|
;)
Regicca 2008.06.19. 13:59
Mi kell ahhoz, hogy Lily Evans ráébredjen, hogy élete szerelme James Potter? Nem arról van szó, hogy nem szeretné viszont. Mégsem megy bele... Van olyan, ami megváltoztatja ezt az álláspontját? És ha igen, akkor az mi lehet?
Lily Evans a barátnőjével, Abigail Wilsonnal a szüleinél karácsonyozik. Ebédre várják az egész famíliát. Köztük a "kedvenc" nagymamáját, aki jön a szokásos kérdéseivel, amit már minden bizonnyal ti is tapasztalhattatok, egy-egy ilyen közös ebéd során.
Mindenkinek nagyon békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
Persze az alap, hogy minden díj, meg jog... stb. a jó J. K. Rowlingot illeti.
Ezenfelül az ötletet egy "tiniújságnak" köszönöm.
Remélem tetszik a történet.
Én így szeretnék nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánni!
És ha már a karácsonyi meglepetéseknél tartunk, nagyon hálás lennék, ha ti is megajándékoznátok néhány véleménnyel. ;)
- Lily, kérlek, behoznád a szalvétákat! És ha már itt vagy, Aby, akkor segítenél az evőeszközökkel?
- Persze, Mrs Evans!
- Megyek, anya!
Hát igen, nálunk is elkezdődött a karácsonyi előkészületek, ergo anyánál elkezdődtek az őrületei. Mivel az anyukája, az én nagymamám Glasgow-ban lakik, évente mindössze kétszer tud minket meglátogatni. Az egyik a szülinapja, a másik a karácsony. Ilyenkor mindenki kiteszi a lelkét, hogy minden tökéletesen sikerüljön.
Ilyenkor az egész család idegeire megy.
Szerencsére meg tudtam győzni anyuékat, hogy ha már az utolsó évemet nem tölthetem a Roxfortban, akkor legalább hadd legyek együtt a legjobb barátnőmmel, Abyvel.
Talán jobban is jövök ki abból, hogy itt vagyunk, mint a Roxfortban. Most majdnem mindenki ottmaradt, mivel hogy a szintén most végzős griffendélesek, élükön James Potterrel és Sirius Blackkel hatalmas szilveszteri bulit szerveznek.
Aby még próbál meggyőzni, hogy menjünk vissza, mert fergeteges buli lesz, de én ódzkodom tőle. Nem azért, mert nem gondolom, hogy jól érezném magam. Pont ellenkezőleg. Féle, hogy túlságosan is feloldódnának a gátlásaim, és beadnám a derekamat Jamesnek.
Nem az a bajom, hogy idegesítene, mert már egyre jobban kezdett tetszeni a bókjai. Ezt csinálja már egy éve, és én is beláttam, hogy komolyan gondolja.
Igazából nem is tudom, hogy miért nem mondok neki csak egyszer igent. Ki kéne próbálni. Mióta ezeket a kétségeimet Abyvel is megosztottam, ő is egyfolytában győzködött.
Nem arról van szó, hogy félek. Mert ez nem is igaz. Nincs mitől félnem.
Egyszer, mikor valamilyen oknál fogva kettesben beszélgettünk, akkor teljesen őszinte volt. Látszott a szeméből, hogy igazat mond. Megígérte, hogy várni fog rám. És mióta ezt mondta, öt hónapja, tényleg nem volt egyetlenegy barátnője sem.
És én ennek ellenére nem tudok neki igent mondani. Azt hiszem, arról van szó, hogy én még nem vagyok erre kész. Úgy érzem, hogyha egyszer igent mondanék, abból nagyon komoly dolgok lennének, és én még félek ezektől.
Lehet, hogy hülye vagyok. És, ha majd egyszer összejönnék valakivel, az biztosan James lesz, de nem most.
- Lily! Jössz már? – Azt hiszem, kicsit elbambultam.
- Megyek már, anya! Megyek!
- Siess, mert nemsoká megérkezik a nagyi, és még mindig nem tartunk sehol. Petúnia! Az istenért, gyere már le!
- Jövök már! Csak Vernonnal beszéltem! Megengeded, hogy átjöjjön, ugye?
- Én nem támogatom az ötletet! – hallatszott apa hangja a nappaliból.
- De Lilynek is itt van a barátnője! – hisztizett.
- Akit már hét éve ismerünk, az nem ugyanaz, mint a te új barátocskád.
- Anya!
- Figyelj, Pet drágám! Itt lesz a nagyi is, és te is tudod, mennyire nem díjazza, ha fiúval lát együtt. Nem kell, hogy megint botrány legyen.
Na igen, botrány. Ez a szó szorosan összefonódott az Evanséknál ünnepelt karácsonyokkal. Mindig volt valami balhé, ami a nagyinak nem tetszett. Ő eléggé konzervatív.
- Majd holnap áthívod. Így jó lesz, kicsim? – próbálta anya csitítani a vitát.
- Jó – mondta duzzogva.
- Rendben, akkor lennél szíves segíteni a lányoknak a terítésnél?
- Már semmi szükség erre, Mrs Evans – szólt közbe Ab. – Már kész vagyunk!
Anya benézett az ebédlőbe, ahol már minden a helyén volt. Nagyon szép látvány volt.
- Óh, ez nagyon szép lett. De mégis hogy készültetek el ilyen gyorsan?
- Anya – forgattam a szememet. – Boszorkányok vagyunk!
- Ja – kapott a szája elé. – Majdnem elfelejtettem – kuncogta.
- Pedig ezt nem lehet – mondta epésen egyetlen húgom.
- Fáj a fogad rá, hugi? – villantottam meg a pálcámat.
- Csak szeretnéd!
Megszólalt a csengő.
- Máris ennyi az idő? – ijedt meg anya. – Lányok, abbahagyni a vitát. Kérlek, legalább erre az estére, amíg a nagyi itt van. Mindenkitől kérem a legjobb modorát. Felkészültetek?
Mindenki bólintott, aztán felkerült az arcokra a meleg, barátságos mosoly, anya pedig kinyitotta az ajtót.
- Rose, drágám!
- Szia, anya! Jól utaztál?
- Hát az egyik légikísérő nagyon udvariatlan volt, de ettől eltekintve minden rendben volt.
- Csókolom, Helena – köszönt neki apa is.
- Szervusz, Richard! Hogy vagy?
- Köszönöm, jól.
- Lily! – totyogott oda hozzám. – Adj egy nagy puszit a nagyinak!
Jaj, kezdődik. Ha valahova le akarnák írni a nagyik 10 legcikisebb mondata, akkor tőle kéne ötleteket venni.
- Szia, nagyi! – üdvözöltem két puszi között.
- Mutasd magad! Jézusom, de megnőttél!
- Igen, köszönöm!
- Lily, drágám, légy aranyos kislány és hozz a nagyinak egy pohár vizet!
- Hozom már! – siettem ki a konyhába, és miközben teleöntöttem egy poharat, kifújtam magam, aztán újra elővettem legszebb mosolyomat.
Nagyi már épp Petúniával végzett, mikor előkerült Aby is.
- Hát te ki vagy?
- Jó napot kívánok, Abigail Wilson vagyok, Lily legjobb barátnője, és együtt járunk a Roxfortba. Hupsz – kapott a szája elé. – Elszóltam magam? – nézett rám riadtan.
- Nem, a nagyi tudja, mi az a Roxfort - nyugtatgattam.
- Mi is az a Roxfort? – gondolkodott hangosan a nagyi.
- Tudod, az a különleges iskola, ahova járok – emlékeztettem.
- Ja igen, tényleg – kapott a fejéhez. – De mesélj csak magadról, olyan rég láttalak! Hogy megy a suli?
Kikészülök ezektől a kérdésektől.
- Egész jól. Tudod, májusban lesznek az utolsó vizsgáim, aztán pedig valahová máshová kell mennem tanulni.
- És tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?
Magamban a válasz, hogy Mrs Potter, de ezt mégse mondhatom a nagyanyámnak. Itt kapna szívrohamot.
- Azt hiszem, gyógyító – feleltem. És közben érzem, ahogy Aby próbálja visszatartani a röhögését. Jaj, ne már! Megint turkált a fejemben? Mostanában kezd szokásává válnia, de azt ígérte, hogy újévi fogadalma, leszokni róla.
- Gyógyító? Az mi?
- Olyan, mint az orvos, csak ez a varázslóknál van.
- Aha, értem. És mondd csak, hogy állsz a szerelemmel?
Éreztem, hogy elvörösödök. De hatalmas szerencsémre pont ebben a pillanatban csöngettek újra. Köszönöm, Merlin!
- Adam bácsi! – kurjantottam egy nagyot, és a kedvenc bácsikám nyakába ugrottam.
- Szia, Lily! Mizújs?
- Minden okés! – Adam bácsi anya bátyja, és a kedvenc családtagom, persze csak apa után. Van egy nagyon kedves felesége, Emily és egy nálam két évvel idősebb fiuk, Robert.
- Szia, Emily! Szia, Rob! – öleltem végig mindenkit.
- Cső, Lily! – köszönt vissza Rob. És mosolyogva néz a mögöttem álló Abyre, aki szájtátva csorgatja a nyálát.
- Aby – súgtam neki. – Csukd be a szád!
- Sose mondtad, hogy Rob ennyire szexi.
- Szia, anya! – hallottam, ahogy Adam bácsi üdvözli a nagyit, és azt is, ahogy Robot letmadja a kérdéseivel.
Hamarosan megérkezett apa öccse, Dennis bácsi, és a felesége, Claudia. Meg a húga, Nicole és Steve, a férje.
Hamarosan leültünk a hatalmas asztalhoz. Mindenki a mellette ülővel csevegett, engem pedig Aby faggatott Robról.
- És van barátnője?
- Fogalmam sincs, Ab. De megkérdezem.
- Lil, ne merd… - De már késő volt.
- Hé, Rob! – szólok át az asztalon. – Van barátnőd?
- Még csak az hiányozna! – nevetett.
- Miért? – kíváncsiskodott a nagyi.
- Azért, nagyi, mert akkor mindenhova el kéne cipelnem! – forgatta a szemeit. – Én még nem vágyom az effajta kötöttségre.
- Hát pedig, drága fiam, 19 évesen már gondolkodhatnál a családalapításon.
- Anya – szólt közbe Ad bácsi. – Hagyd már! Még csak 19 éves! Manapság a gyerekek sokkal később mennek bele egy házasságba.
- Én nem tudom, hogy miért romlott meg így a mai fiatalság – méltatlankodott. – Mikor én ilyen idős voltam, mint most Lily, már rég férjnél voltam! Apropó Lily! Mi is van a szerelemmel?
- Ööö.. izé… én… Nos – habogtam -, van egy fiú…
- Remek! Mutasd be!
- Hát ő most a Roxfortban van!
- De kár! Pedig nagyon szívesen megismertem volna a mi kis Lilynk férjét.
- Nagyi – rivalltam rá. Már az egész asztal kuncogott az asztal alá. – Mi még csak nem is járunk!
- És miért nem?
- Hát mert izé… Én… - Na most aztán jól nézek ki! Ha ezt három hónapja kérdezték volna, akkor kapásból felsorolok ellene minimum 10 érvet, de most. Egyetlen egy se jutott az eszembe.
- Ebben bizony igaza van a nagyinak, Lily! – helyeselt Adam bá’. Most már ő is ellenem van? – Már jó rég nem láttunk téged fiúval.
- És mi a nagy ő neve? – faggatózott Nicole.
- James Potter, de ő nem…
- Potter. Hm… Igazán angolosan hangzik. Varázsló vagy mugli? – Ez volt a nagyi szobizmusa.
- Varázsló, de ő…
- És ő is szeret téged?
- Nem tudom, de…
- Hát akkor, ha visszaértél kérdezd meg!
- Nagyi, én…
- Mégis mi a bajod? Most panaszkodtok, hogy a mai fiatalság a házasság előtt még kipróbál egy s mást, erre te meg nem akarsz avval a fiúval járni.
- Nagyi, én… - Én hülye vagyok! Komolyan a nagyanyám kellett hozzá, hogy ráébredjek, tényleg szeretem James Pottert?
- Öhm – álltam fel zavartan az asztaltól. – Nekem most el kell mennem! Aby, jössz?
- Aha – pattant fel az asztaltól.
- Ne haragudjatok! Majd jövök! Valamikor! – közben már a csizmámat vettem. – És mindenkinek boldog karácsonyt! – kiáltottam vissza a küszöbről, majd becsaptam az ajtót. – Irány a Roxfort! – néztem Abyre, aki vigyorogva bólintott.
Gyorsan a vadkanos kapu elé hoppanáltunk, majd berohantunk rajta. Keresztül az egész kastélyon, végül megérkeztünk a Kövér Dáma elé.
És akkor jutott az eszembe, hogy fogalmam sincs a jelszóról.
- Csak most az egyszer! – könyörögtem.
- Mégis mit képzelsz? Nincs kivétel! – replikázott.
- Csak most! Kérem!
- Lily! Aby! – szólt egy hang a hátam mögül.
Másodpercek töredéke alatt perdültem meg a tengelyem alatt, és az egyensúlyom felmondta a szolgálatot. Minden bizonnyal a hideg padlón találtam volna magam, ha erős, magabiztos karok nem kaptak volna el.
Én ránéztem megmentőmre, és elvesztem azokban a csillogó, barna szemekben.
- Szia, Lil! – köszönt, én meg még mindig nem tudtam megszólalni. – Mit kerestek ti itt? Azt hittem, otthon karácsonyoztok.
- Úgy is volt, csak Lilynek van egy nagyon fontos dolga itt bent – válaszolt helyettem Aby. – Gyere, Matt, menjünk be!
A másik két személy bement a Griffendél klubhelyiségébe, én meg még mindig ott álltam James karjai közt.
- Mi olyan fontos? – nézett rám kíváncsian.
Én képtelen lettem volna akár csak egy szót is kiejteni a számon, ezért olyanra vetemedtem, amit elképzelni se tudtam volna.
Ha egy félévvel ezelőtt azt mondják, hogy ezt fogom tenni, biztos, hogy kiröhögöm.
A lényeg, hogy megcsókoltam. Ő meg először csak döbbenten hagyta, aztán átkarolt és visszacsókolt. Annyira boldog voltam. Éreztem, ez a csók, nem egy futó csók.
És hogy mostantól fogva gyökerestül meg fog változni az életem. De már egyáltalán nem bántam.
Mikor szétváltunk, és belenéztem abba a két ragyogó barna szembe, csak egy szó jutott eszembe.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is téged! – felelte, majd újra megcsókolt. – Boldog karácsonyt!
VÉGE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
