|
IV. fejezet ~ Egy hónap nem elég!
becky_dory 2008.06.23. 13:17
IV. fejezet ~ Egy hónap nem elég!
Szerda reggel lévén Draco Malfoy nem sütkérezhetett sokáig a Roxfort parkjában magasztos terveit szövögetve. Felkapta a kincset érő naplót, szétnézett, és sietős léptekkel a kastély felé indult. A kapun belépve egy ismerős arc jött szembe vele, ám ezúttal teljesen egyedül.
Malfoy igencsak megörült a kellemes látványnak, és a felkínálkozó alkalomnak. Széles mosolyra húzódott a szája, mikor látta, hogy a lány észrevette közeledtét. Hirtelen bizarr ötlete támadt, amelyet nem volt rest azonnal meg is valósítani.
- Szia, szépségem! – szólította meg iskolatársát.- A múltkor olyan meggondolatlanul otthagytál. – Draco ekkor a Siriustól ellesett mozdulattal, beletúrt szőke hajába, ezzel elérve, hogy az úgy nézzen ki, mintha csak most szállt volna le a seprűjéről egy hosszú meccs után.
- Öhm… szia! Már ilyen korán edzetek? – A hollóhátas lánynak egy pillanatra elakadt a szava, mikor a fiúra pillantott, és az eddig kezében tartott vaskos kötetek a földre zuhantak.
- Majd én segítek – ajánlkozott Malfoy, és felkapta a könyveket, közben ügyelve arra, hogy a ragyogó mosolya ne kerülje el a lány figyelmét. – Ne fáradj vele! Viszem.
- Nem fontos, nem olyan nehezek. – A lány lesütötte a szemét, és elpirult, az alkalmon felbuzdulva, a fiú gyengéden megérintette az arcát, és mélyen a szemébe nézett.
- Hogy szólíthatlak, rózsaszálam? – kérdezte Draco, miközben lassan a lány szájához közelített, míg végül egy gyöngéd, leheletkönnyű ajakérintésnél tovább nem ment. Érezte, hogy a lányt igencsak felzaklatja a dolog, nem úgy, mint egy nappal ezelőtt, amikor még szinte rá se hederített. Elégedett volt magával.
- Claudiának hívnak – válaszolta a hollóhátas, akin látszott, hogy zavarban van.
- Dracoooo, szívem! – Pansy Parkinson éles hangja háborgatta meg a romantikus jelenetet, s zajos léptei fenyegető közelségben visszhangoztak a folyosón.
- Az unokahúgom – hazudta Malfoy –, akivel egyáltalán nincs kedvem most beszélni. Addig húzzunk el innen, amíg ide nem ér. – Azzal megragadta a Claudia kezét, és a pince felé vezette.
- Hova tűntél, mézeskalácsom?! Dracooooooo! – harsogta Pansy, és közben ütemes kézmozdulatokkal és dobbantásokkal adott hangot érzelmeinek. - A csudába! Biztos, nem képzelődtem.
- Minek hívott téged? Mézeskalácsnak? – kérdezte értetlenkedve. – Fura.
- Nos, őrült egy nőszemély – Claudia elhúzta a szája sarkát, nem tetszett neki a válasz. – Amúgy szeretem, hisz a rokonom. – suttogta Draco. - Most órám lesz, úgyhogy mennem kell.
- Újra kicsit megborzolta a haját, és finoman kezet csókolt a lánynak.
oOo
Délután a mardekárosoknak volt kviddicsedzése, előtte a tagok az öltözőben gyülekeztek. A legdominánsabb alak utoljára lépett be a sátorba, lazán végigsétált a padok között, és megállt a szekrénye előtt, amikor megszólalt egy hang a háta mögött:
- Hol voltál eddig? – kérdezte az egyik hajtó.
- Hülye kérdés, tutira csajozott – jelentette ki Crak, aki épp a cipőfűzőjét kötötte.
- Tíz perce rád várunk, mégis mi tartott ennyi ideig?! – folytatta az ideges osztálytárs.
- Tudom, mi a kötelességem, és már itt vagyok – válaszolta nyugodtan a fogó.
- Újabb kudarc?! Ezért nem áradozol a legújabb hódításodról – jegyezte meg Zambini. - Add már fel, és ismerd el, hogy tudnak még ellenállni a nagy Malfoy-vonzerőnek!
- Hát, a te barátnődnek nem sikerült – kérkedett Draco.
- Mit mondtál?! Vondd vissza! – kiabálta Zambini, és felpattant a helyéről, néhány társának kellett lefognia, hogy ne rontson az öltözködő fiúra.
- Elég ebből. – Draco megállt a visszatartott Blaise előtt, és élesen szemébe nézett. - Több csajt dugtam meg, mint ahányat te el tudsz képzelni meztelenül.
- De nagy arca van valakinek – vetette közbe egy terelő a padról.
- Ugyan, bármelyik csajt megdöntöm, csak nevezd meg, ki legyen az! – hencegett Malfoy
széttárt karokkal.
- Valóban? Akkor fogadjunk! – Nott belement a játékba, felpattant az ülőhelyéről.
- Nyögd már ki végre, ki lesz az a szerencsés! – nevetett a szőkeség, és felvette a talárját.
- Clarissa a Hollóhátból – mondta egy másik hajtó -, őt sose veszed rá. Olyan megrögzött szűzlány, kinél nem mész semmire.
- Ne hidd! Mi a határidő?
- Három hét. – Általános hangzavar támadt az öltözőben, mindenkinek volt véleménye a témával kapcsolatban, és mindenki egyszerre akarta közölni.
- Rendben. – Draco kezet nyújtott, hogy szentesítsék a fogadást.
A hangzavar továbbra sem csillapodott, skandálássá alakult, hisz a csapat két táborra szakadt.
- Clarissa túl könnyű – vált ki egy magabiztos hang a tömegből. - Válasszunk mást! – javasolta egy fekete hajú, szép arcú fiatalember, aki mindeddig a falnak támaszkodva figyelte az eseményeket. - Én tudok valakit, aki soha nem kapsz meg.
Hirtelen senki sem tudta elképzelni, Avery kire gondolhat, eszeveszett találgatásba kezdtek. Draco csendre intette őket, és érdeklődő tekintettel a magányosan ácsorgó terelő felé fordult.
- Na mégis ki az? – kérdezte végül, mögötte szinte egy emberként feszült figyelemmel várták a választ csapattársai.
- Hermione Granger.
Draco azt hitte, ott helyben elsüllyed, vagy legalábbis halálos átkot küld arra az árulóra. A dühön kívül még undort, és bizonytalanságot érzett. Most már késő visszavonnia elhamarkodott kijelentését, hiába, hozzá kell érnie Grangerhez, ha tetszik neki a dolog, ha nem. Egy Malfoy nem futamodik meg semmitől, még akkor is palástolja félelmét, amikor tudja szinte lehetetlenségre vállalkozott. Így megőrizte nyugodt és magabiztos arckifejezését.
- Ba** meg, tényleg, utálják egymást – csapott a homlokára Nott, és kezet rázott a remek ötlet kiagyalójával.
- Ez k**** jó lesz – harsogta Zambini rendkívül vidáman, és csatlakozott az előbbi ünnepléshez.
A zaj tovább erősödött, az egész sátor egy szempillantás alatt fellelkesedett. Egyedül Draco leplezte rosszkedvét, így gondolkozott: „Kizárt, hogy ágyba vigyem Grangert, bár ő csak egy mocskos kis sárvérű, viszont engem undorít. Nem vagyok képes rá, még az elképzelésre is felfordul a gyomrom. Hogyan tudnám kihúzni magam, mert az egyértelmű, hogy már nem visszakozhatom?! Időt kell nyernem.”
Fellépett az egyik padra, és két kezét felemelve szót kért, mire elcsendesedtek társai.
- A sárvérűhöz egy hónapot kérek! – kiáltotta.
- Megadjuk – felelte Avery -, és természetesen hiteles bizonyítékot kell felmutatnod, hogy megtörtént.
- Add meg a feltételeket! – Draco jégkék szemei szikrákat szórtak, határozott és céltudatos tekintettel várakozott azt, hogy miképp cselekszik majd, még nem tudta, csak reménykedni mert a csodákban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
