|
Első fejezet
Zinu 2008.06.11. 20:48
Tamsin 17 éves lány, aki különleges kapcsolatban áll a macskákkal... Bár a mágia kiskora óta természetes alkotóeleme az életének, titokzatos félreértések miatt csupán később válhatott igazi roxforti diákká. Létezik szerelem első látásra? A fiatal boszorkány maga sem tudja. Ráadásul ki más is lehetne a "Rómeó", mint George Weasley... A Ginny/Harry páros pedig már csak hab a tortán... A H.P. könyvek szereplői J. K. Rowling írónő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsönvettem őket. NO money.
Macska szemmel nézlek...
Első fejezetcenter>
A lány szemében különleges, sárgászöld fény csillant, s Harry meg mert volna esküdni rá, hogy egy védelmező vadmacska tekintetét vélte felfedezni benne. Még a pupillái is macskaszerűen összeszűkültek. Félelmetes volt, ám ugyanakkor káprázatos. Viszont az egész nem tartott tovább egy másodperc töredékénél. Rajta és a kisfiún kívül láthatóan senki sem vett észre semmit. Utóbb említett most mindenféle további gúnyos megjegyzést mellőzve elrohant.
A többiek megütközve néztek utána.
- Ezt meg mi lelte? Úgy volt, hogy csokibékává fog változtatni - értetlenkedett Ron.
A kis társaság a roxmortsi főutca közepén álldogált.
- Tamsin, minden rendben? - kérdezte Hermione.
- Igen, igen, persze... Csak utálom, mikor Beezyt piszkálják - mondta a lány, kizökkenve előbbi állapotából. Titkon már csak azért mérgelődött, hogy így elragadtatta magát. S amint Harryre nézett, rá kellett jönnie, hogy ő bizony észrevett valamit. Ekkor azonban két vörös hajú srác lépett oda hozzájuk.
- Á! Sziasztok, gyerekek! - köszönt az egyik, bár csupán egy-két évvel lehetett idősebb náluk.
- És egy új hölgyhöz van szerencsém? - váltott hangnemet a fiú.
- Igen. Ő Tamsin Bells. Egy hete érkezett a Roxfortba - magyarázta Ginny, mielőtt az említett megszólalhatott volna.
- És persze ő itt Beezy Bells, a Világ legédesebb cicája... vagyis Csámpás után... vagy előtt?
- Ebből már nem jössz ki jól - nevetett Hermione.
- Na igen. Hagyjuk. Szóval ők pedig itt Fred és George, a mi tökfilkó tesóink.
Tamsin csak most vette észre, hogy ikrek.
- Az ám! A két tökfilkó, akik épp most készülnek megkötni életük üzletét a Mézesfalással! - büszkélkedett most George, aki mindeddig meg sem szólalt. Tamsin smaragdzöld szemei egészen megbabonázták...
- Tényleg? És mi az a Mézesfalás? - szólalt meg a lány.
- Öhm... - Fredék egymásra néztek - ... hát a lehető legvarázslatosabb édességbolt az egész Földön! - mondták egyszerre.
- Tudod mit? Az lesz a legjobb, ha megmutatjuk. Boszorkány nem élhet úgy ezen a Világon, hogy meg ne kóstolta volna a Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét! - jelentette ki George, s egy hirtelen ötlettől vezérelve átkarolta Tamsint, fivérére hagyva a varázskütyükkel tömött dobozok cipelését.
***
Penny Lou!
Most csak egy rövid levelet tudok írni, mert hamarosan gyertyaoltás lesz.
A lényeg, hogy ma, az első roxmortsi délutánomon megismertem egy nagyon-nagyon aranyos fiút!
George Weasley a neve. Tudom, bolond vagyok. Nem történt semmi, de máris imádom!
Beezy is jól érzi magát itt.
Egyébként McGalagony azt mondja, hamar behozom a lemaradásaimat.
Szeretettel ölel: Tams
Ui.: H.P. baráti körébe tartozom.
Tamsin akaratlanul is elmosolyodott. Jól tudta, hogy barátnője teljesen odavan Harryért...
Óvatosan előhúzott egy borítékot éjjeliszekrényéből, és megcímezte. Nem akart nagy zajt kelteni. Valójában Ginnyn és rajta kívül már mindenki aludt. Ő viszont nem bírta ki írás nélkül. A legjobb barátnőjével feltétlenül megkellett osztania az érzéseit. Bár vacsoránál már alaposan kielemezték a témát Hermionéval és Ginnyvel, ez azért így mégis más.
Úgy döntött, mivel az alváshoz túlzottan is izgatott, inkább azon nyomban feladja a levelet. Hamar magára kapta a pulcsiját, elfújta a gyertyát és lábujjhegyen kiosont a szobából.
Mikor leért a klubhelyiségbe, hirtelen megtorpant. A kandallóban lobogott a tűz, az egyik karosszékben pedig Ginny és Harry ültek. Épp eléggé elvoltak foglalva. Tamsin a világért sem akarta megzavarni őket. Remélte, hogy észrevétlenül elsurranhat mellettük. Sajnos ez nem jött be.
Ginny utána szólt:
- Hé, kisasszony, mit keres maga ilyenkor itt? Ráadásul talár nélkül? - a látszat ellenére a lány is zavarban volt. Harryről nem is beszélve...
- Ezt én is kérdezhetném tőletek - jegyezte meg Tams, de mivel rájött válasza abszurditására, inkább témát váltott. - Egyébként a talár csak suliidőben kötelező, nem?
- De, de. Csak úgy mondtam - helyeselt Ginny, aki már fel is pattant Harry öléből. - Na de Tammy! Milyen levelet szorongatsz te? Máris George-nak írsz, vagy mi? Nem gondoltam volna, hogy a bátyám...
Harry tüntetően lehajtotta a fejét széke háttámlájára. Csupán jelezni szerette volna, hogy egy fiúnak tanácsosabb kimaradnia az efféle beszélgetésekből.
Ginny vette a lapot.
- Na szóval neki lesz a levél?
- Nem. Egy barátnőmnek írtam.
- Penelope Louis - olvasta - Ismerős. Ő is manchesteri?
- Nem. Franciaországban él. Volt már itt a Roxfortban a beauxbatons-osokkal - És azóta is szerelmes a barátodba - tette hozzá Tamsin már csak gondolatban.
- Aha. És nem ér rá ez a levél holnap reggel? - kérdezte Neville, érdeklődéstől túlfűtött hangon, egy ásítás kíséretében.
- Neville! Te is itt vagy?! - lepődtek meg mind a hárman.
- Már kilenc óta. Ha nem tűntem volna fel. Lemásoltam Hermione bájitaltanját. Megyek lefeküdni. Sziasztok! - azzal a fiú, láthatóan már félálomban, elslattyogott a hálókörletek felé. A többiek megszeppenve néztek utána.
- Tehát - vágott bele Ginny - tudod te egyáltalán, hogy merre vannak a baglyok?
- Öhm... valahol a keleti t...
- Szóval nem. Harry drágám, elkísérnéd? - Harry drága már megszokta, hogy barátnője néha hajlamos úgy viselkedni vele, mint ahogy Mrs. Weasley tenné Mr. Weasleyvel.
- Persze. Felszaladok a köpenyért és a térképért.
- Én is megyek aludni. Aztán nehogy meglássanak! - köszönt el Ginny nagy mosolyogva.
Nem telt bele öt perc, és Harry valóban megjelent karján a láthatatlanná tévő köpennyel és a Tekergők Térképével.
- Ezekre még szükségünk lehet. - széthajtotta a térképet és pálcájával rábökött. - Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
- Na ne mondd! - kuncogott Tamsin.
- Ez a nyitóvarázs - szögezte le a fiú. - Remek. A folyosók üresek. Szabad a pálya!
Beburkolóztak a köpönyeg alá és kiléptek a portrélyukon. A klubhelyiség meleg, meghitt légköre után a folyosó különösen ridegnek és kihaltnak tűnt.
A lány majdnem elnevette magát, mikor belegondolt, milyen szívesen is lenne Penny barátnője most az ő helyében. Ilyen közel Harry Potterhez. Ezzel szemben ő
csak George-ra tud gondolni, és jól tudta, hogy Harry pedig Ginnyre. Teljesen rendben volt ez így.
Egy ideig csendben baktattak, kastélyszárnyról kastélyszárnyra. Majd Harry hirtelen megszólalt.
- Tamsin, az az igazság, hogy már egy ideje szeretnék tőled kérdezni valamit - mély csend. - Te... animágus vagy?
Tams úgy érezte, a köpeny most nehezebb, súlyosabb mint az út elején. Megpróbált Harryre nézni. Mikor a nagy boltíves ablakok előtt haladtak, a fiú arcát megvilágította a holdfény. Ittléte óta először fedezte fel rajta a villám alakú sebhelyet. Egyszerűen nem jött ki hang a torkán.
- Ne haragudj! - mondta Harry. - Bizonyára semmi közöm nincs hozzá...
Befordultak a harmadik emeleti folyosóra és egyszer csak szemben találták magukat Mrs. Norrisszal.
- Jaj, ne - nyögte a fiú - Frics itt van a közelben.
A félhomályban tisztán kivehető volt, amint a macska nagy sárgás szemeivel őket fürkészi. Elkezdtek hátrálni, de ő követte őket. Tamsin attól félt, esetleg túl rövid a köpeny, és kilátszanak alóla. Végül ezzel mit sem törődve elkezdtek futni. Elérkeztek a mozgó lépcsőkhöz. Már épp megkönnyebbültek, mikor a sárgás szempár ismét feltűnt. Ezúttal Friccsel a sarkában. Harryék bebújtak egy páncél mögé. Tamsin tudta, nincs más választás. Harry arra lett figyelmes, hogy a lány szemei ismét átváltoznak, mégpedig az egész testével együtt. A következő másodpercben a láthatatlanná tévő köpeny takarásából egy koromfekete macska bontakozott ki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
