Nappaliban, elmélkedve

Hadd mutatkozzam be, a nevem Anne Potter, James és Lily Potter második gyermekeként születtem több mint tizenhárom éve. Van egy bátyám, Harry, aki most lesz tizenöt (és ezt nem felejti el az orrom alá dörgölni minden egyes alkalommal) és egy öcsém, Tim, akinek szintén most lesz a születésnapja, kilencedik esztendejét tölti be. Mivel apu régi barátainak családjaiban is sokan látták meg a napvilágot nyáron, úgy döntöttek, össznépi szülinapot tartanak. Az én szülinapomon bezzeg nem tudnak ilyen bulikat csapni! Pedig milyen jó lenne egy téli grill-parti, nem? De legalább annyi jó van benne, hogy jönnek a barátnőim, meg még jó sokan. Itt lesznek Sirius bácsiék, ő egy nagyon jópofa pasas, anya szerint sosem nő fel. Sirius bácsinak és Charlotte-nak három lánya van. Isabel tavasszal múlt tizennégy, Jill ősszel lesz kilenc (jól kijönnek Timmel) és a kicsi Jane, aki most ünnepli a harmadik születésnapját. Ők a Black család, de cseppet sem sötétek, hiszen egyetlen fiúgyermekük sincsen. Hát igen, két fiú tesó mellett az ember megtanulja, milyen jó a lány a családban. Jön még Remus és Emma, ők a keresztszüleim. A gyerekeik Daniel, Hannah és Johnny. Dan Harry évfolyamtársa és állati helyes! Hannah most lett tizennégy, Johnny pedig pár hónappal idősebb Jane-nél. Ó, majdnem kifelejtettem Lúzer Longbottomékat. Na jó, Alice és Frank rendesek, de Neville… Mondjuk, jóban van Harryvel és Dannel, és aki az én szívszerelmem (még véletlenül sem a bátyámra gondolok!) barátja, az az enyém is, szóval kedves vagyok vele. Na meg persze itt van Agnes, csaknem kimaradt, nem is csoda, olyan kis szürke. Nem baj, idén lesz roxfortos, Isával és Hannah-val majd „kiszínezzük”. Anya kiabál, hogy segítsek kipakolni… Csak tudnám, miért van három hímnemű egyed a családunkban, ha nekem kell cipekedni.

Előszobában, a vendégeket üdvözölve

- Sirius! – hallom Harry hangját bentről. Miért csak én bácsizom? Ja, persze, mert az idegesíti.

- Halláskárosodást fogok szenvedni, ha így folytatod – mondom, miközben csatlakozom a társasághoz.

- Ilyen fogadtatásban is csak nálatok van részünk! – nevet Charlotte.

- Gyerekek, engedjétek be őket! – szól ránk apu. – Á, és megérkezett a Lupin család is.

- Mi is itt vagyunk! – Longbottomék, éljen.

- Ha teljes a csapat, akár ki is mehetnénk. Anne, ott kint minden oké? – érdeklődik anyu.

- Aha – Hát persze, Anne mindent elintéz…

 Kertben

- Harry, kinyitnád? – Úgy látszik, Isabel nem boldogul az ásványvízzel, de csak úgy látszik.

- Persze – Azt hiszem, a bátyám gyengéd érzelmeket táplál barátném iránt, viszont Isa csak… BUMM!

Na jó, nem bumm, csak fröccs. Harry kinyitotta az üveget, más kérdés, hogy a fele kiment.

- Gyerekek, mi ez az égett szag? – kérdezi apu.

- Égett? - Dan is befutott. – Itt csak a víz futott ki. – Mindenki nevet, Harryt kivéve, nem is értem, miért.

- Jamesnek igaza van, valami ég. Nem a hús az? – Most, hogy Hannah mondja, én is érzem.

- Anya most készíti elő, az nem lehet – világosítja fel a társaságot Tim.

- Ááá! – Na, ez kicsoda?

- Apa! – kiáltja egyszerre Isa és Jill.

Lám-lám, tényleg Sirius bácsi az, égő nadrággal rohan végig az udvaron. Apa és a fiúk utána mennek.

 Még mindig a kertben

- Ezek meg mit nevetnek? – kérdezi Jill, merthogy Harry, Dan és Neville röhögve jönnek ki a házból. Mivel én annyira kedves, aranyos és segítőkész vagyok, nyakon öntöm a bátyámat egy kancsó limonádéval. Eredmény: Harry csúnyán néz, a másik két fiú pedig még jobban röhög.

- Elmondanátok végre, mi olyan vicces?! – Jé, Agnesnek van hangja.

Dan próbál válaszolni, de mivel még mindig nevet, csak néhány szót értünk, mint például: „Sirius”, „grillsütő” és „fürdőszoba”.

- Azt akarja mondani, hogy Sirius megpróbálta beüzemelni a grillsütőt, de meggyulladt a nadrágja, ezért elvonult a fürdőszobába, ahova sikeresen beszorult – világosít fel minket Harry, majd ő is csatlakozik a két röhögéstől szakadó egyénhez. Mi, lányok, egymásra nézünk, és belőlünk is kitör a nevetés.

Valami csöpög. Helyesbítek, valami esik.

- Gyerekek, segítsetek gyorsan becipekedni, mert esik az eső! – kiabál anyu.

Gyorsan megfogjuk, ami a kezünk ügyébe akad, amikor:

- Először a székeket, nehogy megázzanak! – Igen, anyu, mi is szeretünk…

- Johnny, léci, nyisd ki az ajtót – kéri Dan kisöccsét. Hát nem édi?

Mire a nevezett szépen komótosan feláll a virágágyásból, ahova Jane-nel költöztek, addigra szép sor torlódik fel az ajtó előtt. Végre odaért, és elkezdi húzni kifelé. Különös módon nem nyílik…

- Ne húzd, nyomd! – hallatszódik hátulról Harry hangja. Hupsz… Akkor mégsem olyan különös. Nem véletlenül lakom itt több mint tizenhárom éve.

Konyha, később nappali

- Tim, kérlek, rakd rá a gyertyákat a tortára! – hallom anya hangját a hátam mögül, miközben próbálom kiügyeskedni a tányérokat a szekrényből, amiket természetesen leghátulra kellett tenni.

- Oké, anya. – Miért van olyan érzésem, hogy ezt nem volt jó ötlet az öcsémre bízni?

- James! – Fölösleges kiabálnia, ott áll tőle két méterre. – Vidd ki a tortát! Harry, gyere be a pezsgőkért! Anne, hol vannak azok a tányérok?

- Viszem már, viszem.

- Igyekezz, már mindenki a nappaliban van!

Na, most van mindenki a nappaliban, én eddig a konyhában voltam.

- Akkor a szülinaposok üljenek a… TIM! – Én mondtam, hogy nem jó ötlet. Kedves öcsém megfeledkezett arról az aprócska tényről, hogy ezek számgyertyák, és nem össze-vissza kéne rakni. Nem baj, Charlotte megoldotta, már a helyükön vannak.

- Apa, bontsuk fel a peszgőt! – A tortához pezsgő kell, és különben is, szomjas vagyok. BUMM! Na, ez tényleg bumm volt. Harry egy „kicsit” felrázta az üveget. A pezsgő kifröcskölődött, de ezt senki sem bánja, mindenki mosolyog. Lehet, hogy ők is azt érzik, amit én? Mert én boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy ilyen családom van, mert mi egy nagy család vagyunk!