|
Paradicsomlé
Dorka 2008.09.03. 22:42
Két szerelmes fiatal, akiknek semmi esélyük nincs egymásra találni. Vagy mégis? Olvasd el és megtudod!
Minden jog Rowlingé!
A történetet ajánlom Liámnak és a bétázást is neki köszönöm!:) Kérnék szépen véleményt! :D
Sirius Black egyedül üldögélt a Griffendél asztalánál, egy pohár paradicsomlé társaságában, és egy lányra gondolt. Ez a lány sokadszori kérés után sem volt hajlandó igent mondani egy randevúra. Sirius maga sem értette, miért érinti ez ilyen érzékenyen, hisz bármelyik másik lányt megkaphatta volna, de neki Natalye kellett. Natalye Vita egy aranyvérű, hollóhátas lány volt, édesapja a miniszter jobb keze. Ha a lány igent is mondott volna, a szülei akkor sem engedték volna, hogy a lányuk egy Blackkel „kavarjon”. Így hát főhősünk méltán lógathatta az orrát, míg meg nem szólalt valaki.
- Én tudok neked segíteni – mondta a kis hang.
Sirius felkapta a fejét, de nem látott senkit, akitől a mondat származhatott.
- Itt vagyok előtted. – A fiú végre odanézett, ahova kellett, a pohárra.
- Te meg… mi… hogy?
- Ez értelmes volt – dicsérte gúnyosan a paradicsomlé. – Mondtam már, hogy segíteni akarok.
- De hát miben?
- Mit szeretnél a legjobban?
- Natalye-t – felelt álmodozó tekintettel Sirius.
- Akkor próbálkozzunk – szólt, majd újra egyszerű paradicsomlévé változott.
A Hollóhát asztalánál hasonló gondokkal küszködött Natalye is. „Szeretem, de ő biztos nem szeret, annyi barátnője volt már, én csak egy lennék a sok közül. Különben is, mindenki ellenezné, tisztára, mint Rómeó és Júlia.” Az életük tényleg hasonlított Shakespeare drámájához, azzal a különbséggel, hogy nekik volt egy folyékony segítőjük.
- Én tudok neked segíteni – mondta most Natalye-nak a paradicsomlé. Siriusszal ellentétben ő rögtön megtalálta a hang forrását.
- Segíteni? – hökkent meg a lány. – Miben?
- Pontosan! Megtalálni az igaz szerelmet.
- Az sajnos nem fog menni… - szontyolodott el.
- Miért, ha szabad tudnom?
- Tudod, van egy fiú, akit szeretek… Nagyon…
- Mi lenne, ha vele hoználak össze?
- Lehetetlen… A családjaink körülbelül olyan közel állnak egymáshoz, mint… mint… a Griffendél és a Mardekár! – Ezt Natalye igencsak hangosan adta a világ tudtára, így a körülötte ülők érdekes szemmel néztek rá.
- Ne foglalkozz ezzel, ha szeretitek egymást, a szüleid meg fogják érteni.
- De hát ő nem szeret…
- Biztos vagy ebben? – kérdezte, majd a pohárban a pár perccel ezelőtt lezajlott Sirius – paradicsomlé beszélgetés jelent meg. A „felvétel” hiába volt rövid és mások számára semmitmondó, Natalye-nak nagyon is sokat jelentett. Ezt bizonyítandó, felpattant az asztaltól, odarohant szerelméhez, karjaiba vetette magát és megcsókolta!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
