XI. fejezet ~ ... lebukások!

Várakozóan Lilyre néztem, aki végül megadta magát.
- De ha lebukunk, Betty…
- Ugyan már! – nevettem, és felsiettünk a csigalépcsőn.

Pontosan tudtam, melyik szobába kell menni. Nem mintha olyan sokat jártam volna Jamesnél, de megjegyeztem. Én csak egyenesen az ő szobájuk felé tartottam, míg Lily minden percben hátrafordult, hogy észrevettek-e bennünket.
- Lily, ne aggódj már! – mondtam, majd hirtelen balról a következő ajtóhoz léptem. – Itt is volnánk.
- Betty, én nem vagyok benne biztos, hogy akarom őket félmeztelen látni – játszotta meg a szende szüzet a kis drágám.
- Nem nagy szám – nevettem fel, mire durván megbökött.

Egy „te akartad” pillantással fordultam az ajtóhoz, és bekopogtattam. Jobban mondva, két óriási ütést mértem rá, amire az összes fiú is felébredne. Lily toporogni kezdett, mikor nyílt az ajtó, és Black állt velem szemben. Ó, de szexi…
- Nézd már! Redford, meglátogatod az önző barmot? – ironizált.
- Nem hozzád jöttünk – feleltem. Ekkor elnézett a fejem mellett, és meglátta Lilyt.
- Merlin! Evans, itt? Egyszer beavattok, hogy sikerült ezt megcsinálnod… - pörgött fel a gyerek, de én gyorsan közbeszóltam.
- Egyszer. – Ekkor James feje tűnt fel.
- Ki az? Jéé, Betty! Már akartam veled be… - kezdte, de észrevette a kíséretemet, és beléfagyott a szó. Na ennyit rólam.

Lily zavarában leszegte a fejét, és a blúza végével játszadozott. Megforgattam a szemeimet, és megszólaltam:
- Oké, Rómeó és Júlia, nem azért jöttem ide, hogy hallgassatok, hanem, hogy eltűnjetek egy randira, mondjuk két perc múlva.
- Mi?! – hangzott fel duettben a hitetlenkedő kérdés.
- Kínaiul mondtam, vagy mi van? – forgattam meg szemeimet. Sirius felröhögött.

Jamesnek nem kellett többször mondani, felkapott egy vastag pólót, ami természetesen kiemelte izmait, és Black mellett kibújt, aztán kaján vigyorral az arcán hozzám hajolt.
- Holdsáp és Féregfark nincs fent, használjátok ki az alkalmat. Azt hiszem, van mit megbeszélnetek.

Bólintottam, majd meglöktem Lilyt, hogy induljon már el, de még mindig döbbenten meredt rám. Jaj, milyen esetlen ez a lány!
Kicsit megtoltam, hogy megadjam a kezdő lépést, mire egy gyilkos tekintetet kaptam válaszul. Aztán szó nélkül elindultak, és már is beszélgetni kezdtek. Na végre…!

Észre sem vettem, hogy percek óta utánuk bámulok, pedig már rég eltűntek.
- Na, mi lesz? Bejössz, vagy itt álljunk? – szólt váratlanul Black.
- Megyek inkább – mondtam, és elindultam, de felkiáltott.
- Hé-hé, Betty. Nem azt mondtad, hogy én menekülök mindig? Akkor te most mit csinálsz?
- Hm. Késő van, fáradt vagyok, le akarok tussolni, aztán ágyba bújni.
- Na gyere be – húzott magával karomnál fogva.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de kicsit vártam, hogy mit tesz majd. Előkotort egy tiszta inget, amit a kezembe nyomott, és a fürdő felé húzott.
- Menj, tussolj le. Megvárlak.

Egy pillanatig néztem, de mikor megbizonyosodtam arról, hogy nem viccel, lemondóan sóhajtottam, és beléptem a fürdőbe. A szobájuk sem volt valami tiszta, de a fürdőszoba egyenesen fenomenálisra sikeredett! A törölközők az egyik szekrény ajtaján lógtak, egy-két fogkefe a földön, a többit meg inkább hagyjuk. Gyengébb idegzetűek itt helyben elájulnának.

Ledobtam ruháimat, majd beléptem a tus alá. Pár percig áztattam magam, az után fogtam egy törölközőt, ami a legtisztább állapotban volt, megtöröltem testem. Sirius ingét felkaptam, és majdnem térdemig ért, így csak azt vettem fel. A jelenlegi helyzetemben ez sem érdekelt.

A mosdó fölé hajoltam, arcomba csapkodtam vizet, és a tükörbe néztem.

Ki vagy te? - suhant át az agyamon. Ujjammal megérintettem a tükröt, és végighúztam azon a helyen, ahol tükörképemet láttam.

Én lennék ez a meggyötört, könnyes szemű lány? - Percekig vártam a választ, de nem jött.

- Betty, jól vagy? – szólt be Sirius, és kopogtatott.

Gyorsan letöröltem a könnyeket, és megköszörültem a torkom, hogy visszanyerjem a hangomat.
- Igen, megyek már – mondtam, majd egyből kiléptem.
Sirius fürkészni kezdte arcomat, szemem sarkából láttam is, hogy felvonja a szemöldökét, és végignéz rajtam.

Leültem egy ágyra, ami négy az egyhez, hogy Siriusé (sőt, biztos vagyok benne, hogy az övé), ő pedig követett.
- Ez a te ágyad, igaz? – Végigjártattam szemem rajta, majd az ágy melletti polcon megláttam egy képet.

Siriust ábrázolta, amint a többi Tekergővel feszít, de többször is oldalra pillant. A kép sarkában magamat ismertem fel.
- Igen, az enyém, és a következő kérdésedre a válaszom is az.
Felé kaptam tekintetem.
- Mehetek már a szobámba? – kérdeztem, mire megrázta a fejét. Jellemző.
- Nem gondolod, hogy beszélnünk kéne?
- Nem gondolod, hogy elég sértést vágtam a fejedhez alig egy órával ezelőtt?
- De. És igazad volt. Lehet, hogy önimádó vagyok, de egészséges korláton belül. Nem hazudok, csak vannak dolgok, amiket te nem úgy látsz, ahogy én. Önzőnek maximum azért mondhatsz, mert a reggelimet nem vagyok hajlandó mással megosztani, de ezen kívül mindent, ami fontos nekem, azért küzdök. És igen, barom vagyok, de csak azért, mert nem téged választottalak akkor, és nem hagytam el Rachelt.
- Ha elhagynád őt, akkor velem is ugyanezt csinálnád.
- Naná, ha így állsz hozzá, akkor biztosan! – csattant fel hirtelen.
Igaza van… Hatásszünet. Mindketten hallgattunk, aztán halkan megszólaltam:
- Elgondolkodtál már azon, hogy mit tennél a helyemben? – Felsóhajtott.
- Mivel önimádó vagyok – mosolygott -, ezért biztosan magamat választanám. – Hozzávágtam egy párnát. – Áú! De ha ezt elnézem, akkor is magamat választanám.
- Egoista – nyújtottam rá a nyelvem.
- És te ezért szeretsz.
- Csakis… - Hozzávágtam még egy párnát.
- Muszáj engem bántani? – nézett rám bociszemekkel.
- Csak amennyire te bántasz engem – nevettem.

A hangulat már egyre jobb volt, hiszen nyomát sem éreztem a büntetőmunkán történteknek. Csak nevettünk, és egész addig fajult a dolog, hogy az ágyon feküdtünk, Sirius átkarolt, és egy pillanatra megállt az élet. Megcsókolt.

Az idő is mintha nekünk dolgozott volna. Semmit nem érzékeltem a külvilágból, bár nem hiszem, hogy lett volna valami érdekes. Csak egyik lábamat Sirius két lába közé csúsztattam, egyik kezemmel végigsimítottam arcán, és szinte ráragadtam ajkaira. Nagyon hiányzott már.

Tudom, hogy nem mond most se igazat, de nem igazán érdekel. Csak ő kell úgy, ahogy van, és élek én kettős életet is, Rachellel megjátszva, de bármi történjék, had érezzem őt.

Hazudj még kérlek, játssz ma velem!
Hazudj, hogy vár a nagy szerelem!
(…)Hazudj, hogy vársz rám nyári napon,
Tőled még ezt is elfogadom
Miért szeretem úgy, mondd lesz e még kiút…*

Sirius szorosan magához húzott, és épp elfelejtettünk volna minden rosszat, ami közénk állhatott volna, és átadtuk volna magunkat egymásnak, mikor meghallottuk Remus hangját:
- Rachel, állj már meg! Nem mehetsz be Siriushoz!
- Merlin! – kiáltottam, és Siriusra néztem. Aztán hirtelen a földre ültem, majd az ágy alá gurultam.

Sirius lábát láttam, és azt, hogy a ruháimat is bevágja az ágy alá. Na kösz.
- Rachel, prefektus vagyok, és nem jöhetsz a fiúk hálókörletébe! – Ekkor nyílt az ajtó, és megjelent a flegma Rachel, és a megjátszott dühös Remus.
- Hello – köszönt Sirius, miközben a melltartómat markolta. Kuncogni kezdtem.
- Édes, szólj már rá az idegesítő barátodra! – nyafogott.
- Jaj, Holdsáp… - mondta Sirius. Remus elmosolyodott, mert idő közben a melltartómat is utánam küldte, mikor Rachel nem figyelt, azonban a prefektus bácsi észre vette.
- Oké, én most megyek is. De Rachel nem maradhatsz sokáig.

Rachel ügyet sem vetett a felszólításnak, egyből „szerelme” karjaiba vetette magát.
- Már hiányoztál!
- De hát büntetőmunka előtt voltunk együtt… - fintorgott Sirius.
- És az baj? – kérdezte ártatlanul, és csókolni kezdte a nyakát. Sirius azonban eltolta.
- Bocs szivi, de most hulla fáradt vagyok… nem fojtathatnánk holnap?
- Jaj, édes, olyan ünneprontó vagy! – Azzal levetette magát az ágyra, én meg kicsit bepánikoltam. – Gyere a mamihoooooz! – játszotta az agyát, és csak azt láttam, hogy egymás után landolnak a ruhái a földön.
- A hulla fáradt vagyok mondat melyik szavát nem érted? – lépett az ajtóhoz Sirius, és ki is nyitotta azt, ezzel szó szerint arra utalva, hogy „tűnjön már el”. Szegény csaj, teljesen hülyét csinál magából.
- Borzalmas vagy – mondta az, és összeszedte ruháit.

Közben egy egész csoport fiú gyűlt a szoba elé, és tátott szájjal nézték a félmeztelen Rachelt, akit persze egyáltalán nem érdekelt. Csakis és kizárólag Siriusnak akart imponálni. De végül is felöltözött, és a sértettet megjátszva átvágtatott a szobán, majd Sirius becsapta az ajtót, és be is zárta.
- Megáll az eszem – verte be a fejét az ajtóba.
- Neked olyanod is van? – kérdeztem nevetve, és kimásztam az ágy alól.
- Van ám. Ez a rejtett képességem, de el ne áruld valakinek!
- Hét pecsétes titok – kacsintottam, majd a ruháimat szedegettem ki az ágy alól.
- Mész?
- Aham. Még visszajön…
- Az kizárt. Ha ez nem hatott rá, akkor semmi!
- Nem baj…

Hátat fordítottam neki, és úgy kezdtem el öltözködni. Szinte biztosra vettem, hogy végig engem bámul, és mikor a melltartómmal bajlódtam, megéreztem ajkait nyakamon. Az inget óvatosan lecsúsztatta rólam, és szembe fordított magával.
- Mennem kell – mondtam komolyan, azonban belül nagy csatát vívtak vágyaim és az ésszerű döntések.
Felkapkodtam a ruháimat, az után megigazítottam hajamat, és egy puszit adtam arcára.
- Még beszélünk…
- Lekísérlek – szólt ellenvetést nem tűrő hangon.
- Nem nagyon szeretnék lebukni, de hát jól van. Tekergők mellett ilyet ne is kérjek, mi?
- Hát ne!

Átkarolta vállam, és lesiettünk a klubhelyiségbe. Onnan épp indulni akartam volna a kijárat felé, mikor egy nagyon ismerős lányhang megszólalt:
- Tudtam, hogy átversz Black. – Rachel volt az, elszántan lépett elő a homályból, és a szemében lobbanó tűz nem sok bíztató dolgot ígért.
- Ezek a női megérzések… - ironizált.
- Ugyan, Rachel, mit vártál? – kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon.
- Azt, hogy kilépsz az életünkből és meghúzod magad, mint egy gyáva kis féreg!
- Nem akartam elvenni a szereped. – Az a mosoly nem fagyott le az arcomról, ő azonban egyre csak agresszívabbá vált.
- Obstructo! – kiáltotta, és annyira váratlanul jött ez az egész, hogy nem is védekezhettem, csak a falnak csapódtam.

Előre estem, és négykézláb álltam. Nem tudtam eldönteni, hogy a koponyám vagy a gerincem fáj jobban, de kitartóan vártam, mit tesz a liba.
- Ennyit tudsz csak? – néztem rá, és felálltam, miközben óriási fájdalmakat éltem át.
- Ne húzd ki a gyufát, Redford.
- Mert akkor mi lesz?

Újabb átkot küldött, de szerencsére nem talált el. Sirius mintha csak lefagyott volna, úgy állt alig pár méterrel tőlem.
- Tudod Redford, már az agyamon jössz ki.
- Megesik – mosolyogtam. Görcsösen szorongatta a pálcát, én pedig vártam, hogy mit fog tenni. – Szerintem, tedd el azt a pálcát, és inkább beszéljük át az egészet.
- Egyetértek – szólalt meg Sirius.
- Te maradj ki ebből! Szerintem pedig fejezzük be egyszer és mindenkorra úgy, hogy eltűnsz az életünkből.
- Mi?
- ADAVA KEDAVRA!

*DJ Szatmári feat Jucus - Hazudj még (Ajánlott szám)