Kate

Ó-ó, McGali azt mondta, hogy az évnyitó lakoma után beszéde van a hetedévesekkel. Ez határozott ó-ó.
Valahogy az az érzésem van, hogy nem gumicukrot akar osztogatni. Pedig szeressük ám a gumicukrot...

*

Jesszus, ezt sem gondoltam volna. Kedvenc házvezető tancinéninktől hat év után először láttunk egy mosolyt.
Na jó, kezdem az elején.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy férfi és egy nő, akiknek sajnos nem tudom a nevét, szóval ők egyszer lefeküdtek, és megcsinálták McGalagonyt... Na jó, ez túlságosan is az eleje.
Tekerjünk, mondjuk a ma kora estéhez, az évnyitó lakoma utánra.

- Azért hívtam ide magukat – kezdte –, hogy az eddig is nyilvánvaló tényt, miszerint maguk ebben az évben RAVASZ vizsgákat tesznek, még inkább kihangsúlyozzam. Fontos, hogy tanuljanak, hiszen a jövőjük a tét...
- Mintha két évvel ezelőtt, az RBF-ek előtt is ezt mondta volna – morogta Black a hátam mögött.
- Mr. Black, legyen kedves, és fogja be a száját. Ha magát nem is, mást még érdekelhet, hogy mi lesz belőle, és nem a Mágiaügyi Minisztérium takarító brigádját akarja erősíteni. Bár jelen pillanatban a tanulmányi eredményei alapján pontosan ezen a szinten van – tette még hozzá egy szigorú pillantás tekintetében. Ha még egy rossz szót szólok McGalagonyra, akkor egy hónapig meg sem szólalok (inkább befogom a tanárnőt illetően, mert tuti biztos, hogy nem tudnám betartani).
- Tappikám, ezt jól megkaptad – suttogta neki James. Tappi? Ez minek a rövidítése? Talán Taplógomba?
- Ágas pajtás, nem fognád be? – Támogatom! – Mi van veled, hogy még te is ellenem vagy?
- Semmi. Csak neked is ki kéne nőni ezt a gyerekes viselkedést.
- Na de kérlek! Nyáron még semmi ilyesmit nem mondtál – méltatlankodott. Heh? Ezek együtt töltötték a nyarat? Oké, azt tudtam, hogy Blackben van némi buzi hajlam, de hogy még Potterben is? Hiszen ötödik óta Lilnek udvarolt.
- Úristen, Black, nem gondoltam volna, hogy miután a csajok elfogytak, kezded a pasikkal – mondtam neki annyira halkan, hogy csak ő hallja meg.
- Smith, mondták már neked, hogy nagyon vicces vagy?
- Ahham, de a te szádból ez különösen nagy dicséret. Csak az a kár, hogy nem nekem.
- Ha-ha.
- Ah-ha – válaszoltam, miközben gondolatban a homlokom csapkorásztam. Te jó ég, képes voltam három szónál többet beszélni vele. Mi a fészkes fúriafűz történt?
- Ha Mr. Black befejezte a Miss Smith iránt mutatott nemi érdeklődését – szólt emelt hangon a tanárnő -, akkor folytatnám.
- Professzorasszony, elnézést, hogy közbeszólók, de az említett Mr. – itt eléggé kérdőjelesre vettem a hangsúlyt – helyett is célszerűbb lenne talán Miss-t használnia.

Ajjaj, hogy ezért még mit fogok kapni? Na lássuk csak szép sorban:
Lily: egy nagy hátba veregetést, miközben tőle szokatlan módon vigyorog.
Amy: fuldokló röhögés közben könnyes szemmel mondd valami olyasmit, hogy ”szép volt, Kate”.
Dóry: kb. ugyanaz, mint Amynél.
Alice: órákig tartó nevetés, akárhányszor csak erre gondol, vagy rám néz.
Idáig tartott azoknak az embereknek a listája, akiknek még érdekel is a véleménye. Na most jöjjön, akiknek nem:
Potter: Kate (esetleg Smith), ezt nem kellett volna.
Black: Smith (tőle határozottan ez), ezt garantáltan visszakapod még egyszer. Hogy lehettél ilyen dög, hogy ezt az ALAPTALAN (így kihangsúlyozva) vádat az egész osztály füle hallatára mondtad el? Na de várj csak, ezt még visszakapod... (további füstölgés magában).

Ööö, azt hiszem, ennyi lenne. A többiek megoszló véleménye: könnyes szemek vagy rosszalló sziszegések.

- Nos, ha a dolgok így állnak, akkor megkérném Miss Blacket (néma röhögés egyértelmű jelei Amytől, mérgében megpukkadás Blacktől, közeli fulladásos halál előjelei nálam), hogy a nyár eseményeit ne most tárgyalja ki a barátnőjével.

Hoppá, ez egy kicsit talált, meg egy kicsit nem, mert ott a nyár, de nem vagyok Black barátnője. Hála istennek!

- Kate, t...
- Miss Black, hányszor szóljak még?!

*

Lily

Mivel ma alig kaptunk leckét, úgy döntöttünk a lányokkal, hogy sétálunk egy nagyot.
- Lil, hozd a titkos fegyvert is, hátha ütközünk Blackékkel – tanácsolta széles vigyorral az arcán Kate.
- Tudod Kate, én még mindig nem értem, Black miért mondta, hogy festesd szőkére a hajad – ezzel rohantam is fel a lányok hálókörletébe a bakancsokért, és pár perc múlva már a Kövér Dáma előtt sorakoztunk.
- Mondd, Lil, pontosan mit is árthat ez az izé Blackéknek? – kérdezte Dóry, s kikapta a kezemből az egyiket.
- Ha találkozunk Potterékkel, vágd hozzájuk az egyiket, és meglátod.
- Már alig várom – meredt gonoszan a távolba Amy, s erre kitört belőlünk a nevetés. Közben Alice kivette a másik bakancsot a kezemből.
- Pszt! Hallottátok ezt?
- Mit? – meredtünk értetlenül Katere.
- Mintha… Áh, mindegy. Biztosan csak a fülem cseng.
Ezután sétáltunk tovább. Már a titkos folyosó végénél jártunk, mikor Dóry hirtelen megtorpant.
- Hé! Most én is hallottam valamit!
Elkezdtünk fülelni. Még néhány másodpercig álltunk így, de Amy beleunt a várakozásba.
- Csajok, nincs itt semmi, menjünk tovább! – indult el, de megfogtam a karját.
- Félre az útból! – hallatszott a folyosó másik vége felől.
- Nekem ez a hang nagyon-nagyon ismerős – mondta vészjóslóan Dóry.
- El az útból!
Ez egy másik hang volt. Egymásra néztünk.
-Na ne… - mondta Kate. – Miss Black és Potter.
S valóban, a folyosó végén megjelent Black és Potter. Futottak. Felénk.
- Hát ezekbe meg mi ütött? – húzta fel a szemöldökét Alice.
- Cs… cs… csirkék? – mutatott a távolba ledöbbent tekintettel Amy.
*

Gyors elmélkedésem: Ha nem látom, komolyan el sem hiszem, ami ezekben a percekben történt. Black és Potter menekül. Csirkék elől futnak! Megáll az ész. Hová jut a világ.
*

Mindenki a hasát fogta a nevetéstől.
- Lááááányok… Most, hogy eléggé kiröhögtük Blackéket, talán futnunk kéne… - tanácsolta vihogva Kate.
- Tényleg nem ártana innen eltűnni… - ugyanis vészesen közeledtek Potterék, nyakukon a félszáz csirkével. Erre már tényleg elkezdtünk futni, s ekkor Amy kikapta Alice kezéből a bakancsot.
- Dóry, dobd hátra a bakancsot! – kiabálta Amy, majd hátradobta az egyik cipőt. Dóry követte a példáját. Két puffanást hallottunk, és hátrafordultunk. Dóry dobása elől Potter kitért, így a bakancs egy csirkét talált el, viszont Amy dobása telibe talált. Black a földön hevert, egy jókora puklival a homlokán. A csirkék pedig elkezdték csipkedni, de Black nem érezte, mert eszméletét vesztette. Mind elkezdtünk úgy röhögni, hogy már szinte fetrengtünk. James felkapta Blacket, és felvitte a gyengélkedőre. Mi pedig, miután észhez tértünk a hatalmas röhögésből, elkezdtük begyűjtögetni a csirkéket (tudván, később úgyis nekünk kell segíteni összeszedni őket), aztán felvittük őket Madam Pomfreyhoz, ahol kiderült, a csirkék valójában elátkozott lányok voltak. Méghozzá azok a lányok, akikkel Blacknek viszonya volt…