II. fejezet ¤ Sirius Black

Sirius Black ma a megszokottnál is elégedettebb volt magával, illetve aznapi teljesítményével. Majdnem egy hónapja vett magának egy mugli járművet: egy Harley Davidson motort. Gyönyörű, fekete színben pompázott, fényesen csillogott a hatalmas szerkezet. Igazán férfias járműnek tűnt, ezért gondolta, hogy megveszi.

Mivel jogosítványa nem volt hozzá, az utakon nem száguldozhatott vele. Ezért meg kellett bűvölnie a gépet, hogy mégiscsak használhassa valamire. És ma elérte célját: a motor most már képes volt repülni.

Gondolta, repül is vele gyorsan egy kört. Felpattant hát a csodás járműre, berregtette egy kicsit, még a talajon ment vele néhány kört, és fittyet hányva a muglik esetleges jelenlétére, felhúzta a magasba, majd benyomott egy gombot, mellyel láthatatlanná vált.

Élvezte, ahogy a kellemes hűs, késő őszi szél az arcába csap, és fekete tincseit összekócolja. Pár pillanatra behunyta csillogó, már-már majdnem kék szemeit, és csak hallgatta a menetszél süvítését. A gyors tempóval nem csak a szilárd talajt hagyta hamar maga mögött, hanem minden gondját is.

Igen, Sirius Blacknek újabban gondja támadt. Egészen furcsa természetű gondok, vagy inkább csak gond volt ez. Kirekesztettnek érezte magát.

21 éves volt, de úgy gondolta, nincs senkije ezen a világon. Nem volt magányos, nem, egyáltalán,de nem érezte, hogy valakihez is tartozna.

Családjától még 16 éves korában elszakad. Elköltözött otthonról, és legjobb barátjánál, James Potternél húzta meg magát.

James Potter, igen, ő egy külön téma. Elsős koruk óta legjobb barátok, támogatták egymást jóban-rosszban. Ott volt vele, amikor elkövette élete első diákcsínyét. Ott volt vele, amikor életében először büntetőmunkát kapott. Ott volt vele, amikor életében először meztelen lányt látott. Ott volt vele, amikor animágus lett. És végül: ott volt vele akkor is, amikor beleszeretett Lily Evansbe, aki azóta már a Mrs. Potter nevet viseli. Sirius örült, hogy barátja megtalálta a boldogságot, hogy megnősült, és hogy van egy egy éves fia, Harry, akinek ő lehet a keresztapja. Ugyanakkor azzal, hogy James családot alapított, ő háttérbe is szorult a barátja életében. Hiszen már nem a csínyek voltak neki a legfontosabbak, meg az ökörködés, vagy a barátok, hanem az hogy jó férj, apa és munkaerő legyen. Félreértés ne essék, Sirius ezért nem haragudott, de kirekesztettnek érezte magát, hiába volt gyakori vendég Potteréknél, hiába látták őt szívesen. Nem érezte magát odaillőnek, már nem úgy kötődött hozzájuk, főleg Jameshez, mint régen. Valaha a baráti társaság jelentette neki a családot, de lassan a Tekergők szétszélednek, hogy önálló életet éljenek.

Remus Lupin, másik jó barátja is végre révbe ér menyasszonya, Linda oldalán. Három hónap múlva lesz az esküvőjük. Ha átment hozzájuk, náluk is úgy érezte magát, mintha megzavarna valamit, amihez neki nincs köze. Ugyanúgy, mint Potteréknél.

A negyedik tag a baráti körből Peter Pettigrew volt. Mikor már végképp nem bírta tovább, hozzá menekült. Azonban újabban ez sem tűnt túl jó ötletnek, mert Peter, noha igyekezett nem mutatni, nem szívesen látta őt, Sirius ezt pedig észrevette. Pettigrewnak nem volt szerelmi kapcsolata, de ő, Sirius valahányszor feltűnt nála, mindig félve fogadta, mintha a halálos ítéletét hozná. Gyakran viccelődött is ezzel, de erre vendéglátója csak zavartan nevetett.  Itt is kényelmetlenül érezte magát, ezért mindig hamar elment.

Igen, ez volt az egyetlen problémája, de ez számára felért a világ minden gondjával. Nem tartozott senkihez. A barátai már felnőttek, saját életet kezdtek, megvannak a terveik. De Ő? Ő örök gyerek maradt. Valahogy elfelejtett felnőni az élet nagy dolgaihoz, mint a szerelem, családalapítás, munka, satöbbi.

Szerelem? Áh, sosem volt. Egyszerűen nem érdekelték a lányok. Nem, nem volt homoszexuális, de sosem látta meg egy lányban sem azt, amitől az átlag fiúk/férfiak szerelembe esnek. Sosem gondolt erre. Látta, hogy a barátai megélik, de ő nem tudta, talán nem is akarta. Ez nem volt fontos neki. Inkább a tanárok utolsó, épen maradt idegszálaival játszadozott.

Az iskola után a nagybátyjától örökölt pénzből vett magának egy takaros kertes házat.  Hogy tovább tanuljon? Na neee!  Akármennyire is volt tehetséges, de a tanulást ki nem állhatta, és egyébként is volt annyi pénze, hogy sose kelljen dolgoznia. Akkor minek?

 Unalmasan tengette napjait, s végül Lilyvel, Jamesszel, Remusszal és Peterrel együtt becsatlakozott a Főnix Rendjébe. Innentől a napjait az tette ki, hogy Voldemort, és hívei, a Halálfalók ellen harcolt.

Egyszerűen kívülállónak érezte magát a saját életében.

Gondolt arra, hogy neki is keresni kéne valakit. Hiszen nem utolsó fiú ő. 21 éves korára egy igazán jóképű ifjúvá érett. Fekete, hosszabbra hagyott haja általában laza eleganciával hullott arcába, szürke szemei elevenen csillogtak, ritka szép vágású arccal rendelkezett. Nyúlánk termete volt, kisportolt, izmos alakja. Igazából, ha bármely jobb ízlésű nő néz rá, megremegnek a lábai az illetőnek.

Sirius elég öntelt volt, tisztában volt saját értékeivel, s nem is felejtette el hangsúlyozni ezt. Észrevette, hogy, még roxfortos diák korában, minden lány oda volt érte, epekedve néztek rá. Tudta, hogy nem lenne nehéz egy nőt magába bolondítania. Azonban eddig nem talált olyat, akit magába akart volna bolondítani.

Már egy órája repkedhetett a levegőben a motorjával, mikor inkább a szárazföldön támadt kedve száguldozni. Így, mit sem törődve azzal, hogy nincs jogsija, leszállt. És visszaállította a motort és önmagát láthatóra. Öt perce száguldozhatott így, mikor egy, szinte kihalt utcára tévedt. Észrevett egy útpadkán üldögélő, gondterhelt nőt. Külsőre szép, fiatal nő volt, azonnal feltűnt neki, gondolta, közelebb megy hozzá.

Lefékezett előtte. Ekkor már a nő is észrevett őt, és ránézett. Sirius még soha nem látott ilyet…