A Mardekár győzelmének tiszteletére rendezett buli másnapján Hayley fáradt tagokkal ébredt. Az esti tornaóra megtette hatását, Sirius mellette horkolt. A királynő feje lassan kitisztult, és felrémlett előtte, hogy előző éjszaka a griffendéles galád módon keresztbetett nagyszabású terveinek.
– Mocskos szemétláda! – kiáltott fel, és párnájával ütlegelni kezdte a hétalvó fejét.
– Mi-mi-mi van? – pislogott értetlenül.
– Kifelé, látni se akarlak! – rugdosta ki az ágyból. – Ne nyúlj hozzám! – kiáltott rá, mikor a fiú le akarta nyugtatni.
Azzal felkapta a ruháit, kidobálta őket az ajtaja elé, végül pedig pálcája segítségével a meztelen Siriust is kilökte a folyosóra.
– Ettől a pillanattól kezdve elfelejtesz engem, megértetted?
Bevágta az ajtót. Ajtónyitások hallatszottak, melyeket becsapódó átkok és Sirius rémült kiabálása követett. A királynő a lehető legnagyobb nyugalommal megdörzsölte szemeit, ásított egyet, és lassan nyújtózkodott.

Hayley emelt fővel szelte a kastély folyosóit. Aranyló szőke tincsei uszályként követték őt. Egyszer csak egy láb elé kúszott a semmiből, és a királynő hatalmasat esett. A folyosó közönsége hahotázásban tört ki. Hayley paprikapiros fejjel nézett körbe. A kis Tudálékos vigyorogva állt előtte.
– Keményen akarsz játszani? – préselte ki dühtől remegő ajkain a királynő.
– Nem adom fel – vigyorgott tovább Claire.
– Helyes, én sem – mosolyodott el hirtelen Hayley is.
S miközben felállt, előhúzta pálcáját, és a plafonhoz szegezte a jajveszékelő hollóhátast.
– Örülhetsz, hogy még életben vagy! – kiáltott fel neki, majd egy silenciót mondott a visítozó lányra.
Az idáig jól mulató tömeg most némán vált szét a mardekáros szépség előtt. Hayley folytatta útját a nagyterem felé, de újabb akadályba ütközött, aki nem más volt, mint McGalagony professzor, aki éppen büntetőmunkát szabott ki a mardekáros buli résztvevőire.
Miután az a néhány tucat ember végighallgatta a perceken át tartó okítást, a Griffendél-ház vezetője Frics karmai közé lökte őket. A gondnok kaján vigyorral osztotta ki a feladatokat, s mikor Hayleyre került a sor, a lány talárja alatt megragadta pálcáját, és egy apró szócskát suttogott: Imperio.
– Miss Bell, Mr. Potterrel fog trófeákat takarítani a negyedik emeleten – mondta, és kipipálta őket a listáján.
– Tökéletes – pislogott angyalin a királynő. – Már alig várom. Ugye te is, James?
– Miss Harold pedig… - Frics fölpillantott, de az említett személyt sehol nem látta.
– Nem látta valaki Claire-t? – kérdezte Potter.
– Nem – pislogott ártatlanul Hayley.
James és Sirius ijedten néztek egymásra. Elővették híres térképüket és arra a pontra mentek, ahol a lányt sejtették. Tanácstalanul néztek körbe. Hayley épp ekkor haladt el mellettük. A fiúk egy pillanatra elmerültek a riszálásában, majd a királynő megtorpant, és angyalian mosolyogva a plafon felé mutatott. Ők felnéztek, és meglátták a némán sikítozó Claire-t.
– A rohadt életbe! – kiáltottak fel.
Hayley nevetve sétált tovább, hogy végre elfogyassza reggelijét.

A tanítás befejezése után a diákok büntetőmunkára jelentkeztek.
– Bell, Potter, negyedik emelet! – förmedt rájuk Frics, ők pedig engedelmeskedtek.
Hayley és James némán baktattak egymás mellett egészen a trófeateremig, ahol a fiú udvariasan kinyitotta az ajtót a királynő előtt.
– Köszönöm – mondta a lány, és bevonult a helyiségbe.
A vödör és a rongyok már elő voltak készítve. Minden szó nélkül nekiláttak a munkának. Míg James az alsó polcok egyikét választotta, addig Hayley ugyanott egy felsőt szemelt ki magának. A királynő alsó fele érezte magán a griffendéles tekintetét, de nem szólt semmit, csak mosolygott.
Jó választás volt a csipkés harisnyakötő – gondolta magában.
Körülbelül félóra múlva Hayley törte meg a csendet.
– Még egy… hány serleget nyertél összesen? – kérdezte csevegő hangon.
A csevegő hangnem pedig egyetlen dolgot jelentett nála: magabiztosságot. James is kezdte úgy érezni, hogy besétált az oroszlán barlangjába.
– Nem t’om – válaszolta lezseren.
– A női testtel is olyan jól bánsz, mint a cikesszel? – tért rá a lényegre a lány.
– Azt mondják – felelt óvatosan.
– Kíváncsi lennék rá – búgta a mardekáros, és leguggolt a fiú mellé, mintha csak a rongyát csavarná ki a vödörben.
James nagyot nyelt, mikor Hayley szembe fordult vele, és szó szerint rámászott.
– Kellesz nekem, James Potter – nyögte, és csókolni, simogatni kezdte a fiú testét. – Ha elsétálsz mellettem, vibrálni kezd a levegő, szinte pillangókat érzek a gyomromban. Te is érzed ezt, ugye? Folyton veled álmodok, annyira… tökéletes vagy. Egyszerűen megőrülök érted. Ha hozzám érsz, úgy érzem, repülni tudnék – monológja befejeztével végre Jamest is engedte levegőhöz jutni.
– Ne, Hayley, ne. Hagyj.
– Mi a baj? Legutóbb nem ellenkeztél.
– Sirius azt hiszi, megnyerte a fogadást, és ráhajtott Lilyre. Ha leállítod őt, megkaphatsz, és te nyersz.
James Potter mindenre fel volt készülve: kiabálásra, ütlegelésre, megátkozásra - csak egy dologra nem…
– Oké – pattant fel vidáman Hayley, és némán folytatta a tisztogatást.
Potter értetlenül pislogott.
Viszonylag gyorsan befejezték a munkát, és Hayley elindult a szobájába, hogy kellőképpen fel tudjon készülni a hadműveletre.
Szexin kisminkelte magát, és egy szűk nadrágba bújt, felülre pedig egy piros melltartót vett fel, rá pedig a talárját.
Magabiztos léptekkel közeledett a Griffendél-torony felé, a diákok összesúgtak a háta mögött. Lendületéből akkor sem vesztett, mikor meglátta a falnál flörtölő Evanst és Blacket. Céltudatosan megállt mellettük.
– Hello – köszönt Lily.
Mardekár királynője nem viszonozta a gesztust, helyette megragadta Sirius gallérját, és magához rántva a fiút, forró csókot adott neki. A griffendéles ledermedt a döbbenettől, de viszonozta a heves érzelemkitörést. Sőt mi több, addig meg sem állt, amíg be nem rángatta a lányt az ágyába. Hayley igazán élvezte az együttlétet. A fiú egyszerre volt kemény és gyengéd vele… Ájulásig szeretkeztek.

Hayley szokatlan dologra ébredt. Teste könnyed volt, szinte lebegett. Sirius, mihelyst felébredt, kilebegtette a lányt és a ruháit az ajtaja előtti folyosóra épp úgy, mint ahogy vele tette ezt Mardekár királynője.
A lány sikítva ért földet, szitkozódva kapta magára ruháit, és elrohant a kíváncsi tekintetek elől. Szemében talán egy könnycsepp csillant.

Reggelinél a nagyteremben Hayley a Griffendél asztalát kémlelte. A diákok vidáman tömték magukat, két kivétellel. James Potter a királynő tekintetét kereste, Sirius Black szintén. Ám Hayley csak az egyikükre figyelt, és az illető Potter volt. A fiú mutogatott valamit, amiből a lány azt szűrte le, hogy tízkor a pincében találkozzanak. Hayley mosolyogva bólintott, Sirius pedig csalódott és dühödt képet vágott. Hát még akkor, mikor visszafordult a tányérjához és egy jó nagy adag puding csapódott az arcába. A nagyterem hangos nevetésben tört ki. Sirius kitörölte a szeméből az ételt, s farkasszemet nézett a vihogó Wandával és Wendyvel. Hátrafordult a királynő felé, de ő elmélyedt beszélgetést folytatott a Mardekár csapatkapitányával. Sirius megcsóválta a fejét, és a rajta mulatók között elhagyta a nagytermet.

Az előre megbeszélt helyen és időben egy griffendéles vörösen lángoló szenvedélye és egy mardekáros ezüstösen csillogó diadala találkozott…