|
Hatodik fejezet ¤ Jó! Beismerem!
Regicca 2008.06.12. 20:38
Elkészült a folytatás! Most nagyon örülhettek, igyekeztem! ;)
És itt is mindenkitől bocsi, aki már nagyon várja a HÉHP! következő részét, de most egyelőre evvel foglalkozom, és mivel annak nagyon közel van már a vége, így úgy gondoltam, húzom az időt. Meg lássuk be, hogy elég sokat kell tanulnom, és ha már valamit muszáj írnom (belső kényszer), akkor ezt, mert ez sokkal könnyedebb hangvitelű! :D:D:D
Akkor egy picit a történetről, illetve a folytatásról: Ismételjük át az eddig történteket: James beugrik Lilyvel a medencébe, utána pedig megcsókolja. Itt kiderül, hogy mi Lily reakciója erre. Meg még valamit beismer. És megtudhatjátok, hogy mi lesz az esti program, amit a Tekergők találtak ki!
A bétázást Sovénak köszönöm! ;)
És a véleményeitekre is számítok...
És akkor nem is húznám tovább az időt:
Ójaj! Miért csókol ennyire jól? Érzéki, vad, romantikus.
Én meg miért csókolok vissza? És a kezem már a tarkóját simogatja? Na neee! Lily Evans neked elment az eszed!
Szakadj már el ettől a baromtól!
De ő nem akar elengedni! Kábé kétszer olyan erős, mint én. Semmi esélyem szabadulni tőle! És egyre szorosabban húz magához. Nem tehetek semmit!
Aztán végre elengedett, és kiült az arcára az az öntelt vigyor.
Én meg lekevertem neki egy nagy pofont, mihelyst magamhoz tértem.
- Aú! – üvöltött fel és az arcához kapott. – Ez miért kaptam? – néz rám vigyorogva.
- Miért? Miért? – ordibáltam vele. – Na, ide figyelj James Potter! Én nem vagyok a játékod! Velem nem fogod ugyanazt csinálni, mint a többi cafkáddal! Ha még egyszer csak egy újjal is hozzám mersz nyúlni, azt egy életre megemlegeted! Megértetted?
Választ sem várva hagyta ott és elúsztam a part felé. Ott egy elegáns mozdulattal kimásztam, és elkértem Bonnie törölközőjét, mikor odaértem hozzájuk.
Mindenki hallgatott. Minden léptemet lehetett hallani.
A két lány kérdéseit meg sem várva, végre odamentem a kiszemelt három szabad napozó ágyhoz, és lefeküdtem az egyikre.
Becsuktam a szemem, és a napra koncentráltam megpróbálva nem gondolni az előbb történtekre.
Még mindig éreztem magamon jó pár tekintetet, de hamar visszaállt minden a szokásos kerékvágásba. Hallottam Claire és Jess vihogását, amint épp Mattet próbálják belökni a medencébe. Vagy hogy Scott és Antony, Beccával és Sissyvel a nyakukban játszanak tovább.
De hallottam Potter és Black nevetését is.
Aztán hallottam, amint valaki a mellettem lévő agyra lefekszik.
- Visszacsókoltál – jelentette ki nyugodt hangon Aby.
- Nem csókoltam – ellenkeztem. Megpróbáltam nyugodt maradni, de kevéske sikerrel.
- Láttunk, Lil! Mindenki látta, hogy mi történt. Potter megcsókolt, te meg köré fontad a kezed.
- Csak azért lehetett, mert épp el akartam csúszni, és nem akartam megint a víz alá süllyedni – magyaráztam.
- És milyen volt?
- Micsoda? – ültem fel.
- Hát a csók.
- Honnan tudnám? Avval voltam elfoglalva, hogy kitaláljam, hogy szabaduljak el!
- Jó, hát akkor elmondom, hogy látszódott kívülről.
- Halljam!
- Szépen sétáltál velünk, közben meg Potter kimászott a medencéből, oda futott hozzád, felkapott és beugrott a medencébe. Mi egy ideig csak néztük a helyeteket, mert elég sokáig nem bukkantatok fel. Aztán mikor újra megvoltatok, te elkezdted verni, hogy engedjen el, meg hogy milyen bunkó. Utána megcsókolt. Kábé egy percig csókolóztatok.
- Meddig? – szaggatottan vettem a levegőt. Én azt hittem, hogy csak néhány pillanat volt.
- Bizony, Lily! Legalább egy percig, ha nem tovább – helyeselt. – Te közben egyáltalán nem úgy néztél ki, mint aki nagyon ellenkezett volna. Mi már épp azon voltunk, hogy rátok hagyjuk az egészet, és már egyre kevesebben bámultak titeket. Aztán elengedett. Te meg csak néztél, és az arcod megint csak nem a dühöt tükrözte, hanem valami mást – magyarázta egy sejtelmes mosoly kíséretében.
- Hát? – kérdeztem kíváncsian.
- Inkább nem mondom, mert engem is leüvöltözöl! – rázta a fejét.
- Aby! Mondd már! – rivalltam rá.
- Látod? – mutatott rám. - Még el sem mondtam, te meg máris üvöltözöl.
- Jól van – vettem egy mély levegőt. – Bocs. De légy szíves, mondd el!
- Jól van, de nem legyél ideges. Innen úgy látszott, mintha élvezted volna.
- De én nem…
- Lily, én csak azt mondom, amit látok. Elég rég óta ismerlek.
Élveztem volna?
Jó, azt nem tagadom, hogy az eddigi ismereteim alapján ő csókol a legjobban. Az összes csók közül magasan ez viszi a pálmát. Még sosem kaptam ilyen csókot. Tényleg olyan igazi szerelmes csók volt, mármint azt hiszem, hogy egy szerelmes csóknak ilyennek kéne lennie. Persze az is lehet, hogy ez csak hozzátartozik Potter stílusához. Lehet, hogy evvel hódítja meg a barátnőit. Elhiteti velük, hogy szerelmes beléjük. Na de akkor is! Ő egy Potter!
Mármint nem az a bajom, hogy Potter. Nem ismerem a többi Pottert, biztos van közte jobb is, mint ez. A bajom az, hogy ez James Potter. Az a James Potter, aki a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola hetedik évfolyamos tanulója. Akinek már ezer barátnője volt. És az, akinek én nem akarok az ezeregyedik lenni!
Persze, ha egy ugyanilyen csókot, mondjuk David adott volna, akkor arra azt mondanám, hogy isteni volt, és nagyon élveztem, de ezt?
- Lily! – hadonászott az arcom előtt Ab.
- Mi? – riadtam fel.
- Én itt magyarázok neked, te meg csak mosolyogsz! – szidott le.
- Hogy mit csinálok?
- Mosolyogsz – felelte. – Elmondanád, mégis min?
- Semmin – hadartam gyorsan a választ.
- Aha, gondolom. De te tudod! – hagyta rám, majd visszafeküdt az ágyára. – De ugye arra te is felkészültél, hogy a lányok, amint alkalmuk lesz, le fognak támadni a kérdéseikkel, és azt is tudod, hogy nem fogod megúszni annyival, amit most nekem mondtál.
- Semmi nem történt azon kívül, amit már neked is mondtam! – mondtam enyhe dühvel a hangomban. – A lányok hiába kérdeznek, nekik se fogok tudni mást mondani – zártam le a témát, majd én is visszafeküdtem a napozóágyra, és vártam, hogy lebarnuljak.
Valamikor aztán tizenegy fele odajött hozzánk Bonnie, aki addig Olival, Jess-szel meg a fiúkkal labdáztak, hogy nem akarunk-e átöltözni, ugyanis nem soká ebéd, és elvégre bikiniben mégse állíthatunk oda.
Épp ezért Abyvel együtt visszamentünk a szobánkba, ahol én is és ő is felvett egy nyári ruhát és hozzá egy papucsot, megfésülködtünk, aztán a többiekkel egyetemben lementünk az ebédlőbe.
- Aby! – húztam félre az út felénél.
- Most mi ez a riadt hang?
- Emlékszel, hogy hol ülünk? – kérdeztem síron túli hangon.
- Aha – bólogatott egy sejtelmes mosoly kíséretében. – Black és Potter társaságában.
- Most mi lesz velem? Én nem ülhetek Potterrel egy asztalhoz! Ő egy beképzelt, öntelt hólyag! – ecsetelem lelkesen.
- Egy bunkó!
- Egy bunkó! – ismétlem.
- Egy tuskó!
- Egy tuskó!
- El van ájulva magától! – adta a számba a szavakat.
- El van ájulva magától! – mondtam utána az értelmét nem is figyelve.
- Akibe szerelemes vagy!
- Akibe szerelmes vagyok!
- Tudtam én! – kiált fel diadalittasan.
- Mi? – kaptam észbe és fogtam fel, hogy mit is mondtam. – Nem, én nem!
- Dehogynem! Most mondtad!
- Abigail Wilson! Ezt most hagyd abba! – keltem ki magamból. – Te vagy a legjobb barátnőm, de ha sokáig hajtogatod, akkor megátkozlak! – fenyegetőztem.
- Jó – emelte fel a kezeit megadóan. – Abba hagytam. De el kell ismerned, nem esett rosszul, hogy kimondtatd!
- Aby!
- Jó, na hagyjuk! Gyere, mert megint mi leszünk az utolsók! – fogta meg a kezem, aztán el kezdett húzni a társalgó irányába.
Néhány perces gyaloglás után, már oda is értünk. Az asztalok már mind foglaltak voltak. Pont úgy, ahogy reggel is.
Egyetlen egy asztalnál volt még két üres hely. Annál, ahol két fiú öntelt vigyorral figyelt minket.
Éreztem, hogy az arcomba fut a vér, de nem törődtem vele. Flegmán leültem Potterrel szembe, Black mellé, és tüntetően a másik irányba néztem. Pont oda, ahol Brendan ült. Rám mosolygott, én meg vissza, aztán kelletlenül visszafordultam az asztalnál ülőkhöz.
Aby éppen a szomszéd asztalnál ülő Olival susmorog, Black a poharakból épít várat, Potter meg engem néz, és egy kicsit csalódott.
Most meg mi történt?
Na nem mintha érdekelne, hogy mit érez, csak a szimpla kíváncsiság, hogy mi váltotta ki belőle ezt a gyors változást.
Az előbb, mielőtt még Brendanra néztem volna, szüntelenül vigyorgott, most meg dühös pillantásokat szór minden felé.
- Szóval – állt fel Cloe. Néha olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha ő viselné a nadrágot, mármint biztos Leonard is tud határozott lenni, de miért van az, hogy mindig csak Cloe beszél?
Na mindegy! De, az biztos, hogy modern nő vagyok, vagy sem, én megmaradok annál a tipikus felállásnál, hogy a férfi az úr!
Persze ez most nagyon feminista ellenes. Meg nő létemre mégis hogy mondhatok ilyet?
Arról van szó, hogy nem szeretném, ha egy tutyimutyi férjem lenne. Mármint legyen határozott, vegye kezébe a dolgokat és álljon ki értem. Ne csak üljön, és hallgassa, ahogy ismertetem a szabályokat.
Lehet, hogy ez Cloénak pont jó. Végül is van, aki azt szereti, ha ő irányíthat mindent, és nem szereti, ha keresztülhúzzák a számításait. Cloe bizonyára egy ilyen típus.
- Először is, köszönöm, hogy mindannyian megjelentetek, ahogy arra korábban kértelek benneteket. Még mielőtt a tárgyra térnék, hadd kérdezzem meg, hogy mindannyian elégedettek vagytok a szálással? Ha nem, akkor arra kérlek titeket, jelezzétek, és megpróbáljuk orvosolni a problémát.
Nem! Én messze nem vagyok elégedett! De ezt most mondjam el az egész ház előtt?
Hogy lennék elégedett, mikor mindössze öt órája vagyok ébren, és ezalatt az öt óra alatt több dolog történt velem, mint az egész nyaram alatt összesen?
Vegyük csak sorra!
Reggel találkozok még a Roxfortban Potterrel, és rajtam mindössze egy szál törölköző van. Aztán az egész asztal az én szerelmi életemről beszél, és megkérdezik, hogy lefeküdtem-e Daviddel!
A hoppanálásnál Potter fogta a kezem, meg utána is, és Brendannal talán emiatt nem lesznek sosem jóban! Nem akarom, hogy miattam utálják egymást!
És a szomszédaink is Black meg Potter! Aztán, mikor lementem az usziba, Potter mindenki előtt lesmárolt, és állítólag én még élveztem is.
És még most is itt ülök az előtt a tökfej előtt.
Most erre hogy mondjam azt, hogy jól érzem magam?!
Senki nem panaszkodott. Legalábbis nem hangosan. Bár, nem hiszem, hogy sokan vannak rajtam kívül, akinek valami oka is lehetne erre.
Hát, jó. Aby talán panaszkodhatna, hogy ahelyett, hogy az én bajaimat hallgatja, és nézi ezt a dinka társaságot, Will-lel randizna.
De a többiek? Ugyan, mi bajuk lehetne!
Bonnie imád bulizni a többiekkel. Ő egy olyan igazi társasági lány, amiért igazán tisztelem. Mindenkiben mindig csak a jót látja. Jó néha ebből fakadóan egy picurkát naiv, de ezt általában elnézzük neki.
Carla egész nap Matt közelében volt, most biztos nagyon boldog. A fejemet rá, hogy ezek még az év végéig összejönnek.
A többiek meg szimplán jól érzik magukat, hisz nem kell tanulniuk. Ihatnak, ehetnek, és egy csomó szórakozási lehetőség van.
- Tehát, ha nincs kérdés, kérés – folytatta Cloe -, akkor folytatnám. Nos, amíg ti strandoltatok, addig mi négyen – mutatott a három másik ülő felnőttre – úgy gondoltuk, mégis csak jó lenne valami programot szervezni – mondta, mire mindenki felnyögött. – Félre ne értsetek! – mosolyodott el a reakciónkon. - Semmiféle gyerekzsúrt nem készülünk rendezni. Mindössze arra gondoltunk, megpróbáljuk színesebbé tenni a napjaitokat, mert hát azért lássátok be, hogy öt napig csak a napon feküdni, az elég unalmas.
Hát enyhén szólva unalmas! Na nem azért, én imádok napozni. Csak hát az úgy szokott történni, hogy egy nyugodt napon, amikor senki nem húzott fel már rögtön az első órán, kifekszek egy könyv társaságában, és ha még zene is szól hozzá, az még jobb. Én így élvezem a napozást. És nem úgy, hogy közben fröcskölnek, és Sissy sikítozását kell hallgatnom, mert Potterék összevizezték a haját.
- Úgy terveztük, hogy ezeket főleg estefelé rendeznénk. Gondolok itt egy diszkó szerűségre, vagy a tábortűzre. A mugliknál ezek nagyon jól bevált esti programok, netán egy film levetítése. Persze ez még kidolgozásra vár. A ma estétek teljes mértékben szabad. Leghamarabb holnap lesz valami, de evvel kapcsolatban is ötleteket várunk. Szóval, ennyit szerettem volna mondani mára. Nagyon jó szórakozást a nap további részére, és jó étvágyat! Az ebéd már ott van a másik teremben.
Miután elmondta ötperces monológját, mindenki egyszerre állt fel, és benyomultunk a másik terembe, ahol egy jó hosszú svédasztal áll.
Eléggé hasonlított a roxforti kosztra. Nem is lennék meglepve, ha onnan hoznák.
Ismételten megszedtem a tányéromat a finomabbnál finomabb ételekkel, aztán visszaültem az asztalhoz, miközben Sissy és Becca szörnyülködve nézték a tartalmát.
- Hoztunk a hölgyeknek is üdítőt – ült le az asztalhoz Black, és letette a tökleves kancsót az asztal közepére.
- Önthetek? – kérdezte a másik.
- Én kérek – tartotta oda a poharát Aby, mihelyst rögtön tele is töltötte.
- Lily?
- Én nem kérek – feleltem ridegen, aztán neki kezdtem az ebédemnek.
- Jó étvágyat – szól Ab.
- Ja – dünnyögöm.
Miután mindent megettem, nagyon szomjas lettem. De nem fogom megadni Potternek ezt az örömöt, hogy abból iszok, amit ő hozott nekem.
Rájuk sem nézve felálltam, látványosan megfogtam a poharamat, és átmentem a másik terembe, ahol már csak üres kancsók voltak.
Kikukucskáltam az ajtón, hogy hol lehet még inni, de egyedül csak a mi asztalunknál volt. Ilyen az én szerencsém.
Vettem egy mély levegőt.
Nyugi, Lily! Eddig sem érdekelt a véleményük, most sem fog!
Visszasétáltam az asztalhoz, és miután leültem, öntöttem magamnak. Próbáltam nem nézni senkire. Képzelem milyen arcuk lehet!
De azért a kíváncsiság győzött.
Na, igen! Jól gondoltam! Black nem is nagyon titkolja a vihogását. Aby csak somolyog, de csak úgy, hogy én lássam. Potter meg diadalittasan néz rám, de nem vigyorog az arcomba. Nahát!
Gyorsan megittam, majd Aby karját megragadva kimentünk az étkezőből.
- Most mi van? – kérdezte nyűgösen, de az a mosoly még mindig ott bujkált a szája sarkában.
- Mit vigyorogsz?
- Én? Ugyan semmit! – rázta a fejét. – Lily!
- Ha?
- Beszélnünk kell! – mondta határozottan.
- Miről? – kérdezem döbbenten.
- Te is tudod! Na gyere! Menjünk fel a szobánkba!
Az út alatt egyikünk sem szólalt meg. Miután elfoglaltuk a szobánkat, ő a pálcájával bezárta az ajtót, és ha jól láttam, akkor egy hangszigetelő bűbájt is szórt rá.
- Na, mit akarsz? – kérdezem, mikor mindketten lehuppantunk az ágyunkra.
- Szerinted? Komolyan beszéljünk Potterről!
- Nincs mit mondanom róla – kötöttem az ebet a karóhoz, vagyis a varázsvilágban a hippogriffet, vagy mit.
- Lily! Tizenegy éves korunk óta én vagyok a legjobb barátnőd. Eddig mindent elmondtál nekem, és én is mindent neked. Most mi értelme van, hogy titkolózol? Nagyon jól tudod, hogy sose mondanám el senkinek! Lily!
- Igazad van. Sajnálom – pirultam. Remek! Egy újabb fejmosás ma. Igazán el lehetne könyvelni, hogy ez életem legrosszabb napja.
De azért csak igaza van.
Tavalyig, illetve a nyár végégig mindent elmondtam neki. Még azt is, mi történt Daviddel, pedig azt rajta kívül senki sem tudja.
- Nos?
- Mit akarsz tudni?
- Nem tudni akarom. Tudni tudom. Csak annyit akarok, hogy ismerd már be végre, hogy legalább egy kicsit tetszik Potter!
- Aby… én… - dadogtam.
- Lehet, hogy nem vagy belé szerelmes, de még csak bele sem vagy zúgva. Azt csodálnám is, de azt be kell ismerned, hogy tetszik!
- Jól van! Igen, beismerem, tetszik! – adtam ki magamból. És meglepő, de sokkal jobban érzem magam!
- Jobb?
- Igen jobb – feleltem. – De akkor is. Nekem nem kéne ilyet éreznem. És nem is tudom, miért van ez. Láttam, és látom, hogy bánik a barátnőivel. Mit barátnőivel! Azokkal a lányokkal, akik vele járnak kábé három napig! És az az idegesítő egoizmus!
- És ha nem lenne ilyen?
- Nem tudom, Ab! Nagyon nehezet kérdezel! Ha nem lenne ennyire elájulva magától, akkor szerintem ugyanolyan barátok lennénk, mint Scottal. De így? Ezt a randi ügyet is csak azért hajtogatja, mert kevésnek találja a strigulákat az ágy szélén.
- Na várj! Ha mondjuk Potter bebizonyítaná, hogy nem csak egy újabb trófea lennél?
- Aby! Kiről beszélünk? James Potterről, akinek csak a tavalyi év alatt legalább húsz csaja volt! Semmi értelme belekezdeni abba, hogy milyen lenne, ha! Ő sosem lesz olyan! Mindig egy beképzelt, öntelt hólyag marad. Az pedig, hogy most tetszik, az csak egy múló szeszély. Biztos csak a csók miatt volt, majd el fog múlni!
- Azért elég sokat változott tavalyhoz képest! – kötözködött.
- Mire gondolsz?
- Gondolj csak arra, hogy Lilynek hív, és nem Evansnek. Vagy én tavaly április óta egyetlen egy csajjal sem láttam. Ez azért már nagy haladás.
- Biztos gondja van… tudod! – pirultam el, de közben meg nevettem.
- Hülye! – vágta hozzám a párnáját. – Viccelsz? James Potternek altáji problémái lennének? Ezt te sem gondoltad komolyan! Mit gondolsz, miért istenítik annyira a lányok?
- Mert kviddicssztár, és jól néz ki?
- Nem. Mert a pletykák szerint egy Adonisz az ágyban. És állítólag olyan figyelmes, hogy a lány úgy érzi magát, mint egy Istennő – álmodozott, és közben ő is elpirult.
- Aby! Szóljak Sari Changnak?
- Miért? – nézett rám értetlenkedve.
- Hogy te is beléphess az „Imádjuk együtt James Pottert!” klubba!
- Nem, kösz. Nekem elég a saját „Imádom Will Hallt” klubom! – mondta.
- Hát, pedig az előbb nagyon úgy tűntél, te is kipróbálnád, hogy milyen az ágyban Potter! – vigyorogtam.
- Tévedsz! – rázta a fejét. – Én csak azt mondtam, hogy a lányok szerint, akik vele voltak, milyen. Én megmaradok Willnél.
- Jó. Amúgy meg, visszatérve Potterhez. Lehet, hogy megváltozott, és legyen ennek akármi is az oka, mi akkor se leszünk együtt. Túl nagy közöttünk az a különbség. Ráadásul, én nem tudnék elviselni egy ilyen fennhéjázó alakot a férjemnek. De még a barátomnak se!
- Na majd meglátjuk! – zárja le a témát. Utálom, mikor ennyiben hagy valamit. Mindig akkor csinálja, ha a hátam mögött tervez valamit. – Amúgy hogy csókol?
- Hát…
- Aha! – kiált fel olyan én-megmondtam-szerűen. – Elpirultál! Szóval, milyen?
- Hát, tudod, ha nem Potter csinálta volna, akkor azt mondanám, életem legjobb csókja volt a mai!
- És ennek mi köze ahhoz, hogy Potter csinálta? – nézett rám furcsán.
- Hát, biztosan volt már elég alany, akivel tökéletesre fejleszthette!
- Szóval, jól csinálja? – csillogott a szeme.
- Igen – ismertem be. – Tényleg nagyon jó benne!
- Kívülről is úgy látszott! – mondta, és nem tudta tovább elfojtani a nevetését.
Én hozzávágtam a párnámat, ő meg vissza, és az egész egy hatalmas párnacsatába torkollott.
Aztán nem sokkal később, amikor már a szobánk úgy nézett ki, mintha egy orkán söpört volna keresztül rajta, valaki kopogott.
Aby még mindig nevetgélve, kiszólt, hogy máris, aztán feloldotta a bűbájokat, és kinyitotta az ajtót.
- Sziasztok! – köszönt Oli. – Jól eltűntetek!
- Beszélgettünk – válaszoltam.
- Hát igen, volt miről – kuncogta, mire kapott tőlem egy rosszalló pillantást. - Na mindegy. Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs kedvetek-e játszani.
- Mit? – kapott az alkalmon Aby.
- Hát James mondta, hogy…
- Na abból nem sülhet ki jó! – morogtam az orrom alá.
- Játsszunk strandröpit. Én ugyan nem tudom, mi az, de ő azt mondta, hogy amikor nyaralt, ilyet játszott majdnem minden mugli.
- Igen. Tényleg népszerű játék a körükben. Tudod, meséltem már róla, Oli! – emlékeztette Aby. – Az a röplabda, amikor két csapat ütögeti egy háló fölött a labdát.
Hát ez nagyon leegyszerűsített változata volt, de a lényege tömören tényleg ez.
- Ja, igen. Valami rémlik! – kapott a fejéhez. – Szóval, csak azért zavarlak titeket, mert mi ilyet akarunk játszani, és Sirius azt találta ki, hogy mehetne tétre is.
- Ami mi lenne? – kérdeztem.
- Hát, aki nyer, az mondja meg, hogy mi lesz este. A fiúk mind benne vannak, és ők akarnak egy csapat lenni. Mi is mind benne vagyunk, de így kettővel kevesebb a létszámunk. Ezért kellenétek ti is.
Hát, nem is tudom. Ezek a fogadások lassan kezdenek az idegeimre menni.
Bár, ha Blackék nyernének, akkor félek, nem lesz túl jó az esti program, vagyis attól félek, hogy én is szerves része lennék.
- Persze, ha nem, akkor hívjuk McGalit és Cloét – kuncogott.
- Na azt megnézném, hogy McGalagony hogy játszik – vágta rá Aby. – Én benne vagyok!
- Én is! Elvégre, mégis csak a lányok becsületéről van szó. Ráadásul tartok Blackék esti programterveitől.
- Ez a beszéd! Lányok, benne vannak! – kiált ki a többieknek, mire behallatszott az üdvrivalgás. – Tudjátok, nagyon nem akartunk McGalagonnyal játszani.
- Azt el is hiszem! – vigyorgott Ab.
- Na, öltözzetek át, aztán gyertek le. Beccáék szobájában van a megbeszélés.
- Jó, mindjárt ott leszünk! – válaszolt barátnőm, aztán mikor Oli kiment, becsukta az ajtót. – Jó buli lesz, Lily! Na siessünk! – szólt hozzám, és ő már el is kezdett átöltözni.
Kábé tíz perccel később már a Griffendél-ház összes hetedikes lánya ott ült azon a két ágyon, és Becca, aki szintén ismeri ezt a játékot, mivel az anyukája neki is mugli, ahogy Abynek is, ismertette a stratégiát.
-… Szóval, akkor összegezzük. Jess, te fogsz mindig kezdeni, mi meg nem hagyjuk, hogy leessen a labda. Ha ez mégis megtörténne, akkor forgunk. Érthető? – nézett a csapatra, mi pedig értelmesen bólogattunk. – Mindent bele lányok, mert ha kikapunk, úgy érzem, alaposan megemlegetjük. Akkor mehetünk!
Kivonultunk. Egészen le a röpipályáig. Ott már vártak minket a fiúk.
- Mindenki készen áll? – kérdezte Leonard. Minden jel szerint ő fogja vezetni a meccset.
- Mi kész vagyunk! – feleli Potter.
Azta! Tényleg nagyon helyes! Főleg egy szál fürdőnadrágban. Tényleg jót tesz neki az a sok edzés. És nem véletlenül mondják rá, hogy egy félisten!
- Lily! – ordibál a fülembe Oli.
- Mi?
- Kezdhetjük?
- Aha, persze! – bólintok.
Megkezdődik a meccs.
Elég nagy a hátrányunk a fiúk ellen. Nem is tudom az állást, meg a játékból se fogtam fel túlontúl sokat. Néhányszor eltalált a labda, de nem csak engem, hanem Pottert is.
Haha!
Végül is kikaptunk. A végére ugyan egész jól belejöttünk, de akkor se sikerült csökkentenünk a különbséget.
- Jól van. Ti nyertetek – ment közelebb Becca Potterhez, aki még mindig a fejét fogta. – Mi lesz este?
- Azt majd este megtudjátok! – mondta egy sejtelmes vigyor kíséretében, majd rám kacsintott.
- Annyit kérnénk, hogy legyen mindenki este kilenckor a nappaliban – tette hozzá Black, aztán elmentek.
Mi még kifeküdtünk a medence szélére, és később, először önszántamból, a medencébe is belementem.
Úsztam néhány hosszt, utána pedig a többiekkel labdáztam, vagy napoztam.
Olyan hat óra körül mentünk vissza, akkor átöltöztem, és elmentünk vacsorázni.
Nagy szerencsémre sikerült úgy megoldanunk, hogy Potterék után értünk oda. Végre nyugodtan ehettem.
Aztán még a nagy meglepetés előtt visszavonultam olvasni. Hú, de várom már!
Kilenc előtt öt perccel erőt vettem magamon, és lementem a nappaliba. Már majdnem mindenki ott volt. A fiúk sejtelmesen mosolyogtak, a lányok pedig kíváncsian próbálták kiszedni belőlük, hogy mi lesz most.
Aztán nem sokkal utánam Potter és Black is befutott. Kezükben két-két rekesz vajsörrel, meg néhány üveg lángnyelv whiskyvel. Utánuk loholt Pettigrew a kezében két hatalmas tál kajával.
- Nos – kezdte Potter -, ki nem ismeri az üvegezést?
Szerző (alias ÉN)
Na szóval. Tudom, tudom! Függővég! Hehe! De ez kihagyhatatlan volt! :D:D:D
Várnám az ötleteket, hogy ki milyen dolgokat találna ki a játékra... Tényleg kíváncsi vagyok rájuk!
Na meg azért az általános véleményeket is várom! ;););)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
