|
Negyedik fejezet ¤ Kviddics és gyengélkedő
Lilyana 2008.06.23. 22:09
McGalagony megkéri Lilyt, hogy tartson meg egy kvidicsedzsést. Hogy ennek mi lesz a vége? Kiderül ha elolvasod:P
Szeptember 19. péntek
11. 27 Mágiatöri
A hét egyre csak pörög, és már péntek van. Persze McGalagonynak támadt egy újabb briliáns ötlete, amit közölt is velem, amikor szerencsétlenségemre összefutottam vele sötétvarázslatok kivédése után.
- Miss. Evans! De jó, hogy végre megvan. Azt szeretném öntől kérni, hogy ma tartsa meg a Griffendél kvidics csapatának edzését. Egy hónap múlva válogatják be a Roxfort csapatának csapattagjait és szeretném, ha minél több Griffendéles diák benne lenne.
- De hát tanárnő én nem tarthatok edzést. Nem vagyok benne, a csapatban, ezen kívül, még sose láttam egy edzést sem. Nem tudom, hogy mit kellene tennem.
- Akkor forduljon Mr. Potterhez. Ő biztosan szívesen segít. További szép napot.
Ezután el is ment én meg csak pislogtam, mint hal a szárazon. Már megint én vagyok az a szerencsétlen, akinek még több feladata van, és aki már emiatt is mehet Potterhez. Köszönöm szépen. Azt sem tudom, hogy kell egy edzőnek viselkednie. Nagyon szigorúnak kell lennie? Mi van akkor, ha nem hallgatnak rám a csapattagok? Ilyen gondolatokkal tértem be ebbe a terembe, ahol most unatkozok. Minden normális ember már rég alszik én, pedig jegyzetelek. Muszáj valakinek, mert megbukik az egész osztály. Persze ezt is nekem kell csinálni. Biztos gondolják a többiek, hogy miért strapáljam magam azzal, hogy megpróbáljak fennmaradni, ha itt van Evans, aki lesz olyan hülye, megesik rajtam a szíve és ideadja a jegyzeteit, de nem. Ezennel befejeztem. A barátaimnak odaadom a többiek, pedig szerezzék meg máshonnan. Elegem van abból, hogy én legyek a kedves iskolaelső és prefektus, aki mindent megtesz mindenkinek de, ha én kérek segítséget, azt meg se hallják.
Mindenki mozgolódni kezd. Már csak 10 perc és kicsengetnek.
151: 10 Legendáslények gondozása
Szünetben elmeséltem Alicenek mit bízott rám McGalagony.
- Nyugi Lily, nem lesz olyan szörnyű. A kvidics nagyon jó játék. – Hát persze. Elfelejtettem mondani, hogy Alice szereti ezt a játékot.
- Lehet, hogy jó játék, de én akkor se tartok edzést. Amúgy is valószínűleg esi fog az eső. Nem lehet viharban játszani. Tényleg akkor elmarad az edzés és amikor Pottert kiengedik majd ő, megtartja.
- Ne éld ebbe bele annyira magad. A kvidicset esőben is szokták játszani.
- De hát vihar lesz. Néz csak ki az ablakon. Meg fogunk fázni. Én ilyen időben nem fogok kint állni az esőben, főleg nem fogok röpködni egy seprűn. – Miközben ezt a monológot végighadartam megálltam egy ablak előtt és kinéztem. Vihar tombolt odakint. – Csak nem olyan kegyetlen McGalagony, hogy ilyen időben kiküld. Szerinted? Alice? Hol vagy? – kérdeztem ugyanis Alice eltűnt.
- Itt vagyok lent.
- Mit keresel te a földön?
- Elestem.
- Elestél? – hitetlenkedtem vagy nem is, tudom minek hallatszott.
- Igen. Miért mit hittél? Leheveredtem egy kicsit pihenni a padlóra?
- Jó csak olyan hülyén éreztem magam. Azt hittem elmentél és én, meg itt magyarázok a nagy semminek.
- Ok. Most már megnyugodhatsz. Siessünk, mindjárt becsengetnek.
16:48 Gyengélkedő
Éppen most mondtam el Potteréknek mit csináltunk ma az órákon, úgy hogy szedem a cuccaimat, és már megyek is. Óóó a kvidics. McGalagony azt mondta, mindenféleképpen meg kell tartani ezt az edzést, még ha tűzön, vízen is kell átverekednem magam, hogy kiérjek a pályához. Hogy kérdezzem meg Pottertől mit, kell csinálnom? Olyan ciki. Pont én megyek most oda hozzá segítségért, amikor eddig ahányszor beszéltünk mindig leordibáltam a fejét. Csak nyugalom. Elmondja én, pedig már szaladhatok is ki innen.
- Potter s…
- Igen?
- Se… - eddig jól haladok. Csak nyögd már ki Lily. Nagy levegő és gyerünk. – Segítenél?
- Én?
- Igen és ne vigyorogj.
- Jó. Persze miben kell segíteni?
- Még mindig vigyorogsz.
- Bocs de nem tudom abba hagyni. Szóval?
- McGalagony megkért, hogy tartsam meg a mai kvidics edzést, és nem tudom, mit kell tennem.
- Neked kell edzést tartanod? Akkor el vagyunk veszve – gúnyolódott Black. Nem igazán esett jól, így egy kicsit elkezdtem kiabálni.
- Téged meg ki kérdezett Black? Nem hozzád beszéltem. Ne hallgatóz.
- Jól van nyugi. Sirius maradj, csendben vagy elnémítalak. Ne beszélj így Lilyvel.
- De hát…
- Csend. – Egy kicsit meglepett, hogy Potter megvédett a legjobb barátjával szemben. Be kell vallanom ez, viszont jólesett. – Térjünk vissza az edzés tervre. Először mindenki repüljön vagy 2 kört a pálya körül. Ezután passzolgassátok egy kicsit a kvaffot…
Kvaff? Mi az a kvaff? Ja, az-az a piros labda, amivel pontokat kell szerezni? Vagy az a gurga? Vagy gurkó? Hát majd kiderül… Inkább most nem kérdezem, meg mert esetleg Black nekem ugrik amiatt, hogy nem tudom melyik labda mire való. Vagyis tudom az egyiket. Az aranycikeszt. Potter állandóan azzal játszik. Feldobja, elkapja, feldobja, elkapja. Nem vitás nagyon jók a reflexei. Visszatérve az aranycikeszre az-az a kicsi aranyszínű golyó, amit ha az egyik csapat fogója elkap, akkor a csapat kap pluszba 150 pontot, és vége van a játéknak. Nem semmi a tudásom mi?
18.44 Kvidicspálya
Itt vagyok és akkora a vihar, hogy jó, hogyha ellátok az orromig. Ráadásul még sötét is van. Most bárki megkérdezhetné, hogy akkor hogy írok a naplómba. Erre nagyon könnyű a válasz. A lapokra leperegsz bűbájt szórtam, így nem ázik el, viszont azt nem látom mit és hova írok így lehet, hogy egy párszor lecsúszok a lapokról. Hupsz azt hiszem most a lábamra írtam vagy nem?
Nagyon hideg van. Állandóan tüsszögök. Lehet, hogy megfáztam? Ááá az, ki van zárva. Nem vagyok egy beteges típus. Még csak az hiányozna. Biztos be kellene feküdnöm a gyengélkedőbe, és akkor lemaradnák a tananyagba. Sőt most még Black és Potter is ott van. Holnap reggel engedik ki őket.
Eddig mindent úgy tettem, ahogy Potter mondta. Először 2 bemelegítő körrepülés, utána passzolgattunk. Még én is! Ezután csináltak a többiek egy pár gyakorlatot és elkezdtek játszani. Most leszögezem én, soha se fogok kvidicsezni. Ez kész öngyilkosság. Mi van, ha valakibe belecsap a villám, vagy csak simán lecsúszik a seprűről? Unatkozom. Nem jó itt ülni egyedül és megpróbálni nézni a többieket. Bárcsak látnám őket, de nem látok semmit. Mi van akkor, ha már rég itt hagytak? Ja jó nem. Ott zuhan Frank. Mi? Zuhan? Jézusom valaki fogja már meg! Alice kinyír, ha valami baja esik. Huh jól van. Sikerült visszaülnie a seprűre és ismét felfele tart a levegőbe. Azt hiszem ideje, lenne lefújni ezt az edzést. Így is szörnyen érzem magam.
Szeptember 20. szombat
9.00 Gyengélkedő
Bizony már megint itt vagyok, annyi különbséggel, hogy most egy ágyban fekszem. Tegnap mikor felértem a klubhelységbe elájultam és beleestem Lionel karjaiba. Ő hozott le. Mikor felébredtem Potter még mindig itt volt de Black már eltűnt.
- Jó reggelt csipkerózsika – köszöntött Potter.
- Jó reggelt. Te mit keresel itt? És Black hol van?
- Őt még tegnap este kiengedték és engem is.
- Akkor mit keresel itt?
- Én? Csak teljesen véletlenül eltörtem a lábam – ja teljesen véletlenül mi?
Fél óra múlva Lionel is bejött meglátogatni.
- Szia – köszönt és adott egy csókot. Potter elég fancsali képet vágott. Nehogy félreértse valaki. Nem őt néztem, csak véletlenül megláttam.
- Hogy vagy?
- Jobban.
- Akkor jó. Már a színed is jobb. Este fal fehér voltál.
- Köszi, hogy lehoztál.
- Szívesen. Hoztam neked enni. A barátnőid azt mondták szörnyű itt a kaja.
- Igazuk volt. Köszi. – jutalmul adtam még egy csókot, ami elég hosszúra sikerült.
- Hello! – köszönt Potter.
- Hello. Veled mi történt? Úgy tudtam, tegnap kiengedtek.
- Igen, de eltört a lábam.
- Ja értem.
Eközben én próbáltam kimászni az ágyból, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet.
- Lily mit csinálsz?
- Megpróbálok kikecmeregni az ágyból, hogy töltsek magamnak inni.
- Miért nem szóltál? Én is szívesen adok.
Pár pillanat múlva Potter és Lionel is egyszerre nyújtottak felém egy poharat. Azt sem tudtam, hogy most mit tegyek. Kitől vegyem el? Végül Lion pohara kötött ki a kezemben. Nem akartam megbántani, Potter pedig biztos megérti. Mégis csak vele járok. Mármint nem Potterrel.
- Nekem mennem kell. Majd még jövök. Pihenj sokat. Szia. – Adott még egy csókot és kiment az ajtón.
- Ti jártok?
- Igen járunk.
- Nincs kedved beszélgetni?
- Nem igazán.
- Nem baj, majd megjön.
Elkezdett nekem dumálni valamit a kvidicsről, ami rám úgy hatott, mint egy altató. Már félálomban voltam, amikor kérdezett valamit.
- Na igen?
- Mi igen?
- A kérdésemre a válasz?
- Hagyjál már aludni légyszi.
- Hagylak, csak mond meg, hogy igen? – Hát jó végül is mit veszíthetek vele?
- Igen.
- Biztos?
- Igen, de most már szeretnék aludni.
- Ok. Szép álmokat.
Mikor felébredtem Potter ágya oda volt tolva teljesen az én ágyamhoz. A fiú arca alig volt 5 centire az enyémtől. Így nézett.
- Jézusom! Mit csinálsz?
- Én csak nézlek és megállapítottam, hogy úgy is nagyon szép vagy, ha alszol.
- Ki engedte meg, hogy idetold az ágyad?
- Te.
- Én? Én nem!
- De.
- Még meg se kérdezted.
- De megkérdeztem. Te pedig azt, mondtad, hogy igen csak hagyjalak aludni.
- Mi? Azt kérdezted?
- Igen.
- Told vissza az ágyad!
- De megengedted, ráadásul Madam Pomfrey is megengedte mivel rémálmaid voltak.
- De nekem barátom van! Szerinted, mit szólna ehhez?
- Nem tudom. Szia hugi! – mondta James a belépő lánynak.
- Mi? Hugi? Ti testvérek vagytok?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
