|
Másodszor...
Dorka 2008.06.30. 21:10
Lily és James első esküvője nem ment túl zökkenőmentesen, de ím itt a második. Sirius gondoskodik róla, hogy a násznép és az ifjú pár ne unatkozzon. Aztán Mrs. Potter kap egy levelet… // A bétázásért ismét köszönet Natalyenak!:)
Itt állok a tükör előtt, hófehér menyasszonyi ruhában, másodszor... James kint vár, pont, mint az előző alkalommal, de valami más. Most nem attól félek, hogy Sirius tönkretesz valamit, vagy valamelyik koszorúslány elesik... Nem, most attól tartok, hogy James egyik fanatikus rajongója beállít és közli, hogy a vőlegényem megcsalt. Az előző alkalommal ez történt, én pedig faképnél hagytam a már majdnem férjemet és az egész násznépet. De megoldottuk, illetve megoldotta Sirius unokahúga, Sarah. Istenem, mi lenne velünk e kislány nélkül? Mit beszélek dehogy kislány, tizenöt éves... Azt mondják, akit emlegetünk, megjelenik. Úgy tűnik, tényleg így van, mert Sarah most jött be az ajtón.
- Lily, ideje lenne kijönnöd. Ne félj, az ajtók zárva. - Provokál a drága... - Jamesnek el fog állni a szava… - Hát, a ruhám nagyon is szép, óriási, hímzett, abroncsos szoknyája és gyöngyös felsője van. Akkor rajta...
* * *
Uramisten, mindjárt bevonulunk... A koszorúslányok elindultak. Elöl Sarah, majd Emily és Mary, James unokahúgai, de Petunia sehol... Nem tudom, miért reménykedtem, hisz múltkor sem jött el... Sirius most bökött oldalba, hogy nekünk is be kéne kapcsolódnunk a menetelésbe. Nem szégyelli magát, lökdösni a menyasszonyt? Még nem is említettem, ő vezet el az oltárig, mivel édesapám sajnos nem lehet itt.
* * *
Jól van, nagy baj már nem lehet, annál a résznél, amikor ellenkezni kellett volna, mindenki csendben maradt... Szerencséjükre... Jézusom, James éppen most fogad nekem örök hűséget, én pedig oda sem figyelek, nagyszerű... A pap most hozzám beszél, de hogy válaszoljak, ha egyszer meg se tudok szólalni? Gyerünk, Lily, gyerünk!
- Igen...
* * *
Ideértünk a... Mi az, hogy a Roxfortban lesz az esküvőnk?! Nyugalom, nyugalom...
- Örülsz, szívem? – Azt hiszem, hamarosan özvegy leszek.
- Én úgy emlékszem, nem ezt beszéltük meg.
- Nem, de úgy gondoltam, ha már itt jöttünk össze, miért ne lehetne itt az esküvőnk? - Nagyon sok ember jön össze a buszon, de egyik se ott tartja az esküvőjét. Ám ezt Jamesnek nem kell tudnia.
- Remek ötlet! – mosolyogtam. Ha Roxfort, legyen Roxfort. Süket vagyok, vagy valahol tényleg összetörtek egy tányért?
- Lily, Ágas, gyertek! - hadonászott Sirius a tölgyfaajtónál. Amikor odaértünk, kezembe nyomott egy seprűt. Rossz előérzetem van...
- Mi az, Tapmancs, repülnünk kell? - Szegény férjecském nem ismeri a mugli szokásokat. Csak tudnám, ez a balfácán honnan szedte az ismereteit…
- Dehogyis! Most szépen összesöpritek a szilánkokat. – Na, arra várhat, van nekem pálcám is.
- Invito, tányérdarabkák! - És lám, már össze is van szedve.
- Látod, Sirius, ezért kell rám hallgatni, mondtam, hogy ez lesz - lépett hozzánk Sarah. Erre unokabátyja válasza egy nyelvnyújtás volt. Mint egy ötéves, komolyan mondom...
* * *
Ilyen szemszögből se láttam még a jó öreg Roxfortot... Mi ülünk a tanári asztal közepén. Meg tudnám szokni…
- Lil, te mugli származású vagy, ugye, tudod, mi az a bolondmenyasszony? – Nem árulná el nekem valaki, honnan tud ennyi mugli szokást ez a lány?
- Persze, miért?
- Meggyőzöm Siriust, hogy öltözzön be - vigyorgott.
- És bele fog egyezni?
- Majd azt mondom, hogy ez téged idegesít, és akkor bele. - Kedves... - Jut eszembe, elfelejtetted eldobni a csokrod. - Nem emlékszem rá, hogy felvettem volna esküvőszervezőnek. Csak a fizetését ne kérje.
- Tényleg, akkor most?
- Persze, gyere! Emberek! - hangosította ki magát Sarah. - Megkérném a hölgyeket és a lányokat, álljanak egy kupacba a táncparkettre, hogy a menyasszony eldobhassa a csokrot! - Nem értem, miért vannak úgy oda, a csokor nincs megbájolva... Ugye?
- Háromra! Egy... Kettő... Három! - Eldobtam, na, ki kapja el? Hehe, ez bizony Lizáé. Elizabeth Whibley Sirius barátnője. Nem látom a vőlegényjelölt arcát... Áh, megvan és... mosolyog? Úgy látszik, mindenki felnő egyszer.
* * *
Már el is felejtettem, milyen finoman főznek a roxforti házimanók. S ráadásnak még a torta is... O-ó, a két Black készül valamire, úgy sejtem.
- Anno, a kis Jamie nagyon szerette a tortát, de sajnos nem tudott kultúráltan étkezni, így anyukája mindig ráadott egy etetőrongyot, pont, mint ez - mutatott fel egy Donald kacsás előkét Sirius, akinek mellesleg bővíteni kéne a szókincsét. – Gondolom, kíváncsiak vagytok rá, milyen is volt a nemkultúráltanétkező Ágas. Ezért most mindenki nagy örömére, visszarepítjük az időben!
- Tapmancs, kérlek, mondd, hogy képletesen értetted… - Hiú remény, drágám.
- Csak nem gondolod, hogy nemképletesen is megtenném? - De, én gondolom.
- Megnyugodtam. - Hogy lehet ennyire naiv?
- Akkor, kérlek, gyere ide és visszarepítünk az időben. - Ne már, Sarah is... James odament, leültették és NEMKÉPLETESEN öt éves kissrácot csináltak belőle... Én nem mondom, hogy nem aranyos, de a férjem ne kilencvenöt centiméteresen rohanja meg a tortamaradékot!
- Jamie, nincs rajtad az evőizéd. - Ilyet se hallottam még Mr. Tapmancs Black szájából.
- Azonnal vissza kell változtatnotok! - támadtam le Sarah-t, gondolván ő értelmesebb, mint drága unokabátyja.
- De Lily, ha olyan kis édeske! – Kijelentését megcáfolva a „kis édeske” nyakig tortásan nekirohant, ezzel ledöntve őt lábáról. – Sirius, azonnal változtasd vissza!
* * *
James most már teljes felnőtt valójában ül mellettem, és viccesnek találja az egészet. Hát, igen, az én komoly férjecském... A második számú felbujtó kevésbé élvezte az eredményt, mert ruhát kellett cserélnie. Már tizenegy óra, Sarah azt mondta, éjfél előtt kerül sor Sirius beöltöztetésére. Kellett nekem gondolni...
- Emberek, mielőtt kezdetét venné az igazi menyasszonytánc, legyen egy kis rendhagyó mulatság. James, gyere, légy szíves, hívd ki a kettesszámú feleséged! - Kivételesen nem leszek féltékeny... Az én elsőszámú (nem mintha több lenne) férjem, bement abba a terembe, ahová az elsősöket szokták küldeni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha ott maradt volna Siriusszal együtt... Ahogy kiléptek, mindenki elnevette (enyhe kifejezés) magát. Hát, még mikor táncolni kezdtek... Nem is tánc volt, inkább őrült majmok párzási rituáléja. Nem is nézem tovább...
* * *
Most át kéne vennem a menyecskeruhám, de nincs hozzá erőm... Jé, egy bagoly, vajon ki küld ilyenkor levelet?
Kedves Miss Evans! Már Mrs. Potter!
Örömmel értesítjük, hogy a vizsgálat eredménye pozitív lett, vagyis Ön egészséges kismama! További szép éjszakát és jó egészséget kívánunk!
A Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály
Nőgyógyászati részlegének dolgozói
Kismama? Én? Terhes? Mi van? Nem, az nem lehet... De igen... Uramisten, gyerekünk lesz...!
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
