|
14. fejezet ~ Keresés
Ruby 2009.02.01. 14:22
Íme, itt van az új fejezet!
Egy kis előzetes:
Lye és James felfedeznek egy kis segítséget, melyet a Tekergők Térképének neveznek; Regulus nem akarja elfogadni, hogy valamit nem tudhat és romantikára vágyik; Dory támadásba lendül; Bonnie feje fáj; Peter megsértődik; Ruby pedig megismer valakit....
14. fejezet ~ Keresés
A vidám szilveszter után mindenki zaklatottan indult a három eltűnt személy keresésére, ugyanis Dorynak feltűnt, hogy mindig „a lányokról” beszélnek, miközben Remus ugyanúgy nyomtalanul felszívódott.
- Lye, drágám, te gyere velem! – fogta meg barátnője kezét James, majd kirángatta őt a klubhelyiségből, s ekkor a lány még nem is sejtette, hogy hamarosan szembesül a ténnyel, Jess barátnője feltételezhetőleg egy vérfarkas társaságában tartózkodik.
- Rendben, akkor pont párosával vagyunk – bólintott Sirius, majd nekilátott beosztani a keresőcsapatokat. – Reg, te magától értetődő módon Suzyval mész, de ti várjatok még egy percet! Bonnie, Peter, ti mehettek is! Dory, várj, mi majd Suzyék után indulunk…
A szobában maradt négy fiatal közül hárman értetlenkedve pislogtak Siriusra, aki kelletlenül állt meg előttük, majd zavartan kezdett beszélni.
- Tudjátok… A helyzet az, hogy csak Rubyt tudjuk megkeresni.
- Miért? – kerekedtek el Suzy szemei.
- Jesszel mi lesz? – kérdezte Regulus. – Miért nem akarod őt is megkeresni?
- Ez… Bonyolult. – Sirius járkálni kezdett a szobában, s közben azon törte a fejét, mit is kellene mondania. – Lányok, ti ugye… tudjátok, hogy Remus barátunknak van… van egy aprócska problémája?
A fiú szavai tőrként szúródtak a két lány szívébe, majd mindkettőjükön úrrá lett a rettegés.
- Sirius, ugye… ugye nem?
- De igen, ma egy olyan éjszaka van! – nyelt egyet az idősebb Black fiú. – És a barátnőtök feltételezhetőleg vele van…
- Jó ég, mi lesz így Jesszel?
- Nem tudom, tényleg nem tudom…
Regulus ugyan nem értett semmit a beszélgetésből, de bízott benne, hogy amint kettesben marad barátnőjével, az elmondja neki miről is folyt a szó. Hamarosan elváltak útjaik, s mindenki más irányba indult. Veszélyes volt ilyenkor a folyosókon mászkálniuk, de nem tehettek mást, hiszen a lányok minden áron meg akarták találni legalább egy barátnőjüket…
***
James és Natalye lélekszakadva rohantak végig az egyik folyosón, ugyanis macskanyávogást hallottak a közelükből, s feltételezték, hogy Frics macskája az, Mrs. Mollins, aki vemhes macska létére igen jól végzi járőr szolgálatát. Zihálásuk megtörte a kastély csendjét, de mivel nem sok élőlény lézengett arrafelé, így nem kellett halkabbra fogniuk magukat.
- Gondolod, hogy leráztuk? – kérdezte Lye, miközben a hátát a falnak vetette.
- Egészen biztos – helyeselt James, majd lassan körbepislogott. – Megnézem a térképen… A térkép! Ó, hogy ez eddig nem jutott eszembe! Rubyt is ezen kellett volna keresnünk az első pillanattól fogva…
- És persze Jesst is, csak mivel őt elrángatta valaki… - kezdett bele mérgelődésébe Natalye, ám nem tudta befejezni, mert barátja gyengéden a szájára tapasztotta kezét. James tudta, hogy a lány igazából nem dühös senkire, csupán aggódik, de nem volt hajlandó elviselni, hogy egy barátjáról rossz megjegyzést ejtsen ki valaki a közelében, még akkor sem, ha az illető nem gondolja komolyan.
- Nézzük csak! – nyitotta ki a Tekergők Térképét a fiú, s keresgélni kezdett rajta. – Azt hiszem, hogy ez még bele fog telni egy kis időbe…
***
- Suzy, kérlek, mondd el, miről van szó! – könyörgött Regulus.
- Nem! – ellenkezett a lány, majd benézett egy tanterembe. – Igazán elfogadhatnád, hogy azt mondom, nem válaszolok!
- De ha egyszer kíváncsi vagyok!
Suzy idegesen meredt szerelmére, majd mikor látta, hogy az a sértődés határán áll, mérgesen rászólt:
- Nem lehetsz ilyen gyerekes!
- Nem vagyok gyerekes! Csak tudni akarom, mi az amiből mindenki beszél, és egy úttal mindenki titkol is előlem!
- Értsd meg, ez nem olyan, ami rád tartozik! – nézett rá barátjára Suzy elkeseredetten, hiszen szíve szerint elmondta volna örömmel a szemében mindössze apróságnak számító dolgot, de úgy érezte, hogy nem teheti. Félt, hogy ezzel megbántaná a Tekergőket, viszont szörnyű bűntudata volt Reg miatt, aki így kirekesztettnek érezte magát.
- Jó, rendben – sóhajtott fel a fiú végül, de arcáról lerítt, hogy csalódott. Egy ideig csendben keresgéltek tovább, majd ismét megszólalt. – De amint Remus előkerül, megkérdezem, hogy hol kujtorogtak Jesszel…
- Azt ne! – kerekedtek el Suzy szemei rémületében. – Mármint… Biztosan csak sétáltak egyet!
- Romantikus lehet egy holdfényes séta, az igaz – gondolkodott el a fiú. – Mi lenne, ha keresés után mi is kimennénk?
- Most ne... – próbálkozott kitérni a válaszadás elől a lány. – Ijesztő lenne.
- Miért? Inkább romantikus – vigyorgott a fiú. – Telihold van! Gondolj bele, világos lenne és csak mi ketten gyönyörködhetnénk benne!
- De… Félnék – vonakodott Suzy. – Veszélyes lehet egyedül a birtokon… Ilyenkor…
- Ugyan már! Jó lesz, majd meglátod! – kacsintott rá Regulus, majd újult erővel fogott hozzá a kereséshez, remélve, hogy hamar végeznek vele, s mehetnek a romantikus sétájukra…
***
Két emelettel feljebb Sirius és Dory sétálgattak, kopogtatták a lovagi páncélokat, benyitottak a mosdókba, sőt, még a szertárakat is átkutatták.
- Iszonyatos, hogy így kezdjük az új évet! – csóválta meg a fejét Sirius.
- Nekem mondod?! Remélem, hogy legalább a folytatás szép lesz! Ajánlom, hogy a Griffendél megnyerje a következő meccset, különben hiába vagyunk mi olyan jók, a házunk veszíteni fog!
- Ejnye, ennyire beképzelt lelket rejt e szerény külső? – vigyorgott Sirius, majd sikeresen kitért a feléje küldött pofon elől. – A szerény külsőt nem arra értettem, hogy nem vagy csinos, hanem arra, hogy nem nézné ki belőled az ember, hogy egoista vagy…
- Nem vagyok egoista, csak tisztában vagyok a csapatunk képességeivel! – védekezett Dory. – Ti viszont kezdhettek reszketni, mert ritka béna csapatotok van…
- Béna? Soroljam a remek játékosainkat? James Potter, Will Hes…
- Jaj, ne gyere már azzal az idióta páviánnal! – forgatta meg a szemeit a lány.
- Mi bajod van Jamesszel? – értetlenkedett Sirius.
- Ki beszél itt róla? Az a félnótás csapatkapitányotok kis híján feldöntött, de a pólómat le is öntötte! – Sirius megrökönyödés helyett nevetett, ami nem kis bosszúságot okozott a lánynak. – Nem nevetséges! Hogy lehet valaki ilyen eszement?!
- Will teljesen normális, csak te nem veszed észre… Csak nem estél bele, te, magyarok csapatkapitánya? – vigyorgott Sirius.
- Igen, persze! – bólogatott nagy hévvel Dory. – Hiszen az ember csak azért tesz úgy, mintha dühös lenne valakire, mert különben értelmetlenné válik az élete…
- Mondom én! – helyeselt a fiú.
- Akkor ezek szerint te McGalagonyt szemelted ki? Állandóan szapulod…
- Nem! – tiltakozott Sirius. – Én valaki olyat akarok magam mellé, aki szép, kedves, vicces, okos, beszél idegen nyelveket (– Aha! – gondolta Dory, majd megeresztett egy kaján vigyort. – Szóval magyar leányzóért dobog a szíve! Micsoda Siriustámadás lesz itten!), lehet vele beszélgetni, tud kviddicsezni… És természetesen ha nem griffendéles, az kizáró ok!
- Értem… Milyen színű haja van?
- Tessék? Ennyire átlátszó voltam?
- Aha… Ki vele!
***
Bonnie Taylor úgy érezte, hogy szétrobban a feje. Már legalább fél órája csak Peter hangját hallgatta, s a keresés sem volt túl eredményes, nem is nagyon haladtak vele. A fiú folyamatosan mesélt a régebbi roxfortos éveiről, néha a családjáról, sokszor pedig arról, miféle tréfákat űztek egykor iskolatársaikkal.
- … és akkor Sirius azt mondta neki: „Hé, édesem! Láttam ma egy disznót… Tudod mit? Te voltál az reggel, mikor még nem volt rajtad a smink!” A lány teljesen kibukott rajta. Még James is megsajnálta… Mondta is neki, hogy Sirius csak viccelt, soha nem látta őt smink nélkül. Mire én: „Persze, de még azzal együtt se!”
- Peter, lehetne, hogy egy kicsit abbahagyd a mesélést? – kérdezte ingerülten a lány.
- Igen, persze – szegte le a fejét a fiú szomorkásan. – Senkivel nem tudok beszélgetni, mindenki átnéz rajtam... Egyszer James azt mondta, hogy nem érti miért van ez. Szerinte nem vagyok senki. Ő, Remus és Sirius kedvelnek, azt mondják, hogy jó a humorérzékem és érdekesen tudok előadni mindent.
- Értem – bólintott Bonnie. – Kérlek, maradj csöndben egy percig!
- Rendben! – válaszolt buzgón Peter. – Letelt már? – kérdezte körülbelül másfél perc múlva. – Anya szerint nagyon rossz az időérzékem, pedig egyszer még óramű-bűbájt is végrehajtott rajtam, csak nem igazán működöt…
- Peter Pettigrew! – kiáltott fel a sodrából kihozott Bonnie. – Most már tényleg elegem van belőled! Hagyj már békén! Nem veszed észre, hogy mindenkit kikészítesz? Siriusék is csak azért nem dobnak ki maguk közül, mert sajnálnak!
Talán a fejfájás, talán a sok régi hecces történet hatása volt az, hogy a kedves lány ráordított az érzékeny lelkivilágú Peterre, aki se szó, se beszéd sarkon fordult és elment.
- Ajaj… Ezt nem akartam – csóválta meg a fejét Bonnie, mikor tudatosult benne, hogy ő volt az első, aki, habár kissé keményen, de elmondta a fiúnak népszerűtlenségének okát.
***
A bájitaltan terem melletti, használaton kívül lévő mosdó hideg kőpadlóján egy fekete hajú lány feküdt, úgy, mintha halott volna. Ám nem volt az, de ez mindössze halk, egyenletes szuszogásából volt észrevehető. Már órák óta alhatott ott, mikor kinyílt az ódon ajtó, s belépett a helyiségbe egy fiú.
Hamar megpillantotta, hogy a mellékhelyiség nem üres, ám első döbbenetén úrrá lett a kíváncsiság, hiszen nem minden nap találkozik az ember egy kies helyen alvó lányokkal. Lassan közelebb lépett a földön elterülő testhez, s leguggolt mellé, hogy jobban szemügyre vehesse. Megérintette a kezét, s érezte, hogy a hideg padló bizony lehűtötte őt.
Az érintésre a lány mocorogni kezdett, s fokozatosan magához tért. Először a lélegzése gyorsult fel, aztán a szeme is felnyíltak. Álmosan felült, s nyújtózott egyet, majd mikor észrevette, hogy nincsen egyedül, kissé megrémült.
- Ki vagy te? – kérdezte csodálkozva.
- Attól függ, ki kérdezi – válaszolt a fiú egy cseppet mogorván, de szavai nem rejthették el azt, ami az arcán ült: egy vigyort. – Te ki vagy?
- Ruby Lightning, Griffendél.
- Magyar… - suttogta fintorogva, s talán egy kicsit csalódottan. – Edward King, Mardekár. Mit keresel itt?
- Nyugalmat… - felelte Ruby, majd kissé tartózkodóan, s igyekezett a falhoz lapulva kikerülni újonnan megismert évfolyamtársát, ugyanis ekkor beléhasított a felismerés. – Nem láttalak én már valamelyik órán?
- De igen. – Edward felállt és utat engedett a távozni készülő lánynak. Mikor az már az ajtóban állt, ismét megszólalt. – Egyébként elkéstél… Hajnali három van.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
