Te szentséges, hosszú szakállú Merlin! Mi a jó fenét keresek én Potterrel egy kanapén? Valaki felvilágosíthatna!

- Jó reggelt, Lily! – duruzsolta a fülembe az említett, miközben lassan kezdett felülni még mindig engem karolva.

Bár jó pont, hogy Lilynek hívott, és nem Evansnak. Ráadásul, egyelőre még, de az az idióta vigyor sincs a képén. Ami amúgy meg nem is áll neki olyan rosszul.

Lily Evans! Miket beszélsz! Térj már észhez!

- Öhm… jó reggelt! – nyögtem ki végül én is, majd a többieket figyelembe sem véve rohantam fel a szobámba. Ott aztán lezuhantam az ágyra, majd beletemettem az arcom a párnámban.

Most mi van velem? Az éjszaka közepén jópofizok Potterrel, aztán mellette ébredek fel, és azt gondolom, hogy jól áll neki az az ostoba vigyor?!

Bizonyára megőrültem! Délután el is megyek Madame Pomfrey-hoz.

Nagy sokára felkeltem, és elmentem lezuhanyozni. Szeretek zuhanyozni, mert ott nem kell semmire sem gondolnom, csak a rám csurgó forró vízre. Épp ezért, ha nem többet, de egy jó félórát biztos álltam alatta. Mikor kimásztam az ujjaim vége már teljesen elráncosodott.

A pálcám segítségével gyorsan megszárítottam a hajam, majd felöltöztem, és kimentem. A szobában Abyn kívül senki nem volt. Hála Merlinnek!

- Te meg mi a cickányt csináltál Potterrel egy kanapén? – vont kérdőre. Jogos. Én is ezt tenném, ha mondjuk, Blackkel történt volna ugyanez. Na persze vele ilyen nem lehet, ugyanis ő halálosan szerelmes Willbe. Amiért nem is csodálom. Ha Will velem járna, akkor én is halálosan szerelmes lennék belé.

Fekete kócos haja van, meg kék szemei, magas, nagyon okos, és nagyon vicces. Nála már csak Potter édesebb.

LILY! Mi van veled?

Úristen! Már Potterrel kombinálok!
Oké! Akkor az elkövetkező feladat az lesz, hogy keresek egy pasit magamnak, aki semmiféleképpen nem Potter lesz!

- Lily! – szólt rám Aby elég hangosan.
- Mi? – kaptam fel a fejem.

- Mi az, hogy mi? – ripakodott rám, de azért valami mosoly féle ott bujkált a szája sarkában. Csak tudnám, hogy miért! – Nem alszol az ágyadban. Tudod, mennyire aggódtunk a lányokkal, hogy hol lehetsz! Aztán mikor lemegyek, akkor ott vagy és te édesen alszol a legnagyobb ellenséged karjaiban. Nos? Várom a magyarázatot! – állt meg előttem keresztbe font karral.

- Hát… öhm… - Most mit mondjak? Ha elmondom az álmom, akkor biztos az lesz, hogy ő már ezerszer megmondta, hogy szerelmes vagyok Potterbe. Márpedig ez egyáltalán nem igaz! A legkevésbé sem tetszik Potter!

- Nyögd már ki, mert mindjárt becsöngetnek, és még nem is kajáltam!
- Akkor menjük gyorsan! – pattantam fel az ágyáról, ahova időközben leültem, és elkezdtem az ajtó felé menni.

- Na azt már nem! Ha kell, akkor az egész napot ellógjuk, de te elmondod nekem, hogy mi van most veled? – fogta meg a karom, és visszaültetett az eredeti helyemre.

- Figyelj! Semmi nem történt, legalábbis semmi olyan, ami érdekes lenne. Beszélgettünk, aztán elaludtunk. Ennyi. – Na jó, hazudtam. Nem volt ennyi, mert arra pontosan nem emlékszem, hogy mikor aludtunk el, és Potter miért jött át az én kanapémra. Ha majd alkalmam lesz, akkor megkérdezem tőle.

- Biztos az igazat mondod? – kérdezte gyanakodva. Miért ismer ennyire? Néha olyan idegesítő!
- Jó, nem teljesen – vallottam be. – De majd később elmesélek mindent. Miután beszéltem Potterrel.

- De ugye nem jártok? – kérdezte egy kicsit félve, majd elkezdett furán nézegetni.
- Dehogy!
- Helyes! – mosolygott, de még mindig engem nézett.

- Most meg mit nézel? – kérdeztem.
- Csak elképzeltelek esküvői ruhában Potter oldalán – vigyorogta, mire én egy párnát vágtam a fejéhez.
- Hülye! Na gyere, menjünk enni!
- Oké!

Mikor lementünk, egy csomó, vigyorgó arccal találtam szemben magamat. A lányok nagy része undorodó képpel néztek, vagyis inkább irigykedve.

Szétnéztem a helységben, és megláttam Pottert. Őt is ugyanúgy vallatták a barátai, mint engem, de mint látom Blackék sem tudtak meg túl sok mindent, mert eléggé csalódott képet vágtak.

Na nem mintha olyan sok titkolni valónk lenne. Mármint ő még csak az álmomról sem tud. A történet egyszerű: Lejöttünk, beszélgettünk, elaludtunk. Semmi nem történt. Legalábbis remélem.

Hirtelen felém fordult az a mély csokibarna szempár, és egy pillanatig farkasszemet néztünk. Komolyan, olyan volt, mintha nem lett volna ott rajtunk kívül senki más.

Aztán Aby nekem jött, ami kizökkentett.
- Jössz? – kérdezte, miután újra Potterre néztem volna, de ő már elfordította a fejét. Most mi van velem?

- Aha – válaszoltam tömören.
A Nagyteremben enyhén szólva is elég sok undok arc vicsorgott rám, főleg lányok részéről. Többen vették a bátorságot, és odajöttek hozzánk, hogy megkérdezzék, járok-e Potterrel. Erre minden egyes alkalommal nemet mondtam.

Aby nem mutatta, vagyis próbálta takarni, hogy jót mulat az egészen.

Közben megérkeztek a Tekergők is, akiket szintén ilyesfajta kérdésekkel zaklattak. Potter eléggé belevörösödött. Fogalmam sincs, mi van vele. Na mindegy.

Amúgy Pettigrew, Black és Remus is nagyon élvezték a helyzetet, merthogy minden egyes kanál müzlinél meg zavarta őket egy lány, aki felőlem kérdezősködött. Aztán Black megunta.

- Hölgyeim! – kezdte, enyhe dühvel a hangjában. – Ha kérdésük van a reggel kialakult álompárral kapcsolatban, akkor azt legyenek szívesen levélben feltenni. A levelet pedig Peter barátunk fogja gyűjteni! – vigyorgott elégedetten a barátjára, aki nem kis rökönyödéssel fogta fel az iménti dolgokat.

A végén csak egy megrovó pillantást kapott tőle. Míg Pettigrew egyenesen ujjongott a rá ruházott hatalmas feladat miatt.

- Lily! – bökött megint oldalba Aby.
- Aú! – szisszentem fel.
- Jössz már? Meddig akarod még Potteren legeltetni a szemed? – kérdezte, de annyira hangosan, hogy az egész asztal minket figyelt.

Én enyhén elvörösödtem, míg az említett érdeklődve figyelt, és kezdett visszatérni a régi önmaga.

- Aby! Hagyd már! – torkolltam le. Miközben az ajtó felé mentünk, hallottam, amikor Sari Chang megkérdezi az egyik barátnőjét, hogy ki is az új álompár. Mikor Laura beavatta a nagy titokban, akkorát sikított, hogy az egész Nagyterem beleremegett.

- Micsoda?! Hogy lehet, hogy Evans rámászott Jamesre? – Hogy ki mászott kire? Most akkor az a pletyka, hogy én másztam rá! Senki nem mászott senkire!

Ezt nem hagyhattam annyiban. Miközben még mindig engem szapult, én már 180 fokos fordulatot tettem, és két lépéssel előtte teremtem. Aby már nem tudott feltartóztatni.

- Na ide figyelj, Sari! – néztem olyan dühösen rá, amennyire csak tudtam. – Utálj, nem érdekel, elhiheted! – ordítoztam, mire mindenki elnémult. – Elhiheted, egy kicsit sem érdekel. Utálhatsz azért, mert Potter utánam fut! Pedig, komolyan mondom, hogy nem én kértem rá. És ami az éjszaka történt! – Mintha történt volna valami. – Szóval nem történt semmi! Senki nem mászott rá senkire! Se én Potterre, se ő rám! Világos? Szeretném, ha ezt a fejedben tartanád! Akármennyire is pici az agyad! – Hú! Jól meg mondtam neki!

Egy pillanatig farkasszemet néztünk, ő csak állt döbbenten, én meg hátat fordítottam neki, és kihúzva magam kisétáltam a teremből.

- Lily! Várj már! – rohant utánam a legjobb barátnőm. – Mi volt ez? – kérdezte, miközben még mindig ott lihegett mellettem.

- Semmi, csak már baromira elegem van abból, hogy ez a csaj végig úgy kezel, mintha én lennék a legnagyobb riválisa! Mit tehetek én arról, hogy Potter dobta Changet?

- Semmit, és már nagyon rá is fért egy kis fejmosás, mert már nagyon elszállt vele a hippogriff.
- Hogy mi? – torpantam meg. Imádom, mikor Aby a mugli közmondásokat próbálja meg átültetni a varázslóvilágba. Néha olyan jól jön ki.

- Csak azt mondtam, hogy nagyon elszállt vele a hippogriff. Tudod! Mint, hogy elszaladt vele a ló!
- Tudom! – kacarásztam. – Na menjünk, mert nem akarok elkésni az új prof órájáról.
- Szerintem te nem is figyelted!

- Mit? – vontam fel a szemöldökömet.
- Sejthettem volna, hogy Potter sokkal jobban elterelte a figyelmedet! – nevette.
- Aby! Hagyd már! – dörrentem rá. – Inkább azt meséld el, miről maradtam le!
- Brendan Jackerről.

- Kiről?
- Az új SVK tanárról. Ott ült a reggelinél, de arról fogalma sincs, hogy tegnap hol volt.
- Mindegy. Nem is vettem észre – sütöttem le a szemem. Potter tényleg elvonná ennyire a figyelmem? – Milyen?

- Hát, nagyon helyes – mesélte egy kaján mosoly kíséretében.
- Aby! – szóltam rá. – És mi van Willel?
- Hűséget fogadtam, nem vakságot! – felelte nemes egyszerűséggel. Na igen, ő Aby Wilson. Szerelmes Willbe, közben pedig kinézi magának az összes helyes srácot.

- Persze! Na de majd meglátjuk, milyen a te nagyon helyes új SVK tanárod.
- Meg bizony – bólintott lelkesen. Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy már magában az esküvőt tervezgeti a pasijával, akkor azt mondanám, hogy beleesett.

Gyorsan felmentünk a hálókörletünkbe, összeszedtük a könyveinket, meg a csoport többi lány tagját, aztán elindultunk az órára.
Erre az egyetlen egy órára az összes griffendéles jelentkezett, ezért ilyenkor csak mi vagyunk itt.
Mikor már az egész csapat felsorakozott a terem bejárata előtt, kinyílt az ajtó.

- Jó napot kívánok! Kérlek, gyertek be, és foglaljatok helyet! – utasított az új tanár. Sajnos nem volt elég időm szemügyre vennem, mivel a tömeg magával sodort. Aztán Aby mellé leültem az első sorba.

- Sziasztok! Brendan Jacker vagyok, 20 éves. Júniusban fejeztem be az aurorképzőt, sikeresen. Most pedig itt vagyok, mert Dumbledore professzor megkért rá. Remélem, valamennyire emlékeztek rám. Akkor jártam ide, mikor ti negyedikesek voltatok. Bár én a Hugrabugba. A kviddicsezők remélem, örökre e fejükbe véstek.

Hú! Apám milyen vigyora van! Elolvadok. Akkor ezért volt olyan ismerős. És most már arra is emlékszem, hogy néhányszor még randira is elhívott. De én mindig nemet mondtam, mivel akkor még elég fiatal voltam.

- Szóval, mindenki nyugodtan hívhat Brendannak, elvégre nem vagyok olyan öreg! – nevetett. Hallottam Becca és Olivia sóhaját.

Jó, jó, helyes, de azért ennyire nem. Ráadásul meg mégis csak a tanárunk!

- Ráadásul, McGalagony professzor nekem hagyta azt a megtiszteltető bejelentést, hogy elmondhassam, hogy a holnap kezdődő kirándulásra én foglak titeket elkísérni a házvezető tanárnő mellett.

Érdekes lesz! Közben meg hallottam, ahogy mellettem hangosan felnyög valaki. Oldalra néztem, és mellettem volt Potter, akinek az arcára kétségbeesés ült ki.

Na most vele mi a baja?
Nem hiszem, hogy szigorúbb lenne, mint McGalagony. Vagy még mindig neheztel amiatt a meccs miatt?

A lényeg annyi, hogy mint azt mindenki tudja, Potter már hét éve kviddicsezik. Ez a hetedik szezonja. Szóval a hat teljes szezonból ötször mi nyertük meg a kviddics kupát. Negyedikben pedig a Hugrabug. Akkor Brendan egy ügyes csel segítségével csente el Potter orra elől a cikeszt.

Na akkor nagyon nem kedvelték egymást.

- Most pedig gyorsan megismerkednék az osztállyal. – Aztán felolvasta a névsort, és nem állta meg, hogy mindegyikünkhöz fűzzön valamit. Nálam csak kacsintott, Pottert meg majdnem még a felolvasásból is kihagyta.

Ezek szerint ez a szeretet kölcsönös.

Az óra egész izgi volt. Párokba kellett állni, aztán meg mindenféle pajzsbűbájokat gyakoroltunk, míg a párunk rontásokat küldd felénk. Én persze Abyvel voltam.

Az óra nagyon hamar telt el.

Aztán mugliismeret volt, amit csak azért vettem fel, mert kíváncsi voltam, hogy tanítanak a muglikról. Nagyon vicces volt, tekintve, hogy a tanár, Daylon professzor, még sosem ment messzebbre, mint a Roxmortsban lévő Három seprű fogadó.

Így általában Aby és én szoktuk elmagyarázni Daylonnak a mugliszerkezetek használatát.
Utána rúnaismeret, ahol a hugrabugos Amy Tiller mellett ültem. Miután lefordítottunk gyakorlásképpen egy rövidke mesét, elengedett minket Humbold professzor ebédelni.

A Nagyteremben már egész sokan voltak, ugyanis rajtam kívül a griffendéles hetedikeseknek lyukas órájuk volt.

Lehuppantam Aby és Bonnie közé, majd szedtem magamnak, és enni kezdtem.

- Hogy tetszett Brendan? – kérdezte Olivia, akivel az óra óta nem is találkoztam. Erre a kérdésre mindenki rám figyelt.
- Most miért néztek így rám? – tártam szét a kezem.

- Ugyan, Lil! – mosolygott Becca. – Tudjuk, hogy hányszor hívott randira negyedikben, és ma is észrevettük, hogy néz rád! Ne is áltasd magad! Szóval?

- Szóval? Nincs semmilyen szóval – feleltem nyugodtan. Közben Potter szemrebbenés nélkül minket, pontosabban engem figyelt. – Akkor elhívott, én meg nemet mondtam rá. És, ha most elhívna, én akkor is nemet mondanék. Ennyi! – zártam le a témát.

- Az lehet, hogy te azt mondanád – folytatta Sissy -, de ő biztosan fog próbálkozni. Ráadásul itt van ez az öt napos szünet, ahol ő is ott lesz. Van egy olyan sejtésem, hogy itt még történni fognak egyes dolgok! – mondta kajánul.

- Afelől én is biztos vagyok! – mondta Aby is, de félek ő teljesen másra céloz.
- Na jó, ezt most abba lehet hagyni! – rivalltam rájuk, de főleg Abynek szólt, merthogy közben rájöttem, kire is céloz. – Nem fog ott történni semmi!

- Ezt ő is tudja? – súgta a fülembe a barátnőm.
- Már mondtam, hogy semmi nem lesz vele és velem! – válaszoltam, de hangosabban a kelleténél, mire megint mindenki felém fordult. Miért vagyok én ennyire érdekes téma?

- Kicsodával? – kíváncsiskodott Jessica.
- Hát nem Brendannal – felelte kimérten a mellettem ülő. Ő és Jessica valahogy sosem jöttek ki túlzottan jól.

- És akkor megtudhatnánk a másik hódoló nevét?
- Nem – vágtam rá, majd a könyveimmel együtt visszamentem a klubhelyiségbe.

Magamhoz vettem az átváltoztatástan cuccimat, aztán lementem a teremhez és ott vártam meg a kezdést.

Az óra első húsz perce azzal ment el, hogy McGalagony még egyszer mindenkinek elmagyarázta, hogy mit kell hozni, mikor indulunk, és ilyeneket. Továbbá, minthogy ez egy mugli tábor, felesleges talárokat hozni.

Aztán, mint mindenhol, itt is átismételtük az előző évi anyagot, majd óra után visszamentem a klubhelyiségben.

Elkezdtem bepakolni a táskámba, amit ennek az utazásnak az alkalmából tértágítóbűbájjal kezeltem, hogy mindenem beleférjen.

A pakolás a gyengém. Mármint, elég sokáig szokott tartani. Mindent nagyon elrészletezek, de aztán olyan este hét felé kész lettem. Közben meg csak Aby jött fel. A többiek kint voltak, vagy lent, vagy a Nagyteremben. Mit tudom én!

Aztán lementem vacsorázni, ahol senkivel nem találkoztunk, mivel elég későn voltunk ott. Utána elmentem zuhanyozni, és végül bezuhantam az ágyamba.

Elvégre nem aludtam az előző este valami sokat, és valami kényelmesen. Ráadásul holnaptól elkezdődik…