|
Első fejezet ¤ Utolsó és egyben első nap
Dorka_Natalye 2008.08.26. 21:14
Egy lány ikerpár. Egy fiú. Dorothy és Natalye. Sirius. Vajon melyik lány lesz a befutó? Egyáltalán nekik kell Siriust elbűvölni? Egész véletlenül nem fordítva...? A spanyolországi nyaraláson MINDEN kiderül... A szerzőpáros ezennel prezentálja első művét, melyben mindegyikük egyénisége feltűnik... Ha már erre jártok, hagyjátok itt a névjegyeteket véleménnyel együtt... ;)
"A Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Mi csak kölcsön vettük őket a magunk és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt."
Bemutakozik Dorothy és Natalye, az Kiismerhetetlenek... Akik rögtön megörvendeztetik Siriust egy fürdőzéssel... ^^ Feltűnik jóságos igazgatónk is. :)
Véleményeket nagyon-nagyon szívesen veszünk! ^^
Utolsó és egyben első nap
Nyomott hangulat uralkodott a klubhelyiségben. Senki nem akart elindulni azon az úton, ami eddig oly természetesnek hatott. Hiába – az utolsó napot mindenki a búcsúzásnak szánta, a jó öreg Roxforttól.
Lépések hangzottak fel, s két vigyorgó lány trappolt le a hálókörletből.
- Mi ez az élettelenség? – huppantak le Sirius két oldalára.
Egyszerre hét tekintet szegeződött rájuk. Sirius a tenyerébe temette az arcát.
- Ezt már szeretem! – rikkantotta el magát Dorothy. – Legalább a szemeteket tudjátok még mozgatni!
- Húgocskám, asszem, itt nem nagyon tűrnek meg minket… - aggályoskodott Natalye.
- Ugyan már, nővérkém, nem nekik kell elviselniük bennünket…
- … hanem nekünk őket.
- Imádom, hogy ikrek vagyunk! – adták egyszerre a világ tudtára a véleményüket.
Egymás nyakába borultak – illetve Sirius nyakába, aki felsóhajtott – majd elvigyorodott.
- Hölgyeim, kényelmes Önöknek?
- Igen, rendkívülien – válaszolt Natalye, s Dorothyra kacsintott.
- Sirius?
- Igen, Dory?
- Lenne egy visszautasíthatatlan ajánlatom.
Natalye rázkódott a visszafojott nevetéstől.
- Lye, léci ne mutasd ki, hogy ennyire jól mulatsz – kérte Sirius. – Tartok tőle, hogy az ajánlatotok nem az én boldogulásomat fogja szolgálni…
- Ennyire átlátszóak vagyunk? – álmélkodott Natalye. – Talán változtatnunk kéne, nemdebár, Dory?
- Milyen igazad van! Hisz mi vagyunk A Kiismerhetetlenek, ugye?
- Naná, tesó! – Majd halkan, de úgy, hogy mindenki értse, Natalye hozzátette: - De ezt Siriusnak nem kell tudnia…
- Lányok, mire készültök? Nem mondanátok el nekem is? Elvégre én vagyok a célszemély.
- Ej, Sirius, ennyire fúrja az oldalad a kíváncsiság?
- Lye…
- Oké-zsoké! – emelte fel a lány védekezőleg a kezét, majd Sirius elé guggolt, s mélyen a szemébe nézett.
- Ne, ez nem ér! – fordította el a fejét a fiú, ám így Doryval találta szemben magát. Eltakarta az arcát, hogy egyiküket se kelljen látnia.
Dorothy és Natalye csilingelő nevetése lefejtette az „ikerellenzőjét”.
- Elmondjátok végre, mi lenne az a „visszautasíthatatlan ajánlat”?
- Nem is tudom, hugica, elmondjuk?
- Lányok! – elégelte meg a fiú a játékot.
- Oké, oké! Elmondjuk, de nem itt – rejtélyeskedett Dorothy.
- Akkor hol? – rökönyödött meg Sirius.
- Kint a tónal, tíz perc múlva legyél ott! – mondták egyszerre a lányok, majd elviharzottak a lépcsők irányába.
Mire Sirius az említett időpontban megjelent a tóparton, már ott találta a két lányt. A két teljesen egyforma lányt. Bármennyire régen ismerte is őket – ha a lányok azt akarták – megkülönböztethetetlenek voltak.
- Sziasztok! – lépett hozzájuk bizonytalanul a fiú.
- Szia, Sirius! – köszöntek kísértetiesen egyszerre a lányok. Pár perc hallgatás után újra Sirius szólalt meg.
- Elmondjátok végre, mi lenne az a „visszautasíthatatlan ajánlat”? – tette fel a fiú ugyanazt a kérdést, amit nem sokkal ezelőtt a klubhelyiségben.
- Hát mi arra gondoltunk… - kezdte Lye.
- … hogy talán lenne kedved…
- … fürödni velünk a tóban – mosolyogtak édesdeden a lányok.
- Fürödni? A tóban? Mármint ebben a tóban?
- Jaj, hát persze, hogy ebben! Hány tavat látsz még a közelben? – nevetett fel Dory, miközben ikertestvérével együtt megszabadult a pólójától, ami alatt egy bikini felső volt. Siriusnak a szava is elakadt; még sosem látta a lányokat ilyen lenge ruházatban.
- Nem válaszoltál – emlékeztette a fiút Natalye.
- Válaszolni? Hisz ti mondtátok, hogy visszautasíthatatlan! – villantotta meg legsármosabb mosolyát, majd derékon ragadta a két lányt, és behúzta őket a tóba.
„Ne, Sirius!” kiáltások és sikítások közepette az ikreknek sikerült kiszabadulni fiú „karmai” közül. Most ők lendültek támadásba, egyszerre ráugrottak Siriusra, és a víz alá nyomták. De két gyenge lány, hogy is bírhatna egy edzett kviddicssztárral? Sirius áttörte a víz felszínét, visszavágni azonban már nem maradt ideje, ugyanis kedvenc igazgatójuk hangját hallották.
- Na de kérem! – Hiába próbált szigorú lenni, szakálla alatt bujkáló mosolyát nem tudta elrejteni. – Azonnal jöjjenek ki a tóból és… büntetőmunka!
- De professzor úr, ez az utolsó napunk, mikor töltenénk le? – kérdezte Dorothy.
- Oh, ezt el is felejtettem… Ez esetben próbálják szárazan tölteni a maradék időt – A diákok számára egyértelmű volt, hogy Dumbledore professzornak esze ágában sem volt megbüntetni őket.
- Viszlát, igazgató úr! – búcsúzott a három végzős, majd vizesen, ám nevetve távoztak a helyszínről.
- Kilences pacsi? – kacagtak az ikrek.
- Naná! – Dorothy, Natalye, Sirius, Lily, James, Elvira, Remus, Alice, Frank levegőbe lendített kézzel kiáltották: - Vigyázz, Spanyolország, jövünk!
Szerzők:
Kérnénk a véleményeket szegény önbizalomhiányos lelkecskénknek… ^^
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
