Kathleen Potter

2. fejezet – Egy izgalmas vonatút

Szótlanul néztem az elém tornyosuló Roxfort Expresst, sose gondoltam, hogy valaha látni fogom.

- Kath! Szerinted, milyen lehet Roxfort? – kérdezte Hanne.

- Honnan tudjam? – nevettem.

- Neked már volt roxfortos pasid! És az unokatesód is odajár!

- Nem is láttam még az unokatesómat, lehet, hogy azt se tudja, hogy létezem.

- De hát rokonok vagytok!

- De anya és a nagybácsim összevesztek! És Kevinnel se piszkálj folyton! Nem a suliról beszélgettünk…

- Szerintem sokat járt a szátok, de nem a beszélgetéstől.

- Fogd be! – dobtam felé egy párnát.

- Én azt hallottam, hogy valami 9 és ž vágányról indul a vonatuk.

- Micsoda?

- Ne ess nekem, én csak hallottam…

- De hogyan lehetne 9 és ž vágány? Egyáltalán, Roxfort hol van?

- Valahol Skóciában. Mást én sem tudok róla.

- Kár, hogy már nem rendezik meg a Trimágus Tusát…

- Biztos jelentkeznék… És te?

- Én is, Naná!

Akkoriban milyen keveset tudtam Roxfortról, most meg oda tartok. Jaj, Hanne! Úgy hiányzol!

- Gyere Kath! – kiáltotta James – keresünk öten egy üres kupét. Ok?

- Persze! – mondtam, majd majdnem felsikkantottam, mikor egy kezet éreztem a derekamon.

- Nyugi, Kath! – hallottam magam mögül Sirius nyugodt hangját. – Azon gondolkoztam, hogy nem-e lenne kedved randizni velem?

- Nem – Na persze! Hogy két nap után engem is dobjon? Azt már nem! Elindultam James után. A kupéban James és Sirius egyből hülyülni kezdtek, Peter aludt, Remus pedig olvasott. Kellett nekem egy kupéba ülni velük, és James mellé ülni…

- Ágas! Idén is Evans után fogsz futni?

- Tapikám! Hányszor mondjam még, hogy szeretem?! Az a szép vörös haj, igéző zöld szemek…

- No lám! A bátyus szerelmes! – nevettem.

- Hé, húgi!

- Potter! Black! Mi ez a ricsaj? – lépett be a fülkénkbe egy vörös hajú lány. Ő lenne Evans? Akkor Show Time! Észrevétlenül, de mégis feltűnően átöleltem Jamest, mire Evans szeme féltékenyen megcsillant. Hoppá!

- Jamie…? Nem mutatsz be? – kérdeztem a döbbent bátyámtól tetetett sértődöttséggel. James köpni-nyelni nem tudott. – Kath vagyok. És te? – kérdeztem Evanstól.

- Lily Evans – sziszegte – Te vagy Potter következő egynaposa?

- Nem vagyok James egynaposa – mondtam mosolyogva, Sirius rájött mit csinálok és rázkódott az elfojtott nevetéstől.

- Potter csak kihasználja a lányokat.

- Hé! – szólt közbe az érintett.

- Áh, engem biztosan nem fog kihasználni. Ugye? – kérdeztem Jamestől, egy puszival kísérve. Hogy Lily milyen féltékeny lett!

- Nem bizony. – vigyorgott James, leesett neki mi történik.

- Nem is mondtad a teljes neved… - sziszegte Lily, én vigyorogva válaszoltam.

- Oh! Milyen neveletlen vagyok! Kathleen Potter a teljes, becses nevem. – Lily csak hápogni tudott.

- Ro…rokonok vagytok?

- Ikrek – nevettem el magam és Siriusból is kitört a röhögés. Lily arca villámsebességgel váltott fehérről vörösre.

- Oh… nem is tudtam Potter, hogy van testvéred…

- Eddig én se… De még sok mindent nem tudsz James Potterről Lily Evans! Nem ülsz le mellém?

- Kösz nem! Remus! Prefektusi gyűlés lesz mindjárt!

- Megyek! – majd távozott Lilyvel.

- Te nem vagy normális! – nevetett Sirius.

- Tényleg, minek kellett? – kérdezte James.

- Nem láttad, milyen féltékeny volt?

- Tényleg? – derült fel James arca.

Negyed óra múlva tért vissza Remus, és beszállt a hülyülésbe.

- Kimegyek egy kicsit a folyosóra. – mondtam nekik.

- Baj van? – kérdezte aggódva (?) Sirius.

- Nem, nincs. Csak sétálok egyet. Mindjárt jövök.

Már egy jó ideje sétáltam a folyosón, mikor Lily hangját hallottam.

- Hagyjatok békén! – sziszegte.

- Mert ha nem, mi lesz? Mocskos kis sárvérű! Most nincs itt Potty, hogy megvédjen!

- Nem kell védelem, néhány szánalmas senki ellen! – mondta Lily négy alaknak.

- Négyen egy ellen! Ez aztán igazságos! – szólaltam meg gúnyosan, és közelebb mentem. – Szóval, nincs itt Potter, hogy megvédje Lilyt? Nézőpont kérdése… - vigyorogtam. Mielőtt a fekete hajú csaj átka eltalált volna, nekiröpítettem a falnak, egy capitulatiussal és a kezemben volt a pálcája.

- Ki vagy te? – sziszegte a szőke fiú.

- Kathleen Potter, szolgálatotokra. – mondtam és Lilyre kacsintottam.

- No csak! – majd a szőke, egy zsíros, fekete hajú fiú és egy szőke hajú csaj átkozódni kezdtek. Lilyvel meg visszatámadtunk. Mikor már mind a négy szemétláda a földön hevert, nevetve távoztunk.

- Ebből büntetőmunka lesz! – aggodalmaskodott Lily.

- Ne aggódj, túléljük.

- Köszi, hogy segítettél! De miért? Nem is ismersz…

- Az nem fontos, de remélem megismerlek! – vigyorogtam.

- Nagyon hasonlítasz Potterre, de normálisabb vagy…

- Oh, köszi. De csak azért, mert nem kérek randit tőled, ugye?

- Hülye.

- Tudom – nevetve sétáltunk a folyosón.

- Bejössz hozzánk egy kicsit? Bemutatlak a csajoknak!

- Oké, menjünk! – követtem Lilyt, aki benyitott az egyik kupéba. Odament három lány csevegett elmélyülten, de mikor beléptünk elhallgattak.

- Csajok, ő itt Kathleen Potter, most megy először Roxfortba és ő is hetedéves lesz.

- Potter?

- James Potter a rokonod? – kérdezte egy szőke hajú lány.

- Igen, az ikertestvérem. – mindannyian döbbent arcot vágtak. – Ti kik vagytok?

- Alice Prewett – mutatkozott be a szőke hajú lány.

- Emma Benett – szólalt meg egy barna hajú, barna szemű lány.

- Adelinda Von Fritz – szegény csaj! Ilyen gáz nevet…. Adelindának szőke göndör haja és kék szemei voltak. – Német származású vagyok, azért van ilyen nevem – magyarázta – de nyugodtan hívj Lindának.

- Oké!

- Mondjatok valamit magatokról… - kértem őket.

- Kezdem én. – szólalt meg Lily – Mugli származású vagyok, van egy testvérem, de ő mugli. Petúniának hívják, és ki nem állhat, csak, mert boszorkány vagyok. Mi négyen szobatársak vagyunk, de szerintem téged is hozzánk osztanak be. A drága tesód már negyedik óta teper értem, hiába.

- Emellett Lily iskolaelső, prefektus és Lumpi kedvence…

- Hé!

- Ki az a Lumpi?

- Horatius Lumpsluck, bájitaltan tanár.

- Én jövök! – mondta Alice – Szóval, a nevemet már tudod… Jó sok rokonom van, a felét se ismerem… Hát, nem is tudom, mit mondjak magamról… Szeretek olvasni. A suli után auror szeretnék lenni.

- És szereti Frank Longbottomot! – piszkálta Linda.

- Én félvér vagyok – kezdett beszélni Emma – Anyu boszorkány, apa mugli. Kiskoromban Írországban laktunk, tízéves koromban költöztünk Londonba. Van egy bátyám, ő tavalyelőtt végzett, ő is griffendéles volt. A Minisztériumban dolgozik. Imádom a kviddicset, a griffendél csapatában én vagyok az egyik hajtó. Kedvenc tantárgyam? Olyan nincs!

- Én Németországban születtem – vágott bele Linda – aranyvérű vagyok, de nem örülök neki. Van egy ötéves húgom, Alida. A szüleim képesek a leggagyibb neveket választani a gyerekeiknek. És… szerelmes vagyok…

- Kibe? – kérdeztem kiváncsian.

- El ne mondd neki!

- Nem fogom!

- Remus Lupinba…

- Oh! Nyugi, tartom a szám… Én eddig a Beuxbatonsban tanultam, remek kis életem volt. Abban a hitben éltem, hogy az anyámat, aki nagyszerű anya volt, Rachel Potternek hívják… Aztán kiderült, hogy James nem az unokatestvérem, hanem a bátyám. Ezért, mikor anyut, vagyis Rachelt megölték a halálfalók, Angliába jöttem. Még Rachel mondta, hogy itt tanuljak tovább. – mind a négy lány döbbenten nézett rám. – Én is szeretek kviddicsezni, hajtó voltam. Ha van hely, akkor jelentkezek a csapatba…

- Éppen keresünk egy hajtót, remélem te leszel az. – mosolygott rám Emma.

- Köszi. Lily?

- Hmm?

- Miért utálod annyira Jamest?

- Bocs, hogy ezt mondom, de ő egy beképzelt, bunkó, öntelt egoista hólyag…

- Uhh… Kedves róla a véleményed, bár én nem ilyennek ismertem meg.

- Mi volt az a jelenet, amit levágtál, mikor beléptem?

- Most mérges leszel… Hallottam, hogy James szerelmes beléd, és féltékennyé akartalak tenni. És sikerült…

- Nem is!

- De láttam… - eddig jutottam, mert James és Sirius léptek be a fülkébe.

- Üdv hölgyeim! – kezdte James.

- Minő öröm magukat viszontlátni… - micsoda majmok, ezek ketten…

- … most egy fontos cél vezérel…

- … egy hölgyeményt keresünk…

- … a húgomat…

- Itt vagyok. Befejezhetnétek a hülyülést…

- Áh, Cathy! – nézett rám Sirius – Már kezdtünk aggódni hova tűntél!

- Jesszus! – kiáltott fel Lily.

- Mi a baj?

- Mindjárt ott vagyunk! Át kéne öltözni talárba! – Gyorsan visszamentem a cuccaimhoz, kiküldtem Remust és Petert, majd talárba öltöztem. Abban a pillanatban, amint kész lettem futott be a vonat Roxmortsba…

Vár Roxfort…