|
13. fejezet ~ BUÉK!
Ruby 2009.01.10. 21:03
Boldog Új Évet Kívánok! És persze itt van az új fejezet!
Nagyon örülnék, ha minden olvasó adna magáról egy karakternyi vagy csak üres véleménynyi életjelet, mert kíváncsi vagyok, hogy hányan olvassátok! =)
Az előző rész tartalmából:
- Mi a baj, Dory? – kérdezte Jess.
- Lye, James…
- Mi van Jamesszel? – kérdezte holtra váltan a lány.
- Megcsal…
Előzetes:
A lányok szilveszterezni készülnek, ám úgy alakul, hogy nem mindenki fogja együtt ünnepelni az új esztendőt...
13. fejezet ~ BUÉK!
- Mi a baj, Dory? – kérdezte Jess.
- Lye, James…
- Mi van Jamesszel? – kérdezte holtra váltan a lány.
- Megcsal…
Mindenki megdöbbent, egy percig még a légy zümmögését is hallani lehetett, pedig nem is volt az iskola területén egyetlen közönséges légy sem. Hamarosan mindenki az ágyán zokogó Natalye-t próbálta vigasztalni, de úgy tűnt, hogy nem sokat tehettek érte azon kívül, hogy körülfogják, és szeretik.
- Ne sírj, Lye!
- Ha megcsal, akkor úgy kell neki!
- Örülj, hogy megszabadulsz tőle, ha egyszer ilyen!
- A szemétládáknak bűnhődniük kell! Megkapja a megáét!
- Majd én kinyírom!
- RUBY!
- Miért, nem ezért van nekem íjász felszerelésem?
- De én azt hittem, hogy szeret! – hüppögte Lye.
- A pasik szemetek! – jelentette ki Suzy, aki igyekezett úgy tenni, mintha komolyan azt hinné, hogy az összes hímnemű egyed (beleértve az olasz szavakat, melyeknek borzalmasan nehéz nyelvtani nemeik vannak) egy fatuskó értéki szintjén áll.
- De hiszen neked is van barátod! – nézett rá barátnőjére az elkeseredett lány. – És mindannyian szerettek valakit! Nem gondolhatjátok ezt!
- Én nem szeretek senkit! Per pillanat… - ellenkezett Dory, aki kötelességének tartotta, hogy megnyugtassa legjobb barátnői egyikét.
- És én pedig apáca leszek! – helyeselt Ruby, de nem tudta, hogy ezzel maximum annyit segített, hogy megnevettette a társaságot. Köztudott volt ugyanis, hogy a lány rengeteg gyereket szeretne, és messze nem katolikus, így a zárda eleve ki van csukva előtte. Pontosabban ő van kizárva a kolostorból. Na igen, meg a haját is jobban szereti, mintsem levágja…
- Hogy tehette ezt velem?!
- Lye, legalább téged szeret az, akit te szeretsz! – próbálkozott Jess. – Engem Remus még akkor se venne észre, ha a fejemre tetováltatnám, hogy: „Szeretlek, Remus Lupin, vegyél már észre!”
- De téged nem is csalnak meg!
- Lye, lehet, hogy nem is csalt meg, csak a mi Dorynk félreértett valamit! – vetette fel a mindig kedves Bonnie, aki igyekezett a legoptimistábban hozzáállni a dologhoz. Nem szerette, ha valaki körülötte szomorkodott, mindig segíteni akart.
- Tényleg? – kérdezte felcsillanó szemmel Natalye.
- Mit láttál, Dory? – faggatta a lányt Suzy.
- James a kanapén ült, és mellette találjátok ki, hogy kicsoda!
- Sirius?
- RUBY!
- Ki más ülne James Potter mellett, mint Sirius Black? – tette fel a kérdést Ruby, azt nem is sejtve, hogy feltételezéssel az adott szituációban a srácok nemi hovatartozását vonta kétségbe.
- Lily Evans! És James átölelte! – jelentette ki Dory felháborodva.
- Ennyi? – kérdezte Lye megkönnyebbülve. – Ennyi?
- Nem elég?!
- Ettől még nem biztos, hogy megcsalta Lye-t! – örvendezett Jess.
- Valaki menjen le, és kérdezze meg, hogy mit jelentsen ez az egész! – adta ki az utasítást Natalye. Mivel senki nem akarta elvállalni a nemes feladatot, körbeálltak, és kisorsolták…
- Ecc, pecc, ki mehecc, holnap után bejöhecc, cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre, fuss! Te vagy az, Dory!
- Én nem mehetek! Én láttam meg őket! – tiltakozott a lány.
- Akkor te estél ki – sóhajtott fel Lye, és még elmondta háromszor a mondókát, természetesen magyarul. – Bonnie, te mész!
- Miért pont én? – aggodalmaskodott a lány.
- Mert rád jutott a fuss! – vonta meg a vállát Jess.
- Te könnyen beszélsz, neked nem kell elmenned kukkernek! – csóválta meg a fejét gondterhelten Bonnie.
- Tudod mit? Elkísérlek! – mosolyodott el barátnője szavaira a lány, majd a következő pillanatban már el is tűntek az ajtóban…
Izgatott fél óra telt el, a négy lány már tűkön ülve várta vissza őket. Mikor aztán kinyílt az ajtó és beléptek rajta mindenki egyszerre kérdezte:
- Mi van?
- Riadó lefújva! – jelentette ki Bonnie vidáman. – James csak meg akarta vigasztalni Lilyt, mert nagyon magányos volt szegény és sírva fakadt, mikor azt hitte, hogy egyedül van.
- De nem volt…
- Mert a hős Jamie baba ott volt! – vigyorodott el Natalye, aki teljesen megnyugodott, sőt, még büszke is volt szerelmére.
***
Így a karácsony békésen telt el, a szakítások, boldogtalanságok teljes mértékben elkerülték a vidám társaságot. Elérkezett a szilveszter, mindenki azon fáradozott, hogy kellően szépnek mutatkozhasson majd a bulin, melyet a fiúkkal készültek eltölteni. Fél ötkor még csak Jess volt készen, aki ugyan egy órával hamarabb ébredt barátnőinél, jóval később látott neki készülődni. Mindenki teljesen más módon, stílusban öltözködött, sminkelt, és egyáltalán, hat különböző világ voltak, így eltérően készülődtek.
Dory hússzor is megfontolta döntését, mielőtt belebújt volna a tökéletes ruhadarabokba, vagy feltette volna a kiválasztott sminket. Hosszú időbe telt, mire megbizonyosodott abban, hogy igen, ezt akarja majd viselni a szűk baráti körben megrendezendő partin. Így nyilatkozott öltözködési normájáról: „Ha jól megfontolom a döntést, nem fogom megbánni, és el se fáradok a sok öltözködéstől!”
Bonnie ezzel ellenben már az első pillanatban tudta, hogy mit akar felvenni, így már órákkal a többiek előtt készen állt. De mikor az első szabad másodpercét töltötte, rájött, hogy mégsem ütötte meg a főnyereményt, így átöltözött, elölről kezdte az egész hacacárét, mondván: „Ha más ruhát veszek fel, a frizura és a smink se maradhat ugyanaz! Egymást ütő stílusban, színekben pedig nem jelenhetek meg!”
Natalye szimplán kritikus szemmel nézett minden ruhadarabra, melyet a szekrényében talált. Egyikkel se volt kibékülve teljesen, hol a kék szoknyáját kritizálta egy apró szegési hiba végett, hol pedig a rózsaszín blúzát hurrogta le, mert szerinte a virágos minta nem illik a szeméhez. „Könyörgöm, tökéletesnek kell lennem, ha a barátommal és a barátokkal töltöm a szilvesztert!”
Suzy eléggé egyedi jelenség volt, ahogyan ott állt a szobában, ruhái félig voltak csak rajta, mert hol az egyik zokniját, hol pedig a felsőjét cserélte le. Állandóan talált valamit, amit mégse akart felölteni, vagy kicserélt egy olyan ruhadarabbal, amit szívesebben hordott volna. „Nem tehetek róla, ha nem tudom egy perc alatt eldönteni, hogy miben fogom jól érezni magam!”
Ruby pedig felvette kedvenc farmernadrágját és csíkos pólóját, a haját megfésülte, majd gyorsan eltűnt barátnői szeme elől. „Miért öltözzek túl? Én így is ugyanolyan ronda vagyok.”
Jess csak egy átlagos kis készülődést hajtott végre, pár percig fontolgatta a döntését, de miután elhatározta magát, már nem tágított. A hajával bíbelődött többet, de végül az is elkészült, így indulásra készen állt. „Nem akarom túlbonyolítani a dolgot, egyszerű, de elegáns, kényelmes, de divatos ruha kell!”
- Nem jöttök? – kérdezte barátnőitől.
- Még nem készültem el!
- Így?!
- Ebben az állapotban?!
- Még nem vagyok készen!
- Jó, akkor lent várlak titeket! – vonta meg a vállát Jess, majd letrappolt a lépcsőn. Odalenn először úgy tűnt, hogy nem tartózkodik senki a klubhelyiségben, ám a második pillantásra a lány felfedezte az egyik fotelben kucorgó Remust. – Te meg mit csinálsz idelent?
- Várom az öt órát… - felelte a fiú, s hangjában bánat csengett.
- Miért?
- El kell mennem – válaszolta zavartan, mire Jessben minden világossá vált, majd barátságos mosollyal az arcán leült a fotel farfájára.
- Miért nem mondtad hamarabb, hogy szilveszterre esik a holdtölte?
- Mert nem akartam, hogy miattam esetleg… hogy eszetekbe jussak – változtatta meg az utolsó pillanatban a mondatot Remus, mikor arra gondolt, hogy barátai talán nem is vennék észre a hiányát.
- Nagyon hiányozni fogsz – fogta meg barátja kezét Jess. A fiú szólásra nyitotta a száját, de mielőtt egy hangot is kiadhatott volna, az óra elütötte az ötöt, és Remus felállt. – Elkísérhetlek egy darabon?
A fiú nem szólt, csak lassan bólintott, majd előre engedte a portrénál a lányt. Csendesen sétáltak egymás mellett a kihalt folyosókon, nem néztek a másikra, csak hallgatták a csendet. Nem volt kellemetlen zavar köztük, nem feszélyezte őket a némaság. Van, akivel jó dolog hallgatni, van, akivel nem. Leértek a parkba, ahol éppen a lemenő nap utolsó sugarai világítottak még.
- Még világos van.
- Igen, de azt hiszem, neked vissza kellene menned…
- És te? Mit fogsz csinálni? – kérdezte halkan Jess.
- Elmegyek a házhoz, ahol minden hónapban ilyenkor lennem kell.
- Van még időnk addig, amíg a hold fel nem jön. Nem mutatnád meg nekem a házat?
- Ez veszélyes, ott nem tudjuk, mennyi időnk van még! – ellenkezett Remus, de szíve mélyén örült annak, hogy valaki a társaságára vágyik. Jess szép szemeket meresztett rá, mire ő beletörődött a lány akaratába. – Na jó, de ígérd meg, hogy még időben elindulsz visszafelé!
- Megígérem! – mosolygott Jess, majd vidáman elindult barátja után.
***
- Hol lehet Jess? Már egy fél órája lejött! – aggódott Lye. – Csak nem történt valami baja?
- Nem hiszem, Remus is idelent volt, lehet, hogy együtt mentek el – nyugtatgatta barátnőjét James, de Peter közbevágott:
- Remus azért volt idelenn, és ki van csukva, hogy magával vitte volna Jesst!
- Tessék? – kérdezett rá Regulus, aki nem tudott a fiú szőrös problémájáról.
- Ne aggódjatok, lányok! Majd mi megkeressük őt! – ajánlotta fel Sirius, aki a reszkető Bonnie-ra pillantott éppen. Már az ajtóban állt, mikor James visszarántotta.
- Nézd! – suttogta barátja fülébe. – Most mentek be az alagútba!
- Akkor most mit csinálunk? – kérdezte a Black fiú.
- Várunk. Remus nem fogja megengedni Jessnek, hogy ottmaradjon, bíznunk kell a józan eszében. Elvégre ő az egyetlen, akinek tényleg van is…
- Most akkor megkeresitek, vagy nem? – tette fel a kérdést Suzy kissé rémülten, majd hozzábújt a mellette ülő Regulushoz.
- Láttuk az ablakból, hogy Remusszal van. Majd visszajön hamarosan! – nyugtatta meg a lányokat Sirius, bár ő maga is megijedt egy kissé, ugyanis volt egy olyan sanda gyanúja, hogy barátja elfeledkezik minden óvatosságról, ha Jess Mastriani a közelében van.
- És Ruby hol leledzik? – kérdezte a felszültség oldására Dory, mire mindenki körülnézett, de sehol nem látták az említett személyt. – Már jó régen nem láttam…
- Tényleg, régen elment már valahová! – kapott észbe Natalye.
- Vajon hol lehet? – kérdezte Bonnie.
- Oppá – kapta szája elé a kezét Suzy, majd gyorsan felpattant a kanapéról. A többiek azonnal rájöttek, hogy a lány tud valamit, amit ők nem. Gyorsan közrefogták és faggatni kezdték.
- Hol van?
- Mit csinál?
- Te tudsz valamit!
- Áruld el, drágám, mi folyik itt! – Ezt természetesen Regulus mondta, csak a félreértések elkerülése végett szögezem le.
- Suzy, mi ez az egész?
- Hol van Ruby?
- Csend legyen már! – szakította félbe a társaságot a lány. – Nem tudom, hogy hol van, kivel. Viszont van egy sejtésem…
- Én megyek és megkeresem! – ajánlotta fel Dory.
- Nem mehetsz egyedül! – rázta meg a fejét James. – Majd Peter elkísér.
- Nem kell! – ellenkezett a lány, majd segélykérően pillantott barátnőire, akik viszont teljesen egyetértettek Jamesszel abban, hogy nem szabad egyedül kószálnia a folyosón, mert a mardekárosok nagy része is a kastélyban töltötte a szünetet.
Végül abban maradtak, hogy mind a két lány előkerül majd éjfél előtt, inkább elkezdik a bulit, hogy ne veszítsenek több időt. Mindenki nagyszerűen érezte magát, olyannyira, hogy még a néhány megszeppent elsős is csatlakozott hozzájuk, velük táncolt a hetedévesek néhány nagymenője és benézett még a kapitány is, William Hestings.
Elsőnek egy lassabb számot játszottak le, de ahogy telt-múlt az idő, egyre pörgősebb, gyorsabb zenék csendültek fel a klubhelyiségben. Házimanók hordták fel a finom ételeket, melyeket James és Sirius még délelőtt kért tőlük, és a sok éhes gyomor igazán nagy örömöt szerzett nekik. Lily Evans volt az egyetlen, aki kissé feszültnek bizonyult, szorongását észre is vette a Natalye-James páros.
- James – súgta barátja fülébe Lye –, kérd fel táncolni! Talán akkor jobban érzi majd magát!
- Hagyjam itt az én életem értelmét? – kérdezte James. – Soha!
- Ugyan már! Egy kicsit próbálj meg másokra is gondolni, drágám!
- Jól van, végül is… - Mélyet sóhajtott, majd jó hangosan Lilyhez szólt: - Gyere táncolni, Evans! Szeretnék végre egy szép lánnyal is mutatkozni…
Lye úgy tett, mintha megsértődött volna, majd pajkosan rávigyorgott barátjára és átsétált a szoba túlsó végébe, ahol William Hestings és egy barátja beszélgettek.
- Szia, Will! – köszönt rá a fiúra.
- Szia, Natalye! Natalye, ő itt a barátom, Fernando Torres, Fernando, ő itt Natalye, a magyar lányok kviddics csapatának fogója, a mi fogónk barátnője!
- Szia, Natalye! Szerintem jól meg fogjuk érteni egymást, mindketten mos érkeztünk az iskolába! – mosolygott a fiú, majd megragadta a felé nyújtott kezet.
- Fernando Spanyolországból költözött ide – mesélte William, majd mikor észrevette az egyik osztálytársát, elszaladt, hogy megkérdezze, áll-e még a szombati találkájuk…
- Nagyon örülök, hogy megismerkedhettünk! – mosolygott Natalye, majd beszélgetni kezdtek a spanyol fociról és a magyar gazdaságról.
Eközben Dory éppen Peterrel és Siriusszal beszélgetett, de valamiért kicsit zavarta, hogy az előbb említett fiú is a köreikben tartózkodik, így engedelmet kért tőlük és távozott. A nagy menekülés közben összeütközött az osztálytársa felé igyekvő Williambe, aki ráöntötte az italát.
- Nem tudsz vigyázni?! – ripakodott rá a lány.
- Elnézést, nem vettem észre, hogy már az ilyen kis senkik is valakinek képzelik magukat! – beszélt vissza a fiú.
- Tudod te, hogy kinek beszélj!
- Kis mócsing! – veszekedett a hímnemű csapatkapitány.
Kis híja volt csak annak, hogy össze ne verekedjenek ott, mindenki szeme láttára. Mikor hallótávolságon kívül tudták egymást mindketten pontosan ugyanazokat a szavakat ejtették ki:
- Ez a személy csak azért jött a világra, hogy engem kihozzon a béketűrésemből!
Regulus eközben karjaiba fonta barátnőjét, és úgy szorította magához, mintha csak így óvhatná meg az életét.
- Szeretlek, Suzy!
- Én is szeretlek téged!
Éjfél előtt öt perccel kezdtek csak feloldani a nagy ünneplésből, de akkor hirtelen megálltak a bulizásban. Tudták, hogy ha nem figyelnek oda, akkor elfelejthetik az új esztendőt megünnepelni.
- Tíz! Kilenc! Nyolc! Hét! Hat! Öt! Négy! Három! Kettő! Egy! BOLDOG ÚJ ÉVET!
Mindenki puszikat osztogatott, ölelkezett, a párok csókolóztak, az évfolyamok keveredtek. Sirius egy kissé kivörösödött, ezt mindenki az alkohol hatásának tudta be, pedig a fiú nem ivott málnaszörpnél erősebbet. Talán csak azért tettette a nem igazán józan figurát, hogy következmények nélkül közelebb férkőzhessen a társaság
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
