Ajaj! Én félek, és hallván a többi lány nyögéseit, ezzel nem vagyok egyedül.

- Tehát akkor mindeni ismeri a mugli féle üvegezést? – ismételte meg a kérdést Potter, úgy, hogy közben engem fixírozott. Ha! Hogy nem sül le a képéről a bőr! – A hallgatás beleegyezést jelent!
Beleegyezést egy nagy… A hallgatásunk annak köszönhető, hogy mindenki magában szidja a saját hülyeségét, hogy belement ebbe a marhaságba.

- Akkor most Sirius barátommal megismertetünk benneteket a Tekrgők-féle üvegezéssel – folytatta egy kaján vigyor kíséretében.
- Kizárt – pattanok fel dühömben. – Én ebben nem veszek részt!

- Hiszen te is játszottál! – érvelt a maradásom mellett. – Tudtad, milyen következményei lehetnek egy vereségnek, te mégis elvállaltad. Vagyis, vállalnod kell a következményeket, amiket ma mi szabunk meg. A mai este a mienk. – Talált! Ez ellen nem tehetek semmit!

- De csak, mert a többiek nem voltak elegen – ültem vissza durcáskodva.
- Tehát – vette át a szót elmaradhatatlan haverja, Black -, ismertetném a szabályokat. Kicsit ötvöztük a mugli felelsz vagy mersz játékkal. Ebből az sült ki, hogy körbeülünk. Eddig egyszerű. Aztán a kör közepére egy üveget teszünk. És valaki megforgatja.

De mielőtt az a valaki elkezdi forgatni, megfogalmazza mindenki előtt, hogy mi a terve. Teszem azt, előre felteszi a kérdést, vagy elmondja, mi a feladat. Persze olyan is lehet például, hogy még mielőtt megforgatnám az üveget, azt mondom, hogy akit kiforgatok, avval csókolóznom kell. Legyen az fiú, vagy lány. Értitek már?

Azta, milyen kreatívak. Vagyis fogalmazzuk át a szabályokat. Ötvözték az összes mocskos játékot, hogy Potter minél többször hozhasson kínos helyzetbe.

- És pálcát tilos használni! – szólt közbe Remus.
- Még nekünk sem? – dünnyögte Potter.
- Még nektek sem – hangsúlyozta ki. – Azt javaslom, hogy a pálcákat gyűjtsük egy helyen, mondjuk azon az asztalon – mutatott az egyik dohányzóasztalra.

- Oké – hallatszott az egyöntetű helyeslés, majd mindenki felállt, és szép sorban letettük a pálcáinkat. És mikor már visszaültünk, kialakult az a bizonyos kör.
Egyik oldalamon Aby, másikon Scott.

Potter a kör közepére tett egy üres vajsörös üveget, és elkezdtük. Miért van egy olyan érzésem, hogy én ebből semmilyenféleképpen nem jövök ki jól?

- Én kezdem – jelentette ki Mr Egoizmus. – Jó – nézett rám vigyorogva. – Akkor legyen az első feladat, hogy akit kipörgetek, az jelölje meg, melyik fiúval jönne össze a legszívesebben – hangzott az utasítás, majd az üveg elkezdett pörögni. Elkezdett lassulni, és a kör másik felénél jár. Istenem, ha nálam áll meg! Én azt nem élem túl!

Vészesen közeledni, és vészesen lassulni kezdett. Ne, ne, ne, ne! Aztán már Aby előtt volt. És előttem… Aztán jött Scott, és végül megállt Black előtt.
Hehe! Na erre kíváncsi vagyok!

- Hát – kezdte egy oktávval magasabban -, nagyon nehéz kérdés. Mert ha én most azt mondom, aki igazából tetszik – A fél csoport már dőlt a röhögéstől, és meg kell valljam, én is jót mulattam ezen. Na mindannak ellenére, hogy tudom, hogy Black egy utálatos, felfuvalkodott hólyag. -, de – folytatta – félek, hogy megsértődne.

- Mondd ki, Tapmancs! – játszotta meg magát Potter is. Nagyon groteszk élmény!
- Jól van, Ágas, drágám – folytatta a nyávogását. – Szerintem veled minden akadály nélkül képes volnék járni.

- Jaj, Sirius – törölgette a nem létező könnyeit. – Annyira hálás vagyok! – mondta és egy csókot dobott a vele szemben ülő barátjának, utána meg rám kacsintott, és elmosolyodott.

Na igen, én sem bírtam sokáig. Kitört belőlem a nevetés, és ugyanúgy fetrengtem, mint a többiek.
- Hát, erre azt hiszem, inni kell – váltott normális hangra Black, majd felállt, odament a pálcáinkhoz kiválasztotta a sajátját, és nem sokkal később már mindenki kezében ott volt a whiskys pohár.

- A szerelmünkre, Ágas – emelte fel a poharát, majd egy az egyben lenyelte.
Nekem azért nem ment ennyire könnyen. Na azért én is ittam már, sőt, volt, mikor többet is a kelleténél, de a kezdés sose volt az erősségem.
Mikor a nyáron, anya barátnőjénél nyaraltam Spanyolországban, a fiával, Sergioval elmentem egy buliba, aminek a felére a mai napig nem emlékszem. De Sergio szerint jobb, ha nem is tudom.

- Na akkor, most én jövök, ugye? – tette fel a költői kérdést, majd látványosan elkezdett gondolkodni. – Hát, azt hiszem egy csókhoz még elég józan vagyok, vagyis azt meghagyom későbbre. Mi lenne, ha az illető elárulná, hogy kivel volt először?
- Hol? – értetlenkedett Peter.

- Hát, drága Féregfark hogy magyarázzam el neked? – ironizált Black. – Azt ugye tudod, hogy gyerekeket nem a fwooper hozza?
- Igen azt tudom – felelte.

- Akkor menjünk a következő témára – Blacket szemlátomást nagyon szórakoztatta, hogy mindenki előtt leégetheti Petert, aki minden szaván szinte csüngött. – Van a méhecskefiú, meg a méhecskelány. Aztán mikor a méhecskefiú meglátja a méhecskelányt, hátul…

- Sirius azt akarta kérdezni, hogy kinek ki vette el a szüzességét – vágott Potter a hosszú mese elébe.
- Ja vagy úgy! – kiáltott fel diadalittasan.
- Mehet? – kérdezte Kóbor, vagy Bodri, vagy valami ilyesmi nevet adtak egymásnak. Mindegy!

Az üveg újra ütemes forgásba kezdett, és újra felém kezdett lassítani, már nem hiányzott sok, hogy megálljon előttem, de szerencsére már Abynél kifogyott belőle a lendület. Hallottam Potter csalódott sóhaját. Ugye? Én megmondtam! Arra utazik, hogy engem minél jobban kikészítsen!

- Nos, Wilson? – néztek rá.
- Willel – felelte félvállról. Na igen, azt mindenki tudta, hogy ez így van, szóval ezzel semmi újat nem mondott. – Akkor most én jövök? – mire a két szervező bólintott. – A kérdés, hogy mikor elsőben felszálltál a Roxfort expresszre, kit nem tartottál szimpatikusnak a mostani Griffendél-házból?

Fogós kérdés! És mit ad Merlin? Csak addig kerülgetett ez a drága üveg, amíg végül csak rám esett a válaszadás lehetősége.
- Evans! – mondta a nevemet Potter.
- Igen, így hívnak – feleltem bájvigyort az arcomra erőltetve.

- És mi lesz a válasz? – emlékeztetett a kötelességemre.
- Ez kérdés?! Ugyanaz, akit most is utálok! – vigyorogtam a képébe. – Te!
- Ah – kapott a szívéhez. – Ez fájt!

- Szegény, Ágas! – nézett rá együtt érzően barátja.
- Nos, akkor most én jövök – hajoltam az üveghez. – A kérdés pedig legyen… mondjuk… - Gondolkodj, Lily! Ki kell találni valami frappánsat! Ami jellemző is rám, meg túl is tesz a rajtam! Elvégre bulizunk! – Akkor egy egyszerű. Hány éves volt, mikor elvesztette?

- Mit? – értetlenkedett Peter. Na vajon?
- Hát a szüzességét! – tolmácsolt Olivia.
Én meg megforgattam az üveget, ami hosszas körözés után végül Olivia előtt állt meg.

- Hát – tápászkodott fel, és közelebb ment a whiskeys üvegekhez. – Hát ehhez a felelthez még innom kell. Még valakinek? – mutatta fel az üveget. A kérdés után majdnem mindenki felemelte a kezét. Mindenki, engem kivéve. Gyorsan megadtam magam a rám nézőt helytelenítő tekinteteknek.

- Én is – bólintottam, mire kaptam egy pohárkával. Gyorsan lehúztam, és meglepően jól éreztem magam utána.
- Na még egyet! – töltött meg a poharamat újra Sissy.

- Ne – nyögtem, de addigra már késő volt. A pohár újra megtelt, és én újra nagyot nyeltem.
- Na most már, hogy mindenki elérte a megfelelő hangulatot – Úgy érzem, ezzel rám célzott. Igaz, valóban kicsit másképp éreztem magam. Talán, ha most James is randit kérve, csak mosolyognék. Állj! Mióta hívom én Pottert a keresztnevén? Ennyire nem bírom az italt? -, én tartozok egy válasszal. Szóval, hány éves voltam?

- Aha – bólogatok.
- Tizenhat – válaszolt egyszerűen. – és most én jövök. Akit most kiforgatok, annak meg kell válnia egy ruhadarabjától.

Riadtan néztem végig a többieken. A fiúkon általában egy rövidnadrág, és egy laza póló volt, míg a lányok vagy hasonló ruhadarabokat, vagy csak egy nyári ruhát viseltek. Szokatlanul meleg volt. Igaz, azt mondták, hogy Angliában vagyunk, de én ebben erősen kételkedek.

Szóval, ha valaki megválik az egyik ruhadarabjától, az már eléggé sokat fog mutatni.
Az üveg már megszokottan forgott, végül Potter előtt állt meg, aki vigyorogva bólintott, felállt, hogy újra megtöltse a poharát, és miután az teljesen kiürült, elkezdett vetkőzni. Közben pedig szemtelenül engem bámult. Mintha az egészet csak miattam csinálná. Na én meg már nem nagyon tudtam róla levenni a tekintetem. Jó, azt egy pillanatig sem tagadtam, hogy teste az van. Méghozzá nem is akármilyen!

Aztán merengésemből az zökkentett ki, hogy hozzám vágta a pólóját. Én meg éreztem, hogy a hajam tövéig elvörösödöm.
Lily! Nyugodj már meg! Egész nap egy szál gatyában rohangásztak, ne most engedd el magad!
Vettem egy mély levegőt, és segélykérően néztem Abyre.

- Potter! – szólt a még mindig „sztriptízelő” fiúra. – Ülj már vissza, és folytassuk! Senki nem kíváncsi a táncodra!
- Biztos? – villantja meg szerinte ellenállhatatlan mosolyát.
- Rám célzol? – húztam fel a szemöldököm, miközben teljes nyugalmat erőltettem magamra. – Mert ha igen, akkor el kell mondjam, hogy a te felsőtestednél láttam már sokkal jobbat.

- Davidét? Ugye? – szólt közbe Jess. Miért mindig ilyenkor? Hanyagoljuk már ezt a David témát. És nekem meg miért kell mindig elvörösödnöm! Utálom, hogy ilyenek a génjeim.
- Potter, te jössz! – ment meg Aby. – Mit akarsz attól, akit kipörgetsz?

- Egy csókot – vágja rá habozás nélkül.
- Emlékeztetlek, Ágas, hogy akkor is áll a csók, ha közülünk lesz valaki a szerencsés – vigyorogta Black.
- Én nem félek – bizonygatta, és ennek jeléül erősen megpördítette az üveget, ami szerencsére nem előttem, hanem Aby előtt állt meg. Huh! Ez közel volt! Szegény!

Potter egy kicsit csalódott volt. Gondolom, reménykedett benne, hogy ez egy újabb alkalom lenne rá, hogy mindenki előtt lesmároljon. Haha! Hát, Potter, ez sajna most nem jött be!
De azért annyira nem kell sajnálni! Bátran, egy vigyorral hajolt előre Abyhez, aki ugyan egy kicsit elpirult, de magára erőltette a megszokott nyugodtságát, és megcsókolták egymást.
Ezt szeretem Abyben, ő sosem szomorodik el. Minidig nyugodt, és higgadt. Velem szemben, aki mindenen felkapja a vizet. De hát azok szerint, akik ismernek minket, mi pont ezért alkotunk remek párost.

A két alany közti csók egyébként messze nem tartott annyi ideig, mint a mi délelőtti csókunk. Miután elváltak, Potter mosolygott, Aby pedig rám nézett egy olyan ez-neked-csak-jó-csók? kifejezéssel, én meg a szememmel leintettem, hogy majd este megbeszéljük.

- Na akkor megint én jövök – hajolt előre újra.
Jó sokáig játszottunk. És egyre merészebb feladatokat csináltunk, eközben sokan elég gyakran néztek a pohár fenekére. Én tartottam magam, és csak ritkán telt meg újra.

Bár az is lehet, hogyha nem ittak volna annyit, akkor nem is merték volna megcsinálni azokat a feladatokat, amiket egymásnak adtak. Miután az első csók megtörtént, egyre többször volt ez a kívánság. Volt már Carla és Matt között. Itt a pár az elég hosszú csókjuk után csak sejtelmesen mosolyogtak egymásra, miközben elég rendesen elpirultak. De volt még Jess és Peter is, na ez már nem volt olyan sikeres. Én is csókolóztam Scottal. Nem azért, mert szerelmes lennék Potterbe, de ő Scottnál ezerszer jobban csókol. Ezt, mint pártatlan bíró mondom. És a legnagyobb csókok legnagyobbika az volt, mikor Potter és Black smároltak egymással. Bár ott már elég részegek voltak, szóval lehet, hogy ők nem fognak rá emlékezni, de majd mi emlékeztetjük őket.
Kívülről nézve tényleg elég szenvedélyesnek tűnt. Ha nem ismerném mindkettejüket, és nem tudnám, hogy már legalább fejenkénti háromszáz barátnővel büszkélkedhetnek, azt mondanám, hogy tényleg melegek.

De azért a vetkőzős feladatok is nagy sikert arattak. Ha McGalagony most lépett volna be, akkor elég arcpirító látványban lett volna része. Több fiú is egy szál alsógatyában üldögélt, és volt lány is, akinek az öltözete elég hiányos volt már.

Nem egy melltartó hevert már elfeledve a padlón, ugyanis az áldozatok arra jöttek rá, hogyha fehérneműtől válnak meg, az kevésbé látványos, mégis eleget tesznek a feladatnak. Én szerencsére még az összes ruhadarabbal büszkélkedhettem.
Már hajnali fél kettő felé járt az idő, mikor éreztük már, hogy lassan elmegyünk aludni.

- Jó, akkor ez lesz az utolsó! – hajolt előre Potter. – A feladat legyen, hogy egy ágyban aludjon velem ezen az éjszakán. – Aztán megfordult az üveg, és pont előttem állt meg.
Neeee! Én és Potter egy ágyban? Ki van csukva! Én ebbe nem megyek bele! Mi van, ha horkol? Én nem tudok horkoló ember mellett aludni!

- Hát akkor – állt fel, és közben szüntelenül vigyorgott. -, mindenkinek jó éjszakát kívánok! Gyere, Evans! – nyúlt a kezem után.
- Én ugyan nem! – ellenkeztem.
- Ugyan már, Lily! – néz rám Olivia. – Meg kell csinálnod! Ez egy feladat!
- De ilyen feladat nincs! Egy egész éjszakán keresztül egy ágyban aludni evvel a bájgúnárral? – mutattam hisztizve Potterre.

- Ha akarod, akkor nem alszunk – kacsint rám. És az összes fiú meg tehéncsordaszerűen elkezd búgni.
- Ha hozzám mersz nyúlni, akkor biztos lehetsz benne, hogy én voltam az utolsó, akivel próbálkoztál – mutogattam fenyegetően a két lába közti kincsére.
- Jó – ijedt meg. – Akkor ezennel ünnepélyesen ígérem, hogy semmi olyat nem teszünk, amit te nem akarsz – suttogott a fülembe. Én meg elég rendesen elpirulhattam, mert ő csak mindentudóan elmosolyodott, viszont a többiek egy kukkot sem értettek. Akkor játsszunk!

- Például együtt aludni? – súgtam vissza.
- Azt azért nem. Benne voltál a játékban, meg kell tenned – mondta a fülembe, és én meg akaratom ellenére is egy kicsit megborzongtam. Pedig nincs is hideg!
- Jó, de nem nyúlsz hozzám – szabtam meg a feltételeket. – És Black nem fog egész éjszaka vigyorogni, meg mindenféle hülyeségekkel idegesíteni.

- Ki mondta, hogy Siriusszal egy szobában leszünk?
- És akkor ő hol fog aludni? – Bevallom, kezdtem élvezni, hogy mi itt sugdolózunk, a többiek meg összevissza kapkodják a fejüket. Tudom, társaságba nem illenék, de hát, az illemtől már akkor eltekinttetünk, mikor elkezdtük a játékot.
- Hát a szobájában.
- És mi?

- A negyedik emeleti egyik szobában. Miénk lesz az egész emelet. Hát nem romantikus?
- Azt nem mondanám. Jól van, megteszem. De csak azért, mert ez a szabály. De jól jegyezd meg! Ez lesz az első, és egyben utolsó alkalom, hogy egy ágyban alszunk!
- Fogadjunk rá? – kérdezte magabiztosan.
- Én nem fogadok veled! – álltam fel, de ezeket a szavakat már hangosan mondtam. A többiek meg egy kukkot sem értettek, hogy mi most mégis mire akarunk fogadni.

Dühösen kivágtattam a helyiségből, de még hallottam Potter utolsó üzenetét, miszerint egy fél óra múlva találkozunk a megbeszélt helyen.
Bementem a szobámba, és ott előkészítettem a pizsamámat, aztán gyorsan beszaladtam a zuhanyzóba. Megfürödtem, és elvégeztem az ilyenkor szokásos dolgokat, aztán mikor kimentem, nagyon dühös, villámokat szóró, kék szempárral találtam szemben magamat.

- Ti meg mégis miről beszélgettetek? És miben akartok fogadni már megint? – Na igen, én és Potter elég sokszor állunk egymással szemben, és néha még fogadni is szoktunk. A nyerések átlaga úgy fele-fele.
- Jössz? - kukkantott be az ajtón Potter.
- Még nem! – válaszolt helyettem Aby dühösen.
- Megyek – szaladtam ki az ajtón. – Majd holnap elmesélem! – kiáltottam utána.

Nem tudom, hogy ez mire volt jó! Mármint hogy miért nem mondtam el neki mindent. Nem tudom! Talán jó érzés most egy kicsit, hogy van egy kis titkom előtte. És ami azt illeti mindenki más előtt is. Bár lehet, hogy Potter már az egész világnak szétkürtölte. De az is elég, ha csak Blacknek mondta el. Akkor holnap reggelre akár a történet egy kissé színesített változatban fogja körbe járni a házat.

- Na itt vagyunk! – léptünk be az ugyanolyan szobába, mint amilyenben mi is alszunk.
- Enyém az ablak felöli ágy! – stoppoltam le.
- Tévedés! Egy ágyban fogunk aludni! Így áll az egyezség! – állt elém Potter. – De ha akarod, akkor aludhatunk az ablak felőliben.
- És ott szerinted, mégis hogy fogunk elférni? – vontam fel a szemöldököm.

- Hallottál már a varázslásról? – kérdezte nevetve, majd elővette a pálcáját, és intett vele, mire az ágy egy franciaágy méretűre növekedett.
- Jó, akkor én vagyok a jobb oldalon – mondtam, majd lehuppantam a kijelölt ágyrészre, lefeküdtem, magamra húztam a takarót, és Pottertől minél messzebb helyezkedtem el. – Légy szíves zárd be az ajtót!

- Már megvolt! – felelte, és éreztem, hogy ő is lefekszik. – Jó éjszakát!
- Neked is! – dünnyögtem vissza, majd megpróbáltam elaludni. Próbáltam nem arra gondolni, hogy ki fekszik mellettem. De valahogy nem sikerült. Végül aztán nagy nehezen csak elnyomott az álom.

Másnap reggel meg olyan pihenten ébredtem fel, mint már nagyon régen. Aztán amikor kinyitottam a szemem, egyből az engem ölelő karokra tévedt a tekintetem. Utána megláttam a hozzátartozó többi részt is, én meg rögtön kipattantam.
- James Potter, hogy mersz engem fogdosni! – ordítok rá. Na, ha erre nem ébredt fel az egész ház, akkor nem tudom, mire!

- Gyere vissza édes, és aludjunk még! – hallottam, ahogy a takaró alól egy még fel sem ébredt hangot. Szerintem ezt automatikusan mondja!
Hány lány ébredhetett már mellette. És most már én is közéjük tartozom. Habár lehet, hogy én vagyok az egyetlen, akivel nem történt semmi!
- Na idefigyel, Potter! Én nem vagyok az egyik libád, akinek azt mondod, hogy édes, és rögtön újra a karjaidba omlik!

- Mi van? – dugta ki a fejét. Azért azt meg kell hagyni, hogy nagyon édes. Haja annyira összevissza áll, és még a szemét is félig csukva tartja. Fura szemüveg nélkül, de határozottan jól áll neki. Gondolom, ha ezt megtudná, akkor rögtön meg is szabadulna tőle.
Lily Evans! Hagyd abba!

- Mi az hogy mi van? Az van, hogy átjöttél a térfelemre!
- Milyen térfeledre? – törölgette a csipáit. – Te jó Merlin! Szétesik a fejem!
- Kellett neked annyi piát innod! – kontrázok.
- De legalább ne üvöltöznél! Tökéletesen hallanálak rendes hangerővel. Várj, hol is vagyunk?
- Semmire sem emlékszel?

- Hát arra igen, hogy üvegezünk, meg még néhány feladatra, de semmi konkrétra.
- Akkor hadd emlékeztesselek, hogy csókolóztál Blackkel! – itt a visszavágás ideje.
- Az lehet, de mégis melletted ébredtem – vigyorgott.
- Ennyire részeg voltál? Én észre sem vettem – vettem vissza hangerőmből.

- Jól játszok! Na gyere vissza – paskolja meg a mellette lévő helyet.
- Eszemben sincs! Csak egy alvásról volt szó! És te már ezt is túllépted! Most pedig elmegyek!
- Csak azt mondd meg, hogy most meg mi a bajod? Nem vagy teljesen friss és üde a velem való alvás miatt?

- Hülye! – válaszolok neki, majd becsapom az ajtót magam után és letrappolok a harmadikra, majd benyitok Abyhez, aki még mindig az igazak álmát aludta. Legalábbis nekem nagyon úgy tűnt. És ha jól sejtem abban az álomban szerepel egy nagyon jóképű szőke, nevezetesen Will Hall.

Aztán elmosolyodtam, és besuhantam nagyon csendesen a fürdőbe. Rendbe szedtem magam, és mikor kimentem megint ugyanazzal a kék szemű barna hajú lánnyal találkoztam, aki ugyancsak megint dühösen nézett rám.

- Na halljam!
- Mit is? – kérdezem félve.
- Először is, mit susmorogtatok ti ott lenn? Aztán, miről akartok már megint fogadni? Harmadszor, milyen volt az éjszaka? Negyedszer, miért keltél fel ilyen korán? Ötödször, mégis min mosolyogsz?
- Húha, jó sok kérdés. Mintha csak anyámat hallanám. – Az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy min mosolygok. – Semmi különöset nem mondott Potter, csak hogy hol alszunk.

- És akkor miért nem lehetett hangosan megbeszélni ezt?
- Csak jó játék volt – vontam meg a vállam. – Aztán nem fogadtunk, csak ő akart. Abban, hogy ez lesz az első és egyben utolsó éjszaka, hogy együtt alszunk.
- És te miért nem mentél bele? – kérdezte somolyogva.

- Csak – vágtam rá. – Az éjszaka egy sima átlagos éjszaka volt. Ő aludt a saját térfelén, és én is a magamén. És azért keltem fel olyan korán, mert felébredtem.
- És mi volt az az üvöltözés?
- Potter átjött az én részemre, és átölelt.
- És ezért kiabáltál? – nézett rám úgy, mint egy hülyére szokás. – Túl szorosan fogott, vagy mi?
- Nem – zártam le a témát, és ennek jeléül tüntetőlegesen hátat fordítottam, és elkezdtem keresni egy ruhát.

Meg is találtam a tökéleteset. Egy spagetti pántos kék alapú nyári ruhát. Hozzá felvettem a kedvenc szandálomat. A hajamat lófarokba kötöttem, majd megvártam, amíg Ab is átöltözik, aztán elindultunk reggelizni.

Útközben Aby újra felhozta a tegnap estét.
- Egyébként Potter tényleg nagyon jól csókol. Persze nem olyan jól, mint Will, de egy tízes listán nálam nyolcat biztos kapna.
Elképzeltem magamban azt a bizonyos listát, és be kellett ismernem, hogy nálam Potter magasan vezet az összes többi előtt.

Mikor beértünk az étkezőbe szinte már mindenki ott volt. Csak a mi asztalunk volt teljesen üres. Gyorsan elmentünk, és felpakoltuk a tányérunkat, és mire visszaértünk, már a két bajkeverő is megjelent. Sirius ferdeszemmel méregetett engem, majd a végén valamit odasúgott Potternek, és mindketten elvigyorodtak.

Én megpróbáltam róluk tudomást sem venni. Higgadtan leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni.
McGalagony a felénél szakított minket félbe.

- Jó reggelt kívánok mindenkinek! – mosolyogott. Remélem, hozzá még nem jutott el, hogy mik történtek tegnap este. – Szeretnék kihirdetni valamit. Ott kell kezdjem, hogy be kell valljam, nem Angliában vagyunk. Ez itt Spanyolország. – Annyira tudtam! Elvégre a nyaram egy negyedét itt töltöttem. – És ezért a kis, hogy is mondjam…

- Átvágásért – segítete ki vigyorogva Black.

- Köszönöm, Mr Black – biccent, aztán folytatja. – Szóval, ez itt Spanyolország, és elnézést kell kérnem az átvágásért, de egy kis hiba történt. Ide a Hollóhátnak kellett volna jönni. Úgy tűnik, elcseréltük a címeket. És Jacker professzorral úgy gondoltuk, hogy mivel elég közel vagyunk Barcelonához, kérnénk egy kis idegenvezetést. Ha már úgyis itt vagyunk! Mivel Cloéék nem hagyhatják itt a tábort, beajánlottak valakit. Egy olyan urat, aki születése óta itt lakik, és úgy ismeri Barcelonát, mint a tenyerét. Az úr Cloe kisasszony unokaöccse, Sergiót.
Mennyi esélye van annak, hogy ez a Sergio ugyanaz legyen, mint az én Sergiom?

- Hadd mutassam be Sergio Mendezt – mutat az ajtó felé, ahol egy magas, fekete hajú, barna bőrű férfi áll, és illedelmesen mosolyog.
Bejön, végigsétál az asztalok között, közben pedig barátságosan integet nekem, én meg visszaintegetek neki.
Potter meg fancsali ábrázattal tömi magába a reggelijét.





Szerző:
Köszönöm, hogy elolvastad! Tényleg remélem, hogy tetszett!
És ezúttal szeretnék minden kedves olvasómnak Nagyon békés karácsonyi ünnepeket kívánni! Valószínű, hogy karácsony előtt már ebből nem lesz újabb frissítés. De a szünetben mindenféleképpen szeretnék még egyet. Persze, csak ha lesz rá igény...
A fejezetet pedig minden nyárkedvelőnek ajánlom. És amelett, a télmániás gabynak, és annusnak! ;)