Az a bizonyos este sokak számára maradt emlékezetes, teljesen különböző okokból. Bonnie, Sirius, Jess és Remus a romantikus táncok, Lye a gyanú felmerülése, Peter és Emily egy új barátság kezdete, James pedig egy különleges érzés miatt tartotta fontosnak a bál éjszakába nyúló óráit. Azonban két olyan dolog is történt, ami komoly kihatással volt a közeljövőre. Először is megjelent egy titokzatos, vörös hajú fiú, akit saját elmondása szerint Andy Downnak hívnak, és elkésett az évnyitóról, mert nem találta a megfelelő kályhát.
- Ez megmagyarázza, hogy miért volt csupa korom az arca – jegyezte meg Ruby barátnőinek a következő Dupla-triós megbeszélésen. Kiderült, hogy a fiú új diák, és a tanárok nem tudták eldönteni, hogy melyik osztályban helyezzék el. McGalagony professzor szerint ugyanis a kora alapján végzős volna, a tudása viszont olyan gyatra, hogy praktikus volna az ötödévesekhez besorolni, hogy kitöltsék hézagos ismereteit. Így történt, hogy az ötödéves griffendélesek a Teszlek Süvegnek hála nem csak évfolyam, de még új háztársuk is lett.

A másik jelentős esemény bizony sokkal fontosabb volt mindannyiuk számára.
- Micsoda?! Dory, ez csak egy rossz vicc, ugye?
- Nem, Bonnie, ez nem az! – jelentette ki a lány. – William Hestings kihívott minket egy meccsre. A Griffendél csapata ellen fogunk játszani jövő szombaton.
- Hiszen ez csak egy egyszerű összecsapás! – próbálta megnyugtatni a kedélyeket Natalye.
- Ebben tévedsz – sóhajtott fel Dory. – A vesztes csapat óriási megaláztatást kell, hogy elviseljen.
- Mit? – tette fel a kérdést Suzy óvatosan.
- Az egész iskola szeme láttára és füle hallatára kell elénekelnünk egy-egy romantikus dalt, hiányos öltözetben. Ráadásul a fehérneműt is a nyertes választja ki.
- Micsoda?! – hűlt el Jess. – Ebbe te nem mehettél bele!

- Kénytelen voltam. Ti még mindig jobban járnátok, mint én.
- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy neked még van valami feladatod ezen kívül is – csóválta meg a fejét Ruby. – Miről van szó?
- Ha veszítünk, akkor kénytelen leszek Will minden kívánságát teljesíteni három egész napon keresztül…
- Hiszen ez az egész borzalmas!
- Mi lesz így velünk?
- Meg fogunk halni!
- Oda a büszkeségem!
- Nincs értelme az életemnek!

- Hé! Ki mondta, hogy a vesztes címre pályázunk? – kérdezte Dory ravaszkás vigyorral az arcán. – A mai naptól számítva még van hét napunk a felkészülésre. Addig mondjatok le a tanulásról és az alvásról, drágáim!
- Nem járhatunk órára felkészületlenül! – tiltakozott Emily, akinek a jelenlétéről tudtak ugyan, mégis megfeledkeztek. A lány éppen Ruby új kiskutyájával Jennyvel az ölében üldögélt, és figyelte a beszélgetés menetét.
- Akkor nem járunk be órára sem! – válaszolta eltökélten a csapatkapitány. – Annál jobb! Több időnk van felkészülni…

Azon a reggelen az ADERASZ nevezetű helyiségben hat reszkető lány nyelt egyet ugyanabban a pillanatban, míg a hetedik elszántan nézett ki az ablakon, egyenesen a pályára. Akkor és ott elhatározta, hogy nyerniük kell, mindegy, hogy milyen áron.

***

Egy hétnyi kemény edzés után végre elérkezett a meccs napja. Az iskolában természetesen híre ment a nagy összecsapásnak, így már hétfő reggel beindultak a fogadások, és Bonnie a fejét tette volna rá, hogy az egész szerencsejáték dolognak Andy Down állt a hátterében. Az egyik szünetben ugyanis látta, hogy az új diák meglehetősen teletömött zsebeibe időnként vándorol még egy-két galleon a lázban égő ifjúság erszényéből. Natalye és James élvezni próbáltak minden egyes percet, amit együtt tudtak tölteni, azonban ezek a percek se nem voltak hosszúak, se nem élvezetesek. Az állandó edzések és taktikai megbeszélések miatt körülbelül csak köszönni vagy veszekedni volt egy-két percük, ha nem akartak teljesen felkészületlenül menni az órákra. Jess volt az új sztár a gyengélkedőn, ugyanis őrző lévén őt érték e legkeményebb ütések, még akkor is, ha a legtöbb őt eltalált labda kvaff volt. Remus és Peter hűségesen kísérgették őt és a többi sérültet is, ha elsősegélyre volt szükségük. Ők ketten majdnem az egész hetet a lelátón töltötték, hiszen hol a lányokat, hol Jamest figyelték játék közben. Sirius akármennyire szerette is Bonnie-t, képtelen volt a Magyaroknak szurkolni, mert azt már régen megtanulta, hogy egy lányért nem szabad félretennie a barátságot. Bonnie-nak fájt egy ideig, hogy nélkülöznie kellett a fiú társaságát, a fáradtság és az izomláz mégis hamar kiverték a fejéből.

Dory volt az egyetlen, akin nem látszódtak a krónikus alváshiány és a végkimerülés tünetei, ő ugyanis esőben és szélben is állta a sarat. Barátnői csodálták az elszántságát, azonban nem tudtak arról, hogy ő is ugyanannyira kikészült, ha nem jobban, mint ők. Egy este, mikor már mindannyian lefeküdtek aludni, Dory Peterrel osztotta meg fáradalmainak terhét, majd elégedetten jegyezte meg, hogy a fiú kellemes társaságnak bizonyult. A lányoknak volt még egy igen elkötelezett nézőjük, aki bíztatta őket, és kitartott mellettük, ha esett, ha fújt. Regulus Black valószínűleg először csak barátnője kedvéért rostokolt a lelátón, azonban később még Suzy kifejezett parancsára sem volt hajlandó elmozdulni jól megszokott helyéről. A lánynak nagyon jól esett a rengeteg törődés, amit kapott, viszont kissé problémásnak érezte, hogy az órákon kibogarássza barátja kézírását. Tekintve, hogy nem volt ideje tanulni, Regulus hősiesen megírta a házi feladatait, még akkor is, ha ez több órányi kutatást igényelt. Ruby annyira belejött az állandó edzésekbe, hogy miután barátnői már végeztek, ő még fogta az ütőjét, és kedvére püfölte vele a megbabonázott gurkót.

Emily volt a legkimerültebb, mivel ő nem volt hozzászokva a Dupla-trió amúgy is mozgalmas életéhez, ezen kívül a fizikai állapota is törékenyebb volt a többieknél. Nem tudott annyit aludni, mint amennyit kellett volna, ugyanis a tanulást nem bírta elhanyagolni, akármennyire szerette is volna. Kissé kilógott a csapat többi tagja közül, azonban szívvel-lélekkel próbált úgy dolgozni, hogy semmi kifogásolhatót ne találjanak benne. Emellett rengeteget beszélgetett Peterrel, akit nagyon megkedvelt a bál óta, és jóformán többet volt vele, mint Lilyvel, akivel egy ideje nem igazán értették meg egymást.

Az eseménydús és fárasztó hét után végre harci díszben, pontosabban kviddicstallárban ültek az öltözőben. A nem hivatalos meccsre ugyanolyan tömeg látogatott el, mint az iskola által szervezettekre, sőt, még néhány tanár is kimerészkedett a lelátóra. Mivel azonban a mérkőzés nem volt hivatalos, a játékvezető egy pártatlan diák kellett, hogy legyen. A választás végül Andy Downra esett, mivel a fiú még nem volt elég ideje a kastély lakója ahhoz, hogy olyan jól kiismerje magát az egyes játékosok között.

- A csapatkapitányokat kérem, hogy fogjanak kezet! – harsogta, akár egy kommentátor. – Hé, te izomagyú! A hölgyeket nem illik ilyen keményen megszorongatni! Majd adok én neked egy olyan gurkót a képedbe, hogy a szép arcocskádat fogod majd szorongatni mindjárt!
William Hestings fintorogva nézett rá, amiért közkincsé tette ellenfelével való erős kézfogásukat. Nyerni akart, mert a vereség szó nem szerepelt a szótárában, és nyerni akart azért is, mert különös élvezetet jelentett volna neki, ha Dory minden kívánságának kénytelen lett volna eleget tenni. A lány ezzel szemben azért akart felülkerekedni, mert biztos volt benne, hogy a csapatának ennyi kemény munka után nem szabad elbuknia. Barátnői miatt érezte úgy, hogy ha ők kerülnek ki győztesen, akkor csak feleslegesen sodorta bajba a többieket.

- Felrepült a kvaff! És már a többi labda is szabadon kószál! – kiáltotta a kommentátor vígan. – A Griffendél csapata megszerezte a labdát, Brown passzol Hestingsnek, aki szélsebesen közeledik a Magyarok karikái felé. Dobáshoz készül és…
- Ne is álmodj róla, Will! – szólt oda Dory a fiúnak, majd elállta az útját. – Most, Suzy!
A következő pillanatban Suzy egy erős ütéssel gurkót küldött az ellenfél felé, ezzel kiverve kezéből a labdát.

- A kvaff most Bonnie Taylornál van, aki elől csak úgy potyognak ki az ellenséges emberek, hála a csapata terelőinek. No, meg annak, aki a gurkókat olyan keményre gyúrta!
- Komolyan, tiszta Lee Jordan… - csóválta meg a fejét Andy.
- Tíz ponttal vezetnek a Magyarok! – harsogta a kommentátor. – Úgy néz ki, hogy a Griffendél csapatát sem akármilyen fából faragták! William Hestings nem hagyja magát! Jó ég, ezt nem tudja kivédeni! És igen! Egyenlített a Griffendél!

A meccs igazán izgalmas volt, soha nem kerültek egy-két ponttal előrébb vagy hátrébb, mindig mindenki egyenlített. Repkedtek a gurkók, a kvaff is jóformán olyan gyorsan mozgott, mintha részecskegyorsítóval szerelték volna fel. A cikesznek azonban nyoma veszett. A két fogó csak tanácstalanul körözött a pálya felett, azonban a kis labdának nem sikerült a nyomára akadniuk.

- Lye, te láttad már egyáltalán? – kérdezte James a mellette lebegő lánytól.
- Nem, még nem volt hozzá szerencsém – csóválta meg a fejét Natalye. – Ez így veszett ügy…
- Pedig rajtunk a világ szeme, drágám! A hajtók úgysem tudják megnyerni a meccset, ha egyikünk nem kapja el azt a golyót…
- Igazad van – bólintott a lány. – Szerintem ideje lenne befejezni ezt a meccset… Már nagyon eldurvult a helyzet, és ezt nem azért mondom, mert kétszáznegyven-kétszáznegyven az állás.

- Ruby, szerintem ennek nem lesz jó vége! – jelentette ki Suzy. – A hajtók ölik egymást nélkülünk is, az a két barom terelő meg unalmában minket akar leszedni.
- Állok elébe! Végre valami izgalmas is történik…
Ruby jó erősen megmarkolta az ütőjét, és egy jókorát csapott a felé terelt labdába, minek következtében az eltalálta a feladóját.
- Te kis agresszív malac!
- Kit nevezel te kis malacnak?! – fortyant fel a lány, majd a kezében tartott ütővel csapkodni kezdte ellenfelét. Eközben a másik griffendéles terelő odarepült Suzy mellé.

- Érdekes, a barátnőd mindig ilyen…
- Agresszív? – találgatott a lány.
- Igen, valami ilyesmire gondoltam én is. Nem szeretem a felesleges agressziót, úgyhogy, ha nem bánod, akkor inkább kerülném az összetűzéseket.
- Akkor csak nézzük, ahogyan verekszenek?
- Aha – bólintott a fiú, majd elővett a zsebéből egy zacskó gumicukrot, és Suzy felé nyújtotta. – Kérsz?
- Köszi, Mike!

Jess persze nem szórakozott olyan jól, mint a többiek, mivel sok esetben a saját testével kellett kivédenie a felbőszült hajtók gólszerzési kísérleteit. Nem egy olyan kék-zöld folt volt már rajta, amiről biztosan tudta, hogy később még rengeteg kellemetlenséget fognak okozni, azonban nem hátrált meg. Keményen állta a sarat, még akkor is, ha csak lihegve tudott valamennyire lépést tartani a hiperaktívnak bizonyuló hajtókkal.

A legeltökéltebbek Will és Dory voltak, akik még akkor is szakadatlanul küzdöttek, mikor már társaik is teljesen kimerültek. Hamarosan odáig fajult a helyzet, hogy csak ketten repkedtek a két karikasor között, a többiek csak lassan lebegtek utánuk, vagy még csak meg sem próbáltak felzárkózni, és ahogyan Mike, ők is valami rágcsálnivaló után kutattak.
- Add fel, Moseley!
- Soha nem fogsz legyőzni, Will!
- Miért vagy olyan kitartó? – kérdezte a fiú.
- Azért, mert azt mondtad nekem, hogy nem tudlak magam mögé utasítani! Tudd meg, hogy nem te vagy a világ közepe, és van olyan, aki nálad többet ér!

- Bonnie, én ezt nem bírom már! – lihegte Emily. – Bonnie?
- Hagyjad, ez úgyis kettejük meccse! Minek strapáljuk magunkat, ha egyszer ők ketten hatunk helyett is pattognak?
- Hát, talán azért mert…
- Emily, ez költői kérdés volt!
- Ja, bocsi...

- Az állás háromszáznyolcvan-négyszáz a Griffendél javára! – tájékoztatta a nézőket a kommentátor, aki már régen nem tartotta fontosnak, hogy ecsetelje, kinél van a labda. – Most kaptam az értesítést, miszerint ez lenne a valaha játszott leghosszabb meccs az iskola történetében, ha hivatalos volna! Ez nem semmi! Ezek a magyar lányok nagyon tudnak… Elvernek egy olyan csapatot, ami tele van fiúkkal! Azaz… Elverni éppen nem verik el őket, viszont úgy néz ki, hogy ismét egyenlíteni fognak! Mi ez? James Potter vagy a cikeszt látta meg, vagy iszonyatosan ki kell mennie vécére, mert száguld a föld felé, mint az őrült! Igen, hölgyeim és uraim, ez bizony az aranygolyó lesz! Reszkess, te irdatlanul hosszú meccs, mert most véged! De… Mi ez? Hiszen ez Natalye Vita! Hihetetlen sebességgel halad előre, utoléri Pottert és… Elhalászta az orra elől a cikeszt! Natalye Vita elkapta a cikeszt! A meccsnek vége van, nyertek a Magyarok!

- Hurrá! – pattant fel Ruby a seprűjére, és két lábon állva repült lassan a föld felé, s mikor már elég nagy biztonságban érezte magát, leszaltózott járművéről. Balszerencséjére éppen Andyre esett, aki nem értékelte túlzottan a mutatványt – legalábbis a lány azt hitte.
- Szép ugrás volt, artista kisasszony! – csóválta meg a fejét vigyorogva. – Ne hidd, hogy nem láttam, szabálytalanul rátámadtál az ütőddel Smith-re!
- Úgysem volt már valami nagy durranás ez az egész – vonta meg a vállát Ruby, miközben feltápászkodott a földről.

Addigra már mindenki leszállt a seprűjéről, valamint a két csapat kibővült a maradék három tekergővel és Regulusszal. Ez utóbbi egy nagy adag habos kakaóval jutalmazta meg barátnőjét, és kijelentette, hogy a többieknek is szerzett, csak nem tudott annyit lecipelni.
- Sirius nem volt hajlandó segíteni – magyarázta. – De az öltözőben mindenkinek odaadom!
- Köszönjük, Reg! – mosolyodott el Bonnie.
- Jók voltatok! – lelkendezett Peter. – Ne búsulj, James! Nagyon jól játszottatok! Egy pillanatra sem tudtuk eldönteni, hogy melyik csapat fog nyerni.
- Köszi a vigasztalást, Peter… Lye, veled pedig szeretnék beszélni!
- Rendben – bólintott a lány, majd egy nagyot nyelve elindult barátja után, aki a pálya egy távolabbi pontján állt meg.

- Bocs, de nekem ez nem megy – jelentette ki kétségbeesetten a fiú. – Mármint ez a mi kettőnk dolga. Szeretlek, nagyon szeretlek! De… Ez nem szerelem. Nem is barátság, mert annál azért jóval több. Te vagy a legfontosabb nő az életemben, de érzem, hogy valami nem stimmel, hogy ez nem az igazi. Próbáltam teljes szívemből beléd szeretni, de valahogy nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna…
- James, ne mondj többet! – mosolyodott el Natalye. – Ezt érzem én is. Viszont mondok én valamit, ami tetszeni fog! Nekünk ez az együtt járás nem jött össze, viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy nagyon jó barátok legyünk!
- Akkor barátok? – nyújtotta ki a kezét James mosolyogva.
- Barátok!