köszönt ő is, és a királynő rögtön leszűrte: már nem az első italán van túl.
– Látom, hogy nézel rám. Tudom, hogy ha ott se vagyok, akkor is rám gondolsz, és hogy folyton rólam beszélsz. Gyere, nem élünk örökké. – Megfogta a kezét, és elkezdte húzni a szobája felé. – Azt tehetjük, amit csak akarunk, nem szólhat ránk senki.
– De Claire…
– Ne mond ki még egyszer a nevét! Majd én megmutatom neked, miket tudok, és ígérem, örökre elfelejted őt. Gyere – vonta tovább. – Tudom, hogy te is akarod.
– Nem, nem lehet – rázta a fejét, de a lábai hajtották előre.
– Figyelj – torpant meg a lány. – Ma este játsszuk azt, hogy az enyém vagy. Csak egy játék… benned megvan, ami nekem kell, bennem pedig az, amire neked van szükséged. – A fiú kezét saját dereka köré fonta.
– Hayley… - próbálkozott James.
– Ugyan már. Csak egy kóstoló, és az egészet akarod majd… mire vársz? – kérdezte hozzásimulva.
És James Potterben minden ellenállás megszűnt. Szenvedélyesen megcsókolt a lányt, s még be se értek a szobába, de már vetkőztetni kezdte. Odatámolyogtak az ágyhoz, és rávetették magukat.
Ekkor kinyílt az ajtó, és Sirius lépett be rajta.
– Ágas! – kiáltotta. Hát igen, a címzett valóban ágaskodott.
James hangos szentségelés közben kibotorkált a szobából.
– Neeem! – kiáltotta Hayley. – Mindent elrontottál! – szegezte pálcáját Blackre, aki bevágta az ajtót barátja mögött, és szinte nekiesett a félig meztelen testnek…