James Potter megmutatja...
XIII. fejezet - Az új szabály

Hezitáltam egy pillanatra… Hogy tud ilyet kérdezni? Ahogy végigmértem a helyzetet, mégis csak döntenem kell. Hisz, Lilyt szeretem!
- Persze, hogy te, csak…
- Csak nem akarod, hogy lealázzanak, és a hírneved lecsökkenjen egy sárvérű miatt?! – Lily már egyenesen dühöngött.
- Nem! Szó sincs erről! Csak egy griffendéles kiáll magáért… - közben mocorogni kezdett a biztonságot jelentő szobor, így előrántottam táskámból a láthatatlanná tévő köpenyem, és Lilyt elrántottam, mielőtt palacsinták leszünk…
Lily nem jutott szóhoz, így gyorsan felsiettünk a klubhelyiségbe, mielőtt még a mardekárosok rájönnek, hogy eltűntünk.
- Bátorság – mondtam a jelszót a Dámának, és beléptünk a portrélyukon.
- Neked van egy láthatatlanná tévő köpenyed? – kérdezte hitetlenkedve, én pedig bólintottam, és visszadugtam a táskámba – Honnan?
- Örököltem…
Szerencsére mindenki kint volt a parkban, néhányan meg órán, így leültem egy fotelba, Lilyt pedig karon fogva ölembe ültettem.
- Egyszer majd a fiunké lesz – mondtam huncutul és megpusziltam.
- Fiunké? – kérdezte meghökkenve.
- Igen.
- Álmodj csak édesem, álmodj csak – mondta két nevetés közt, én pedig átkaroltam, fejemet meg a vállára tettem.
- De miért? – nyafogtam.
Lily nem válaszolt, helyette elkomolyodott és témát váltott:
- Egy pillanatig azt hittem, hogy a párbajt választod…
- Őszintén? Én is. De rájöttem, hogy sokkal fontosabb vagy nekem. Főleg egy hülye párbajtól. Végül is, ha jobban belegondolunk, biztosan legyőztem volna őket – mondtam diadalmasan.
Lily felnevetett, én viszont egy újabb témát választottam:
- Akkor mit választasz, szív vagy ész?
- Nem tudom… nehéz, már mondtam.
- De miért félsz?
- A csalódástól… Attól, hogy szerelmünk nem lenne elég erős…
- Tehát beismered, hogy szeretsz? – kérdeztem vigyorogva.
- Nem – mondta eltökélten, és adtam egy puszit homlokára.
- Makacs vagy, ugye tudod?
- Persze, csak tudd, hogy nem kapsz meg könnyen...
- Látom, édesem.

Ekkor egy sereg diák özönlött be. Ugyanebben a pillanatban Lily kiugrott az ölemből, és átült a szomszédos fotelba. Nyugodtan itt maradhatott volna… De mostmár mindegy…
Jé, itt van a házvezető néni. És Dumbledore is. Ez a párosítás nem jó jel!
- Jó napot, igazgatóúr. Jó napot, professzor – mondtuk szinte egyszerre Lilyvel. Az igazgató biccentett egyet, és felment a csigalépcsőkön.
- Nos, megkérném az összes diákot, hogy jöjjön ide. Foglaljanak helyet, vagy bármi egyéb! – szólt mérgesen McGalagony – Maga pedig Black, vegye ki a nyelvét Borrow kisasszony szájából!
Pff… Én a hasam fogtam a nevetéstől, Sirius meg dacosan leült egy fotelra.
- Tanárnő, szabad tudni, hogy mi folyik itt? – kérdezte duzzogva.
Mindjárt beszámol maguknak az igazgató, amint visszatér – mondta szigorúan, Dumbledore pedig megérkezett körünkbe.
- Sajnálatos módon, meg kellett szigorítanunk egy szabályt. A házvezetőkkel úgy döntöttük, mivel pár hete volt egy esemény – figyelmeztető pillantások Sirius és Kate felé -, ami felbolygatta néhány ember érzelmi világát, tehát mostantól a fiúk sem és a lányok sem mehetnek át az ellenkező nem hálókörletébe. Ha valaki mégis próbálkozna – félhold szemüvege felett Siriusra lesett -, a harmadik lépcsőfoknál átváltozik a csigalépcső csúszdává, így a fiú, vagy esetleg lány, lent fog landolni…
Nagy felháborodás következett…

De most én hogy fogok felmenni Lilyhez? Hogy fogom minden éjjel megnézni, jól van-e? Hogy fogok titokban virágot és verset adni neki?

- És ez nem csak kamu? – kérdezte egy hetedéves fiú. Hát nem mondom, ész az van… Majd épp bejönnek szigorú arccal, és eljátsszák, hogy tilos mászkálni a lányok hálótermébe, majd bevágják, hogy „bocs, csak vicceltünk”.
- Ha akarja, kipróbálhatja, Mr. Brod – lehet, hogy McGalagony és én egyre gondoltunk? Örök rejtély marad…
Lilyre néztem, aki látványosan ásított egyet, elköszönt a professzoroktól, és felment. Én pedig utána rohantam…
- Lily! Várj! – lassan megfordultam, és érdeklődve fúrta zöld szemeit az enyéimbe – Ööö… izé – Szedd már össze magad! – Gyere el velem a bálba! Ha akarod, barátilag is mehetünk! Nekem úgy is jó lesz…
- Rendben – és felsétált.
Ááá! MIÉRT PONT MOST KELLETT MEGHOZNIUK EZT AZ IDIÓTA SZABÁLYT?! Nem várhattak volna, mondjuk még kettő napot… vagy egy órát! Akkor talán Lily előbb mond igent… De a lényeg az, hogy IGEN-t mondott! Ezt nem hiszem el… Igent mondott!
- Mr. Potter, a szabály szerint, maga nem tartózkodhat itt! Sőt, még nem is táncolhat örömében! – mondta McGalagony, ami visszazökkentett egy kicsit a valóságba, így mosolyom megpróbáltam álcázni, és felrohantam a szobánkba. Hisz nem mindennapi esemény, ha Lily Evans igent válaszol, főleg az nem, hogy nekem!