I. fejezet ~ A bizonytalan Draco

Egy esős napon Harry, Ron és Hermione hármasban beszélgettek. Ron és Harry bizonyára valamivel nagyon megbánthatták, mert Hermione sírva rohant ki az udvarra, nem törődve a szakadó esővel. De őt ez nem érdekelte, csak zokogott, és zokogott.
Futás közben elbotlott egy nagy kőben, és az esésnél beütötte a fejét, majd a füvön feküdve a sárban, elájult.
Arra ébredt fel legnagyobb meglepetésében, amint Draco Malfoy ott ül mellette, és próbálja pálcájával beforrasztani Hermione sebeit - nem kis sikerrel.

Harry, és Ron már bizonyára aggódtak a lányért, aki már kora délután eltűnt, ezért keresésére indultak. Meg is találták, amint fekszik a földön, és mellette ott ül Draco, pálcáját lengetve felette. Rögtön elborította őket az indulat, dühösen hozzászóltak.

- Hé, Malfoy - szólt dühösen Ron. - Mit csináltál vele?
- Én csak megmentettem ennek a kis sár-vérűnek az életét – vettette oda keserűen, valami hálát azért vártam arckifejezéssel a fiú.
- Na azonnal tűnj innen amíg... - ezzel Draco elsietett, nem akart több bonyodalmat.
- Hermione - szólt Harry. - Mit csinált veled Malfoy? Mi történt veled?
- Nem... Nem emlékszem! És ő csak... – felelte el-elcsukló hangon a lány.
- Ő csak mi? – kérdezte ingerülten Ron.
- Ő tényleg csak segített - válaszolta a lány kétségbeesve, látva Ron féltékenységszerű rohamát.
- Na mindegy, a lényeg az, hogy már jobban vagy – csitította őket Harry.
- Igen - szólt Ron. - De nekem már korog a gyomrom, induljunk vissza a Nagyterembe, enni!

A Nagyteremben Hermione nem tudta megállni, hogy ne bámulja Dracót - igaz, csak hátulról, mivel a fiú tüntetően is, háttal ült neki.
Csak nézte bágyadtan, mikor megszólalt Ron, váratlanul.

- Te meg mit bámulsz?
- Ja semmi! - tért észhez a lány, és elkezdett enni.

Éjszaka alig tudott elaludni,s ha álomra is hajtotta fejét, csak a ma történtekre tudott gondolni. Vajon miért mentette meg őt Draco? Nem hagyta őt nyugodni ez a gondolat.
Mikor végre sikerült elaludnia, csodaszépet álmodott.
Egy zöld, füves és virágos réten játszódott, ő várt valamire/valakire, de nem akart jönni. Egyszer csak érezte, hogy valaki hátulról befogja a szemét. Hermione megfordult, és ott állt előtte Malfoy. Úgy néznek egymásra, mint két szerelmes. Aztán ajkaik egymáshoz értek, és...

- PÓKOK! - hallatszott át a másik szobából Ron kiáltása, és az felébresztette Hermionét is.

Ez után Hermione már végképp nem tudott visszaaludni, és azt kívánta, hogy Ron bárcsak két perccel később ordított volna fel...
Másnap reggel Harry, Ron és Hermione - az utóbbi fáradtan – korán mentek le reggelizni.
Hermione már nem tudta tovább magában tartani érzéseit. Fojtotta őt a tudat, miszerint a fiú rá sem hederít, mivel most is tüntetően háttal ült neki.
Gondolt egyet, elindult a mardekárosok asztala felé, miközben Harry és Ron értetlenkedő pillantásokat küldtek felé, mivel nem értettek, hogy miért megy az ősellenség asztalához, pláne nem Malfoyhoz.. Mikor odaért, alig tudott kinyögni valamit is, szinte elment a hangja.

- Draco, én... Vagyis hát szóval tegnap... Na csak annyit akarok mondani hogy köszi – nyögte ki félénken Hermione.
- Oké, elfogadom, de most már tűnj innen, mocskos kis sár-vérű. - Crak és Monstro, valamint a többi mardekáros mind elkezdtek gonoszan nevetni. Hermione szemében megjelent egy könnycsepp.
- Kis sárvérű! – intézte hozzá Crak. Hermione zokogva elfutott. Harry és Ron utánafutottak, de valahogy nyomát vesztették.

Aztán este a klubhelyiségben ott ült Ron és Harry, és megjelent Hermione, a sírástól vörös szemekkel. Ron megkérdezte, hogy mi a baja, de Hermione nem válaszolt, csak befutott a szobájába.
Egész este csak sírt, és sírt.

Draco ezen az estén szintén nem tudott aludni. Nem értette miért. Hermionéra gondolt, de ettől elundorodott. Hisz ő nem érezhet semmit egy kis sárvérű stréber miatt. Hisz hogy nézne ki, hogy Draco Malfoy, egy úri, aranyvérű családból származó fiú, egy mugli szülőktől származó lánnyal jár?!
Csak forgolódott, és forgolódott, nem jött álom a szemére. Ezzel valószínűleg felébreszthette Crakot, aki felől halk morgásokat hallott. De mit sem törődve ezzel kiment a klubhelyiségbe, leült egy kanapéra, és próbált megnyugodni. Kiment utána hű csatlósa, Crak is.

- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezte.
- Én csak... nem tudok aludni.
- Csak nem amiatt a mocskos sárvérű miatt?
- Ne nevezd őt így! - förmedt rá. Maga sem értette, miért mondja ezt. Teljesen megzavarodott.
- Hát veled meg mi van? Csak nem beleestél? – kérdezte Crak vigyorogva, de ahogy Malfoyra pillantott, elment a kedve a vigyorgástól.
- Dehogy estem belé – próbálta nyugtatni Draco Crakot... És magát is.

Ezzel elment lefeküdni, bár elaludni most sem tudott, még zavartabb volt amiatt, amit mondott: "Ne nevezd őt így!" Talán tényleg beleszeretett? Nem, az biztos nem lehet. Biztos csak úgy kicsúszott a száján, mert fáradt volt - próbálta magával elhitetni. Aztán elnyomta őt is az álom.

A reggelinél se Hermionénak, se Dracónak nem volt étvágya. Egyszer egymásra tévedt a tekintetük, de aztán gyorsan lesütötték a szemüket. Ez megtörtént egy párszor. Az órákon, amikre mindketten jártak, szokatlanul csendesek voltak. Harry és Ron próbáltak beszélni Hermionéval, Crak és Monstro is Malfoyjal, de egyikük sem mondott semmit.

Pár nap múlva a diákok elmehettek Roxmortsba. Hermionénak semmi kedve sincs menni, de Ron és Harry rábeszélték őt.
Malfoy szintén elmegy. Ma valamiért nagyon morcos hangulatban van. Meglát az út szélén egy koldust, aki pénzt is kér tőle, de ahelyett, hogy akár egy pennyt is adott volna, jól belerúgott.

Hermione épp meglátja, és odafut.

- Ezt meg mért csináltad? - förmedt rá Malfoyra.
- Nicsak, itt a kis sárvérű, jött a szerelméhez! - szólt Crak, és Malfoy ezért ráküldött egy ártást.
- Azt csinálok, amit akarok - válaszolt Draco Hermionének, és még egyet belerúgott a szerencsétlenbe.
- Azonnal hagyd abba!
- Különben mi lesz? - kérdezte gúnyosan.
- Stupor! - kiáltotta Hermione, Dracóra szegezve pálcáját. A koldus nagyon hálás volt érte.

Ron megfogta Hermione karját, és elráncigálta onnan, de a lány még vetett pár dühös pillantást Malfoyékra.