|
Harmadik fejezet ¤ Minden megoldódik...
Dorka 2008.06.30. 21:01
Jó-jó tudom h sokat kellett várni és h nagyon rövid, de egy kis megértést kérnék... *szépen néz* // Megtudhatjuk hogyan vélekedik Lily a partiról és kileshetjük a leendő szerelmespárt is! :) // A bétázásért köszönet Natalyenak a tanácsokért pedig Jessnek.
Ui.: Lothwin hogy sikerült az érettségi?:)
Részlet Lily naplójából
Ez egy fergeteges buli volt, az száz százalék! De kezdem szépen az elején. Szombat este teljesen el voltam kenődve, amiért senkinek sem jutott eszébe a szülinapom, még Potter sem zaklatott, pedig biztosra vettem... Aztán jött Remus, aki megkért, hogy segítsek neki megfékezni a Tekergőket. Mondhatom, nagy örömmel mentem... De mégiscsak a barátom, gondoltam, és utána indultam. Aztán megállt egy ajtó előtt a hetediken, amit még sosem láttam. Ki is fejtettem neki ezzel kapcsolatos aggályaimat:
- Biztos vagy benne, hogy be akarunk ide menni?
- Igen, Lil, biztos – válaszolta, majd benyitott.
Bent egy tengerpart és sok-sok ember fogadott. Utóbbiak, amikor megláttak, elkezdtek énekelni. A dal szövegére nem emlékszem pontosan, de teljesen meghatódtam. Amikor végre sikerült lenyugodnom, alaposabban megnézhettem a „termet”. Szóval egy tengerpart… Mióta van Roxfortban tengerpart? Na mindegy, tehát ott hullámzott maga, a tenger, előtte homokos strand (mármint nem úgy homokos…), a parton egy csomó kaja meg üdítő (nem tudom, honnan szereztek mugli gyorskaját), egyszóval minden fergetegesre sikerült. Később Remus mondta, hogy Sarah szervezte a bulit, ezért odamentem hozzá megköszönni. Erre mit kell hallanom? Hogy az egész Potter ötlete volt! De ezzel nem foglalkozhattam sokáig, mert mi is mentünk fürödni. Jut eszembe, Sarah-nak udvarlója van, valami Thomas, de a kishölgy a világért sem venné ám észre… Na, mindegy. Aztán az ajándékaimat is megkaptam, a fotóalbum (ami mesés) állítólag a szervezők ügyeskedése. Utána Black és Potter beállították egy kareoke-géppel. Nem tudom, honnan szedték... Aztán James (mióta James?) elkezdett NEKEM énekelni, méghozzá egy ROMANTIKUS dalt. Először lemerevedtem, aztán feltűnt, hogy ez a szöveg totálisan RÓLUNK szól! Teljesen kiakadtam, ez nyílt udvarlás! Mondjuk, eddig is nyíltan udvarolt… De akkor is! Végül is jó hangja van… Ettől még nem kell tetszenie! De hát ha egyszer olyan édes… Na jó, ez kezd zavaros lenni… Azt hiszem, beszélek Ja… mármint Potterrel.
A kívülállók érdekes szemmel nézhettek Lilyre, eléggé feltűnő, hosszas vívódása miatt, minek vége az lett, hogy felpattant a fotelból (merthogy abban ült) és kiszáguldott a portrélyukon. Nem kisebb tervei voltak, mint megtalálni Jamest Pottert, és beszélni vele, bár arról fogalma sem volt, hogy mit fog mondani. Miközben céltalanul bolyongott a kastélyban, leendő szerelmét keresve, találkozott egy másik lánnyal.
- Lily, veled meg mi történt? Úgy nézel ki, mintha szellemet láttál volna – mondta Sarah, elfeledve azt az apró tényt, hogy a Roxfort tele van szellemekkel.
- Jamest keresem – válaszolta Lily, majd folytatta, megakadályozva barátnője „Ó, már nem is Potter?” felkiáltását. – Egyébként majd veled is beszélni akarok egy bizonyos fiatalemberről.
- Ha Tomra gondolsz, az az ügy, hogy is mondjam… „megoldódott”.
- Csak nem?
- De-de. Mindent elmesélek, viszont te nem Jamest akartad megkeresni?
- Igen, persze – kapott észbe, majd tovább állt.
Lily, miután átkutatta a kastélyt, akkor jött rá, hogy egy helyen nem nézte. Méghozzá a kviddicskapitányok kedvenc helyén. A kviddicspályán! S lám-lám, Potter ott repkedett a karikák felett, ám amikor meglátta szíve szerelmét közeledni, rögtön leereszkedett a földre.
- Hát te meg mit keresel itt?
- Nem mit, inkább kit! Méghozzá téged.
- Engem? – kérdezett vissza meghökkenten.
- Látsz valakit rajtad kívül száz méteres körzetben?
- Nem tudom, bárki elbújhatott a lelátó alatt – válaszolta a legkomolyabb képpel.
- James! Kérlek, figyelj rám! Szeretnék veled a bulin történtekről beszélni.
- Talán nem tetszett?
- De, minden nagyon jó volt, és az a szám…
- A Csakazértis szerelemre gondolsz?
- Igen, nagyon szép dal… Te ezt komolyan is gondoltad?
- Komolyan, de ezt régóta mondom neked, és akkor se hitted el… Akkor most miért kérdezed, ha később úgyis azt mondod, hazugság?! – emelte fel hangját James.
- Én nem…
- Lily, azért jöttél ide, hogy ezt megkérdezd?
- Nem… Azért, hogy elmondjam… Szeretlek!
Szerző megjegyzése: Egészen pontosan *számol* negyvennégy nap telt el az első fejezet felkerülése óta. Amikor leírtam, hogy vége, akkor pontosan 12:00 volt, méghozzá péntek tizenharmadika (de aztán belejavítottam). Szeretném megköszönni mindenkinek, aki véleményt írt és/vagy felvette kedvencének. Nagy-nagy köszönet illeti Liát, azaz Natalye-t, aki nagyszerű béta, és támogat mindenben! Ja, és érdekel titeket mi lett Sarah és Thomas sorsa?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
