II. fejezet

Sirius, a pótmama
II. fejezet

James „újdonsült felesége” utasításait követve leült a kanapéra, a kicsi Harryt leültette a játszószőnyegre, és elnyújtózott. A baba egy ideig ide-oda kúszott, majd leült, és kérdően nézett apjára. James a hasára fordult, és szembesült egyszem gyermeke tekintetével.

- Mi van tökmag, varázsoljak neked sárkányokat? – mosolygott rá a kisfiúra, aki hevesen bólogatni kezdett. – Na gyere - állt fel James, kihúzta pálcáját a zsebéből, felkapta a kicsit, majd törökülésbe leült.

- És milyet szeretnél? Magyar mennydörgőt? – kérdezte Harrytől, aki kis kezeivel tapsikolni kezdett az örömtől. James elmosolyodott, az ölébe ültette a fiát, egy puszit nyomott a fejére, miközben a pálcájából apró szikrák pattantak elő, amelyek hamarosan kis sárkányokká álltak össze. A magyar mennydörgők köröztek Harry előtt, kicsi lángokat fújtak felé, majd semmivé foszlottak.

- Na, most egy kínai gömbláng sárkányt – nevetett a férfi is.

- Nekem meg denevéreket, tudod, olyan pitonosakat – szólt Sirius mögülük. James ültében megfordult, pár másodpercig csak bámult a barátjára, majd végeláthatatlan röhögőgörcsöt kapott.

- Kapsz te ám, legfeljebb rémdenevér rontást. Vedd már le azt a vackot! – nevetett James továbbra is, ám már kapott levegőt, hogy beszélni is tudjon. Sirius csak állt, kezeit a mellén keresztbe fonta, és sértődötten nézett Ágasra.

- Te Lilyt is így szoktad kiröhögni? – fordult el, majd vissza, és akkor már ő is nevetett.

- Jól megy ez a rózsaszín a hajadhoz… - mérte végig James. – És a fodrok is jók, kiemelik a jó alakodat.

- Ááááááá, pajtás, ezt ne a gyerek előtt, mikre neveled! – hajolt le Sirius, és a kezébe vette a kicsi Harryt, aki értetlenül ült apja ölében. – Még azt hiszi, hogy a fiúk iránt kell érdeklődnie.

- Nem hinném, hogy most még értené – tolta James a szemüvegét a helyére. – De ezesetben te pedig vedd már le azt az idióta kötényt.

- A kedvedért nem csak a kötényt veszem le – kacsintott Sirius.

- TAPMANCS!!!

- ÁGAS!!!

- Sirius…

- Tessék? – nézett a másikra ártatlan kisfiús arccal Sirius.

- Méghogy én nevelem mikre Harryt! Te neveled arra, hogy… Hagyjuk mire – túrt a hajába James.

- Olyan aranyos vagy ilyenkor, amikor dühöngsz – vigyorgott Sirius. – Vicces téged így látni.

- Hát ha a fiam lelki fejlődéséről van szó…

- Nyugi, nyugi. Szerintem a nevelésed mellett ugyanolyan idióta lesz belőle, mint amilyenek mik vagyunk. És ezt pozitív értelemben mondom – tette hozzá Sirius látva, hogy James már majdnem ugrott a szóra. – Amúgy pedig, a reggeli tálalva.

- De jó, mit csináltál? – kérdezte James.

- Az meglepi – titokzatoskodott Sirius. James beleszimatolt a levegőbe, ám az arckifejezése lemondóan eltorzult. A másik férfi is szimatolni kezdett.

- Mitől van ilyen büdös? – fancsalodott el.

- Hát tudod, az a helyzet, hogy Harry még nem tud önállóan WC-re menni, ha kell neki.

- Ja, oké, azt hittem, te voltál – vigyorodott el Sirius.

- Köszi az irántam gyakorolt bizalmadat – veregette hátba James a barátját.

- Nincs mit. Nos, te menj a konyhába, főzz magadnak teát, ha akarsz, én pedig tisztába teszem Ágaskát.

- Micsoda csapatmunka… És ez a szervező tehetség, Sirius Merlinre mondom, benned egy…

- Tudom, polihisztor veszett el – fordult vissza Sirius a lépcsőről.

- Nem éppen erre gondoltam – lépett be James a konyhába. Az asztal két személyre volt terítve, és ínycsiklandozó finomságok várták. Szalonna, pirítós, és valami furcsa ragadós izé egy tálban. Odament a pulthoz, elővette a cukrot, a teafüvet, és a forralt vizet a teáskannába töltötte. Hamar elkészítette a teát, épp a cukrot tette volna bele a csészébe, amikor ordítást hallott.

- JAAAAAAAAAAAAAAMES!!! Hogy az a… - ordított és szitkozódott Sirius. James csapot-papot otthagyott, és rohant fel az emeletre.

- Mi történt?! – érkezett az ajtóba zilálva.

- A te drágállatos fiad – fordult Sirius a másik felé valamiféle folyadéktól összecsimbókosodott hajjal – lepisilt!!!

James ismét nem tudta megállni, hogy ne kezdjen el nevetni.

- Hát tudod Tapikám, a kisfiúk pelenkázásánál vigyázni kell. Veszélyesek, képesek szökőkutasdit játszani.

- Vettem észre – csapta hátra Sirius a lucskos haját. – Fejezd be te a pelenkázást, minta-apuka, hátha te sikerrel jársz. Én pedig elmegyek hajat mosni.

- Oké – egyezett bele James, miközben Sirius feldúlva becsapta a fürdőszoba ajtaját. – A sampon a zuhanyzó szélén van! – kiáltott még barátja után.

- Gyere, te kis szörnyeteg – fordult Harryhez James, aki félmeztelenül kúszott a pelenkázón, és éppen a babahintőporos üveg után nyúlt. – NE, HARRY, CSAK AZT NE!!!

De késő volt. Az egész szobát elárasztotta a babahintőpor édeskés illata, illetve egy csinos kis porfelhő terjedt a pelenkázótól.

- Mi van veled Harry, máskor olyan jó szoktál lenni. Még szerencse, hogy varázslók vagyunk, és nem kell úgy takarítanunk, mint a mugliknak.

James gyorsan tisztába tette Harryt, majd beültette a kiságyába, ő pedig gyorsan rendet teremtett.

- Na, sikerült? – jelent meg Sirius vizes haját rázva.

- Kisebb-nagyobb károk árán, de végül is igen – tette James a pálcáját a zsebébe.

- Az jó. Akkor eszünk?

- Aha. Te Sirius, mi ez a szag? – vonta fel James a szemöldökét.

- Nem én! Biztosan megint Harry. Én nem teszem tisztába – tiltakozott Sirius olyannyira hevesen, hogy a hajából csöpögő víz beterítette Jamest.

- Nem, nem olyan – lépett közelebb Ágas Siriushoz. – Héééé te Lily tusfürdőjét használtad!

- Nem találtam mást – vont vállat Sirius.

- Mondtam, hogy a zuhanyzó szélén van a sampon.

- Nem hallottam.

- Mindegy, menjünk enni. A tea biztos kihűlt már. – Azzal James felkapta Harryt a nyakába, lementek a lépcsőn, és asztalhoz ültek.

- Ööö, akarod etetni Harryt, vagy etessem én? – tette fel James kicsit félénken a kérdést.

- Etethetem – vette át Sirius Harryt, és beleültette az etetőszékbe.

- Ugye nem haragszol? – kente meg James az egyik kenyeret.

- Nem, de mondd James, te is ilyen vásott kis kölyök voltál? – vigyorgott Sirius.

- Rossz a kérdés. Én még mindig az vagyok.

- Hé, az az én előjogom! – csattant fel Sirius, miközben Harry szájába juttatott egy adag baba pépet.

- A MI előjogunk. De lassan kiöregszünk ebből, nem?

- Remélem, hogy nem.

- De lassan eljön az ideje a tekergők második generációjának.

- Szép álom Ágas, csak egyelőre négyünk közül csak neked van gyereked.

- De hamarosan elveszed Angelát, aztán…

- Az rendben, de nem tervezünk a közeljövőben gyereket.

- Pedig rád férne, annyira jól elvagy velük.

- Naná, mivel tekergő vagyok – húzta ki magát Sirius, és egy újabb falat ételt adott Harrynek, majd megkente a kenyerét a furcsa kinézetű valamivel.

- Tapmancs, az micsoda? – kíváncsiskodott James legyűrve egy lekváros pirítóst.

- Ez kérlek barátom, a crčme ŕ la Sirius.

- Hát most nem lettem okosabb – könyökölt az asztalra a másik férfi.

- Kóstold meg, nem fogod megbánni, könyörögni fogsz még nekem, hogy jöjjek hozzátok ilyet csinálni.

James gyanakvóan megkente a kenyerét, majd lassan beleharapott.

- Ez tényleg nem rossz.

- Csak tudnád, mi van benne – dőlt hátra diadalmas mosollyal Tapmancs.

- Sirius!!! – nevetett James.

- Szijusz – tapsikolt Harry, miközben keresztapja haját kezdte húzogatni, hogy magára vonja a figyelmet, miszerint éhes.

- Egyem is meg… - gügyögött Sirius.

- Ezek után mondd, hogy nem tudja mi megy körülötte – tette hozzá James.

- Nem is, mert te mondtad!

- De te!

- De én!

- De nem!

- De igen!

- Asszem itt az ideje ezt befejezni, pajti.

- Na igen.

- Azért elnézném, ahogy a gyerekeink veszekszenek ugyanígy.

- Te mindenáron be akarod kötni Angela fejét? – nevetett Sirius. – De akkor Remusnak és Peternek is nézzél valakit.

- Hát igen… Remus lesz a nehezebbik, Peternek ott volt Loreen. Ha nem lett volna olyan szerencsétlen béna, még mindig együtt lennének.

- Na igen… De Harry biztosan ugyanolyan népszerű lesz a lányok körében, mint te. Ilyen szemekkel…

- Kösz, a szemei Lilyéi.

- De azért szeretlek – pislogott Sirius.

- Sirius!!!

- Tessék?

- Ne kezdd megint!

- Hiába, mi már sosem növünk fel…

- Na ja, de rájöttem valamire. Te vagy Harryre rossz hatással.

- Most én köszi.

- Úgy értem, hogy annyira fel van tőled dobva, hogy nem bír magával.

- Majd meglátjuk, reggeli után játszom vele, rendben?

- Teljesen kisajátítod a fiamat.

- Mert az én keresztfiam.

- És nekem mikor lesz keresztfiam?

- Neked ez a rögeszméd?

- Együnk inkább…