|
Harmadik fejezet ¤ Vigyázz, mit kérsz...
merlinia 2008.06.19. 13:43
A történet bonyolódik, Lily ájuldozik és végül...
Egy szép hossz fejezet az érdeklődőknek...
A nap sugarai az utolsó árnyakat festették fel a kastély oldalára. James Potter hosszan bámult egy távozó lány után, s arcán boldog mosoly terült szét. Már nem vágyott rá, hogy kérdéseket tegyen fel, már nem kellett bizonyságot szereznie a múltban történt dolgokról. Zsebébe nyúlt, elővett egy kopott kis tükröt, s belesuttogta.
- Sirius Black�- majd várt. Két perc múlva Sirius feje megjelent a tükörben és szintén suttogva beszélni kezdett.
- Bocs pajti, hogy nem válaszoltam előbb, de tudod, hogy Lumpi mostanában teljesen meg van kattanva. Most is csak azért tudok beszélni, mert valami löttyöt küld valakinek egy házimanóval.
Jamesnek rossz érzése lett, de gyorsan legyűrte. Fontosabb volt, hogy előadja tervét barátainak, mielőtt újabb félreértés megrontaná bimbózó szerelmét. Elgondolkodva meredt a tükörre és kissé haragos lett, mikor barátja kirángatta kedvenc kis álomvilágából.
- James, ha nem mondod meg, minek kerestél, akkor Lumpsluck előbb-utóbb észreveszi, hogy veled beszélek.
- Jó, figyelj, keresd meg a többieket és mond, hogy fontos gyűlést kell tartanunk a szálláson. Jó lenne úgy - ránézett az órájára - kb. fél óra múlva.
Sirius csak bólintott és a feje már el is tűnt a tükörből. James még állt egy pillanatig, aztán határozott léptekkel a fúriafűz felé vette az irányt. Közben még egyszer átgondolta, hogy mit is fog tenni, és mondani a barátainak. Volt ugyan terve, de ötletekre várt, emellett egy nem múló rossz érzés jégtáblaként kezdett terjedni a mellkasában. Mi van, ha...? De erre gondolni sem akart...
Fél óra múlva már mind a főhadiszállásukon voltak. Telihold lévén sietniük kellett, főleg, ha este még "tekeregni" akartak. Remus már most is rossz bőrben volt, a többiek pedig tűkön ültek, úgyhogy James gyorsan belefogott.
- Nos arra gondoltam, hogy most, hogy tudom mi a helyzet Hercegnővel, ideje volna tenni valamit, amivel jóvá tehetem az elmúlt pár napot - vigyorogva hozzáfűzte - vagy két évet, ahogy jobban tetszik. Arra gondoltam, megmenthetnénk Lumpitól.
- Jó ötlet - vihogott Pettigrew - ha esetleg bokán harapom, mint egy patkány...
A másik három nem törődött ezzel az idétlen beszólással.
- Mégis hogy gondoltad? - kérdezte Jamestől Sirius.
- Talán azt kellene terjesztenem, hogy együtt járunk.
- Azzal csak azt érnéd el, hogy Lumpsluck Veritaserumot itatna veled. Vagy ami rosszabb ez visszajutna Lily fülébe és kezdhetnél mindent elölről. - adta meg a kegyelemdöfést Remus.
- Lehet, de mi lenne, ha tőled kellene megmenteni? - kérdezett vissza csípősen.
- James Potter, te nem vagy eszeden. Soha nem szeretném el a barátnődet. - botránkozott meg Lupin.
Azzal felfeküdt a félig összetört ágyra s aznap este nem beszélt többet. James bocsánatot akart kérni, de inkább nem szólt egy szót sem. Nemet intett a fejével, jelezve, hogy nem úgy gondolta, de ez már nem érdekelt senkit. A megbeszélést berekesztették, s látva Lupin szenvedését gyorsan átalakultak. James akkor még nem sejtette, milyen hamar lesz alkalma beváltani, amit "nem is úgy gondolt"...
Lily Evans még mindig kissé zavarodottan, de vidáman indult el a kastélyba. Tudta, ez csak pozitívan sülhet el, veszteni valója nem volt. A hálóba felérve ismerős illat csapta meg az orrát. Már egy pillanatra azt hitte megint Jamesszel van a tóparton, amikor meglátta az aprócska üzenetet az asztalán egy teli kupa mellett.
"Reméltem hogy eljössz ma velem.
Randi?"
Lily beleszagolt a kupába. Furcsa volt. James illata átjárta minden porcikáját. Annyira elkábult, hogy észre sem vette, hogy az üzenetet és kupát hozó házimanó még mindig a szobában van. Gépiesen nyúlt penna után és ráfirkantotta az előtte heverő pergamenre a választ.
"Veled bármikor, de legyen éjfélkor a főbejáratnál."
A lány úszott a boldogságban. Éjfélkor találkozik egyetlen szerelmével, már erre várt... Öhm... Mióta is? Nem tudta, egyszerűen nem emlékezett. Felemelte a kupát s bódultan belekortyolt. A vágy, hogy Jamesszel legyen szinte az eszét vette. Nem tudott éjfélig várni. Most akart Jamesszel lenni. Most és mindörökké...
Piton már azon volt, hogy beszél Luciusszal briliáns kis tervéről, mikor elhaladt a bájitaltanár ajtaja előtt és meghallotta a kiszűrődő hangfoszlányokat. Lumpsluck épp utasította az egyik házimanót, hogy vigye el Evansnak az Amortentiát. Ezzel minden megváltozott. Két legyet üthet egy csapásra. Bosszút állhat a kis sárvérűn, és sebet üthet Potter már úgy is vérző szívén. Újabb terv fogant meg az agyában. Az ajtó kinyílt, és a manó elindult felfelé a lépcsőn. Piton pennát, pergament vett elő, majd miután megírta Lilynek a javított üzenetet a manó után rohant.
Egy gyors hazugsággal kicserélte az üzeneteket és szája gyanúsan felfelé görbült. Már csak meg kell várnia, amíg a lány leér a lépcsőn. Piton megállt a nagy tölgyfaajtónál és hátát a falnak vetve olvasást színlelt. Csakhogy közben végig a lépcsőt nézte, hátha lejön végre Lily.
Nem kellett sokat ácsingóznia. Lily Evans perceken belül megjelent a lépcső tetején. Üres tekintete arról árulkodott, hogy az Amortentia gyorsan hatott nála. Észre sem véve Pitont ment tovább s csak James nevét suttogta.
- Őt hiába keresed - szólalt meg Piton mikor a lány elhaladt mellette.
- Tessék? - kérdezett vissza Lily, de a szavakat nem fogta fel.
- Pottert hiába keresed. Épp egy hollóhátas libával smárol a fúriafűznél.
Lily elmosolyodott.
- Nem hiszek neked Perselus. Potter rám vár. Elküldte az üzenetet is. Azt írta, velem akar randizni.
- Ohh igen tudom. De azt azért küldte, hogy észre vedd őket. Tudod vissza akart vágni, amiért te állítólag eljegyezted magad a tanároddal.
Lily még mindig mosolyogva válaszolt.
- Nem baj, tudom, hogy engem akar, csak engem akarhat - mondta, szinte már csak magának.
- Odavigyelek?
- Megtennéd? - Lily annyira boldognak érezte magát, annyira, mint még soha. Végre azzal lehet�
Piton kilesett a tölgyfaajtón. A telihold már mutatta sápadt fényét, s bevilágította a nagy tavat. A fúriafűz finoman lengette ágait a nyári szélben. "Most megfizetsz a tavalyi kis csínyedért Potter!" - gondolta, s öles léptekkel a fűzfa felé vette az irányt. Lily mint egy okos kiskutya loholt a nyomában. Mikor elérték a fát Piton felkapott egy ágat, megérintette a görcsöt, s növény mozdulatlanná dermedt.
- Ide én nem mehetek veled - mondta látszólag sajnálkozva. Betuszkolta a lányt a nyíláson, s elsietett.
Lily lassú léptekkel haladt lefelé a szűk járatban. Feje tisztulni kezdett, de rémlett neki, hogy Jamesszel akart találkozni. Egy pillanatra megtorpant. Messziről valami nesz hallatszott. Halk kaparás, majd éles vonítás törte meg a csendet. Lily ereiben megfagyott a vér, rémisztő gyorsasággal lett úrrá rajta a pánik. A hangok egyre közelebbről jöttek. "Ezek felé tartanak" - sikoltotta egy hang mélyen legbelül. Rémülete rettegéssé vált, mikor megpillantotta a járatban az első pár szőrös lábat, s James nevét kiáltva kifelé kezdett futni az alagúton. Rohant, ahogy a lába bírta, de megbotlott, elterült a földön. Alig landolt, egy vérengző fenevad máris rá vetette magát, s a földhöz szegezte erős mancsaival. Dobogás hangzott fel, majd újabb éles vonyítás... Lily előtt összefolytak a hangok, a képek. Már nem tudta, hogy a fülében dobolt-e ily hangosan a vér, vagy kívülről jöttek-e a zajok. Nem volt ereje megszabadulni a szorító érzéstől, már csak az andalítóan édes homály maradt.
Az átalakulás simán ment, mint mindig. A Tekergők felkészültek egy újabb éjszakai kalandra. Sirius ment elöl, ahogy szokott, de már az első lépések után fura érzése lett. Hallása és szaglása kiélesedett, érzékszervei kifinomultabbak voltak kutya alakban. Gyorsan jelzett barátainak, hogy elmegy körülnézni. Befordulva az első sarkon máris igazolódott gyanúja, miszerint nincsenek egyedül a szálláson. A kiáltás után már azt is tudta, ki a váratlan látogató. Lily Evans nagy veszélyben volt. Sirius rohanni kezdett a lány után, remélve, hogy barátja meg tudja fékezni a sikolyra éledő farkast.
Sirius tudta, hogy megrémítette Lilyt, de most ez számított a legkevésbé. Amikor a kanyarban felhangzott Remus rémes nyüszítése, a lány megbotlott és elesett. Siriusnak ez éppen kapóra jött, egy mozdulattal ráugrott és a földhöz szorította. A farkas kirontott az éjszakába, de James megtorpant és gyorsan visszaváltozott. Sirius követte a példáját. Gyorsan felnyalábolták az ájult Lilyt, és a James által elővarázsolt hordágyon fellebegtették a kastélyba.
Mindeközben James hangosan átkozta magát, mert úgy érezte, minden, ami itt történt miatta esett meg. Szentül megfogadta, legközelebb csak olyasmit mond ki hangosan, amit komolyan is gondol.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
