4. fejezet – Egy régi-új élet kezdete

2026. aug. 4.

- Kész vagytok? – kérdeztem Ginnytől és a lányoktól idegesen.

- Várj! Milyen alakban menjünk? Jennifer és Danielként vagy Ginny és Harryként?

- Ginny és Harry. Nyugi, drágám! Nekünk kell megbocsátani nekik! Nem fordítva!

- Ők a családom!

- Nekem is azok voltak egyszer – suttogtam szomorúan. Ginny megölelt és megcsókolt.

- Azok az évek már elmúltak!

- Köszönöm, hogy eljöttetek! – szólt Hermione. Körülnézett. Itt volt az összes Weasley, Lupinék, McGalagony és Longbottomék. – A mai nap különleges… - a jelenlévők nem értették, miről lehet szó. – Arra kérnék minden jelenlévőt, hogy a mai estéről ne beszéljen senkinek. Ma négy különleges személy érkezik. Tegnap egy mugli származású lányhoz kellett kimennem és kellemes meglepetés ért. – ekkor az ajtó felé fordultam. – Gyertek be! Hé, ne féljetek!

Mikor Hermione kiszólt, hogy menjünk be, ledermedtem. Még mindig nem felejtettem el, amit velem tettek. Hiszen elárultak! Bár… Sirius is ugyanezt élte át. Ő mégsem őrizte a haragját 21 éven keresztül. Én sem fogok tovább. A szobában a régi-új családom vár. Képes leszek beilleszkedni? Elvégre 28 éve nem beszéltem Ronnal és Weasleyékkel és Lupinnal!

Mikor az ajtó kinyílt, idegesen beléptem Harryvel az oldalamon, Lily és Jasmine mögöttünk jöttek, ők is feszültek voltak. De Harry volt a legrosszabbul. Persze, értem a dilemmáját. Az utolsó, amit kapott tőlük a rengeteg szeretet után, az hét év az Azkabanban!
Rengeteg döbbent szempár meredt ránk. A legtöbben levegőért kapkodtak.

Mikor megláttam belépni Harryt és Ginnyt, teljesen elsápadtam. A bűntudat és a lelkiismeret-furdalás újra emészteni kezdett. Nem hittem a legjobb barátomnak! Nem vigyáztam a húgomra! Most itt álltak előttem, Harry engem nézett. A tekintete más volt, mint az Azkabanban, nem olyan gyűlölettel teli. De nem is a legjobb barátomként nézett rám, nem is érdemeltem volna. Most jöttem rá, hogy a két legjobb embert vesztettem el, talán örökre. Hiszen ők a sok szenvedéstől megváltoztak, már nem olyanok voltak, mint régen. Úgy éreztem, nélkülük nem is volt igazi az életem, bárcsak felébrednék, és újra 18 éves lehetnék, hogy megakadályozzam, hogy Harry ártatlanul bűnhődjön. De már késő, és most nekünk kell magyarázkodni. Harry arca nem haragudott, képes volt megbocsátani? Ha nem, akkor nem jött volna el… Megbocsátott…

Ron hitetlenkedve meredt rám és Ginnyre. Eleresztettem egy halvány mosolyt, mire Ron közelebb lépett és átölelt Ginnyt és engem. A szemei kérdésekkel voltak tele. De azonnal megértette, hogy már nem haragszom rájuk. Mennyi fiatal! Jesszus, mennyi gyerekről lemaradtam! Vörös hajak mindenütt! Mrs. Weasley zokogott, majd átölte Ginnyt és engem. Mielőtt én kerültem sorra, habozott, bólintottam, mire a nyakamba borult.

- Édes istenem! – törte meg a csendet Mrs. Weasley az ölelések közepette. Lily és Jasmine is kapott a nagyszülői szeretetből. Majd végül a többiek is felfogták, mi történik és ők is jöttek átölelni minket. Kérdések özöne zúdult a nyakunkba…

- Hogyan…?

- Ti éltek?!
- Ti együtt?

- Ők a gyerekeitek? De hát…?

- Hol voltatok eddig?

- Nagyon haragszol?

- Hogy-hogy élsz?

Így tovább… Hermione végre közbelépett, varázsolt négy széket és intett mindenkinek, hogy üljenek le. Ginnyvel és a lányokkal feszengve foglaltunk helyet. Kérdések és bocsánatkérések özöne zúdult ránk, Mrs. Weasley meg a lányokat akarta megvacsoráztatni. „Olyan soványak vagytok…”

Ginny elmesélte az eddigi életünket, és hogy miért tűnt el. Utána feszengve, de belekezdtem az én részembe. Nem győztek bocsánatot kérni, látszott, hogy tényleg sajnálják. Látszott rajtuk a megkönnyebbülés, valahányszor valami boldog eseményről számoltunk be.

- Most meséljetek ti! – Ez tovább tartott, mindenki mesélt a gyerekeiről, a munkájáról stb… Fred és George semmit nem változtak, csak annyit, hogy boldog családapák voltak. Szomorúan hallottuk, hogy Charlie meghalt egy sárkány balesetben. Ginnyt nagyon kiborította.
Ron és Hermione mutatták be először a gyerekeiket:

- Angelina Weasley – mutatkozott be egy vöröshajú, barna szemű, karcsú 22 éves lány. – Scorpius Malfoy mennyaszonya vagyok. – Jesszus! Képzelem, hogy reagált Ron legelőször rájuk…

- Harry Weasley – lépett hozzám egy Ron-hasonmás, meghatott, hogy rólam kapta a nevét – Sokat hallottam már rólatok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. Nekem is van mennyasszonyom, Alice Longbottom – huh… gondolom Neville lánya…

- Jane Weasley – ölelt át egy Hermione hasonmás…

- Ginevra Weasley – Tiszta Ginny! A haja és a szemei is! Az arcvonásai is hasonlítanak, Ginny át is öleli.

- John Weasley – még egy Ron-hasonmás, most már vigyorogtam.

- Ők a gyerekeitek vagy klónoztattátok magatokat? – nevettem. Fred és Angelina ikrei léptek hozzánk.

- Albus és Monica Weasley – mondták egyszerre. Nagyot nevetett mindenki, Fred dagadt a büszkeségtől.

- Carla Weasley – George egy szem lánya mosolygott ránk.

- Ted Lupin – egy 26 éves fűzöld hajú férfi lépett hozzánk.

- Victoire Weasley – mondta egy feltűnően szép szőkeség – Ted mennyasszonya vagyok.

Reggelig beszélgettünk, a gyerekek, na jó, már többen felnőttek sokat meséltek magukról. Ted meghívott az esküvőjükre, majd a leendő feleségével foglalkozott. Remekül telt ez az éjjel. Ginnyvel megbeszéltük, hogy új házba költözünk, nem messze Londontól. De előtte meg szeretném látogatni Dursleyéket, nem akarok senkivel haragban lenni és azt se, hogy továbbra is halottnak higgyenek. Ginny, Lily és Jasmine megígérte, hogy elkísérnek.

2026. aug. 5.

A Privet Drive 4. számú házában négy személy tartózkodott. Vernon, Petunia, Dudley, és Dudley lánya, Millie. Egyikük sem sejtette, hogy normális és nyugodt életük hamarosan felbolydul.

- Hol maradt a feleséged, Dudluskám?

- Túlórázik.

- Jaj, szegény asszony!

- Gyere, Millikém! Olyan sovány vagy! – Millie Dursleyékkel ellentétben karcsú volt, mint a nádszál, akárcsak édesanyja. Kopogtattak.

- Megyek és kinyitom! – ugrott fel Millie. Az előszobából beszélgetés zaja hallatszott. Egy nagyon ismerős hang beszélt az unokájukkal. Ki lehet az?

- Jó napot!

- Szia! – szólt egy kedves női hang. – Mi édesapádhoz és a nagyszüleidhez jöttünk a férjemmel és a két lányommal.

- Jöjjenek beljebb!

- Mikor a jövevények beléptek a nappaliból Dudley szájából kiesett az ételmaradék, Vernon lezuhant a kanapéról, Petunia meg leejtette a kezében tartott vázát. A váza hatalmas csörrenése ágyúként harsant a metsző csöndbe.

- Ööö… izé… Sziasztok! – szólt Ő, aki elvileg meghalt. De hisz, azt mondták meghalt!

- Te… te… élsz? –szólalt meg rekedten Petunia. - Azt mondták, meghaltál.

- Hát… öhm… nem haltam meg. Ők pedig a családom, a feleségem Ginny – mutatott a vörös hajú nőre – és a lányaim, Lily és Jasmine – bökött először a vörös hajú, majd a fekete hajú kislányra.

- Hol voltál idáig? És egyáltalán, hogyan élted túl Azkabant? – kérdezte Petunia. Meglepetten néztem rá. Honnan tud a varázslók börtönéről? Elmeséltem mindent, a szökésemet, az új életemet, majd Hermione segítségét. Ők is beszéltek magukról és a kicsi Millie-ről, bármily meglepő ez, normális hangon. Életemben először éreztem jól magam a Privet Drive-on.

- Harry… - fordult felém Vernon. – Bocsáss meg nekünk! – leesett az állam. Vernon Dursley bocsánatot kér bűnbánó arccal!

- Egyikőtökre sem haragszom.

- Mikor jöttök legközelebb?

- Gin?

- Felőlem akármikor!

- Hallottátok! – ez a nap csodálatosra sikerült. Végre kibékültem Dursley-ékkel!

2026. szept.1.

Tegnap költöztünk az új házunkba, Dover-ba. Nem éppen London mellett van, de a ház csodálatos!

Lily ma megy Roxfortba. Nagyon fog hiányozni! Vettünk neki egy baglyot, Rubintot. Nevét a szeméről kapta, mert úgy csillognak, mint egy drágakő. Lily megígérte, hogy minden héten írni fog. Miután átmentünk a 9 és ž-ik vágányhoz, rengetegen megbámultak, mivel még nem került nyilvánosságra, hogy élek.

- De hát meghalt!

- Harry Potter él?

- Biztos csaló!

- Szellem!

Ilyesféle sustorgás futott végig a tömegen, mikor elhaladtunk mellettük. Úgy éreztem magam, mintha állatkertben mutogatnának. Ginny alig bírta visszatartani könnyeit, mikor elbúcsúztunk Lilytől.

- Érezd jól magad kicsim! – öleltem át az én kislányomat.

- Írj, ha már beosztottak és jó legyél, ám! Vigyázz magadra, de ne úgy, mint apád szokott!

- Nehogy jót halljunk rólad! – lépett nevetve Jasmine a nővéréhez.

- Sziasztok! Rossz leszek, ígérem! Ööö… vagyis jó! – tette hozzá Ginny rosszalló arca láttán. – Viszlát! – majd a nem messze álló Ginevrához lépett. – Keresünk egy kupét?

- Igen, persze! Menjünk!

Mosolyogva néztem a lányom után, aki életében először szállt fel a Roxfort Expressre. Vajon milyen arcot vág, majd mindenki, amikor felolvassák a nevét? Azt megnézném! Azt hiszem nem sokáig marad titokban, hogy élek.

Harry Potter életben van!

A halottnak hitt Kiválasztott, aki legyőzte Őt, Akit Nem Nevezünk Nevén, és akit megvádoltak Rubeus Hagrid meggyilkolásáért, valójában életben van! Egész idáig mindenki azt hitte, hogy Harry Potter öngyilkos lett Azkabanban, ahol hét évet töltött ártatlanul. Évtizedek óta élt mugliként egy Sunderland nevű városban. Feleségül vette Jennifer Wather-t, akiről szintén kiderült, hogy nem mugli, hanem boszorkány. Nem is akármilyen boszorkány, ő Ginevra Weasley, Harry nagy szerelme! De vajon tudtak ők egymás titkáról? Vagy csupán ilyen kicsi a világ? A két szerelmes egymásra talált, ennyi megpróbáltatás után is. Miss Weasley volt az egyetlen, aki hitt Mr. Potter ártatlanságában, majd a tárgyalás után eltűnt. A házaspárnak két gyermeke született, Lily és Jasmine. Lily az elmúlt napokban kezdte roxforti tanulmányait, ahol a beosztásnál, nem kis döbbenetet okozott. A lány végül is a Griffendélbe került, ahova az összes felmenője. De, hogy lehet mindez igaz? Olyan hihetetlen…

Részletek a 3. oldalon…

Vége