Február 14.
Már majdnem két hónap telt el azóta, hogy Jess megmentette Suzyt és Regulust azon a holdfényes estén. Remus szörnyen kikészült, mikor megtudta, hogy mi történt, nem hallgatott senkire és semmire. Belekezdett a többiek szerint szokásos önmarcangolásába. Jess azonban végig mellette állt, és ezzel bebizonyította mindenkinek, hogy valóban érez valamit Remus iránt. Nagyon sajnálom őket, mert olyan szerencsétlenek, hogy úgy istenigazából még mindig nem találtak rá egymásra. Másfelől viszont nagyon aranyosak, ahogyan próbálják titkolni egymás elől azt, ami mindenki számára nyilvánvaló: a vonzalmukat.
Ha már a szerelmi szálaknál tartunk, akkor illő volna megjegyezni, hogy Sirius éppen egy új lány felé kacsingat, de ezt csak én tudom. Ugyanis egyszer rajtakaptam, ahogyan a szobánkba próbált belopózni. Szerencsétlenségére az nem volt üres, tekintve, hogy én éppen egy izgalmas regényt olvastam a bájitaltan tankönyv helyett. Mikor kérdőre vontam őt, kissé még zavarba is jött, tehát tudtam, hogy addig kell ütnöm a vasat, amíg forró. Sikerült kiszednem belőle, hogy szívének új őrzője nem más, mint az én drága Bonnie barátnőm. Ezt persze legszívesebben azonnal elújságoltam volna neki, viszont Sirius a szavamat vette. Szerintem nagyszerű ez a dolog, tekintve, hogy mind a hatan úgy érkeztünk ide, mint Sirius rajongói. Viszont mostanság már csak viccelődünk ezzel a Siriustámadás dologgal, hiszen jóformán mindenkinek van már valaki más, aki csapja a szelet. Bonnie viszont hűen kitart az elhatározása mellett, így van egy olyan megérzésem, hogy kettejük között a közeljövőben szövődi fog egy igen izgalmas szerelmi szál.
James és Natalye kapcsolata nekem újabban kissé viharosnak tűnik, azonban az is elképzelhető, hogy csak egy hullámvölgybe keveredtek. Ezt viszont kétlem, ugyanis olyan dolgokat láttam nem rég, amelyekről képtelen vagyok akárkinek is beszélni. James Potter szemezgetett egy másik lánnyal, méghozzá nem is akárkivel! Lily Evansszel, azzal a Lilyvel, akit kedvelünk ugyan, de mégsem vagyunk vele olyan jó barátságban. Ez persze még nem nevezhető megcsalásnak, főleg azért nem, mert eléggé egyoldalú a dolog, csak James bambul sokat rá, Lily nem veszi figyelembe. Akarva, akaratlanul is megharagudtam Lilyre, mert félek attól, hogy elveszi Lye szerelmét.
Doryval minden rendben van, a kviddicsért kel fel minden áldott reggel. Olyan keményen fogja a csapatunkat, hogy attól tartok, egyszer még végkimerülésben esik össze valaki a pálya szélén. Hiába nem vagyunk benne az iskolai házak versenyében, meccseink azért vannak, és a kupáért is ugyanúgy küzdhetünk. A rengeteg edzés nagyon jót tett az alakomnak, úgyhogy nem szabad elfelejtenem megköszönni Dorynak. Apropó edzés, a Griffendél csapata is keményen dolgozik, a kapitányuk, William Hestings ugyanis nagyon szeretne legyőzni minket. Hogy miért? Az nem kérdés, számomra legalábbis nem az. Akárhányszor összefut Doryval, úgy kell őket lefogni, különben egymásnak esnének. Még nem láttam két embert, akik ennyire utálták volna egymást. Nem egyszer ébredtem arra, hogy Dory mérgesen szidja Willt, mert pókot tett a ruhái közé, vagy összekechupozta a kedvenc pólóját. Azt ugyan nem tudom, hogyan jutott ide fel, de valahogy nem akarom megtudni.
Suzy és Regulus között viszont minden teljesen rendben van, ők már csak ilyen harmonikus kapcsolatban élnek. Nem mondom, hogy nem jó nekik, viszont én a helyükben unatkoznék, azt hiszem. Tényleg rengeteg programjuk van, és sok izgalmas dolgot csinálnak együtt, azt aláírom. A múlt hétvégén például kirándulni mentek a Roxmorts közelében elterülő kis hegyre. Úgy tűnik, hogy nekik ez tökéletes, szóval örülök a boldogságuknak.
Én azonban úgy érzem, hogy az ilyen meghitt, romantikus és tökéletes kapcsolatból hiányzik a kaland. Bár, az is elképzelhető, hogy csak én vagyok túl különös ehhez a párkapcsolat dologhoz. Én úgy érzem, hogy a szerelem akkor nem igazi, ha minden úgy történik benne, mint egy romantikus regényben. Egyszer olvastam egy novellát*, amiben négy különböző pár négy különböző módon talált egymásra. Volt, aki drámaian, aki homlok összekoccanással, aki harccal, és volt olyan is, aki majdnem lepofozta a másik fejét. Ebből látszik, hogy embere válogatja… Mindegy, engem egyelőre nem fenyeget veszély. Az íjász felszerelésem meg amúgy is nálam van, tehát meg tudom védeni magamat.
Az iskolai élet szokás szerint zajlik, a tanárok próbálják megfékezni a lángoló lelkű ifjúságot, bár nem értem, hogy mi motiválja őket, siker ugyanis egész biztosan nem. A diákság éppen bálozós korszakát éli, az aktuális rendezvényük pedig a nagy Valentin-napi estély, amire ma fog sor kerülni. Pontosan huszonhárom perc múlva. A dupla-trió többi tagja már a Nagyteremben van, ugyanis, kénytelenek voltak beállni szervezőnek. Én már a legelején bejelentettem, hogy nem kívánok részt venni eme romantikus rituálén, amit felháborodással fogadtak. Valamiért nem érzem magamat illőnek egy szép ruhában összegyűlt tömeghez. Mellesleg apáék egy csomagot ígértek ma estére, azt mindenképpen át kell vennem.
Azt hiszem, hogy mára ennyi elég is lesz, hiszen vár rám az egyik új könyvem…

Ruby letette a könyvecskét, amibe eddig bőszen jegyzetelte gondolatait. Karácsonyra kapta Peter Pettigrew ajándékaként, és úgy döntött, hogy unalmas perceiben leírja gondolatait, az eseményeket, melyet átélt és megjegyzéseket fűz hozzájuk. Kinézett az ablakon, és látta, hogy már kezdett besötétedni. Már éppen kinyitotta volna a kemény kötésű könyvet, melyet olvasni vágyott, mikor az ablakon kopogott egy bagoly.

- Megyek már, ne lármázz! – Azzal felállt az ágyáról, és beeresztette a madarat, mely egy viszonylag nagy csomagot hozott. – Vajon mi lehet benne?
Amikor azonban hozzá akart érni a dobozhoz, az megmoccant. Ruby hirtelen nem tudta eldönteni, hogy megrémüljön vagy nevessen az abszurd jeleneten. A következő pillanatban az eddig mocorgó dobozból előpattant egy élettel teli kiskutya.
- Nahát! – Csak ennyit tudott mondani, ugyanis nagyon elcsodálkozott az új jövevényen. Mindig is szeretett volna egy apró társat, azonban volt egy olyan érzése, hogy a még pici állatka hamar elhagyja majd eme jelzőjét.

Tovább azonban nem gondolkodhatott, mivel a kiskutya megtalálta a kijáratot, és szélsebesen igyekezett egérutat nyerni. A lány azonnal utána eredt, de mire elérte volna, a fürge jószág kiszaladt a Griffendél-toronyból. Ruby nem törődött azzal, hogy merre, de követnie kellett őt, ha nem akarta, hogy valaki eltulajdonítsa. A nagy rohanás közepette észre sem vette, hogy már a Nagyteremben sikerült csak utolérnie és elfognia újdonsült kedvencét. Csak akkor eszmélt rá, hogy hol is van, mikor meghallotta a keringő zenéjét.

***

- Te, az ott nem Ruby? – kérdezte Peter a mellette álló Doryt.
- Aszta, de igen! – kerekedtek el a lány szemei. – Azt mondta, hogy nem jön el…
- Én is úgy tudtam, hogy nincs kedve hozzá – mondta Bonnie.
- Ez a csaj aztán gyorsan változtatja meg a véleményét – csóválta meg a fejét Sirius. – Mindegy… Bonnie, táncolunk?
- Persze!

Dory egy darabig csak figyelte a boldogan táncoló párost, majd tekintete tovább siklott a teremben lévő többi emberre. A jó kedélyű mosolya azonban hirtelen leolvadt az arcáról, mikor megpillantotta a feléje közeledő William Hestings nevű pukkancsot.
- Csak őt ne! – nyögte fájdalmasan. – Peter, gyere, menjünk táncolni!
A fiú ugyan már a bál kezdete előtt kijelentette, hogy nem szeret táncolni, azonnal felmérte a lány helyzetét, és elrángatta őt a parkett egy olyan részére, ami meglehetősen távol esett a Griffendél csapatának kapitányától.

- Köszönöm, te egy angyal vagy! – sóhajtotta Dory, mikor már sehol nem látta fenyegető ellenségét. – Ma nem akartam szétverni a fejét, elvégre mégis különleges nap van…
- Elnézést, lekérhetem a… khm, hölgyet? – kocogtatta meg valaki Peter vállát, mire mindketten megremegtek. A fiú kénytelen volt eleget tenni a kérésnek, mivel a kérő erőszakosan kirántotta a lányt a kezéből.

- Ennek meg mi értelme volt?! – sziszegte Dory.
- Nem is örülsz nekem?
- Ha az neked öröm, hogy erős késztetést érzek a bokádba rúgáshoz, akkor örülök. Egyébként pedig rosszul vagyok tőled!
- Csak azt ne mondd, hogy azzal a patkánnyal szívesebben keringőznél, mint velem!
- William Hestings, te egy beképzelt, szadista, perverz barom vagy! Peter pedig igenis kedves… - jelentette ki Dory, az előbbit határozottan, az utóbbit kissé bizonytalanul.

Azonban nem volt más választása, végig kellett táncolnia a hosszú kört, mert nem tudta kitépni magát a fiú erős szorításából. Nagyrészt annyiból állt a beszélgetésük, hogy szebbnél szebb szidalmakat zúdítottak egymásra, ha már verekedni nem volt lehetőségük. Amikor a keringő már a vége felé járt, Will úgy döntött, hogy egy végső csapást mér a lányra. Egy olyan pillanatban, amikor Dory nem figyelt rá teljes éberséggel, megállt, lefogta őt, majd lassan közelített az arcához. Egy hosszú pillanatra ajkaik összeértek, és forróság áradt szét a testükben. Azt azonban nem tudták eldönteni, hogy a gyűlölettől vagy a dühtől.

***

- Peter, te táncoltál? – kérdezte meglepetten Emily, mikor látta, hogy a fiú a parkett felől ballagott a terem széle felé. – Nem is tudtam, hogy te tudsz táncolni…
- Tudok, csak nem szeretek. Nem néznéd ki belőlem, ugye?
- Nem, nem igazán – mosolyodott el a lány zavartan. A terem szélén álldogáltak, és az először kínos csend hamar feloldódott. Kellemes beszélgetésük egyre inkább elmélyült, olyannyira, hogy észre sem vették a körülöttük táncoló és beszélgető sokaságot.

A tőlük nem messze keringőző Natalye-James páros azon kivételes percek egyikét élvezték éppen, amikor minden a legnagyobb rendben volt köztük. Lye ráhajtotta a fejét James vállára, a fiú pedig átkarolta a derekát, ezzel szorosan magához vonva őt. Ahogyan azonban vége volt az aktuális táncnak, a pillanat varázsa is eltűnt, ők pedig lesétáltak a parkettről, és csendben leültek egymás mellé.
- Szép esténk van, nem? – próbálkozott Natalye a beszélgetés kezdeményezéssel.
- Igen – hagyta rá a fiú, miközben a tekintete másfelé vándorolt. – Te, Lye, nem sajnálod Lilyt, amiért ott álldogál egyedül?
- Tényleg, észre sem vettem – pillantott fel a lány, majd szánakozóan nézett az említett felé. – James, eredj, és kérd fel táncolni!
- Jó, megyek – állt fel a fiú megadóan, ám annál boldogabban.

***

Sirius eközben magabiztosan vezette Bonnie-t a megannyi ünneplőruhát viselő fiatal között. A táncuk tökéletesen meghitt volt, és akik nem ismerték őket, szemrebbenés nélkül állították, hogy ők ketten egy pár. Azonban ez még közel sem volt így, bár a fiú igencsak bízott abban, hogy ez hamarosan megváltozik. Abban a pillanatban persze egyiküknek sem járt más az eszében, csak a keringő. Elmélyülten néztek egymás szemébe, és mosolyogtak. Bonnie fejében az járt, hogy a kezdeti Siriustámadás mennyire elavult már barátnői szemében, míg ő még mindig teljes odaadással rajongott egykori álmukért. Aztán felötlött benne, hogy talán nem is baj az egyedülálló rajongása, mert így neki még volna esélye arra, hogy végül elnyerje a fiú szívét. Azonban hatan nem osztozhatnának rajta…

- Bonnie, min gondolkozol most? – kérdezte Sirius, miközben gyengéden magához szorította a lányt, hogy átférjenek egy másik táncoló páros mellett.
- Mindenfélén – válaszolta a lány. – Leginkább azon, hogy milyen nagy változást hozott számomra az élet azzal, hogy ide kerültem. Már szinte csak angolul beszélek, sőt, a dupla-trió néhány bonyolultabb eszmecseréjén kívül kizárólag angolul beszélek!
- Hiányzik a régi otthonod?
- Egy kicsit. De a legjobb barátnőim és a családom itt van velem, emellett megismertelek titeket is. Szóval boldog vagyok!
- Örülök, hogy most itt vagy – jelentette ki Sirius. – Ha nem jöttél volna ide, akkor most valószínűleg valami unalmas lánnyal lennék kénytelen táncolni…
- Ezek szerint én izgalmas vagyok?
- Nagyon! – vigyorodott el a fiú, majd jó hangulatban lépkedett tovább, és úgy érezte, hogy egy igazi tündért tart a karjában.

***

Suzy és Regulus már a legelső táncot is együtt táncolták, és valami azt súgta a közönségnek, hogy az utolsóig kivétel nélkül mindet együtt is fogják. Ugyanis igen érdekes módon több fiatalember is fejcsóválva sétált tova az egymásba habarodott páros mellől.
- Elnézést, szabad lekérnem a hölgyet? – kocogtatta meg Regulus hátát egy végzős ifjú, aki a Hollóhát házának büszkesége volt. A lányt átölelő fiú azonban se szó, se beszéd tovább vezette kedvesét, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ennél már csak az volt szebb, hogy Suzy nem hagyta őt figyelmen kívül, hanem egyszerűen csak nem vette észre a kérőt. Ez a jelenet még rengetegszer ismétlődött, míg nem az összes hímnemű egyed meg nem unta a próbálkozást. A két fiatal látszólag se látott, se hallott, csak egymást érezték közel magukhoz.

- Suzy, téged tényleg nem zavar a korkülönbség? – kérdezte Regulus halkan, miközben barátnője egyenletes lélegzetét figyelte.
- Ha nyolc évvel idősebb lennél nálam, akkor sem tudnálak kevésbé imádni! – suttogta a lány, ezzel egy életre eldöntve ezt a kérdést. Suzy teljesen biztos volt abban, hogy megtalálta azt, aki mellett az egész életét képes lett volna leélni, és neki ugyan az sem számított volna, ha az illető púpos és kopasz. Pedig szerette a sármos fiúkat, neki abban a pillanatban mégsem kellett volna egyetlen egy másik sem.

***

- Unatkozom – sóhajtotta Jess egykedvűen. Egy széken üldögélt Remus mellett, és nézte, ahogyan barátnői a terem közepén suhannak ide-oda. Látta, ahogyan Suzy és Regulus kikerülték az összes kérőt, ahogyan Natalye és James végre meghitt pillanatokat éltek át, sőt, még azt is megjegyezte magában, hogy Dory igencsak mulatságos jelenségnek számított William Hestings oldalán. A lány ugyanis kapálózott, rugdosott, de mégsem tudott szabadulni a csapatkapitány erős karjai közül. Szemtanúja volt Bonnie és Sirius meglehetősen romantikusra sikeredett táncának is, ám ezeket valahogy nem tudta annyira a magáénak érezni, mintha ő is átélte volna az izgalmas eseményeket. Szeretett volna már megmozdulni, azonban hűségesen ült a fiú mellett, nem volt hajlandó magára hagyni.

- Jess, tudod mit? – pattant fel Remus különleges hévvel. – Gyere, menjünk táncolni!
A lány hirtelen nem tudott mást tenni, mint amit a fiú parancsolt neki. Hagyta, hogy vezesse, egészen a terem közepére, ahol a tánc miatt olyan közel kerültek egymáshoz, mint azelőtt még soha. Jess először bele is pirult a dologba, később viszont átadta magát a vidám érzésnek, mely kellemes gyomorgörcsöket eredményezett.

- Köszönöm! – suttogta boldogan.
- Mit?
- Azt, hogy végre nem kell a sarokban ülnöm – mosolygott a lány.
- Ne köszönd meg, mert én is ugyanúgy örülök, mint te – nézett bele Jess szemébe Remus. Többet nem szóltak egymáshoz, csak lépkedtek oda, ahová a lábuk vitte őket.

***

Mindeközben Ruby ott állt a terem közepén, egymaga, farmernadrágban, kiskutyával a kezében, míg körülötte estélyis lányok, frakkos fiúk jártak táncot. Olyan nagyon volt a tömeg, hogy szinte képtelenség lett volna átverekednie magát a sok egymáshoz lapult tinédzser közölt. Így csak állt kétségbeesetten, egészen addig, míg valaki meg nem érintette a vállát. Mikor megfordult, még a vér is megfagyott az ereiben. Egy vörös hajú fiú állt előtte, szintén nem ünneplőruhában, az arca pedig kissé kormos volt. Ruby teljesen elsápadt, a kiskutyát ösztönösen magához szorította, és elkerekedett szemmel megrázta a fejét.
- Nem, az nem lehet!

*Ezt a novellát is el lehet olvasni, ha valakit érdekel, csak ez iszonyatosan hosszú, és egészen véletlenül Narutós fanfiction. ^^