|
10. fejezet ~ Egy kis beszélgetés, és a tolvaj
Ruby 2008.10.28. 17:18
Egy kis beszélgetés, és a tolvaj
Öt lány ült a szobában, mindannyian fáradtak voltak, kezdtek azon gondolkozni, hogy álomra hajtják fejüket. De ekkor kinyílt az ajtó, és berobbant a hatodik, teljesen éber, és a végtelenségig felvillanyozott lány, név szerint Natalye Vita. A lány még mindig a kviddics meccsen viselt talárját viselte, haja pedig kissé kócosan omlott a vállára, de csak úgy sütött róla a jókedv. A robajra kitisztult az álmos lányok szeme is, és mindannyian barátnőjük felé tekingettek.
- Mi történt, Lye? – kérdezte Jess.
- Íííííí! – hangzott a tömény válasz, majd többet nem szólva ráugrott Dory ágyára, és átölelte barátnőjét. Aztán onnét tovább szökkent Bonnie térfelére, s szépen mindenkit megszorongatott, de nem mondott semmit, csak vigyorgott mint a vadalma.
- Natalye, ha most azonnal nem mondod el, mi történt, akkor… - kezdte Suzy, de nem jutott semmi értelmes fenyegetés az eszébe.
- Akkor előveszem az íjász felszerelésem – segítette ki barátnőjét Ruby, de még be sem fejezte a mondatot, már el is nevette magát, hiszen mindannyian nagyon jól tudták, hogy az íj és a nyilak otthon maradtak. Még vártak öt percet, mire a lány kissé lenyugodott, és elkezdhette beszámolóját az immár éber társaságnak.
- Szóval, az úgy volt, hogy a meccs után James odajött hozzám, és elhívott sétálni…
- Nincs kedved sétálni egyet a roxforti birtokon?
- De, miért ne?
A két fogó elindult kifelé a pályáról, egymás mellett ballagtak, de egyikük sem szólalt meg, csak mentek szakadatlan. Olyan messze kerültek már a zsibongó tömegtől, hogy inkább a fák lombjának susogása hallatszott csak. Megálltak a tó partján, és szótlanul nézték tükörképüket.
- Szépen játszottál ma – szólalt meg végül James, és elfordította fejét. Natalye nagyon megdöbbent, mert nem erre számított. Azt hitte, ezt mindenki más előtt is elmondhatta volna a fiú, így valami szebb dologban reménykedett. Akármennyire is szerette volna leplezni csalódottságát, nem sikerült neki, és elégedetlenség vett erőt rajta.
- Ennyi?!
- Tessék? – nézett fel a fiú, és mikor meglátta a mellette álló lány szemében a kavargó érzéseket, kissé megrémült. Talán attól tartott, hogy Natalye még kárt tesz benne.
- Azért rángatták ki ide, ahol még a thesztrálok se tenyésznek, hogy másoknak ne kelljen hallaniuk a dicsérő szavaidat?! James Potter, hogy lehetsz ilyen egoista, büszke barom?!
A lány el akart szaladni, de James megragadta a csuklóját, annál fogva magához rántotta, é megcsókolta.
- Ezért hívtalak ide…
A többi lány is sikítozni kezdett, és egymás szavába vágva tették fel a legkülönbözőbb kérdéseket.
- Jártok?
- Voltatok étteremben?
- Megszöktök együtt?
- Mi lesz Lilyvel?
- Bemostál neki egyet?
- RUBY!
- Jól van, de az elején még lehetett volna verekedni – duzzogott a lány, de azért negyvenhét füllel figyelte barátnője válaszait.
- Járunk, nem voltunk étteremben, a konyhán vacsoráztunk, nem tervezünk megszökni, Lily nem érdekel, és igen, Ruby, bemostam neki egyet!
- TESSÉK? – hangzott a lányok egyöntetű döbbenete.
- Csak vicceltem – vigyorodott el Natalye, majd ábrándosan elterült az ágyán, és bambán vigyorogva meredt a baldachinra, mely az ágya felett foglalt helyet.
- Egy kipipálva – vigyorodott el Suzy.
- Maradt három – bólogatott Ruby.
- Tessék?
- Mi van?
- Nem értem?
A két lány összevigyorgott, majd vállvonogatva közölték barátnőikkel, hogy ki akarják házasítani, vagy legalábbis bepasiztatni őket.
- Hé! Erről nem volt szó! – grimaszolt Jess.
- De igen, csak te nem tudtál róla – vigyorgott Suzy.
- Miért akartok minket pasik kezére adni? – kérdezte Dory felháborodottan.
- Csak azért, mert segítségre szorultok – jelentette ki Ruby.
- Csak azt ne mondd, hogy Lye és a cikesz is a ti művetek! – sápítozott Bonnie.
- Nem, ahhoz semmi közünk! – szabadkoztak a lányok.
- És mondjátok csak, magatokkal miért nem foglakoztok? – szállt be a beszélgetésbe Lye, aki eddig magán kívül volt, és James Potterről szövögette álmait.
- Abban mi érdekes lenne? – kérdezte Ruby.
- Én már tudom, kit szeretek, és teszek is róla, hogy hamarosan ő is megtudja – vigyorodott el Suzy, mire a többiek érdeklődve pillogtak rá. – Regulusról van szó, csak, hogy értsétek.
- Regulusról?!
- De hiszen ő… - kezdte Dory.
- Sármos? Jóképű? Imádnivaló? – kérdezte a lány.
- FIATAL! – kiabálták barátnői.
- Na és aztán? Legalább nem kell majd látnom, ahogy meghal, mert én fogok előbb eltávozni…
- SUZY!
- De most komolyan, mi baj van akkor, ha az ember egy évvel idősebb a barátjánál?
- Szerintem semmi – vonta meg a vállát Ruby, amit rögtön meg is bánt, mivel barátnői észrevették őt is.
- És te miért nem magaddal foglalkozol?
- Én nem pasizom – jelentette ki a lány.
- Miért nem? – kérdezte Bonnie.
- Mert ha már Roxfort, akkor Harry Potter kora, ha pasi, akkor Fred – vezette le érveit Ruby, mire mindannyian a homlokukra csaptak.
- Nem hittem volna, hogy még mindig itt tartasz – csóválta meg a fejét Jess.
- Azt gondoltuk, már kinőttél abból, hogy egy könyv szereplőjébe ess bele – nézett rá Natalye laposan barátnőjére.
- Akkor te miért jöttél össze James Potterrel? – vigyorodott el Ruby.
- Az más, ő létezik.
- És honnan tudod, hogy Fred nem?
- RUBY!
- Jól van, jól van! Megígérem, hogy hetedév végére nekem is lesz barátom – jelentette ki Ruby, majd elmosolyodott a gondolatra, lehet, hogy addigra el is felejtik majd a dolgot.
- És kivel akartok összehozni minket? – kérdezte Dory gyanakodva.
- Téged speciel még nem tudunk... De Jess Remusé lesz, az biztos!
- Hogy mi?! – kapta fel a fejét Jess.
- Jól hallottad!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Nem!
- De!
- Na ugye? – vigyorgott Suzy és Ruby.
- Tiiii… - Már nem derült ki, hogy mik ők, mert Flora nyitott be hozzájuk, és megkérte őket, hogy menjenek aludni, ugyanis az egész iskola tőlük zeng, és ő nem szeretne büntetőmunkát adni nekik.
- Jó éjszakát! – köszöntek egymásnak a lányok, és mindenki a legkülönfélébb álmokat látta az éj leple alatt. Olyan mélyen aludtak, hogy észre sem vették, hogy egyiküktől elraboltak valamit. Úgy bizony, az éjjel tolvaj járt a szobában, jött csókot lopni…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
