|
Negyedik fejezet ¤ Vörös vagyok, nem szőke...
merlinia 2008.06.19. 13:44
Kicsit rövid lett, de mielőtt robbanna a bomba, ezt még be kellett iktatnom...
Lily a gyengélkedőn ébredt. Halvány emlékei voltak csak a tegnap estéről... Először csókolózott Jamesszel, aztán randizni akart vele, majd az a kutya, végül a kastély felé lebegett, most pedig itt ébred. De fogalma sem volt, hogy került oda. Gyorsan összekapta magát, s mielőtt Madame Pomfrey kikászálódott volna az ágyából, a lány már gyors léptekkel a Griffendél torony felé tartott. Amint benyitott szobája ajtaján, megcsapta egy ismerős illat, és a feje zúgni kezdett. A tegnapjának eseményei videofilmként peregtek le előtte. A szoba, az illat, az ital... Minden ismerős volt, és már értette, hogy miért. Befogta az orrát és a kupához lépett. A gyöngyházfényű bájital még mindig ott kavargott benne.
- Potter! - suttogta mérhetetlen dühvel a lány.
Alice mozgolódni kezdett, s hirtelen felriadt álmából. Fél percig Lilyre meredt, aztán halkan megszólalt.
- Hol voltál? - kérdezte.
- Ez igen hosszú történet. - válaszolta Lily, s letelepedett barátnőjével szembe, törökülésben. Belekezdett a mesélésbe. Elmondta James csókját - s kicsit furcsán el is pirult - a bájitalt, hogy találkozott Pitonnal, hogy a fúriafűz alá került... de itt megtorpant.
- Olyan volt, mint egy furcsa alagút. Kíváncsi lennék, hová vezetett. - Még egy fél percig bambult, aztán folytatta az elbeszélést a kutyával, a patadobogással és a gyengélkedővel.
Alice tátott szájjal hallgatta. A beszámoló után percekig nem tudtak megszólalni, mindketten mélyen a gondolataikba mélyedtek. Párszor szólásra nyitották a szájukat, de midig becsukták. Amikor a hallgatás már nyomasztóan nehezedett a szobára, Lily megtörte a csendet.
- Miért kellett ez? Mire volt jó?
- Azt nem tudom, mire volt jó, de hogy mindhármuknak valami célja volt ezzel az biztos.
- Mit beszélsz? - nézett Lily értetlenül. Mi az, hogy mindhármuknak?
- Jajj Lily, hát nem világos? És még téged mondanak a legokosabb végzős boszorkának. Először is az italt csak egy ember küldhette és az nem James Potter. Tehetségtelen a bájitalokhoz, a lopást viszont a sok gazembersége ellenére sem nézem ki belőle. Tehát, a legvalószínűbb, hogy Lumpi felküldte neked az Amortentiát, James ezt megtudhatta valahogyan. Kicserélte az üzeneteidet, hogy azt hidd, ő küldte. Piton - fél perc hatásszünet után folytatta - nos nem tudom ő hogyan kerül a képbe, de lehet, hogy kihallgatott egy beszélgetést James és Sirius között, ezáltal tudomást szerzett az akcióról.
- De ez akkor is képtelenség! Nem tudom elhinni! Lumpi hogy hihette, hogy nem jövök rá, mi van a serlegben? Elvégre az egyik legjobb bájitalos vagyok!
- Na igen, de tudhatnád, hogy nem teljesen tiszta az öreg. Akkor te meg ő... Nem is?
- Jó, hogy rájössz, Alice!
A két lány még hosszan taglalta a témát, anélkül, hogy bármelyikük is rájött volna, milyen közel jártak az igazsághoz, mikor az éjszakát fejtegették.
Két lépcsősorral és egy klubhelységgel arrébb James Potter és Sirius Black szintén a történteket vitatta meg.
- Mit kereshetett ott? Nem tudhatott a járatról. Rajtunk kívül csak Piton tudott róla a tavalyi akciód után. - morogta James.
- Pipogyusz nem hiszem, hogy keresztbe merne tenni nekünk. Tudja, hogy akkor gyakorolhatná a levitációt, mellesleg fejjel lefelé. - mondta Sirius kaján vigyorral, mire hangos nevetésben törtek ki.
De James nyugtalan volt. Fel-alá sétált a hálóban, s újra meg újra átfutotta gondolatban az éjszakát. Ahogy felidézte Lily holtra vált arcát, jeges rémület hasított a szívébe. "Hiszen Remus meg is haraphatta volna Lilyt!" Ennek ellenére a lelke mélyén tudta, hogy akkor is szeretné azt a vörös tündért, ha havonta egyszer farkas alakot öltene.
Lily Evans hosszan elmélkedett azon, amit a barátnőjétől hallott. Nem akarta a dolgot annyiban hagyni. Vele nem fog senki szórakozni, még akkor sem, ha az illető egy édes barna szemű srác, aki annyiszor dobogtatja meg a szívét, ahányszor nem szégyelli. Bosszúja készen állt. Szüleitől néhány napja kapott egy nagy doboz mugli bon-bont névnapjára. Kivett a dobozból három szemet, s miközben a megmaradt Amortentiát egyforma mértékben hozzájuk adta, egy ügyes kis bűbájjal szív alakúvá formázta őket. A célnak tökéletesen megfeleltek.
A lány még egyszer mély lélegzetet vett és átgondolta a dolgokat. James randit kért, és átveri, Lumpsluck, az a félnótás bűbájjal akarja magához láncolni, Piton... és Piton... ő miért is? Ja igen... "Vele tudod, csak az a baj, hogy él!"
Lily döntött. MEGÉRDEMLIK!
Miközben okoskodott, mind a három ajándék mellé tűzött egy üzenetet.
"Szeretnék ma CSAK veled lenni, gyere éjfélre a vadőrkunyhóhoz!"
Alice-szel egymásra nevettek, s felszaladtak a bagolyházba. Kiválasztottak három egyforma madarat, s feladták a meglepetéseket. Aztán, mint ha mi sem történt volna, folytatták útjukat a nagyterem felé, mert már farkas éhesek voltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
