Épphogy lecsendesülni látszott az iskolát sokkoló vihar, a tanulók még nem is sejtették, hogy nemsokára egy tornádó készül lecsapni rájuk.
„Tudálékos” Claire-nek, akit mindenki csak így ismert roxforti körökben, valahogy sikerült behálóznia a kviddicssztár James Pottert. Az átlag diák Claire természetes bájának – ha ugyan volt neki – tulajdonította a dolgot. De az elit nagyon jól tudta, hogy az eltűnt napló áll a dolog hátterében. Nem volt ezzel másképp Mardekár királynője sem.
Még a csillagvizsgáló toronyban is hallani lehetett őrjöngését, mikor legjobb barátnői közölték vele a hírt egy szép szerdai estén: mindenki Claire-ről pletykál és nem róla.
Hayley köhintett egyet.
– Tehát annak a söpredéknek a kezébe került az ÉN naplóm? – kérdezte alig hallhatóan, és megigazítótta vakítóan szőke haját.
A két lány félénken bólintott.
– Értem – válaszolta finoman Hayley, azzal sarkon fordult és bevonult a hálójába, hogy nekilásson egy rövid, ám annál lényegre törőbb levél megfogalmazásának.

Tudom, mit tettél, és fizetni fogsz!

Elégedetten mosolyodott el, és eufórikus állapotban tért vissza osztálytársaihoz.
– Ez jusson el hozzá – csacsogta.
– Ennyi az egész? – kérdezte Wendy, mivel Wanda sose szólalt meg.
– A halálát fogja kívánni – mondta ördögi hangon a királynő.
– Mi a terv? – csillant fel a hiénák szeme az új préda hallatán.

Claire elégedetten dőlt hátra a Hollóhát klubhelyiségében.
A mai is egy csodás nap volt – gondolta. – Minden nap az, amióta James az enyém – fűzte tovább.
Ekkor kígyósziszegés hallatszott. Claire ijedten kapkodta jobbra-balra a tekintetét, de a kígyó addigra már a lány lábán kúszott felfelé. A hollóhátas úgy sikított, hogy még a szemüvege is megrepedt ijedtében, de amint a kígyó az ölébe ért, semmivé foszlott, és csak a levél maradt a helyében. Claire arca egészen falfehér lett a mondat láttán.
– Te jó ég, rájött! Most mit tegyek?

Másnap reggel Hayley királynő a nap legfontosabb műveletét végezte: a ruha kiválasztását.
Körülbelül a háromszázadik darab és az ötödik kupac után választása egy kék felsőre esett, amihez fekete nyakkendőt kötött, hogy valamennyire megmaradjon az iskolai egyenruhánál. Ezen a napon még a szokásosnál is rövidebb szoknyát húzott necc harisnyájára, majd belebújt sárkánybőr magassarkújába. Egy kis smink feldobása után pedig minden készen állt a csábításra.
– Mit nézel?! – förmedt rá egyik osztálytársára a klubhelyiségben, azzal elvonult reggelizni.
– Ki a legújabb célpont? – kérdezte ámulva Wandát és Wendyt a fiú.
– James Potter – kacsintott a páros.
A név hallatán a Mardekár összes tanulója egyként hördült fel, miközben az ikrek jól ismert hiénaröhögésük közepette távoztak a főnök nyomában.
– Hayley! – kiáltott Wendy. – Ezzel történelmet írunk, ugye tudod?
– Írunk? – húzta fel a szemöldökét. – Tudtommal csak én írok – jelentette ki, és vetett egy vészjósló pillantást a vihogó Wandára. Igen, mindig ő volt az okosabb kettejük közül.
– Ott jönnek! – sikított valaki.
Valóban, a Szépség és a Szörny épp a nagyterem felé közeledett…

„Tudálékos” Claire rózsaszín pulóverében és hosszú, kockás szoknyájában elég mókás látványt nyújtott a szexi feketében nyomuló James mellett. A kiscsaj szája be nem állt, és folyton a szemüvegét igazgatta, ám amint megpillantotta a falat támasztó Hayleyt, rögtön lehervadt az elégedett vigyor a képéről, megtorpant, és elrángatta Jamest az ellenkező irányba.
– James drágám, nem is vagyok éhes. Nem megyünk inkább ki a parkba sétálni egyet?
– De, persze – válaszolta unottan.

Mardekár királynője mélyet sóhajtott, elrugaszkodott a faltól, melyet eddig támasztott és elindult legújabb áldozata felé. Néhány srác rávetete magát a falfelületre, hogy érezhessék nemes testének melegét. Hayley elég nagy lendülettel ütközött neki Claire-nek, aki ennek következtében elesett.
– Oh, bocsánat – emelte kezeit szája elé tettetett sajnálattal.
A Roxfortban egy pillanatra megállt az élet. Még a légy is nekiment a falnak. Mardekár királynője megszólított egy griffendélest?! Lehetetlen! James Potter álla is a padlón koppant, és érdeklődve figyelte Hayley mondanivalóját.
– Nem tetszik a barátnőd. Szerintem egy újra lenne szükséged. Tudod, mit? Akár én is lehetnék az – kacsintott rá, de olyan választ kapott, amire nem számított. Ettől nagyobb pofon nem is érhette volna őt.
– Tu-tudod va-van ba-barátnőm – dadogta roppant határozottan a griffendéles.
– Ugyan – simogatta meg Hayley James állát. – Tudom, hogy tetszem neked.
El sem tudod képzelni, mennyire! – gondolta James, de inkább erősen az ajkába harapott, nehogy kimondja a mondatot. Semmiképpen nem veszíthette el a fogadást Siriusszal!
– Megkaphatsz, amikor csak akarsz – hajolt közelebb a fiúhoz a királynő, majd a fülébe suttogott, aminek hallatán James lehunyta szemeit, és megremegett. Végezetül Hayley egy csókot nyomott az arcára, és angolosan távozott. Nyilván, hiszen ő is az volt.
A folyosón tekintetek százai kísérték útját. Voltak olyan lányok, akik, miután jól megnézték maguknak, mi van rajta, visszarohantak a klubhelyiségeikbe, hogy átöltözzenek. Hayley-t, amint helyet foglalt a Mardekár asztalánál, hogy elfogyassza reggelijét, a ház összes tanulója letámadta.
– Hogy tehetted ezt? Miért csináltad? – fintorogtak többen is.
– A barátnőjénél van a naplóm. Egyébként pedig kuss legyen! – folytatta reggelijét.
– Nem lett volna egyszerűbb, ha szólsz nekem? Elintéztem volna – mondta egy mély férfihang.
Hayley felnézett, és egy visszajáró vendégével, Regulus Blackkel találta szemben magát.
– Regulus – állapította meg. – Tudod, a bosszú sokkal édesebb.
– Jól van, te tudod. De láttad, hogy visszautasított – vigyorgott gonoszan.
– Dögölj meg!
– Meglesz, cicám, de csak a holnapi meccs után.
Hayley már épp válaszolt volna valami frappánsat, de Wanda és Wendy elrángatták onnan.
– Keményebb dió lesz, mint gondoltam – füstölgött a királynő a Roxfort egy csendesebb sarkában, a bűbájtan tantermének közelében.
– Nyugi. Úgyis te fogsz nyerni, mint mindig.
– Még szép, hogy én! Ez az utolsó tanévem. Nem távozhatok úgy, hogy szégyenben maradok – szipogta. – De nem tudom elviselni a visszautasítást!
– Oh – simogatták meg a hátát barátnői, mikor feltűnt a közelben egy mardekáros szerelmespár.
Amint megpillantotta őket, Hayley azonnal felpattant, magához rántotta a fiút, és lesmárolta őt feszültség-levezetésképpen.
– Hééé! – kiáltotta a féltékeny barátnő.
– Fogd be a szád, kiscsirke – nézett rá Hayley.
– Ő az én pasim!
– Ha akarom, akkor az enyém – kacsintott a fiúra, aki majd elolvadt, aztán Hayley órára ment.

A nap elkövetkezendő része a Hayley-ről szóló pletykák megállíthatatlan áradatáról szólt. Ám ez mind semmi volt ahhoz képest, amit ebédidőben kaptak.
Hayley magabiztos léptekkel közeledett az óvatlan James felé, aki idegesítő barátnője nélkül ebédelt. Amint odaért, a lány befogta hátulról a fiú szemeit, és fülét megnyalva ezt suttogta:
– Észbontóan nézel ki, azt akarom, hogy az enyém legyél. Egész nap csak rád tudtam gondolni.
– Hayley, épp eszek.
– Ne tettesd magad, te is tudod, hogy kellek neked.
– Ne fárassz már!
– Fáradt vagy? Tudok valamit, amitől jól fogod érezni magad – simított végig a griffendéles combján.
– Majd szólok Claire-nek.
Hayley erre csak felnevetett.
– Ugyan már. Beindít az idétlen szemüvege, vagy talán a nyávogása? Ennél te jobbat érdemelnél.
– Például téged?
– Pontosan. Már így is mindenki rólunk beszél.
– Utoljára mondom: szállj le rólam, nem kellesz nekem.
– A nadrágod nem erről árulkodik – pillantott le.
– Tünés! – ordított rá, mire Hayley sértődötten távozott.

Sirius Black elégedetten szemlélte a jelenetet, és a lány után eredt.
– Fenséges királyném, életem-halálom kezedbe ajánlom. Szánnál rám egyetlen röpke percet?
Hayley meg se állt.
– Tudom, mivel hódíthatod meg Jamest! – kiáltott utána, mire a lány megtorpant. Miután utolérte őt, rögtön nekilátott a magyarázásnak. – Fogadást kötöttem Jamesszel, hogy egy hónapig járnia kell egy általam kiválasztott lánnyal, különben a drága szerelme, Lily Evans, szabad préda. – Hayley nem szólalt meg, mindössze mosolyogva megforgatta szemeit, és Sirius leolvasta arcáról, hogy azt gondolja: A picsába! – Ugyan – folytatta. – Csak egy-két csatát vesztettél el eddig, a háborút még megnyerheted. Bár – itt egy kis szünetet tartott – Jamesnek nagyon kell Lily – röhögött.
A királynő válasza csak egy sötét pillantás volt. Épp azon volt, hogy faképnél hagyja a fiút, mikor az megfogta a kezét.
– James odavan a kviddicsért – mondta alig hallhatóan, és kezet csókolt.
Hayley elrántotta kézfejét, és hátat fordított neki, így Sirius már nem látta az arcán elterülő őrült vigyort.

A tanítás végén a Mardekár kviddicscsapata az öltözőben tartott megbeszélést, mikor kopogtak. Mark csapatkapitány bosszúsan nyitott ajtót.
– Hayley? Mit keresel te itt? – nézett értetlenül a lányra. – Egy szál köntösben? – tette hozzá, amint felfogta, mit is lát.
Mardekár királynője erre ledobta köntösét, és a kíváncsi szemek elé tárta fehérneműjét.
– Kifelé! – parancsolta a fiú a csapatának, akik szó nélkül teljesítették kérését. S mikor az utolsó ember is becsukta maga mögött az ajtót, ajkaival a lánynak esett.
– Hé! Lassíts.
– Mi az? – kérdezte türelmetlenül, még mindig a lány nyakát csókolva.
– Szeretnék kérni cserébe valamit.
– Mit? – kérdezte, miközben abbahagyta, amit csinált.
– A holnapi meccsen én akarok lenni a fogó.
Mark erre ellökte magától Hayleyt.
– Mi a baj?
– Szóval csak Potter miatt kellek neked?
Nem kapott választ.
– Szó sem lehet róla! És most menj, kérlek. Gyakorolnunk kell.
Mardekár királynője csalódottan távozott.

– Na? Hogy ment? – kérdezte Wendy, mikor Hayley visszatért a szobájukba.
– Pff. Az összes pasi megbolondult!
– Akkor mi lesz Potterrel? – aggodalmaskodott.
– Egy perc alatt az ujjaim köré csavarom, mert én vagyok a jobb, és ígérem nektek, hogy tönkreteszem Claire-t, de segítenetek kell.
– Mint mindig – kacsintott a duó.
Néhány órával később, mikor már mindenki aludt, Hayley halk léptek zajára riadt fel, ám mielőtt elérhette volna pálcáját, egy kéz tapadt szájára. Hayley teste megfeszült a félelemtől.
– Meggondoltam magam – suttogta egy hang a fülébe, majd a kéz lassan eleresztette, helyette pedig szenvedélyes ajkak tapadtak rá.
Erős karok emelték ki a lányt ágyából, aki lábait a fiú dereka köré fonta, és halkan távoztak a szobából.