Suzy folytatja

 Sirius még sosem találkozott ilyen helyzettel: egy ájult, terhes nő. Fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálnia, ezért a legrosszabb megoldást választotta: elvette a nőtől a pálcáját, a poharat telivarázsolta vízzel, és nyakon öntötte a nőt, mire az sikoltva tért magához. Ennek az lett az eredménye, hogy félrenyelte a szájába került vizet, és köhögni kezdett. Az esetlen férfi lelkesen hátba veregette, amitől Suzynak ugyan elállt a köhögése, de rettenetesen megfájdult a háta, és nem volt biztos benne, hogy másnap nem lesz tele kék-zöld foltokkal. De nem ért rá ezzel foglalkozni, folytatnia kellett a kihallgatást. Sirius segítségével feltápászkodott a földről, visszaült a székére, majd intett a másiknak, hogy üljön le.
- Szóval Pettigrew él… - mondta csak úgy magának Suzy. Még mindig nem tudta fölfogni a dolgot.

- Igen.

- Hogyan lehetséges ez?

- Gondolom, most azt akarja hallani, hogy mi történt azután, hogy otthagytam Godric’s Hollowt.

- Pontosan!

- Nos, elindultam Peter keresésére. Visszamentem a lakására, és láss csodát, ott volt. Nagy veszekedés alakult ki köztünk, és folyamatosan tagadni próbálta, hogy kiadta Lilyt és Jamest Tudjakinek, de én nem hittem neki. Aztán, már nem is emlékszem, hogyan, de az utcára kerültünk. Annyira feldühített a sunyisága, és a folyamatos hazudozása, meg persze az, hogy ezt tette a barátaival, akik meghaltak volna érte… Meg akartam neki fizetni ezekért. Már épp az avada kedavra felénél jártam, amikor egyszer csak felrobbantotta az utcát, levágta a bal kezéről a mutatóujját és patkánnyá változott.

- Patkánnyá… - nézett rá a nő hitetlenkedve.

- Ja, merthogy animágus…

- De ő…

- Tudom, tudom – szakította félbe Sirius. – nem szerepel a listán. Ugyanis bejegyzetlen animágus.

Suzy teljesen elhűlt. Ő, aki tiszteli a mágustörvények minden pontját, ő, aki soha nem szegné meg azokat, el se tudja képzelni, hogy valaki ekkora kihágást tegyen, mint hogy bejegyzetlen animágus. És ez a valaki megtette. Ha tudta volna, hogy a vele szemben ülő fiatalember is hasonló dologra képes titokban, valószínűleg ismét leájul a székéről. Ez már neki sok volt. Lehet, hogy az ügy maga nem olyan nehéz, de ennyi zavaros dolog! Ha ezt a Pettigrewt kézre kapják, rövid úton küldik is az Azkabanba. Nem csupán azért, mert Halálfaló, hanem e miatt a kihágása miatt is. Még ilyet! Nézze meg az ember!

- Van erre bizonyíték? – kérdezte végül.

- Mire? Az animágusságára?

- Ööö… például.

- Persze! Én, meg a negyedik barátunk, Remus Lupin.

- Kihallgatható?

- Nem, mivel vérfarkas.

- A csudába! Ki fogom tekerni Dolores Umbridge nyakát! – bosszankodott Suzy.

- Miért, ki az? – értetlenkedett Sirius.

- Ő hozta a törvényt, mi szerint félvérek nem minősülnek a társadalmunk teljes értékű tagjainak, ezért például kihallgatni sem lehet őket. Szörnyű annak a nőnek a félvérgyűlölete. Hozott rengeteg olyan törvényt, ami visszaszorítja a félvéreket. Például a kentaurokat el akarta üldözni Nagy-Britanniából. Még szerencse, hogy Dumbledore menedéket adott nekik a Tiltott Rengetegben. De ő tehet arról is, hogy például a vérfarkasoknak nem adhatnak munkát. Rémes az a nő! Az a csöpögős, negédes stílusa, a megjelenése… pfuj! Olyan, mint egy nagy varangy. És hiába adtam be minden ostoba és fajgyűlölő törvényéhez egy törvénymódosító-javaslatot, sajnos az ő hatalma még mindig nagyobb, mint az enyém… A ménkő csapna abba a banyába!

- Öhm… értem… - csodálkozott el Sirius. Most már biztosra vette, hogy ebben a szűk másfél órában a nő összes oldalát megismerhette. A kedveset, a szomorút, az idegest, a dühödtet, és még folytathatnánk. Bár Suzynál sosem lehet tudni, ezt belátta ő is, szóval nem vett volna mérget rá.

- És az október 31-i tettét tudja szemtanúkkal igazolni? – váltott témát hirtelen a nő.

- Azt sajnos csak a két szemem igazolhatja – felelt bánatosan Sirius.

- Akkor marad a veritaserumtárgyalás… - motyogta maga elé Suzy.

- Tessék?

- Semmi. Szóval most az igazat, és csakis az igazat mondta? – váltotta megint a témát a nő.

- Minek hazudtam volna? – kérdezte Sirius kissé hetyke stílusban.

- Tehát igen?

- Igen.

- Rendben. Akkor készüljön holnaputánra! Veritaserumtárgyalása lesz.

Sirius szívesen megkérdezte volna, hogy mi az a veritaserumtárgyalás, de helyette inkább egy kérdésnek álcázott kérést intézett Suzyhoz:
- Nem tudná lehetővé tenni, hogy Wanda…? De csak ha ő akarja…

- Holnap bejön… - mondta a nő egy biztató mosoly kíséretében, majd elbúcsúzott:

- Viszlát holnap utánig, Mr. Black!

- Viszlát, Mrs. Cables!

   Sirius kiment az egyik ajtón, Suzy a másikon. Míg a férfit odakint az őrök várták, addig a nőt…

- Á, hello Suzy! Csak nem dolgozol? – kérdezte tőle egy gúnyos férfihang.

- Kopj le Josh! – válaszolta a nő mogorván. Josh Hearsay volt a legnagyobb ellenlábasa a szakmában. A nagy perekben mindig ők ketten „szerepeltek”. Többnyire Suzy nyert, de igen nehézkes áron, hiszen Josh tényleg BÁRMIT bevetett az ügy érdekében.

- Jaj, de morcos valaki! – gúnyolódott tovább az illető. – Mellesleg én a helyedben nem mutatkoznék ÍGY emberek előtt.

- Hogy ÍGY? – kezdett bedühödni a nő.

- Hát ÍGY – mutatott a férfi a formás terheshasára. – Akkora vagy, mint egy tehén!

- Te kis szemétláda! Mit pofázol nekem?! – kezdett el alpárian beszélni idegességében a nő.

- A tárgyra térve, Cables…

- Mi van? – kérdezte még mogorvábban Suzy.

- Csak annyi, hogy a Black-ügy lesz életed legnagyobb bukása! HE-HE-HE! – vihorászott már előre a férfi kárörvendően.

- Miért lenne? – pislogott rá értetlenül a nő.

- Mert az lesz! – kacsintott rá a férfi, majd továbbállt. Suzy nem tudta mire vélni a dolgot, de nem is akart vele foglalkozni. Inkább elindult kérni Wandának látogatási engedélyt másnapra.