- Evans! - kiáltott valaki.
Lily felkapta a fejét, s meglátva az érkezőt kiejtette kezéből a könyvet. Mit kereshet ez itt már megint? � tette fel magában a kérdést. Kezdte unni, hogy ha nem Potter, akkor ő sündörög körülötte.
- Mit akarsz Piton? - Már megint� - tette hozzá magában.
- Lumpsluck üzeni, hogy este vár egy kis összejövetelre.
Na már csak ez kellett - gondolta Lily. - Újabb este, hogy a tanára tudomására hozza, hogy nem csak szakmailag ragaszkodik hozzá. Visszagondolt az előző bulira. Lumpsluck meghívott egy bájitalmestert, hogy bemutassa neki kedvenc tanítványait. Aztán, hogy megmutassa milyen jó szíve van, megkérte Lily kezét. Mivel ez Lily utolsó éve, és már csak pár hét van hátra a vizsgákig, úgy gondolta ez az utolsó alkalma, hogy nősülési szándékát jelezze menyasszonyjelöltjének. Lily annyira megdöbbent a lánykérés hallatán, hogy szó nélkül kiviharzott az estélyről. Lumpsluck azonban nem hogy visszahúzódott volna, de egyre hevesebben ostromolta. Kétségbeesésében Lily már arra gondolt, hogy igent mond, ha Potter legközelebb randira hívja.
Potter a másik furcsa eset a lány életében. Évek óta udvarol neki, milliószor próbálta már megfűzni, de egy ideje még csak rá se néz. Pedig Lily már-már ott volt, hogy elfogadja� Sőt, ha őszinte akart lenni, akkor már nagyon hiányzott neki Potter.
- Evans! Evans, a füleden ülsz? - Ez a pár szó magához térítette Lilyt.
- Nem, dehogy, mond meg Lumpslucknak, hogy sajnálom, de már eligérkeztem mára.
Piton elfintorodott.
- Szerinted a baglyod vagyok sár... - már nem tudta befejezni, mert egy fénycsóva hátba találta, s elvágódott a füvön.
- Megmondtam, hogy ne használj csúnya szavakat Pipogyi! - James Potter lépett elő egy akácfa árnyékából. Pálcáját az említettre szegezte, készen arra, hogyha megmozdul újabb átkot küldjön rá. - A helyedben kipucolnám a számat, rögtön az után, hogy hajat mostam. - megengedett magának egy széles vigyort, majd elengedte Pitont.
Ekkor vette észre, hogy Lily Evans, még mindig ott áll, ahol eddig, mozdulatlanul, kissé megszeppenve. Futó pillantást vetett rá, de elöntötte a harag. - Ez a nőszemély! - füstölgött magában. - Érthető, hogy nem akart soha találkozni velem. Nagyobb babérokra tört a kicsike. Élő legenda szeretne lenni, vagy esetleg bájitalművész� - hátat fordított a lánynak, s indulni akart, de egy kéz elkapta a kezét.
- James várj! - Lily hangja szinte kérlelőnek hatott.
- Mire? - kérdezett vissza amaz maró gúnnyal a hangjában.
- Csak kérdezni szerettem volna valamit.
- Nem - válaszolta.
- Tessék? Mit nem?
- Nem leszek.
- Mi nem leszel?
- A tanúd.
Lily ezen a ponton nem bírta tovább és kitört belőle a nevetés. James értetlenül nézett rá. Épp azon gondolkodott, hogy a lány meghibbant, és kísérje-e fel a gyengélkedőre, vagy meghibbant és hagyja itt, mikor Lily - még mindig csukladozva ugyan, de - megszólalt.
- Minek nem leszel te a tanúja? Úgy tudom tanúkat bíróságra, vagy esküvőre szokás magunkkal vinni. Nos nem készülök tárgyalásra, de még csak esküvőm sincs kilátásban.

- Vagy úgy - vigyorgott a fiú negédesen. - Akkor csak egy rossz vicc, hogy Lumpsluck megkérte legígéretesebb tanítványa kezecskéjét?
Lily elkomorodott. Szóval ezért nem szólt hozzá már egy ideje. De kitől tudja? A lány teljesen a gondolataiba mélyedt. Sértve érezte magát, de egyúttal boldog is volt. Féltékeny volt rá! Végül válaszként feltette a legbutább és legrosszabb kérdést, ami abban a pillanatban eszébe jutott.
- Honnan tudod?
James nem kiabált, csak elsötétült szemekkel nézett a lányra. Ez a két szó fájdalmasabban érintette, mint az eddigi összes visszautasítás.
- Hihetetlen vagy, hogy így vágod a képembe az igazat. Mert igaz, ha így feleltél. - hangja nyugodt volt, de olyan mély szomorúság csendült benne, hogy Lily megsajnálta.
- James én... - a fiú szomorúan rámosolygott, s szájára tette az ujját.
- Ne mondj semmit, gratulálok. - Hátat fordított a lesújtott Lilynek és elviharzott válaszra sem várva.


A lány sokáig állt ott dermedten és nem tudta mit tegyen. Sértette a büszkeségét, hogy törtetőnek képzelték, az pedig még jobban, hogy James hitte ezt róla. Meg akarta magyarázni neki a történteket. Maga sem tudta mikor, de a fiú után indult, s belefutott legjobb barátnőjébe Alicebe.
- Lily, képzeld Frank megkérte a kezem. Pont az évfordulónkon, hát nem csodás? Most már mindketten oltár elé állhatunk. - A lány ragyogott, ezért nem vette észre Lily arckifejezését. Pedig, ha felnézett volna, valószínűleg nem folytatja, amit elkezdett. - Ugyan a professzor nem a legszebb férfi a világon, és mindenki azt hitte, hogy James meg te végül valahol egy úton fogtok kikötni, de a szerelem nem ismer határokat.
- Alice, ha nem fogod be, megátkozlak! - kiáltotta Lily dühösen. - Mégis mi a fenéről beszélsz?
- Hát te meg Lumpsluck - mondta félszegen a másik, s egyre terjedő vörös folt kezdett megjelenni az arcán. - Már mindenki erről beszél.
- Ki az a mindenki?
- Piton mesélte, hogy fel akartad kérni egy órával ezelőtt Pottert tanúnak.
Lilynek sikÍthatnékja volt. Miért éppen ő került ebbe a szerencsétlen helyzetbe? Most már tényleg nem lesz alkalma Jamesnek elmondani az igazat. Senki sem fog neki hinni, Piton ármánykodása után meg pláne nem. Könnybe lábadt a szeme, s kínjában mosolyra húzódott a szája. Alice ekkor újra vette a bátorságot és megint rákezdett.
- Látom, újra mosolyogsz. Ne is törődj vele, mit mondanak mások, a fő, hogy boldog legyél végre. És ha a te Lumpsluckkal vagy boldog, akkor élvezd ki.
- Alice, beszélhetnénk erről máskor? - Lilynek már látványosan csorgott a könnye, ezért elfordította az arcát. - Azt hiszem, most inkább lefekszem.
Tovább indult a folyosón, egyenesen fel a hálókörletébe, magára zárta az ajtót, s a párnába zokogta minden bánatát.


Amikor James meglátta a tóparton ülő Lilyt és Pitont, rosszat sejtett. Nem akart odamenni, de mégis megtette. És mit kap érte? Egy pofont az élettől. Lily Evans - akiért évek óta él-hal - úgy kosarazza ki, hogy véletlenül se érthesse félre. Már megszokta, hogy a lány mindig elutasította, na de ez, ez már mindenen túl tesz. Nem elég, hogy kinevette, de aljas módon a képébe vágta, hogy eljegyezte magát a bájitaltan tanárukkal és a vizsgák után egybe kelnek.
Még mindig alig tudta felfogni. Amikor először hallotta Remustól a hírt, még hasát fogva nevetett rajta. Remus ugyanis meghívott volt a Lumpsluck által tartott bulira. Ott hallotta meg véletlenül, hogy a tanár megkéri kedvenc diákja kezét, de a választ nem hallotta. Jamest mulatta a történet, és nagy mesemondónak tartotta érte barátját, de titkon figyelni kezdte Lilyt.
Akkor érte az első döbbenet, amikor egyik órán Lumpsluck nyíltan egy szál rózsát tett Lily asztalára. A második eset ennél is bizarrabb volt. Lumpsluck a lány erősítő főzetébe ejtett - látszólag véletlenül - egy eperlevelet és megkérdezte Lilyt, tudja-e, hogy hogyan kell most folytatnia a bájitalát, és mit kap majd eredményül. Lily válasza egy bólintás volt, de úgy belepirult, hogy James türelmét vesztve kikereste a könyvében, mi is történt. Amikor megtalálta, hogy Lumpsluck szerelmi bájitalt kevertet Lilyvel elöntötte a méreg.
Most pedig bebizonyosodik, hogy minden igaz volt. Milyen megalázó! Miért nem mondta a szemébe, hogy mit érez a tanár iránt? S vajon mióta folyik ez a szerelem közöttük? Hetek, hónapok, évek óta?
Csakhogy a legszörnyűbb az volt, hogy James ezek után is Lilytől akart választ kapni kérdéseire.