I. fejezet ¤ Az ismerkedés, avagy az első tanév a Roxfortban

Lily Evans félve sétált át a 9 és 3-ik vágányhoz vezető falon. Ez volt az első tanéve a Roxfortban, amely egy nagy- britanniai mágusiskola.

A lány, bár varázstalan szülőktől származott, boszorkány volt.

Épp egy könnycsepp gördült le az arcán, amiért hátra kellett hagynia a családját, de mikor ránézett az elegáns vonatra a vígan pöfékelő piros mozdonnyal, minden bánata elszállt, s helyét átvette az izgalommal vegyes félelem.

Még fél óra volt 11-ig, a vonat indulásáig, ezért leült a kulira helyezett utazóládájára, és onnan nézte a diákokat, akik szintén adtak a pontosságra, és korán megjelentek.

Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hosszú, fekete hajú, vele egykorú fiúcska közelít felé. A fiú megállt előtte, és a kezét nyújtva bemutatkozott neki:
- Szia! Én Sirius Black vagyok. Én is most leszek elsős, mint te.
A lány elfogadta a felé nyújtott kezet, és ő is követte a másik példáját:
- Szia! Én pedig Lily Evans.
- Szerinted te melyik házba fogsz kerülni?
- Nem tudom. Én nem ismerem a házakat, mugli származású vagyok.
- Oh. Az én családomban mindenki a Mardekárba járt, de ha engem is oda osztanak be, én inkább hazajövök.
- Nem tudod mi alapján osztják be, hogy ki melyik házba kerül?
- De. Van egy süveg, ami belelát a fejünkbe. Úgy hívják: Teszlek Süveg. Ő dönti el. Még az egyik alapítóé, Griffendél Godriké volt.
- Fú, te ezeket honnan tudod?
- Anyám elolvastatta velem a nyáron a Roxfort Történetét. Nagyon érdekes, ajánlom figyelmedbe.

Tovább folytatták a beszélgetést az iskoláról és titkairól. Mindketten sejtették, hogy ez egy szép barátság kezdete.

Már csak 10 perc volt a vonat indulásáig, mikor egy szintén fekete hajú fiú, megállt mellettük, és üdvözölte őket:
- Sziasztok! Én James Potter vagyok!
- Szia, én Lily Evans.
- Helló! Sirius Black vagyok.
Az újonnan értekezett fiú ezután úgy nézett rá, mint a véres rongyra, majd undorodva megkérdezte:
- Áh, egy Black. A te családod csupa aranyvérmániás, beképzelt alakokból áll, és támogatjátok Tudodkit.
- Így van. Azaz csak majdnem. Nem mindenki olyan süsü az én családomban sem. Van egy unokanővérem, Andromeda Black, aki újabban Tonks. Fittyet hányva a családi hagyományokra, nyáron hozzáment egy mugli származású varázslóhoz. Vagy ott van például a drága Alphard bácsi. Ő, hozzám hasonlóan sosem kedvelte ezt a bagázst, és amikor a Teszlek Süveg a Griffendélbe osztotta be, rögtön kitagadták. Ő a példaképem egyébként…
- Akkor bocsánatot kell kérnem. Tévedtem. Te egy normális ember vagy egy abnormális családból.

A két fiú kezet rázott, és el is volt felejtve köztük minden. Lily azonban sandán méregette Jamest. Hiszen a fiú azt se tudta, milyen a másik, és mégis leszólta. Ráadásul a családját is rágalmazta. Nem tudta megérteni, hogy Sirius ezt miért nézi el neki.

Potter még odaszaladt utoljára a szüleihez, hogy elköszönjön tőlük. Lily nézte a kis jelenetet. Egy kissé meghatotta a nagy búcsúzkodás, de igazából nem szívelte jobban a másikat.

Folytatta a beszélgetés Siriussal, mikor egy magas, csinos arcú, fekete hajú lány lépett hozzájuk:
- Áh, Sirike már kis barátnőt is talált magának!- gügyögte gonoszan- Nézd csak Cissy!- kiáltott oda egy szőke hajú, tőle egy évvel fiatalabb lánynak, aki erre odament. Így már ketten bámulták Lily arcát.
- Mi a neved?- kérdezte végül a Cissynek nevezett.
- Lily Evans.
- Evans, Evans. Ez nem aranyvérű családnév- mondta a másik, majd Sirushoz fordult:- Aljas véráruló! Ilyen mocskos sárvérűekkel én a helyedben szóba se állnék!- és ezzel köpött egyet Lily lába elé.
- Gyere Bella, nem érdemes sárvérűekre és vérárulókra pazarolni az időnket.
- Igazad van Cissy, menjünk!- ezzel a két lány elviharzott. A megalázott Lily csak zavartan nézett utánuk.
- Ne foglalkozz velük. Mániákus egy népség. Mellesleg az unokatestvéreim- nyugtatta Sirius.

Már csak alig öt perc volt a vonat indulásáig. A gyerekek is szedelőzködni kezdtek. James visszatért hozzájuk, és segített Lilynek feltenni az utazóládáját. Bár a lány utálatosan méregette nagy, smaragdzölden világító szemeivel, ő áhítattal nézett rá. Még sosem látott hozzá fogható, szép teremtést.

***

A vonat már három órája vígan zakatolt. Lily és a két fiú természetesen egy kupéban utazott. Sok mindenről folyt köztük a szó: többek közt a Roxfortról, a beosztásról, és a kviddicsről.

Megállapodtak abban, hogy mindannyian a Griffendélbe szeretnének kerülni.

Éppen a kviddics szabályait tanították Lilynek, aki ezen a téren mugli származása miatt igencsak zöld volt még. Próbálták rávenni, hogy, majd, ha eljön az ideje, csatlakozzon be ő is a csapatba.

James valamiért jobban győzködte, de ez Lilynek nem tetszett. A fiú minél jobban kérlelte, annál nagyobb ellenállást tanúsított.

Így történt, hogy, bár még a vonat be sem érkezett a roxmortsi pályaudvarra, már össze is vesztek.

***

Mikor megérkeztek, megtörtént a beosztás. Abban mindannyian egyet értettek, hogy ez lesz életük egyik legmeghatározóbb történése.

- Sirius Black!- szólította ki McGalagony professzor a nebulót a háromlábú székhez, melyen a Teszlek Süveg állt.
- Hm… Egy újabb Black!- mondta a fejfedő- származásod alapján a Mardekárba kéne kerülnöd, tudod ugye? De látom, hogy te más vagy… Neked a származás nem jelent semmit. Tegyelek talán a Hugrabugba? Eszed túl sok van ahhoz. Talán a Hollóhát? Ahhoz túlzottan kalandvágyó vagy… Akkor legyen a GRIFFENDÉL!

A fiúcska megnyugodott, és vidáman szaladt oda a háza asztalához. Onnan nézte tovább a beosztást.
Hamarosan Lily is sorra került:
- Lily Evans!
- Látom, te nagyon eszes kislányka vagy, ugyanakkor segítőkész és bátor is…- gondolkodott a süveg- Nos? Griffendél, Hollóhát, vagy Hugrabug? Talán inkább csak az első kettő. De nem is! A tulajdonságaid jobban megfelelnek a GRIFFENDÉLnek!

A lány odaült Sirius jobbjára, és ő is nézte a beosztás további részét.
- Remus Lupin!
- GRIFFENDÉL!

- Peter Pettigrew!
- GRIFFENDÉL!

- James Potter!
- GRIFFENDÉL!

- Liza Thomson!
- GRIFFENDÉL!

- Mina Thomson!
- GRIFFENDÉL!

- Tina Thomson!
- GRIFFENDÉL!

Lassan véget ért a beosztás, és minden elsős elfoglalta a helyét. Dumbledore professzor, aki egyben az igazgatói tisztséget is betöltötte, beszédet mondott, majd kezdetét vette a lakoma. Utána a tanerő elmondta az intelmeit, illetve bemutatta az új sötét varázslatok kivédése professzort, majd elbocsátotta diákjait. Így néhány emelettel később a diákok édes álomra szenderülhettek pihe-puha baldachinos ágyaikban.

***

Már hét hónapja, hogy a Roxfort Expressz fém kerekei lassan forogva kigördültek a King’s Cross pályaudvar 9 és 3- ik vágányáról.

Lily egyáltalán nem jött ki jobban Jamessel, viszont Siriussal annál inkább.

Mindig kaphatóak voltak egy kis bolondozásra. És abban is egyeztek, hogy nagyon szemtelenül viselkedtek a tanárokkal. Mikor egy-egy órán a figyelmüket jobban lekötötte valami csíny, mint a tanár magyarázata, olyan csípősen visszaválaszoltak a tanároknak, főleg Lily, hogy a tanerők csak mosolyogni tudtak. Persze volt is mire felvágniuk. Nagyon tehetséges boszorkány- illetve varázslótanonc vált belőlük. Már elsőben olyan varázslatokat is végre tudtak hajtani, amelyet még néhány hetedikes se. De nem kellett órákon át a könyvek fölött poshadniuk: tudtak ők mindent maguktól.

Persze azért mindketten kialakították a saját baráti körüket: Sirius ideje nagy részét a szobatársaival töltötte. Név szerint: James Potterrel (aki idő közben legjobb fiúbarátja lett), Remus Lupinnal és Peter Pettigrew-val.

Lily pedig sok időt töltött együtt újdonsült barátnőivel: Minával, Lizával és Tinával, akik történetesen hármas ikrek voltak.

Így igazából nem sok időt töltöttek kettesben, de ha mégis, akkor elmentek sétálni a parkba, lementek a tóhoz. De egyik alkalommal tettek egy kis látogatást Roxmortsba egy titkos alakúton át, amelyet pár nappal azelőtt Sirius fedezett fel.

Nagyon végletesek voltak a szórakozásaik: vagy csak nyugodtan ücsörögtek szombat estémként a klubhelységben beszélgetve, vagy felfordították a Roxfort életét valami bolondsággal.

Persze Siriusnak ez életeleme volt, mert a barátaival, azaz Jamesszel, Remusszal és Peterrel is ezt csinálták, de Lilyt egyedül csak ő tudta rávenni erre

***

Sikeres évet tudhatott magáénak a két gyerek: Lily és Sirius. Minden vizsgájukat 100%-os eredménnyel tették le, az átvaltoztatástantól a bájitaltanig.

Szomorúan vették tudomásul, hogy véget ért az első tanévük. Mikor a vonat lefékezett a londoni pályaudvaron vettek egymástól egy utolsó búcsút, és mondhatni: elváltak egymástól, mint ágtól a levél.*

* Petőfi Sándor: János vitéz