Közeledett az este. A lenyugvó nap arany fénybe vonta a tájat. Lily kezdett lelki furdalást érezni. Olyan szép ez az este a bosszúhoz. Kibámult az ablakon. Messze felsejlett a tó tükrének fénye. Lily elmerengett. Még mindig James csókja járt a fejében. Miért hívta a fúriafűzhöz? Ki akart vele tolni? Vagy ez is csak Piton ármánykodása? A lány hirtelen észbe kapott. Minden készen volt, és ő éppen most akarja megbánni! De nem fogja! Semmi pénzért. Egyetlen dolgot sajnált. Azt, hogy beleszeretett Jamesbe. Nem akarta, sőt már nem is tudta tagadni. Az óra tizenegyet ütött, valahol felhuhogott egy bagoly. A szobába népes lánycsapat lépett be, megszakítva ezzel Lily álmodozását. Alice meghozta a lányokat, akik segíteni fognak nekik.
- Vegyük át még egyszer - mondta Alice. - Tehát Eloise Lopen veszi kezelésbe Pitont. James az én dolgom, Leila pedig Lumpihoz megy. Később csatlakozol hozzánk te, Jess és Cassy is. Eloise mardekáros, úgyhogy, most nincs itt, de mindenről tud. Jól mondom?
- Tökéletesen - felelte Lily egy árnyalatnyi szomorúsággal a hangjában.
- Baj van? Visszavonjuk a tervet? Még lefújhatjuk csak szólnod kell.
- Nem, dehogy! Azt akarom, hogy nekik is fájjon.
- De Lily - Alice gyorsan kitessékelte a lányokat, hogy válthasson még két szót legjobb barátnőjével. - Nem gondolod, hogy Jamesnek eléggé fájt már az is, hogy azt hitte Lumpsluck eljegyzett? Az egész dologban ő a legártatlanabb, mégis vele akarsz a legjobban kitolni. Miért jó ez neked?
Lily sóhajtott, de nem válaszolt. Érezte, hogy Alice-nek igaza van, mégsem tudta azt mondani, hogy: "Rendben, akkor Jamest kihagyjuk a buliból". Könnyek jelentek meg a szemében, erre Alice felkiáltott.
- Merlin szakállára! Lily, te szereted! Te beleszerettél James Potterbe! Na de mégis mikor?
Lily elnevette magát.
- Drága Alice, azt hiszem, már nagyon régen szeretem. Igazából akkor jöttem rá, mikor megcsókolt. Aztán pedig az Amortentia, mikor megéreztem James illatát, hihetetlen.
- Rendben. Riasztom a lányokat.
Alice gyors intézkedésének köszönhetően pillanatokon belül készen állt egy új, briliáns terv. Már minden csak megvalósításra várt.


James Potter a szobájában ült az ágyon és Lilyre gondolt. Ahogy a levelet elolvasta, máris tudta, hogy ő írta, anélkül, hogy a feladóra nézett volna. A bon-bont félretette, úgy döntött, azt inkább visszaadja a lánynak. Ő úgy sem szereti a mugli édességeket. Fél tizenkettőkor felállt az ágyról, ekkor kopogtatott valaki az ajtón. Sirius belépett, James pedig csodálkozva nézett rá.
- Mióta kopogtatsz te ennek a szobának az ajtaján?
- Amióta érdeklődni szeretnék, hogy hajlandó vagy-e egy látogatót fogadni.
- Most? Ööö... Nem megy, találkozom valakivel.
- Szerintem, ha meglátod ki jött, nem akarsz majd találkozni senkivel.
James értetlenül nézett, erre Sirius betolt a szobába egy gyönyörű, vörös hajú lányt. Arcát a padlóra szegezte, nem mert a fiúra nézni. Mély lélegzetet vett, de megszólalni nem tudott. James felpattant, ágyához vezette a lányt, s letérdelt elé. Egyikük sem vette észre, hogy Sirius elhagyta a szobát.
A fiú elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Finoman a lány álla alá tolta ujjait, s kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Lilynek könnyek csorogtak végig az arcán. Nem merte elhinni, hogy itt ül James ágyán, és az nem is ordibál vele. De miért is tenné, hiszen azt sem tudta, miért jött. Újabb mély lélegzetet vett, hogy belekezdjen mondandójába, de megint nem jött ki hang a torkán. Rázta a félelem, egész testében remegett egészen addig, amíg James mellé nem ült, magához nem húzta, és szorosan át nem ölelte. Érezte, hogy hazaért.
- Lily, mi a baj, most már elmondhatod.
- Kérdeznem kell valamit! Te küldted tegnap az Amortentiát?
- A micsodát?
- Az elsöprő vágy bájitalát... - Lily elvörösödött és nem tudta folytatni.
James mintha megértette volna a ki nem mondott szavakat, s mélységesen felháborodott. Még szorosabban ölelte magához a lányt. Lilyből, mint a gejzír, úgy törtek elő a szavak.
- Amikor megcsókoltál, tudtam, hogy elvesztem. Felmentem a szobámba, hogy összeszedjem magam, de megéreztem az illatodat. A bájital hatása alá kerültem. Feküdt mellette egy levél. Azt hittem te írtad, mivel a te illatodat éreztem egyfolytában, és zsongott a fejem. Kerestelek, és akkor összetalálkoztam Pitonnal. Ő vitt el a fűzhöz. Onnantól nem emlékszem szinte semmire. Valami szőrös izé a földhöz szorított, alig kaptam levegőt, és aztán téged láttalak.
- Tényleg ott voltam. Felvittelek a gyengélkedőre.
- Azt hittem az egész a te műved. Bosszút akartam állni. Az volt a tervem, hogy lehívlak éjfélre az erdő széléhez, és előtted mondok igent Lumpinak. Jaj, James olyan bolond voltam. Ne Haragudj, könyörgöm, sosem tudnék Lumpsluck felesége lenni. Hiszen annyira... Egyszerűen undorító! Amikor Remus meghallotta, hogy megkért, nem tudta, hogy válaszoltam-e neki. De én... - elakadt a szava. James mosolygott, és kezét a kezén nyugtatta. Megbabonázták a zöld szemek. Azok a meseszép smaragdok.
- James, nem mondasz semmit?
- Nem. Eszemben sincs. - válaszolta, s szenvedélyesen megcsókolta kedvesét.


Piton éjfél előtt 5 perccel indult el a Tiltott Rengeteg felé. Pechére azonban ugyanebben a pillanatban megjelent még valaki a folyosón. Eloise Lopen, egy pattanásos, ronda béka. A lány egy évvel volt fiatalabb nála, de mindig kiskutyaként követte.
- Perselus - búgta a lány. - Már vártalak. Hallottam, hogy találkozol Lily Evansszal a rengetegnél. Nem akarom, hogy lemenj! - lány közelebb húzódott hozzá. - Mivel jobb ő, mint én Perselus?
- Elle! El sem tudnád képzelni, mivel jobb ő, mint te. Mondjuk nincsenek ekkora ragyák a képén. - Üveges tekintete Amortetiáról árulkodott.
Eloise úgy tett, mint ha meg sem hallotta volna. Játszotta szépen a szerepét ott, ahol kellett. A bájitaltanár ajtaja előtt.
- De hát ő egy sárvérű! Perselus, hát bemocskolnád a vérvonalat? Az anyád vérvonalát? Hercegem!
- Ne merj így nevezni még egyszer!És soha többé ne merj a cuccaimhoz érni, világos?
Eloise kiabálni kezdett. Tökéletesen játszotta a sértett szerelmest. Rajta kívül ugyanis senki nem tudta, hogy ez neki nem csak egy játék.
- Halkabban te ostoba! - Piton megpróbálta befogni a lány száját, mire ő kapálózni kezdett és sípcsonton rúgta a fiút. Ekkor lépett ki az ajtaján Horatius Lumpsluck, s elképedve nézte a jelenetet. Egy könnyed pálcamozdulattal szétszedte a párocskát.
- Fejenként ötven pont a Mardekártól. Soha, ismétlem, soha nem láttam még ilyen felháborító dolgot. Hogy mardekáros támadjon saját háza bélire. Piton, holnap reggeli előtt várom büntetőmunkára. Miss Lopen, magát mondjuk ebéd után. Csak, hogy ne kerüljenek még egyszer ilyen helyzetbe. Most pedig, sipirc vissza a hálókörletbe, és meg ne lássam magukat még egy éjszaka a folyosón!
Piton és a lány kénytelen-kelletlen visszamásztak a körletbe, Lumpsluck pedig tovább indult eredeti célja felé.


Az erdőhöz közeledve Lupmslucknak felgyorsult a szívverése. Tudta, ez az ő estéje. Biztos volt benne, hogy Lily ennyi gondolkodás után végre igent fog mondani neki. Megállt a megbeszélt helyen. Tekintete kezdett ugyan tisztulni, de saját vágya teljesen elvakította. Egy karcsú alakot látott közeledni. Mit közeledni? Egyenesen felé rohant. Csak mikor közelebb ért, akkor vette észre, hogy ez nem Lily. Már éppen pontot akart levonni, amikor az alak elkiáltotta magát.
- Tanár úr, hát eljött?
Lumpinak ajkára fagyott a mosoly. De hiszen ez Leila!
- Mit keresel te itt?
- Találkozónk van, hát nem emlékszik?
- De hát Lily...
- Hogyan? Már megint Lily? Azt hittem, most, hogy Lily James Potterrel jár, talán tanár úr engem is észrevesz! - Leila átkarolta a tanárt, hozzá simult, és remegős zokogásba kezdett. Ez volt a jel, a gépezet beindult.
Lily Evans, Jessica Mortens és Cassandra Tool kilépett egy fa árnyákéból és színlelni kezdett. Lily hisztérikus kiabálásba kezdett.
- Horatius! Mégis mit képzelsz magadról? Ide hívlak, hogy válaszoljak a kérdésedre, amit hetekkel ezelőtt feltettél nekem. Igaz szerelmemet akartam felajánlani, itt, tanúk előtt. Közölni akartam, hogy igen, hozzád megyek, erre az egyik barátnőmet ölelgeted?
- De... én... Lilym...
- Ne nevezz így! Számomra te meghaltál! Hihetetlen vagy! Még ezek után sem tudsz értelmesen beszélni!
- Lily... várj... megmagya...
- Ne hebegj-habogj itt nekem! - sikoltotta. - Látni se bírlak! Stupor!
Lily nem törődve a következményekkel elkábította a tanárt. Most elégtételt vett. Előlépett James Potter, és a tanár zsebébe csúsztatott egy Lily által fogalmazott levelet. Egymásra nevettek, s kéz a kézben felballagtak a hálókörletükbe.