Why do you love me?

- Hogy én mennyire utállak, Harry Potter! - Ginny Weasley dühösen tűzte villájára a sült krumplit. - De úgyis én leszek a főnök. A főnököd... - A lány elmosolyodott erre a gondolatra.

- Milyen jó kedved van, Ginevra.

A megszólított felnézett. Az erős napfénytől, amit a minisztérium ebédlőjébe bűvöltek, hunyorognia kellett. Cseppet sem lepődött meg rajta, hogy Harry James Potter áll előtte. Ám a következő kérdésen annál inkább elcsodálkozott.

- Csatlakozhatok?

- Persze. - Ginny nyugtalanul konstatálta, hogy szavai visszhangot vernek. Körülnézett. Mindenki abbahagyta az éppen folytatott mozdulatsort, s őket bámulta.

- Kingsley utasított, így kénytelenek vagyunk huzamosabb ideig elviselni egymás társaságát, ugyanis ezen túl együtt kell ebédelnünk. Nála panaszkodhatsz.

- Ejnye, Harry, ennyire ostobának képzelsz?

- Nem vitatom az érdemeidet, Ginevra. Bár ebben ÉN vezetek.

- Sajnálatos, nekem nem állt rendelkezésemre egy sötét varázsló, akit legyőzhettem volna... Mielőtt megöl. - Ginny utolsó szava, akár egy löket, visszafordította az eddig őket figyelő közönséget befejezetlen dolgaikhoz.

Ginny viszont felállt; követni akarta tálcája példáját, mely nyomban köddé vált. Kikerülte Harryt, ám ekkor erős ujjak ragadták meg a karját, s a lendülettől visszapördült.

- Itt kell maradnod.

- Nem hiszem, hogy Kingsley ennyire ragaszkodna a „békés” - szabad kezével mutatta az idézőjeleket - viszonyhoz. Netalántán vonzódsz hozzám, Harry, hogy így marasztalni kívánsz?

Akárha egy felerősített némító-bűbáj söpört volna végig a termen. Harry elvörösödött; Ginny szinte érezni vélte az arcából sugárzó meleget.

- Egy - null - nekem. - Ginny felszisszent: Harry egyre erősebben szorította a karját.

- Engedj el.

- Ahogy a kisasszony parancsolja. - Ginny végre szabad lett, de Harry észrevétlenül taszított rajta egyet. A jelenet úgy vette ki magát, mintha Ginny megbotlott volna, ami egy varázslókkal teli ebédlőben egyáltalán nem szerencsés, főleg ha mindenki az ember lányát, illetve annak ellenfelét kíséri figyelemmel.

- Többet kéne edzened, Ginevra, nehogy valami bajod essen bevetés közben - mosolygott gúnyosan Harry, majd hozzátette: - Egy - egy - nekem.

Egyszerre iramodtak a kijárat felé; mindegyikük stílusosan akarta elhagyni az ebédlőt, s letenni névjegyét, miszerint ő a legjobb.

Csakhogy akadt ezzel egy kis probléma: ők együtt voltak a legjobbak. Persze, a világért sem ismerték volna be.

Ahogy becsapódott utánuk az ajtó, a teremben lévők egy emberként sóhajtottak fel.

- Majd találkozunk, Ginevra - köszönt el Harry szokásos lekezelő modorában, az előcsarnokban.

- Szervusz, Harry - mondta gúnyosan Ginny.

Mindketten ugyanarra gondoltak: - Remélem, megdöglesz addig.

Ginny lassan odasétált az egyik kandallóhoz, beleszórt egy maroknyi Hop Port, majd testét elnyelte a zöld örvény.

Célállomása az otthona volt, ám ahogy rátette lábát az arany színű szőnyegre, megmerevedett.

- Merlin! Mi a fenének jöttem el?! Munkaidő van! De nem mehetek így vissza... Mit fogok mondani?! A francba! Ennek is te vagy az oka, Harry Potter!

Ginny átfutott a nappalin, egyenesen a háza mögött elterülő hatalmas kertbe, ahonnan azonnali hatállyal hoppanált az olyan minisztériumi dolgozók bejárata elé, akiknek - ha a szükség úgy hozza - nem áll rendelkezésükre a Hop Hálózat.

- Szemetes konténer, túrkáló thesztrálok, telefonfül... Túrkáló thesztrálok?! - Ginny megrázta magát. - Ne gondolj se thesztrálokra, se Harryre... vagyis Potterre... Á, elegem van! Utállak, Harry Potter!

- Kölcsönös. - Ginny megpördült, kezében tartva a pálcáját, agyában megfelelő átok után kutatva.

- Nyugalom, Ginevra. - Utállak... - Csak én vagyok, Harry.

- Igen. Csak te vagy.

- Öröm látni, hogy még sincs olyan rossz kondíciód.

Ginny felvonta a szemöldökét.

- Mit keresel itt?

- Téged.

- Engem?

- Igen, Ginevra, téged. Kingsley küldött utánad, miután úgy eltűntél.

- Tudom, hogy tilos ilyenkor elmenni, de otthon felej...

- Megbeszélés lesz. Gyere.

Ginny meglepődött, ám szó nélkül követte ellenfelét az épületbe.

- Lehetséges, hogy nem árult be...? Ilyenre még gondolni sem érdemes. A nagy Harry Potter nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor előnyre tehet szert velem szemben.

Az iroda, ahova hivatalosak voltak, még kongott az ürességtől. Ginny és Harry elfoglalták szokásos helyüket az asztalfő két oldalán.

Harry letette a kezében tartott papírokat, majd maga elé húzott egyet. Ginny figyelmesen követte a mozdulatait. Harry kinyitotta az aktát. Beleolvasott. Gondterhelten ráncolta a homlokát. Tovább lapozott. Smaragdzöld szeme sebesen rótta a sorokat.

Ginnynek hirtelen az a benyomása támadt - maga sem tudta, miért - hogy a vele szemben ülő fiú fáradt. Nem fizikailag. Lelkileg.

- Kérsz kávét, Harry? - Választ nem várva, a lány az asztalra irányított egy közeli polcról - ami szorgos házimanóknak köszönhetően mindig finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal töltődött fel a pénteki megbeszélés végett - egyet a fekete, élénkítő folyadékkal teli kancsók közül, egy süteményes tányért és két csészét. Utóbbiakba kávét töltött, majd egyiket átnyújtotta Harrynek, amit az kicsit döbbent arckifejezéssel el is fogadott.

- Kösz.

- Nincs mit - intett Ginny, jelezve, hogy a fiú felőle nyugodtan folytathatja a munkáját.

Harry újfent belemélyedt a papírokba, Ginny pedig az ő tanulmányozásába.

Kócos, fekete haját elnézve a lánynak a kávé jutott eszébe.

- Bizonyára nem ismersz fésűt... - Ám ezt valahogy cseppet sem bánta. Tekintete lejjebb vándorolt a villám alakú sebhelyet keresve, de azt eltakarták az ébenfekete tincsek. Ginny szeme a fiú ajkain akadt meg.

- Vajon milyen lenne újra megcsókolni...? Merlin, mi az, hogy „újra”? Nincs semmi újra, mivel nem volt semmi előzménye! És egyáltalán mi a fenének ábrándozom egy csókról?! Ráadásul tőled?! Egyszer még becsavarodom, esküszöm...

Kinyílt az ajtó, és bevonult rajta nyolc varázsló, illetve boszorkány. Harry ezt a pillanatot választotta, hogy megszólaljon.

- Miért nézel így, Ginevra? Ennyire kívánsz jelentéseket olvasni?

Az újonnan jöttek megtorpantak.

- Ezek szétszedik egymást... - motyogta egyikük.

Ginny remegett a dühtől. A híres Weasley-pirulás nem kerülte el.

- Te kis szemét... Ezt még megbánod...

Harry elégedett mosollyal nyugtázta a találatot, majd tetettet meglepődöttséggel kegyeskedett észrevenni az ajtóban ácsorgókat.

- Szi...

- Szervusztok - előzte meg Ginny, s felállt, majd - varázslatot mellőzve - maga ment frissítőkért. Harry mérgesen pillantott rá, de hallgatott.

- Mi a mai megbeszélés témája? - érdeklődött a lány, ám egyáltalán nem a következő választ várta.

- Ti - mondta Kingsley, miközben kollégáival egyetemben helyet foglalt.

Harry kiejtette kezéből a pennát, aminek nyomán egy hatalmas paca vette birtokba az aktát.

A kávéscsészék - lévén nem tartotta őket senki - behódolva a gravitációnak, hangos csattanással jelentették be: megérkeztek, bár valamivel elvétették az úti célt.

Ginny és Harry elnyomtak pár cifra káromkodást, majd hozzáláttak a károk eltüntetéséhez. Egyiküknek sem tűnt fel, hogy főnökük fejcsóválva mosolyog.

Miután végeztek, és Ginny is leült, egyszerre tették fel az őket legmagasabb fokozaton érdeklő kérdést.

- Miért mi? - Ahogy meghallották a másik hangját, tekintetük összekapcsolódott, szemükben szeszélyes, megszelídíthetetlen tűz lobogott.

- Bevallom - kezdte Kingsley - , közületek képtelenség választani. Ha tehetném, együtt vezetnétek az Auror Parancsnokságot, bár ennek több hátulütője is lenne a ti irányotokból. Ki nem állhatjátok egymást, és így a feladat teljesítése elég nagy akadályokba ütközne. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, átadom a helyemet valaki másnak, igaz, ezzel a döntés terhét is az ő vállára teszem, de az illető örömmel vállalja...

Hirtelen nagy lendülettel kicsapódott az ajtó, és beesett rajta egy ziháló alak.

- Végszóra jöttél - mosolygott Kingsley az idegenre. - Hadd mutassam be nektek John Elliottot!

 Az ismerős arcot, az össze-vissza álló szőke hajat, a szikrázóan kék szemeket és a csábos félmosolyt látva, Ginny érezte, ez már túl sok neki.

Szerző:

Tudom, ez kissé új felállás, de azért remélem, elnyerte a tetszéseteket, és megörvendeztettek a véleményeitekkel... ^^