Mesebeli kalandom

   Egyszer volt, hol nem volt, voltam egyszer én. Megszülettem 1995 őszén, és amikor ez az igen kellemetlen dolog történ velem, akkor voltam húsz éves. Elmeséljem? Nem? Akkor is elmesélem!
   Pénteken jó hangulatban, és hulla fáradtan aludtam el, mert aznap ünnepeltük a születésnapomat.Amikor fölébredtem és rápillantottam az ébresztőórára, láttam, hogy már délután fél kettő felé tartott az idő. Jó sokat aludtam. Na de miért is ébredtem fel? Ó igen. Valami furcsa neszezést és halk lépteket hallottam. Gyorsan kikaptam a párnám alól a baseball ütőmet, amit baseball tudásom nem lévén, csak úgy a párnám alatt tartottam. Kisettenkedtem az előszobába.
   Ott egy kb. fél méter magas törpe (vagy inkább manó?) várt. De nem nézett ki olyan lénynek, aki kis házikóban él az erdőben és vidáman dalolászik. De nem ám! Inkább ördögszerű volt. Miközben vadul dörgöltem a szemem, hívatlan látogatómtól megtudtam, hogy ő bizony a Hétszünyű Kapanyányimonyók testvére. Ködös elmémben lassan felderengett valami; a fent nevezett lényről már tanultam, még az általános iskola 5. osztályában. Azt is mondta Hatszünyű Lánymonyók (mert hogy így hívták), hogy Fehérlófia összeveszett azzal a királylánnyal, akit a legnagyobb és legfélelmetesebb sárkánytól mentett meg. Pontosabban elvált tőle. Na, ennyit a ,,meglátlakésmegszeretlekésezsírigfogtartani" című kirohanásról.
   Ez így még rendben is volt, hogy csak úgy kirontott egy meséből, be a házamba, és mindezt elmondta, de az már nagyon nem volt rendben, hogy engem is el akart vinni, vissza a mesébe, hogy összeházasítson Fehérlófiával. Nem hitttem a fülemnek! Összeházasítani?! Engem?! Fehérlófiával?! Most?! Kinyúlt macis pizsamában?! Hát normális ez?! Amikor a rázúdított összes kérdésemre IGEN-nel válaszolt, nem tehettem mást, csak azt, amit a normális, értelmes felnőttek tettek volna; körbe-körbe rohangáltam körülötte és ,,jajjmittegyek"-et kiáltoztam. Hallottam, hogy ezt dünnyögi magában: Hát igen, emberi sajátosság. 
   Ettől furcsamód megnyugodtam.Támadt egy mentő ötletem! Ennek megvalósítása érdekében fejbe vágtam látogatómat, és átrohantam látogatóba az én kedves szomszédomhoz, egy szintén húsz éves lányhoz. Kedvest mondtam? Ó, bocsánat! Fogalmazzunk úgy, hogy hozzá képest egy hatalmas, szőrös, nyolclábú pók egy cirógatni való, kedves kis állatka. Röviden előadtam szomszédomnak a helyzetet. Na jó, a röviden szó hazugság. Közel egy órába tellett, mire megértettem vele a dolgok állását.
   Fáradozásaimat siker koronázta. A szomszédom, és én visszaloholtunk a házamba, ahol Hatszünyű Lánymonyók már kezdett éledezni. A szomszédom, (akit annyira szerettem, mint egy pattanást az orromon) eltűnt a még kissé kótyagos manóval, egy, az ajtón támadt lyukban, ami az utóbbi csettintésére tűnt elő. Kecsesen pá-t intettem nekik, majd a lyuk nyom nélkül eltűnt.
   Így aztán a szomszédom összeházasodott (helyettem) Fehérlófiával. De persze az irodalom könyvekben továbbra is azt írják, hogy a királykisasszonnyal él boldog házasságban. Csak én tudom a kiábrándító igazságot.
   Illetve, csak tudtam, mert felébredtem. Elmondanátok, hogy mi is történt? Kérlek-kérlek-kérlek!!