|
Második fejezet ¤ Tervek
merlinia 2008.06.19. 13:43
:) Folytatom, halegalább annyi véleményt kapok, mit az előző fejezethez. Mellesleg akinek nem él élénken az emlkezetében a 6. könyv, annak javaslom olvassa vissza a Félvér herceg cimű könyv Félvér herceg cimű fejezetét!
Perselus Piton a nagyteremben ült, és az Esti Prófétát olvasta, mikor az ajtó elől beszűrődő kiabálásra lett figyelmes. Szinte mindenki felkapta a fejét, mikor berontott a terembe egy hosszú, vörös hajú lány. Arca kipirosodott a dühtől, kezében egy szál rózsa, de amint észre vette, a földre dobta és összetaposta. Piton látványosan elfehéredett. A lány pontosan felé tartott.
- Mégis mi a fenét képzelsz te magadról? - csapott az asztalra Lily Evans olyan erővel, hogy a fiú pohara felborult, és az összes tök lé az immár előtte fekvő újságra borult.
- Parancsolsz? - kérdezett vissza tettetett értetlenséggel.
- Hogy mered azt terjeszteni, hogy eljegyeztem magam� - elakadt a szava. Lily ráébredt, hogy majdnem butaságot tett, ezért hirtelen felindulásból arcul csapta a fiút. � Ne akarj nekem keresztbe tenni Pipogyusz! - Azzal hátat fordított a tömegnek és kiment az udvarra.
Piton még jó darabig megkövülten ült a helyén. Ezt megérdemelte. De nem hagyja veszni az ügyet. Potter, az a semmirekellő és Lumpsluck� Nem, ezt nem fogja hagyni. Lehet, hogy ő mardekáros, de ha már nem szerethet griffendélest, hát akkor ezt a nőt senki nem fogja szeretni. Szélesen elvigyorodott, s sötét elméjében gonosz kis terv kezdett formálódni...
Lily keresett egy eldugott kis zugot a nagy fa árnyékában.Mivel még világos volt, kezébe vette könyvét, de tanulni nem tudott. Egyre azon törte a fejét, hogy tehetne mindent jóvá. Felemelt egy elszáradt kis virágot s hűsítő bűbájt bocsátott rá. Már szégyellte, hogy eldobta a rózsát, de meg akarta mutatni, hogy őt nem kenyerezheti le senki.
- Én akarom jóvátenni, amit el sem követtem. - Leszakította a virágot, s szirmait kezdte tépkedni. - James - egy szirom - Piton - még egy szirom - Lumpsluck - újabb és újabb szirmok hullottak le, még a virág teljesen lecsupaszodott.
- Teljesen megbolondultam. Egy virágtól kérek tanácsot. De hogy értessem meg Jamesszel, hogy a tanárom sohasem érdekelt.
- Nem hiszem, hogy el fogja hinni. - szólalt meg mögötte egy hang, s Lily olyan sebességgel pattant fel, amit egy mókus is megirigyelhetett volna.
- Remus az istenért! A szívbajt hozod az emberre.
- Ne haragudj, nem vettél észre, már akkor is itt ültem, amikor idejöttél.
- Miért?
- Mert nem akartam bent kuksolni. - mosolygott az említett.
- Úgy értem, miért ne hinné el?
- Ohh, hát ez nagyon egyszerű Miss Evans - mondta Lupin tipikus lumpsluckos stílussal. - James szerelmes kegyedbe, magácska pedig az imént tiporta össze az utolsó reményét is.
Lily kezdeti nevetése lassan átalakult, s szája széle gyanúsan kezdett lefelé görbülni. Mire Remus befejezte egy könnycsepp csordult le csinos arcocskáján. Remus észrevette, s bátorítóan átkarolta a lány vállát. Csakhogy ő az érintésre zokogásban tört ki.
- Nem tudom, mi van velem. Miért érdekel, hogy James mit gondol? Egyáltalán honnan tudja, hogy a professzor megkérte a kezem?
- Tőlem - felelte Lupin nemes egyszerűséggel. - Azt hittem, igent mondtál, és azt akartam, hogy ne reménykedjen.
- Nem hittem, hogy ezt fogom egyszer mondani arról a beképzelt, pökhendi, önelégült, kviddicsőrült...
- Rólam folyik a szó? - Hallatszott hirtelen egy hang a hátuk mögül. James Potter - ma már másodszor - találta kompromittáló helyzetben szíve hölgyét. Meg akarta keresni, el akart vele beszélgetni, erre azt látja, hogy az egyik legjobb barátja vállán zokog.
- Jobb lesz, ha magatokra hagylak. - állt fel Remus és sietve távozott.
- Gyáva. - szól utána James, majd Lily felé fordult és megragadta a vállánál fogva. - Rólam beszéltél ugye? Mit akarsz még? - James kimondhatatlanul dühös volt. Szerette ezt a nőt, az pedig átveri, megalázza, és most a legjobb barátjával flörtöl. Lily nem mert a szemébe nézni, de James kényszeritette. Valamit tenni akart ezzel a lánnyal, valamit, amivel megbüntetheti. Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolta Lilyt.
A lány teljesen megzavarodott. A csók egyáltalán nem volt lágy és simogató, inkább vad és szenvedélyes. Dühös és akaratos, de nem esett rosszul neki. Kénytelen volt beismerni, hogy élvezi, s kábultan viszonozta.
James ettől annyira megdöbbent, hogy ellökte magától, s ha nem kapja el a karját, Lily valószínűleg hanyatt vágódik a füvön. Bénultan meredtek egymásra, egyikük sem tudott megszólalni, csak szaporán vették a levegőt, mintha lefutották volna a maratoni távot.
Lily tért először magához. Megfordult a fejében, hogy felpofozza Potter, viszont ennek semmi értelme nem lett volna, elvégre visszacsókolt, így még kérdőre sem vonhatja a fiút. Ehelyett közelebb lépett, s ujját a fiú szájára tette, hogy ha akar, se tudjon megszólalni.
- Nem. - ennyit mondott, s elsétált a még mindig döbbent James mellett.
S James már tudta, akkora szamárságot csinált, hogy egy élet is kevés lenne, hogy jóvátegye Lilynél. A kastély felé baktatva már el is döntötte, elindítja a "Lily visszaszerző"- akciót.
Lumpsluck éppen egy adag Felix Felicis elkészítését fejezte, és munkájával elégedetten az ablakhoz lépett. A nagy fa árnyékában egy csókolózó párt látott, és mosolyra húzódott a szája. Pontosan erre kellett a Felix. Egy kis szerencsével a következő partyn Lily igent mond majd a leánykérésre. S ha még egy kis szerencséje van, akkor a vizsgák után ő is ott csókolózhat majd Lilyvel a nagy fa árnyékában.
Ekkor vette figyelmesebben szemre a párocskát a tó partján. Hiszen az ott Lily Evans és James Potter. Lumpslucknak megremegett a keze és éppen csak, hogy nem ejtette el a felixes üvegcsét. Képtelen volt elhinni, hogy az ő kis kedvence, Lilyana Evans egyszerűen elfecsérli a tehetségét egy ilyen Potter-féle semmirekellőre. Igaz, Potter egy kviddicssztár, és jó varázsló, de Lilyhez nem való egy ilyen tuskó!
Lumpsluck letette a fiolát a kezéből és kikönyökölt az ablakba. Szent meggyőződése volt, hogy Lily nem lehet olyan ostoba, hogy amit látott, igaz legyen. Biztosan csak hasonlított valaki Lilyhez. De akkor van még esélye� Lumpsluck ellépett az ablaktól és egészen a bájitalos polcához ment. Végig nézett a címkéken, sokáig keresett mire megtalálta. Leemelt egy kopott címkéjű gyöngyházfényű lével teli fiolát. Poharat vett elő, s beletöltötte. Csengetett egy házimanónak, s felküldte a griffendél lányhálójába egy üzenettel.
Így történt, hogy az Amortentia gazdát cserélt...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
