Szeptember 15. vasárnap, háló
Tegnap randiztunk Lionellel. A parkban voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Annyira jól, hogy most járunk. De ennyit a tegnapi fejleményekről.
Ma arra az elhatározásra jutottam, hogy ha mások írnak a nem létező Mikulásnak, én miért ne írhatnék a Sorsnak? Most hozzá is látok.
Kedves Sors!
Azt vettem észre, nem igazán figyelsz mostanában a kívánságaimra. (A mostanábant úgy értsd, hogy 5. év vége óta, amióta Potter rámszállt.) Ennek érdekében úgy gondoltam, írok neked egy levelet.
Kérlek, csak legalább egy hétre ne keljen Pottert látnom, se hallanom, se semmilyen életjelet érzékelnem felőle, amivel ismét zaklathatna. Csak egy icipici hetecske Potter nélkül. Neked nem nagy kunszt ezt elintézni, de nekem maga a csoda lenne. Olyan jó belegondolni is. Egy nyugis hét. Semmi robbantgatás, kiabálás, párbajozás a mardekárrosokkal, Perselus fellógatása és megtámadása, semmi zűrzavar. Csak csend, nyugalom, béke, harmónia. Szabadon járkálhatnák, és nem botlanánk bele minden sarkon Potterbe. Ez az egy kívánságom van. Egy Potter-mentes hét. Köszönöm.
Lily Evans
Hát ezzel is megvolnánk. Mivel nem tudom semmilyen címre elküldeni, itt lesz a naplómban. Remélem teljesül.
Olyan éhes vagyok, de szerencsére mindjárt kezdődik a vacsora, úgyhogy megyek is a Nagyterembe.


Háló ismét
Ezt nem hiszem el. Olyan boldog vagyok! Vacsoránál kiderült, ma délután Potternek és kedves barátjának, Blacknek sikerült felrobbantania egypár bájital hozzávalót az egyik teremben, miközben megpróbáltak főzni valamit. Az egészből annyi sült ki, hogy Potter és Black most egy hétig a gyengélkedőn feküdhet. Nincs semmi komoly bajuk, bár szereztek egy kis sérülést. Szerintem csak azért kell egy hétig a gyengélkedőn maradniuk, hogy addig se csináljanak semmi galibát, de őket ismerve holnap már nem lesz gyengélkedője a sulinak.
Lehet, hogy bejött ez a levél dolog a sorsnak? Végül is egy hétig Potter-mentes életet élek. Ha ezt hamarabb tudom, hogy csak ennyit kell tennem, már ötödikben megírtam volna ezt a levelet.
Végre egy nap, amikor úgy fekszem le aludni, hogy tudom, a következő héten nem történhet velem semmi rossz.


Hétfő
Olyan jól aludtam! Ilyen se volt még. Teljesen kialudtam magam. Azt hiszem, elkönyvelhetem, ez lesz a legjobb hetem. És még csak fél 7 van. Lassan fel kel kelteni a lányokat. De még van egy negyed órájuk, addig is elfoglalom a fürdőt.


- Sun, Daphne, Alice, ideje felkelni, háromnegyed hét van!
- Lily, hagyjál már, én még alszom - mondta Sun.
- De nem fogsz időben elkészülni!
- Majd sietek. Csak még 5 percet hadd aludjak.
- Na jó, de én előre szóltam!
10 perc múlva.
-SUN! Még mindig alszol? - kérdeztem, de ő nem felelt, ezért fogtam egy pohár vizet, és csak úgy leöntöttem vele.
- Ááá! LILY EVANS! MONDD CSAK, NORMÁLIS VAGY? – kiabálta Sun.
- Igen, és öltözz, mert 10 perc múlva megyünk reggelizni!
-10 perc? Én ennyi idő alatt nem leszek kész!
- Én időben szóltam, amikor fel kellett volna kelned!
- De most már a hajam is vizes!
- Exarescotiro – mondtam, és Sun már a száraz haját tapogatta.

Sunnak egy kis segítséggel sikerült elkészülnie időben, úgyhogy pár perc múlva lent ültünk a Nagyteremben.
- Halljátok ezt?
- Mit kellene hallanunk, Lily?
- Hát ezt?
- Én semmit sem hallok.
- Ez az. Nincs itt Potter, se Black, és nyugalom van. Ötödik év vége óta először nyugalom van.
- Nagyon jó, de menjünk átváltoztatástanra, mert McGalagony leszedi a fejünket, ha késünk.

8.35
Átváltoztatástan.
Ilyen is csak ritkán van. Tudok figyelni az órán. Ma az animágiáról tanulunk, de nekem már nem lehet róla semmi újat mondani, mert már vagy száz könyvet elolvastam róla. Sőt! Meg is tanultam a barátnőimmel együtt. Én főnixszé tudok változni, Alice unikornissá, Daphne fehér golden sinidget – ez egy ritka, védett madárfaj. Teste tökéletesen gömbölyű, csőre vékony és hosszú, piros szeme ékkőszerűen csillog. Rendkívül sebesen repül, s körbeforgó szárnyízületének köszönhetően hihetetlenül gyorsan képes irányt változtatni. Sun pedig aqalionná tud változni. Az aqalion is egy varázslény. Vízben él, de a szárazföldön is elvan. Nagyon jól úszik, és gyorsan fut. Hasonlít egy hópárducra. csak nem szőre van. de nem is pikkelye, hanem valahogy a pikkely és a szőr keveréke. Ez a keverék nagyon puha, fehér, fényes. Az ujjai közt is pikkely van, és persze tud lélegezni a víz alatt. Lehet, hogy így nem tűnik szép állatnak, de különben nagyon szép. Aki látott már ilyenfajta állatot, az tudja.

10.12
Bájitaltan
Ezt nem hiszem el! Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Hogy lehettem ilyen naiv?
Átváltoztatástan után kedves McGalagony odahívott magához, és megkért, hogy az órák után menjek el a gyengélkedőre, és tanítsam meg a fiúknak a mai anyagokat. ÉN. Mi vagyok én? Egy bábu, akit csak úgy mozgatnak, ahogy akarnak? Egyébként is, miért nem Remust kérte meg? Nagyon jó lesz a délutáni programom, mondhatom. Megyek Potterékhez tanítani, és ha ezt esetleg túlélem, még mindig tanulhatok holnapra és megcsinálhatom, a házit. Persze itt van Lily Evans, aki mindent megtesz mindenkinek, csak csettinteni kell egyet. Ráadásul végezzem el a prefektusi teendőimet is. Nagyon jó. Minek kellett Potternek és Blacknek már a harmadik héten a gyengélkedőre kerülni? Gondolták, felavatják, vagy mi? Merlinre, én még azt hittem, ez lesz a legnyugisabb hetem, de nem, pedig még csak két óránk volt ma.
Egy levél landolt előttem. Már több személy is írt rá.
- Nincs kedvetek ma Griffendél kertjében tanulni? Sun
- Nekem van. Már olyan régen voltunk ott. Daphney
- Felőlem is mehetünk. Lily? Alice
- Én benne vagyok. Csak az a baj, hogy nem tudom, mikor fogok oda lejutni. Lily
- Miért? Sun
- McGalagony volt kedves és megkért, hogy menjek el a gyengélkedőre, és tanítsam meg a mai anyagot Potteréknek. Lily
- Miért nem küldte Remust? Alice
- Hát ez az. Én is ezt kérdem. Lily
- Mindegy, mi lent leszünk. Ott találkozunk. Jó? Daphne
- Jó. Lily
Ezután a rövid levelezés után ki is csengettek

16:49 Griffendél kertje
Én hiszek abban, hogy minden embernek van sorsa, de velem miért ilyen kegyetlen az élet? Miért ilyen sorssal áldott meg?
Mikor beléptem a gyengélkedő ajtaján, alig láttam valamit a teremből. Black sikeresem elejtett valamilyen bájitalt, amitől hatalmas gőzfelhő keletkezett. Szerintem lázcsillapító főzet volt. Potter négy lombikkal zsonglőrködött. Black a bájitalos szekrényhez lépett, kivett egy újabb üvegcsét, amiben lila folyadék volt, a fejére tette és azzal egyensúlyozott. Tisztára, mint egy cirkuszban.
- Evans! Micsoda meglepetés! Hiányoztam? Jöttél meglátogatni? – kérdezte Potter.
- Álmodozz csak. Nem önszántamból jöttem.
- Álmomban mást szoktál csinálni.
- Tarts meg magadnak a perverz dolgaidat. McGalagony megkért, hogy tanítsam meg a mai leckét.
- Óóó. Már kezdtem megörülni annak, hogy ezen a héten nem kell tanulnunk.
- Én meg annak, hogy nem látlak titeket. Kezdjük az átváltoztatástannal. Ma az animágiát tanultuk. Nyissátok ki a könyveteket a harmadik fejezetnél, és tanuljátok meg – mondtam, de a fiúk meg se mozdultak. – Mi van? Frank megígérte, hogy lehozza a könyveiteket.
- Le is hozta.
- Akkor vegyétek elő.
- De nem kell.
- Igen? És miért nem kell?
- Mert már megtanultuk.
- Jó akkor írjatok egy egyméteres tekercset róla – mondtam, és én is elkezdtem írni a házit. Még mindig azt írjuk, nekem már csak 5 centi kell.
- Én készen vagyok, most pihenhetünk – dőlt hátra Black.
- Nem pihenünk. Nem akarok sokáig maradni.
- De én nem vagyok hajlandó tanulni. Pihenni akarok, szórakozni.
- Akkor én gyorsan elmondom miből mit csináltunk, mi a házi, és később eljövök a dogáitokért. Bájitaltanból az ellenmérgek készítését tanultuk. Erről írni kell egy félméteres dolgozatot. Mágiatörténeten tovább vettük a kentaurok háborúit, gyógynövénytanból pedig a Thaiföldi tüskés kaktuszt vettük. Erről kell írni egy 45 centis tekercset. Ennyi. Még hatra legyenek készen a tekercsek. Hello!
- Maradj még! – kiáltott Potter.
Mikor elindultam az ajtó felé, valaki megfogta a csuklóm és visszarántott az ágyra, én pedig ráestem Pottere.
- Én úgy gondoltam, hogy ülj le az ágyamra, nem arra, hogy feküdj rám, de igazad van. Ez a póz sokkal jobban tetszik. Beindítja a fantáziám.
- Mondtam már, hogy tartsd meg magadnak a perverz gondolataidat, és engedj el, mert nem tudok felállni.
- Nem is kell. Jó helyen vagy itt.
Erre persze begurultam, adtam egy hatalmas pofont Potternek, és sebesen elhagytam a gyengélkedőt. Ezt a hetet nem fogom túlélni, legfeljebb csak nagyon nehezen.
Gyorsan a Griffendél kertjéhez vetten az irányt. Ezt a kertet még én találtam meg Sunnal, Daphnével és Alicével. Az egész úgy kezdődött, hogy én olvastam róla a Roxfort történrtében, hogy el van rejtve ez a kert valahol a birtokon. Volt egy vers is a könyvben, amit maga Griffendél Godrik írt, és ha megfejtjük, akkor megtaláljuk a kertet. Nekünk két évünkbe került, hogy megtaláljuk. Ez a kert az egyik kedvenc helyünk a Roxfortban. A vers szerint csak griffendélesek léphetnek be ide. Most itt álok egy szikla előtt.
- Oroszlánszív - mondtam a jelszót. A sziklában megjelent egy vaskapu, amin beléptem. Egy gyönyörű kertben találtam magam. Tele volt szebbnél szebb mágikus virágokkal, bokrokkal. A kert közepén volt egy oroszlán. Agenornak hívják. A neve görögül azt jelenti, hogy bátor. Ő vigyáz a kertre. Aki megtalálja a kertet, az a személy kívánhat valamit, amit ő teljesít. Agenortól egy kicsit távolabb volt egy kis vízesés, ami egy kis tóba ömlött. Itt-ott el volt szórva egy-egy pad.
A lányok egy pokrócon feküdtek a fűben. Éppen a bájitaltan házijukat csinálták. Én is leheveredtem közéjünk.
- Azt hittem, később jössz – nézett fel a pergamenrengetegből Sun, aki körül galacsinok halmai hevertek.
- Potter felhúzott.
- Hogy ezen miért nem lepődök meg? Segítenél a bájitaltanban? Már vagy századjára kezdtem újra.
- Persze. Csak siessünk. Lionellel megbeszéltük, hogy hatkor találkozunk.
- Húha! Valaki szerelmes – viccelődött Alice.
- Bagoly mondja verébnek.