Függetlenség

Függetlenség. Mit is jelent ez a szó nekem? Édes és mámorító érzés tudni, hogy akármire képes vagyok – egyedül. Nincs szükségem segítségre. Legfőképpen a Tiédre nem. Kacagnom kell! Ugyan miért is kéne Veled tartanom? Adjam fel eddigi életemet – Érted? Ez még viccnek is csapnivaló!

- Lynn… Így el fogsz veszni. Gyere velem. Menedéket nyújtok neked.

Ugyan, kérlek! Nekem, aki a Szél gyermeke, semmi szüksége „menedékre”! Már a szó maga is nevetésre ingerlő!

- Lynn… Annyiszor kértelek. Ez nem elég? Könyörögjek neked? Ha akarod, megteszem. Érted.

Túl naiv vagy. Én nem dőlök be ennek az üres fecsegésnek.

- Lynn… Könyörögve kérlek… Kelj útra velem. Ne egyedül.

A Szél szárnyán születtem. A Sorsom a magány. Ám a fájdalom messzire elkerül. Vagy mégsem…?

- Lynn… Ha magad miatt nem is… Tedd meg értem!

Érted? Ki vagy Te nekem? Egy senki. Egy aprócska kaland.

- Lynn… Égetsz… Fájsz nekem. Ölj meg! Azt is elviselem.

Hogyan öljelek meg, te ostoba, mikor nem tudom a módját?!

- Lynn… Elárulom.

Nem… Azt nem engedhetem. Miattam nem.

- Lynn… Érted… Bármit.

Komolyan beszélsz? Ennyire… fontos lennék Neked? Gondoskodni akarsz rólam?

- Lynn…

Adjam fel magamat? Miattad? Soha nem éreztem még így. Ez a döntésképtelenség… És a tehetetlenség.

- Lynn… Te vagy az utolsó reményem. Ha te elhagysz, elvész minden. Csupán egy kérésem lenne hozzád… Ölj meg.

Nem ölhetlek meg, értsd már meg! Nem tehetem! Túl…

- Lynn…

A fülembe súgod. Legszívesebben nem hallanám. Nem akarom hallani. Miért adod az életed a kezembe?

- Lynn… Bízom benned.

De a Te fajod soha senkiben nem bízik! Nem ismeritek ezt a fogalmat! Nem, nem hagyom! Ez szégyen lenne! Csak magadra gondolsz! Ezt nem hagyhatom! Túl…

- Dioméd… Veled megyek. Akárhová. Örökké.