|
Második fejezet ¤ Újra a Roxfortban
Lilyana 2008.06.21. 15:26
Lily első napja.
Véleményezzetek légyszi!
Szeptember 1.
9.08. vonatállomás
Eljött ez a nap is. Ma utazunk vissza a Roxfortba. Egy Roxfort Express nevezetű vonattal jutunk oda, ami 11 órakor indul a 9 és ž. vágányról. Én már 9-kor az állomáson voltam. Apáék csak így tudtak kihozni, mivel dolgozniuk kell. Szinte alig volt itt valaki. Leültem egy padra, és elkezdtem olvasni. Egyre nagyobb lett a tömeg. Hirtelen valaki a nyakamba vetette magát, majdnem leestem a padról. Még jó, hogy van háttámlája.
- Lily! Szia! Nagyon hiányoztál. Képzeld el, Frank nálunk volt egy egész hétig. Olyan aranyos, és… - hadarta volna a végeláthatatlan szóáradatot.
- Szia, Alice! Nyugi, levegőt is vegyél néha, és légyszi, máskor ne ugorj ilyen nagy hévvel a nyakamba. Nem akarok idő előtt távozni az élők sorából - mosolyogtam.
- Jó, bocsi, csak olyan régen találkoztunk, és hiányoztál a lányokkal együtt. Tényleg, ők hol vannak?
- Még nem jöttek meg. Daphne biztos nemsokára megjön, Sun pedig mindig az utolsó pillanatban fut be. Emlékszel, múlt évben is kis híján lekéste a vonatot.
- Hát igen. Nem láttad Franket? Megbeszéltük, hogy itt találkozunk.
- Nem, nem láttam.
Ahogy megjósoltam, Daphne pár perc múlva érkezett, Sun 5 perccel indulás előtt. Kerestünk egy üres kupét, és leültünk.
- Meséljetek, mi történt a nyáron?- kérdezte Daphne.
- Jó, de te vagy az első.
- Hát… öhöm…
- Na?
- Az az igazság, hogy összejöttem Remusszal – mondta fülig érő szájjal.
- Végre! Mikor?
- Hol?
- Miért nem írtad…?
- Állj! Egyszerre csak egy kérdést. Mikor? Hol? Két hete anya rendezett egy partit, és meghívtuk Remust a családjával. Egyébként ez azon a partin volt, amire titeket is hívtalak, csak ti nem jöttetek el - nézett ránk szemrehányóan.
- Igen. Bocs, hogy nem mentünk de például én Franciaországban voltam – magyarázkodtam miközben a többiek is bocsánatot kértek.
- Semmi baj. Különben látszik rajtad, hogy külföldön voltál. Egy kicsit lebarnultál.
- Sajnos csak egy kicsit. Valamiért sose barnulok le. Ez se fog sokáig tartani, pár hét, és már megint hófehér bőröm lesz.
- Velem ennyi említésre méltó történt. Veletek?
- Most Lily meséljen. Találkoztál helyes fiúkkal? – kérdezte Sun.
- Ami azt illeti, igen. Megismerkedtem egy helyes francia fiúval. Ő is varázsló… - ekkor rontottak be a Tekergők és Frank.
- Hello, lányok! Leülhetünk ide? A többi hely foglalt – mondta Black, és meg se várva a választ, máris helyet foglalt Sun mellett. Remus és Frank egyből csókkal üdvözölték a barátnőjüket.
- Milyen francia fiúval ismerkedtél meg, Evans?
- Semmi közöd hozzá, Potter. – Egyébként is, honnan tudja? Csak nem hallgatóztak?
- Lily, mennünk kéne a prefektusgyűlésre. El fogunk késni- figyelmeztetett Remus, miután leszállt Daphne szájáról.
Nem volt valami nagy szám. Ugyanazt mondták el, amit minden évben. A gyűlés után egy kicsit járőröztünk, és visszatértünk a kupéba.
- Szóval, mi történt veled nyáron, Lily? - kérdezte Alice.
- A tesóm ugyanúgy idegesített, mint mindig. Emlékeztek Vernonra?
- Arra a mogorva, ronda, kövér fiúra, aki körül mindig ugrált a tesód? Egyébként miért nem átkoztad el, amikor idegesített? – kérdezte Sun.
- Anya szívrohamot kapott volna.
- Pedig jól bevált csirkének, amikor nálatok voltunk.
- Igen, de anya akkor is eléggé meglepődött, amikor meglátott a szobámban egy csirkét, és azt mondtuk neki, hogy véletlenül átváltoztattad a macskát.
- Jól van, de bocsánatot kértem. Egyébként hogy jön a nyaradhoz Vernon?
- Összejött Pettel. Sajnos. Elmentünk Franciaországba nyaralni, és a drága húgom őt is magával hozta. Így ketten összeengedve még idegesítőbbek voltak, de azért volt jó része is az ott töltött időnek. Majd elmesélem.
- Azt már nem – tiltakozott Daphne. – Most meséld el! – Körbenéztem. A fiúk éppen a kviddicsről beszéltek, ezért halkan elkezdtem mesélni.
- Na jó. Találkoztam egy fiúval. Lionelnek hívják. Ő is varázsló. Nagyon helyes és kedves. Vele, és a barátaival lógtam két heten át. Kár, hogy hazajöttünk- mondtam és közben észrevettem, hogy Potter engem néz. Ezt valószínűleg a lányok nem vették észre, csak tovább kérdezősködtek.
- És?
- Mit és?
- Jaj, Lily! Jártok? Csókolóztatok? Mondj már valamit! – parancsolta Alice.
- Ja, nem.
- Mit nem? Nem csókolóztatok, vagy nem jártok?
- Egyik sem. Egyszer majdnem megcsókolt, és akkor szerintem össze is jöttünk volna, csak Petunia ránk nyitott.
- Óóó - mondták kórusban a lányok.
- Most levelezünk.
- Ez is haladás. Mit írt?
- Eddig azt, hogy jól érezte magát velem, alig várja, hogy megint találkozzunk, meg ilyenek. A legutolsó levelében azt írta, hogy hamarabb fogunk találkozni, mint gondolnám. Hoztam egy pár fotót a nyaralásról. Megmutassam?
- Persze!
- Akkor egy pillanat, előveszem őket - kivettem a ládámból egy pár képet, és odaadtam a lányoknak.
- Fú, de helyesek ezek a fiúk! Főleg ő - és Sun rámutatott Lionelre.
- Ő Lionel.
- Mi? Pont ő? Úgy irigyellek! Ez a pasi egy főnyeremény. Nagyon helyes és sportos. Ha nem akarsz vele járni, csak szólj, mert akkor én szívesen. Sportol valamit?- kérdezte Sun.
- Igen. Kviddicsezik. A sulijában ő az egyik csapatkapitány, és akiket a képen láttok, ők a csapattagok.
- Ágas, ő nem a te… - mondta Black, de Potter egy pillantással elhallgattatta.
- Mit akartál mondani? - fordultam felé.
- Semmit. Tévedtem.
- Lányok, pezsgőt bontunk. Black azt mondta, tévedett. Már azt hittem, te nem ismered ennek a szónak ezt a ragozását, csak azt, hogy más téved.
- Haha. Nagyon vicces.
Az út további részében még egy párszor elmentünk Remusszal járőrözni, és megbüntettünk egy pár diákot. Mikor megállt a vonat, leszálltunk a nagy tömegben. Mielőtt elértük volna a fiákereket, valaki megállított. Potter.
- Szia, Evans. Tudod… - nem tudta folytatni a mondatot, mert valaki megszólalt mögöttünk.
- Nézzétek csak, én látom, vagy tényleg egy vörös angyal áll előttünk?
- Angyal? Szerintem inkább démon. Túl nagyot üt ahhoz, hogy angyal legyen. Még most is fáj az arcom, ha visszagondolok rá.
- Nem kellett volna megcsókolnod.
- Lily, csukd be a szád, úgy sokkal szebb vagy.
- Ti… ti mit kerestek itt? – préseltem ki magamból a szavakat. Túlságosan meglepődtem. Itt álltak előttem azok az emberek, akikkel nyáron megismerkedtem, méghozzá teljes életnagyságban.
- Gondoltuk, beugrunk - mondták mosolyogva.
- Haha. Most komolyan - mondtam miközben mindenkinek, adtam egy puszit.
- Oké. A Roxfort kviddicsbajnokságot rendez három iskola között. Roxfort, Durmstrang és a Beauxbatons között. Mi vagyunk a Beauxbatons csapata.
- Aha. És Lionel nincs itt? – néztem körül, de sehol se láttam. Ekkor valaki eltakarta hátulról a szemem.
- Szia. Na ki vagyok? – suttogta a fülembe.
- Lionel! – üdvözöltem, és neki is adtam egy puszit.
- Öhöm… Lily, nem akarsz minket is bemutatni?
- Oh, de. Ő Lionel, a Beauxbatons csapatának őrzője és egyben csapatkapitánya – mutattam a fiúra, és utána egyesével a többiekre is. – Tom hajtó, Kevin hajtó, Lucy szintén, Christian terelő, Daniel terelő, és végül, de nem utolsó sorban Emily fogó. Szóval, fiúk-lányok, ők itt a barátnőim. Alice, Sun és Daphne, és még itt van Potter, akiről nem tudom, hogy mit keres itt – néztem Pottere.
- Amit ötödik óta. Lily, csak egy randira gyere el velem!
- Nem. Ma már vagy nyolcadára kérdezed ezt. Nem bírod felfogni, hogy nem?
- Na jó, akkor jön a „b” terv.
- „B” terv?
- Aha. Akkor korrepetálj bájitaltanból.
- Én? Nem.
- De neked, mint prefektusnak és iskolaelsőnek, kötelességed segíteni azoknak, akik segítséget kérnek. Milyen példát akarsz így mutatni a kisebbeknek?
- Jaj, mert te olyan jó példát mutatsz nekik! – mondtam gúnyosan.
- Igen. Megmutatom nekik, hogy soha sem szabad feladni az álmainkat. – Na, ezt most, hogy értette? Biztos az az álma, hogy megnyerje a kviddics-bajnokságot.
- Miért nem kéred meg Remust? Ő is iskolaelső, prefektus, a legjobb barátod, ráadásul még tekergő is. Mi kell még? Kérd meg őt.
- De én téged kértelek meg. Amúgy is, te vagy az évfolyamban a legjobb bájitaltanból, és még szép is vagy.
- Nem.
- Miért nem?
- Most soroljam?
- Jó, akkor, muszáj lesz szólni McGalagonynak, hogy nem teljesíted a kötelességeidet. Biztos nem fog örülni. - Ezt nem hiszem el. Van képe megzsarolni. Ú, de behúznék most neki egyet!
- Jól van. Korrepetállak, de ha csak egy V vagy rosszabb jegyet is kapsz, befejezem.
- Még V-t se?
- Nem. Még V-t sem.
- Oké.
Most így visszagondolva lehet, hogy egy kicsit szigorú voltam, de megérdemli. A V, mint Várakozáson felüli a második legjobb jegy. Ez van. Ha velem akar lenni, akkor dolgozzon meg érte, és ha már jó lesz ebből a tantárgyból, abbahagyom a korrepetálást.
- Végre megvagy, Ágas – jött oda Black. – Hello, Sun.
- Hello. Na, fiúk-lányok, nem keresünk egy fiákert? – fordult hozzánk. Black elég meglepett képet vágott, amiért köszönt egy lánynak, ő pedig nem vetette magát a karjaiba.
- De, menjünk - mondták a többiek egyszerre.
- Ma már 8-szor mondtál nemet annak a fiúnak? – kérdezte Lionel.
- Aha.
- Miért nem adsz neki egy esélyt? – kérdezte Emily.
- Azért, mert egy egoista barom, és csak kihasználna, mint a többi lányt. Csak azért akar velem randizni, mert én vagyok az egyetlen egy lány, aki nemet mondott neki.
- Ott van Frank. Majd találkozunk a Nagyteremben. Sziasztok! – köszönt el Alice.
A Nagyterembe érve kerestünk magunknak egy helyet a Griffendél asztalánál
- Kedves diákok! – állt fel Dumbledore. – Üdvözöllek titeket az új tanévben. Remélem, ebben az évben is legalább olyan jól érzitek majd magatokat, mint az előzőben, és remélem, az elsősök is hamar beilleszkednek. Kezdődjék a beosztás!
McGalagony behozta, a Teszlek Süveget, ami dalolni kezdett.
Hajdanán volt négy nagy varázsló,
Akik jó barátok voltak,
Jóban-rosszban összetartottak,
Építettek egy száztornyú várat,
És megtették iskolának.
Elhatározták, csinálnak négy házat:
Griffendélt, Mardekárt, Hugrabugot és Hollóhátat.
Griffendélbe kerül, aki
Vakmerő, hősies és bátor,
Hugrabugba mész, ha
Türelmes vagy, és jámbor.
Mardekár ház azé, aki
Agyafúrt és ravasz,
De ha éles elméjű vagy,
Hollóhát házához tartasz.
Ne félj! Gyere!
Tégy fel fejedre,
És megmondom,
Hova való vagy.
A Süveg elcsendesült. McGalagony elkezdte névsor szerint felolvasni az új nebulók nevét. Sokan voltak, én pedig már majdnem éhen haltam. Vacsora után felkísértem a gólyákat a hálótermükbe, és visszamentem a klubhelyiségbe.
- Lily, beszélhetnénk? – jött oda hozzánk Lionel.
- Persze - válaszoltam.
- Már nyáron is el akartam mondani…
- Lily, meg kellene beszélnünk, hogy mikor lesznek a különórák, mert úgy teszem akkor a kviddicsedzéseket. Ááá, Lionel! Mit csinálsz itt? – kérdezte gúnyosan Potter.
- Velem beszélget. Egyébként ezt máskor beszéljük meg, amikor már megkapjuk az órarendeket – válaszoltam, de Potter meg se mozdult, csak szúrós szemmel nézett Lionelre.
- Elmennél? Beszélgetni szeretnénk.
- Nyugodtan, én nem zavarok.
- Négyszemközt - mondtam, mire Potter kelletlenül arrébb ment. - Mit akartál mondani?
- Ááá, semmit.
- De. Most már mondd el, ha egyszer belekezdtél.
- Szóval már a nyáron is el akartam mondani azt, hogy nagyon megtetszettél, és nincs-e kedved eljönni velem egy randira?
- De, szívesen.
- Oké. Nekem most vissza kell mennem a szobámba. Jó éjt.
- Jó éjt – mosolyogtam, és néztem, ahogy kilép a portréajtón. A vendég sulik diákjai külön klubhelyiséget kaptak a negyedik emeleten egy portré mögött. Dumbledore elvarázsolt egy termet. Így bővült a Roxfort egy klubhelyiséggel és négy hálóval. A vendég sulikból még csak a kviddicscsapatok vannak, itt később jönnek a 7.-es diákok szurkolni, és egész évben itt fognak tanulni, hogy megerősítsük az iskolák közötti barátságot.
- Mit mondott? – szaladtak hozzám a lányok.
- Randira hívott.
- És te mit válaszoltál?
- Igent.
- Jaj, de jó! – ugrott a nyakamba Sun. – Várjunk csak. Most, hogy így gondolkodom, én vagyok az egyetlen egy ember közülünk, akinek nincs barátja?
- Pontosan.
- Mindegy. Menjünk fel aludni.
- Jó, menjünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
